Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-27 / 73. szám

Olcsóbb lelt a sárgarépa és a gyökér Van elég baromfi és tojás Sikerrel %árult Honti Antal kiállítása A fővárosi, és a vidéki zöld­ség- és gyümölcspiacokon az elmúlt héthez képest megélén­kült a felhozatal. Burgonyá­ból 14 000, sárgarépából 2300, gyökérből 2600 mázsa került a fővárosi piacokra. Mindent egybevetve, hozzávetőleg 8— 10 százalékkal több áru került forgalomba. A nagy kínálat miatt csökkent a sárgarépa és a gyökér piaci ára és olcsóbb lett a primőr áru is. A burgo­nya ára a fővárosi piacokon nem változott, vidéken, — ha­mértékben drágult a káposzta- féle és a téli alma. Az elmúlt hetinél több má­kot és dióbelet vásároltak a háziasszonyok. Mákból azon­ban nincs elegendő. Ára ki­lónként 45—50 forint. Megfelel a baromfifelhoza­tal, különösen sok élő csirkét és vágott tyúkot kínáltak. Friss tojásból is van elég mind a fővárosi, mind a vidéki pia­cokon, ennek megfelelően a piaci ár tovább csökkent, a tojás darabját 1,20—1,40 fo­rintért adják. (MTI) Április 12-én országos táncverseny Békéscsabán A közelmúltban Debrecenben területi C-osztályú társastánc- versenyt rendeztek, amelyen a Béikés megyei társastánc-klubok is indultak. A versenynek ko­moly tétje volt, hiszen az első hat helyezett részt vesz az áp­rilis 12-i, békéscsabai országos C-kategóriájú társastánc-verse­nyen. Megyénk versenyződ közül két párnak sikerült a továbbju­tást kiharcolni: második lett a békéscsabai Megyei Művelődési Központ táncospárja, a Dézsi Edit—Petrovszki István kettős, hatodik pedig az orosházi Petőfi Művelődési Központ Tóth Mag­da—Sthréling Zoltán párja. Az Endrődi ÁFÉSZ jubileu- j mi ünnepségsorozatának egyik eseményeként rendezték meg az endrődi „Hídfő” vendéglő­ben Honti Antal festőművész kamarakiállítását. A tárlatot; Ezüst György békéscsabai fes­tőművész nyitotta meg, beve­zetőjében részletesen is ele­mezve egy-egy alkotást. A nyolc napig nyitva tartó kiállítás sok látogatót vonzott, a vendógköny tanúsága sze­rint a legnagyobb sikert Honti Szerelem, Elmúlás és Naple­mente című alkotásai aratták. Pilóták és újságírók versenye a felszabadulási motorosrepülő csillagtúrán Start: március 31-én sonlóan a zöldségfélékhez, valamelyest csökken. Kisebb Kukoricabetakarítók versenye A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár egyetértésben a Mező- gazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetével, a MÉM Műszaki Fejlesztési Fő­osztályával, az Állami Gazdasá­gok Országos Központjával, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával és az AGRO- TRÖSZT-tel meghirdette 1969- ben is a ZMAJ és a BRAUD kukoricabetakarí tó gépek keze­lői részére a betakarítási mun­kaversenyt. A rajtnál népes mezőny áHt fel A napokban közzétett érté­kelés alapján a Mezőhegyes! Állami Gazdaság és az orosházi Űj Élet Tsz dolgozói országra szóló eredményt értek el. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár ZMAJ kuikoricabetaka- rí tógép-kezelők párosversenyé­ben a zsűri a tíz legjobb ered­ményt értékelte. Ezek közül hat helyezés került a Mezőhegyes! Állami Gazdaságba. Első helyen a Földi—Koroncsai mezőhegyes! páros végzett, második a tót- komlósi Viharsarok Tsz Forró— Gurabi kettőse, harmadik a Me­zőhegyest Állami Gazdaság La- sanyecz—Robotka párosa lett. A további helyezések közül a 4., a 6., a 8. és a 9. szintén Mezőhe­gyesre került. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár ZMAJ kukoricabetaka- ritók egyéni versenyében a zsű­ri ugyancsak tíz versenyző tel­jesítményét értékelte. Ebben a csoportban az orosházi Üj Élet Tsz gazdái jeleskedtek, mégpe­dig 4. helyen Fenyvesi Antal, 6. helyen Zsiga János, 8. helyen pedig Janicselc István eredmé­nyét értékelték. 25 éve alakult A Békéscsaba és Vidéke Textilfeldolgozé Szövetkezet elnyerte a Megye Kiváló Kisipari Szövetkezete címet A 25 éves fennállását ün­neplő Békéscsaba és Vidéke Textilfeldolgozó Szövetkezet március 25-én tartotta jubile­umi közgyűlését, melyen meg­jelent Várai Mihály, a városi pártbizottság osztályvezetője, Goldberger János, a KISZÖV elnöke és Pribelszki Pálné, a városi tanács ipari csoportjá­nak vezetője is. Tóth Gyula elnök beszédé­ben megemlékezett az elmúlt két és fél évtized történetéről, a szövetkezet gondjairól és eredményeiről. Köszöntötte azokat az alapító tagokat, akik még ma is dolgoznak vagy már nyugdíjba mentek. A 25 éves évforduló alkal­mából — a tavaly elért kima­gasló eredmény alapján — a szövetkezet elnyerte a megye Kiváló Kisipari Szövetkezete kitüntető címet, a vándorlász- lót és az oklevelet, melyet Goldberger János adott át. Vá­rai Mihály, a városi párt-vto nevében gratulált a szép ered­ményhez és további sikereket kívánt a vezetőknek és dolgo­zóknak egyaránt. Ezt követően Tóth Gyula át­adta a jutalmakat az alapitó és a 15—20 éve dolgozó ta­goknak. Munkájuk alapján ti­zenheten kapták meg a Kis­ipari Szövetkezet Kiváló Dol­gozója kitüntető jelvényt, mégpedig Mengyán Ferenc, Sutoczki Emília, Laukó János, Dániel Lajos, Zsíros György, Báthori Pálné, Puskás Mihály, Martincsek Jánosné, Priszta- vok Pál, Andó Pálné, Gyeraj Jánosné, Balogh Lajos, Galbi- csek Károlyné, Kiss Lajosné, Matkocsik Pál, Pocsai István és Tímár László. Az ünnepség után került sor — a tavalyi eredmény után járó — nyereségrészese­dés kifizetésére, amely átlago­san másfél havi keresetnék megfelelő összeget tett ki, majd a szövetkezet vacsorán látta vendégül a dolgozókat. A Magyar Repülő Szövetség, az MHSZ és a Magyar Újság­írók Országos Szövetsége fel­szabadulásunk 25. évfordulója alkalmából március 31-től négynapos motorosrepülő csil­lagtúrát rendez. A csiliagtúra egyben verseny is lesz, s érde­kessége, hogy nemcsak a repü­lőgépvezetők, hanem a velük utazó újságírók is vetélkednek. Összegyűjtött pontjaik alapján derül majd ki: melyik résztve­vő volt a csiliagtúra legjobb pilótája, illetve újságírója. A start március 31-én 9 óra 30 perckor lesz Budaörsön, s az első nap Siófokra látogat­nak el a versenyzők. A máso­dik napon Dunaújváros a cél, majd április másodikén Mis­kolc az útirány. Miskolcról a túra negyedik napján érkeznek vissza a résztvevők Budaörs­re. Útközben természetesen kü­lönféle versenyfeladatok lesz­nek mind a pilóták, mind az újságírók számára, az útvonal betartását pedig rejtett figye­lők ellenőrzik. Az újságírók a négy napon ismerkednek a csillagtúrán fel. keresett országrészek felszaba­dulási eredményeivel, 25 éves fejlődésével, s élményeikről naponta 30 perc alatt 30 so­ros tudósítást kell majd írni­uk. Lapunk munkatársa is részt vesz a versenyen, amely­ről a túra befejezése után szá­mol be a Népújság hasábjain. Becsbe utazik a csabai társastánc-klub A Megyei Művelődési Köz­pont tásastánc-klubja április 3-án Bécsbe utazik. A csabai táncosokat a bécsi Fekete-Fe­hér trásastánc-klub hívta meg négynapos ausztriai vendég­szereplésre. A három Dár csa­patversenyen vesz részt, Nyíri Lajost, az együttes vezetőjét pedig pontozóbírónak hívta meg a rendezőség. Néha már áprilisi az idő­járás, leg­alábbis olyan Vegy/cn Napszemüveget! Időnként kibú­jik a nap a szürkeség mögül és dicsekszik erejével. Sajnos, csak néhány percig tart az erőfitog­tatás. felkerekedik az északi szél és a nap fázósan húzódik vissza. Az öregen kopott, színeha- gyott, prémes kabát van, derekán madzaggal összehúzva. Válláról keresztbe vetett szíjon bőrtááka lóg derekáig. Fél kö­nyökkel támaszkodik a gyulai bisztró széles ablakpárkányára. Fejét magasba emeli, hogy a simléderes sapka fényellenzője alá is kerüljön egy Ids fény, ha éppen ragyog a nap. Az öreg — Szatmári Lajos — negyedik éve kerékpármegőrző a bisztró előtt. — Nem könnyű feladat ez, ké­rem. Sokan azt gondolják, hogy itt ez a munka csak üdülés, de próbálna csak itt állni télen hó­ban, fagyban — vagy nyáron a tűző napon. Igaz, ha nagyon hi­degre fordul az idő, beállók a bisztróba, hogy felszedjek egy kis meleget. De az ablak mellől akkor sem lehet elmozdulni. Fi­gyelni kell a rámbízott bicik­liket. Mert tudja, sokféle az em­beriség. Van köztük ilyen is meg olyan is. A múltkor is hogy jártam; jön hozzám egy ember, olyan rossz kinézésű. Azt mond­ja nekem: —1 Öreg, jöttem a biciklimért. — Oszt melyik az? — kérdem én. — Mindjárt megmutatom. — Járja aztán körül az áll­ványt. én meg csak nézem. De rögtön gyanús volt, mert nem emlékeztem rá, hogy hozott volna ide biciklit. Mondom is neki: — Hallja? Magára én nem emlékszem, nem hozott maga ide semmilyen bdcákldt — Ugyan öreg, ne okoskodjon már, hát nem emlékszik rám? — Nem én! De csak erőlködött, hogy az 6 biciklije ha van, de a jegy is, Mindig talpon kell lenni amit ideadott, már régebbi volt, mint azok, amiket aznap adtam. — Na, jó ember — mondom neki —, jöjjön, menjünk a rend­őrségre, ott majd meglátjuk, van-e magának vagy nincs. Akkor aztán elkotródott egy­kettőre. Azóta se láttam. Meg vannak olyanok is. akik többet isznak, mint amennyit bírnak, aztán elfeledkeznek ar­ról, hogy biciklivel jöttek ide. Olyankor fogom a gazdátlan kerékpárt, hazaviszem. Másnap meg tolom vissza. Mert én bi­zony nem ülök rá. Akkor már jön a gazdája és keresd. Mert itt vagyok én kérem, reggeltől es­tig. Csomagolok egy kis elemó­zsiát a szatyorba, télen behúzó­dok egy asztalhoz, ott megebé­delek. Amikor jobb napon) van, akkor nagy lakomát csapok. Ké­rek egy pár virslit vagy-egy kis főtt kol­bászt. Jól csi­nálják itt — mutat az üzlet felé — A piaci napokat szeretem legjobban. Olyankor harminc-negyven kerékpárra is kell ügyelni, öt­ven fillér a megőrzés díja, de legtöbben 1 forintot adnak. Van­nak állandó kuncsaftjaim is. Az állami gazdaság autóbusza innen indul reggelenként. A dolgozók idáig kerékpárral jönnek, aztán itt hagyják estig. Amikor nincs sok munkám, bámészkodom. Sok ember jár el itt, jönnek-mennék, beszélget­nek, veszekednek, a fiatalok meg összebújva andalognak estén­ként. Engem már észre sem vesznek jóformán, annyira megszoktak. Itt a sarkon a sör­pince előtt árul pattogatott ku­koricát, tökmagot, egy asszony, néha leülök mellé, beszélgetni. Vasárnaponként — mert ak­kor is szolgálatban vagyok — jó nézni az ünneplőbe öltözött em­bereket, gyerekeket. Olyankor kevesebb a munka is. Tudja, ün­nepen nemigen járnak bicikli­vel. Csak néhányan a környező tanyákról jönnék be egy kis sö­rözésre vagy moziba. — Elégedett vagyok én, kérem szépen. Van egy kis nyugdíjam, itt meg 350 forint az alapfizeté­sem. Ehhez jön még néhány fo­rint borravaló. El vagyok én itt, csak bírjam erővel, egészséggel. Mert nem nehéz munka ez, igaz, de mindig talpon' kell lenni. Meg is szoktam már, unalmas lenne otthon üldögélni, meg az­tán kell ez a kis pénz is. Lassan délre jár. Egy férfi jön, zsebében keresgélve a blok­kot. — Nem tudja melyik az én biciklim? — Nem ide hozta, ott hagyta a pince előtt, a fánál! — Tényleg — könnyebbül meg —, na azért, mert vigyázott rá — fogja ezt a forintot. Előkerül a tarisznyából a ke­nyér, szálonna. Dél van! Béla Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom