Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-27 / 73. szám

Megkezdődtek a négyhatalmi megbeszélések Nyugat-Berlin Csütörtökön délelőtt Nyugat- Berlinben megkezdődték a négy-1 hatalmi megbeszélések. A ta-1 nácskozáson — amelyet a szö­vetségi ellenőrző tanács egykori épületében tartanaik — a Szov­jetunió részéről Pjotr Abraszi- j mov berlini nagykövet, az Egye- j sült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország részéről pedig a! bonni nagykövetek vesznék részt. Berlin, Nyugat-Berlin Gyórffy Tibor, az MTI tudó­sítója jelenti: A nyugati résztvevők: Ken­neth Rush, az Egyesült Álla­mok, Roger Jadkling Nagy-Bri­tannia ég Seydoux de Clausonne Franciaország bonni nagyköve­ted tegnap együtt érkeztek Nyu- gat-Berlinbe. A Szovjetunió képviselője, Pjotr Abraszimov, berlini szov­jet nagykövet tegnap este a ma­Péter János hazaérkezett az NDK-bél Péter János külügyminiszter csütörtökön délután visszaérke­zett Budapestre a Német De­mokratikus Köztársaságban tett hivatalos látogatásáról. A Ferihegyi repülőtéren Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Gyenes András kül­ügyminiszterhelyettes fogadta,. _ Péter János a megérkezés után útjáról nyilatkozott az újságírók­nak. Magyar küldöttség utazott a Vietnam-konferenciára Külkereskedelmi megállapodásokról, munkaügyi kérdésekről, a tavaszi munkák segítéséről, a magas kitüntetések odaítéléséről tárgyalt a Minisztertanács Az Országos Tervhivatal el­nöke beszámolt a népgazdaság 1969. évi fejlődésének főbb ta­pasztalatairól, a munkaügyi miniszter pedig az 1969. évi munkaügyi helyzetről és a sza­bályozók ez évben történt mó­dosításának 'kezdeti tapasztala-! tálról. A Minisztertanács mind­két jelentést elfogadta. A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. A kormány elnöke tájékoztatót adott Alekszej Kosziginnal, a Szov­jetunió Miniszter anácsánák W1 elnökletével március 16—17-én folytatott tárgyalásairól. A kormány megelégedéssel vette tudomásul, hogy eredményes * megbeszélések zajlottak le a , magyar—szovjet együttműkö­dés további fejlesztésével kap- A csolatos kérdésekről. A tárgya­lások a két ország tervhivata­lai és szakminisztériumai kö­zött folytatódnak és előrelát- " hatóan ez év közepén újabb ötéves kereskedelmi egyez- ■ mény megkötésére kerül sor. A külügyminiszter beszámolt a Lengyel Népköztársaságban március 9 és 12 között tett hi- vatalos baráti látogatásáról. A kormány tudomásul vette a külügyminiszter jelentését a két ország közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcso­latok fejlődéséről, s a teljes né­zetazonosság légkörében lefoly. tatott megbeszélésekről. A pénzügyminiszter március j •• 8 és 13 között Jankó Szmole, ' jugoszláv szövetségi pénzügyi titkárra] Belgrádiján folytatott < tárgyalásairól számolt be a kormánynak. A felek kölcsönö­sen tájékoztatták egymást a két ország gazdasági helyzeté­ről, megtárgyalták a magyar— jugoszláv gazdasági együttmű­ködés fejlesztésének lehetősé- T geit. A Minisztertanács a be­;c számolót elfogadta. Ezután a külkereskedelmi miniszter tett jelentést márci­us 17 és 20. között dr. Kari Schillerrel, a Német Szövetsé­gi Köztársaság gazdasági mi­niszterével, valamint Walter Scheel külügyminiszterrel Bonnban folytatott megbeszé­léseiről. A kormány jóváhagyó­lag tudomásul vette, hogy a fe­lek egyetértettek a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejleszté­sének kérdésében, s hosszú lejáratú megállapodás előké­szítésére szakértői szintű tár­gyalások kezdődnek. A kül­ügyminiszterrel váltott eszme­csere során kölcsönösen megál­lapították: a két ország kö­zött más területeken Is széle­síteni lehetne a kapcsolato­kat A munkaügyi és a művelő­désügyi miniszter előterjeszté­se alapján a kormány meg­tárgyalta a gazdasági vezető- továbbképzés helyzetét, eddi­gi tapasztalatait és fejleszté­sének időszerű feladatait. Fel­hívta az előterjesztőket, hogy a vezető-továbbképzés hosz- szabb távra szóló koncepció­ját 1971 első felében nyújtsák be a kormányhoz. A Minisztertanács ezután meghallgatta és elfogadta a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter előterjesztését a tavaszi mezőgazdasági mun­kára való felkészülésről. A je­lentés hangsúlyozza, hogy a tavaszi munka feltételei az idő. járási nehézségek ellenére Is általában megfelelőek. Trakto­rokból, egyes munkagépeikből, anyagokból és alkatrészekből a szükségesnél kevesebb áll ren­delkezésre. Segítséget jelent, hogy a Szovjetunió az állam­közi szerződésiben foglalt gép- szállítási kötelezettségeit jelen­tősen túlteljesítette. Az alkat­részhiány enyhítésére a Vörös Csillag Traktorgyár vállalta, hogy az igényeket kielégíti, a gépjavító vállalatok pedig fo­kozzák felújító tevékenységü­ket. Intézkedések történtek a gumiabroncs-ellátás javításá­ra. Az Állami- és Kossuth-dij Bizottság előterjesztésére a Minisztertanács döntött az 1970. évi Állami- és Kossuth-díjak, valamint a művelődésügyi mi­niszter javaslatára a Kiváló és Érdemes Művész kitüntető cí­mek adományozásáról. A felszabadulás 25. évfordu­lójára tekintettel magas szín­vonalú alkotó munkájukért, illetve művészi teljesítményé­ért 101 személy részesült Ál­lami-, 19 személy pedig Kos­suth-díjban. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. gyár nagykövetség fogadásán vett részt, amelyet Péter János külügyminiszter tiszteletére ad­tok. A három nyugati nagykövet tegnap még megbeszélést foly­tatott Klaus Schütz nyugat-ber­lini kormányzó polgármesterrel, aki a RIAS rádióadó által su­gárzott szerda esti nyilatkozatá­ban ismételten aláhúzta Nyugat- Berlin státuszával kapcsolatos álláspontját. Grabért nyugat-berlini szená­tor csütörtök reggel közzétett nyilatkozatában cáfolta, hogy Nyugat-Berlin státuszának kér­désében véleményeltérés lenne a nyugatnémet és nyugat-beflini, illetve a nyugati szövetségesek álláspontja között. A Szovjetunió és a szocialista országok álláspontja szerint Nyugat-Berlin önálló politikai egységet képez, amely — a nyu­gati hatalmak sokszor kifejtett véleménye szerint sem tartozik és nem is tartozhat a szövetségi köztársasághoz. Az 1913-ban épült porosz fő­törvényszék északnémet stílusú nyugat-berlini palotája, a szö­vetséges ellenőrző tanács mű­ködésének 1948. évi beszünteté­se óta, úgyszólván üresen áll. (A szövetséges légiblztonsági központ és az NDK megkülön­böztetését tükröző szövetségi utazási hivatal működik az épü­letben.) Utoljára 1954-ben jöttek itt össze a négy nagyhatalom kül­ügyminiszterei, hogy a berlini kérdésről tárgyaljanak... Ma várhatóan csak az alapve­tő álláspont kifejtésére szorítko­zik a négy nagykövet. Ezután — előreláthatóan áp­rilis közepéig — elnapolják a tárgyalásokat. A megbeszélése­ken gyors eredmény nem vár­ható. A stockholmi Vietnam-konferenciára dr. Réczei László profesz- szor, az Országos Béketanács alelnöke vezetésével a magyar békemozgalom nyolotagú delegációja utazott. Képünkön: Le Huu Van, a Dél-vietnami Köztársaság budapesti nagykövetsé­gének ideiglenes ügyvivője búcsúzik dr. Réczei Lászlótól a Fe­rihegyi repülőtéren. (MTI—fotó) Podgomij Japánba utazik Tokió A Kyodo japán hírügynökség a külügyminisztérium közlésére hivatkozva jelenti, hogy Nyiko- laj Podgornij, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának élnöke ápri­lis 7—11 között hivatalos látoga­tást tesz Japánban. A szovjet államfő, akit egy sor jelentős szovjet politikai sze. mély iség is elkísér, megtekinti az oszakai Expo—70 világkiállí­tást és részt vesz az április 10- én megrendezésre kerülő szovjet napon. Podgornijt és kíséretét fogad­ja a japán császári pár, majd Szato miniszterelnökkel fog tár­gyalni a két országot érintő kér­désekről. Bombázták Kambodzsát A saigoni amerikai katonai parancsnokság utasítására az amerikai légierő vadászbombá­zói csütörtökön Kambodzsa terű. letét bombázták — jelentette be a saigomi parancsnokság szóvi­MIHIHHIMimilHIHHIIIIHIIIHlWIHNIIHIIim vője. A támadásra azután került sor, hogy a határvidékről ér­kezett jelentések szerint a dél- vietnami „partizán-vadászokat” kambodzsai területről heves tü­zérségi támadás érte. Amerikai önleleplezések Laoszból Bush kapitány és a többiek ••• Felperzseit falvak, elhajtott lakosak, dzsungelutakon bicegő rokkantak: az egyre kevésbé „titkos” amerikai háború laoszi nyomairól drámai képek járják be a világsajtót. Az Internatio­nal Herald-Tribune, ez az Eu­rópában megjelenő ameriai új­ság, amelyet a New York Times és a Washington Post közösen ad ki, a héten fényképes do­kumentummal számolt be róla, hogy a tengeren túli szakértők és helybeli kiszolgálóik tizenkét év körüli gyerekek kezébe is fegyvert nyomnak és őrségbe küldik őket az Ameríka-barát laoszi erők oldalán. Henry’ Kamm, a New York Times tu­dósítója idézi egy tiszt szavait, aki elismerte, hogy némelyik gyerek még 12 évesnél is fia­talabb lehet. Kollégája. T. D. Allman, aki egy héttel korábban a Life munkatársával, John Saar-ral és az AFP francia hír­ügynökség tudósítójával. Max Coiffat-val a Long Chen-i ame­rikai támaszponton járt, így ecse­telte a háború következményeit: „A harcok szétzilálták Laosz ha­gyományos gazdasági életét. Csaknem minden 12 és 50 év közötti férfi a hadseregben van, melyet a C1A szervezett és Vang Pao tábornok irányít. A többieket — nőket öregeket és gyermekeket — áttelepítették, s most csaknem teljesen az ameri­kai könyöradományókra vannak utalva”. (Az elütöttek száma kü­lönben: 20 ezer). Ezt hozta Laoszinak az ameri­kai beavatkozás, amely az Egye­sült Államokban is a közvéle­mény és politikusok egyre heve­sebb bírálatának tárgya. Sem a sajtó, sem a szenátus külügyi bi­zottsága nem titkolja, hogy attól tart: a Nixon-kormány egy újabb, vietnami típusú háborúba rántja bele az országot. Az ame­rikai elnök március 6-án külön üzenetben próbálta lecsillapítani a nyugtalan közvéleményt, de hiába. Azóta ugyanis szinte na­ponta láttak napvilágot részint hivatalos közlemények, részint helyszíni tanúvallomások, ame­lyek egyre kétségtelenebbé te­szik az Egyesült Államok laoszi beavatkozásának fenyegető ará­nyait. Épp a héten érkezett a hír, hogy a Pentagon ezentúl La- oszban is fizet „frontpótlékot” és ennek összege (havi 65 dol­lár) azonos a Dél-Vietnamban fizetett amerikai veszélyességi pótlékkal. S ugyancsak a hé­ten közölték Washingtonban, hogy a harmadik legmagasabb frontldtüntétéiként adományoz­ták — halála után — Joseph Bush amerikai kapitánynak, aki Laoszban esett el. Mi több, ezen­túl külön kezelik a vietnami és a laoszi amerikai veszteségek lis­táját: ami azt jelenti, hogy ed­dig a „titkos” háború halottait automatikusan a „Vietnam”- rovatbain vezették... Történetesen egy nappal Jo­seph Bush kitüntetésének híre előtt közölte a Los Angeles Ti­mes az amerikai kapitány ha­lálának hiteles történetét. Don A. Schanche, amerikai katonai szakíró több hónapot töltött La­oszban, s megírta, hogy azon a február 11-én, amikor Bush ka­pitány elesett, az tiszt „és egy őrmester Muong Soui térsé­gében szárazföldi műveletek öez- szehangolásán fáradozott, ame­lyekben thaiföldi tüzérség, ame­rikai légierő és laoszi gyalogság vett részt”. Don A. Schanche be­számolt arról is, hogy Bush és a többi amerikai tiszt, akinek hi­vatalos álcája „a kormánycsapa­tok: mellé kirendelt tanácsadó katonai attasé” volt, „a legha­tározottabban részt vett száraz­földi harcokban, amikor e so­rok írója 1969 telének nagy ré­szét Észak-Laoszbarn töltötte”. A washingtoni jelentésekből és a laoszi helyszíni tudósítások­ból kiderül, hogy az Egyesült Államok évi 200 millió dollárt fordít laoszi háborújára — a bambá tógépek költségeit, a rom­bolás dollárigényeit leszámítva. A B—52-es bombázók naponta 200—300 bevetést hajtanak vég­re. A CIA és a „ zöldsapkások”, a hírhedt különleges hadviselési alakulatok embereinek segítsé­gével az amerikaiak mintegy 40 ezer főnyi magánhadsereget ál­lítottak ki laoszi törzsi harcosok­ból, akiket ötezer főnyi thaiföldi katonaság támogat. Ilyen körülményék kötött ké­zenfekvő, hogy Laoszban a ki­bontakozás alapfeltétele az ame­rikai beavatkozás megszünteté­se, amint azt a Laoszi Hazafias Front Pártjának ötpontos politi­kai rendezési javaslata is sür­geti. Mert a harcok a Bush ka­pitányok megjelenésével rob­bantok ki.„ (sp)

Next

/
Oldalképek
Tartalom