Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-17 / 64. szám

Emlékűim épség Békéscsabán

(Folytatás ax 1 oldalról)

talk a földosztás eredményeinek védelméért. Győzött a parasztság igazi ügye. Sohasem szabad elfelejteni, hogy ez a győzelem kiinduló pontja és alapja volt társadalmi és gazdasági fejlődésünknek, a parasztság társadalmi felemelkedéséneik, mezőgazdaságunk fejlődésének. Nem mondhatjuk azonban még el, hogy teljesen kibontakozott a szocialista mezőgazdasági terAmfkor most, hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján összegyűltünk itt, Békéscsabán, hogy az 1945 tavaszán végrehajtott földreformról emlékezzünk

— kezdte beszédét Erdei elvtárs —, valóban annak történelmi jelentőségéről kell beszélnünk. Én azonban erről kétféleképpen kell, hogy beszéljek. Először úgy, hogy ezt a történelmi lépést 1945-ben Debrecenben elhatároztuk és megtettük, másodszor úgy, ahogy ezt az akkori történelmi eseményt ma megítélhetjük egész társadalmi, politikai fejlődésünk szempontjából De mindert megelőzve magáról a naptári napról, máricus 15-ével hadd emlékezzem meg. Hogy igazán felfogjuk mai történelmi helyzetünk értelmét és jelentőségét, gondoljunk vissza nemzeti történetünk korábbi korszakaira: mennyi befej ezet- lenség, mennyi nagy szándék elbukása, s az elnyomás milyen kietlen évtizedei váltottak egymást csak az újabb kor századaiban is.

A múlt század első évtized eiben támadt fel először az az általános nemzeti törekvés, hogy Magyarország kiemelkedjék a nemzeti elnyomottsóg és a társadalmi elmaradottság állapotából. A reformkor valóságos pezsgésbe hozta az elavult feudális rendszer béklyóiban élő nép minden rétegét. Végül is. a társadalmi haladás és a nemzeti függetlenség kivívására törő szándék forradalomban, szabadság- harcban tört ki, s ez az élet-halál harc kivívta a haladó emberiség megbecsülését. Ennek a nagy nemzeti fellendülésnek volt a forradalmi nyitánya 1840. március 15-e. Ennek a napnak a jelképes értelmét gazdagítottuk 1945. március 15-én. Forradalmi nyitás volt ez is, a felszabadult ország első tette, amely megváltoztatta társadalmunk osztályszerkezetét, s új lapot nyitott hazánk történetében, mégpedig úgy, hogy ezt további új lapok követték. A győzelmes forradalmi nyitány dátuma lett ez a tavaszi nap, amit történelmünknek egész új fejezete követett.

Az előadó ezután arról beszélt, hogy mi is történt 1945. március 15-én? Szólott arról a sajátságos belső vitáról, amely a parasrtpárton belül lezajlott a földreform megítélésével kapcsolatban. Megoszlottak a vélemények. A parasztpárton belül az úri birtokosok és a parasztbirtokosok között nem tettek különbséget. Erre csak később, miután a kommunista párt ag- rárpolitikusaivál vitatkoztak, került sor. Az ezzel kapcsolatos elképzeléseket az akkori debreceni „Néplapban” még 1945 januárjában kifejtette az előadó.

A Néplapban megjelent cikkem nagy vitára adott alkalmat

— mondotta. — A kisgazda párt és a szociáldemokrata párt agrárpolitikusai támadták elképzeléseimet még azzal az érvelés, sei is, hogy azok nagyrészt a kommunistákéval azonosak. A kisgazdapárt részéről a vita középpontjában az állt, hogy „egészséges kisbirtokokat” kell létrehozni, tehát kellő garanciákat kell találni arra, hogy kik részesüljenek és mekkora juttatásban, mert különben életképtelen törpebirtokok jönnek létre Érdekes, hogy a szociáldemokrata párt agrárpolitlkusai, Szeder Ferenc, Takács Ferenc

melés eszközeiben, módszereiben és gazdálkodási eredményeiben. Ez a jövő feladata. Mégis eddigi eredményeivel igen rövid idő latt elindította a szocialista falu társadalmának, kulturális életének, szociális ellátásának gyorsabb fejlődését Soós Gábor megnyitó szavait nagy taps kíséretében fejezte be, majd az emlékünnepség első szónokának, dr. Erdei Ferencnek adta át a szót

ugyanezeket az érveket magukévá tették és lényegében ők is a megalapozott előkészítés és a juttatásban részesítendők gondos kiválasztása miatt vitatkoztak különösképpen.

E viták lényege azonban az volt, hogy lehet-e, illetőleg szükséges-e a földreformot még 1945 tavaszán, a tavaszi munkák megkezdése előtt, annak rovására is végrehajtani? A kommunisták és a parasztpártiak egységes álláspontja az volt, hogy minden körülmények között meg kell valósítani a földreformot! Ezt döntő politikai lépésnek Ítéltük.

A gyors végrehajtás mellett azonban nemcsak politikai érvek szóltak, hanem a termelés követelményei is. A háborús pusztítások után ugyanis semmi remény nem lehetett arra, hogy a régi nagybirtokosok képesek lesznek megindítani a termelést, mivel állatállományukat, gépeiket a háborús pusztítások nagyrészt tönkretették. Ezt érezték a nagybirtokon dolgozó cselédek is és a környező falvak szegényparasztsága is. Ezért már a földreform-rendelet megjelenése előtt nem kevés helyen különféle Jogi formában, vagy éppen a jogi formát nyitva hagyva kezdték művelésbe venni a nagybirtokosok földjeit.

Politikailag pedig az volt a döntő kérdés, hogy a Jövő számára szilárd politikai alapot teremtsen a földreform, s úgy megalapozza a munkás-paraszt szövetséget, hogy annak minél szélesebb gazdasági-politikai bázisa legyen.

Huszonöt év távlatából visszatekintve ma is pontosan emlékezem arra, hogy elég sokáig számomra is megemésztendő probléma volt ez. Pontosabban, illetőleg általánosítva az, hogy lehet-e a jövő érdekeit pillanatnyi történeti, politikai érdekeknek feláldozni. Az akkori politikai harcok, de különösen a szegényparasztság politikai hangulata és határozott fellépése teljes mértékben meggyőztek arról, hogy ezt kell tenni. Érdemes megjegyezni, hogy 1945 februárjában Debrecenben pa- rasztpárt-nagygyűlést tartattunk, melyre több ezer balmazújvárosi szegényparaszt is bejött. Amikor előttük is kezdtük magyarázni, hogy most mindennél fontosabb politikai és gazdasági érdek a földreform végrehajtása, s ugyanakkor bizonyos ésszerű

korlátozásokat ismertettünk, szenvedélyesen tüntettek amellett. hogy minden nagyobb birtokot azonnal és minden további kikötés nélkül osszunk fel! Hamarosan észre kellett azonban venni, hogy egész más körülmények között nyílott meg a földreform tényleges megvalósításának lehetősége, mint ahogyan arról korábban elmélkedni vagy tervezni lehetett.

Erdei elvtárs ezután elemezte „A földreform küszöbén” a Debreceni Szabad Szó (a Nemzeti Parasztpárt hetilapja) 1945. március 12-1 számában megjelent cikkét, melynek ez volt a lényege: nyilvánvaló és kétségtelen mindenki előtt, hogy a magyar földnek a magyar parasztság kezébe kell kerülni, mert csak a parasztok saját földje a biztosítéka annak, hogy valóban demokratikus ország épüljön a romokon és annak is, hogy a föld megteremje a kenyerünket!

Hozzá kell azonban tenni — folytatta fejtegetését —, hogy az agrárproletariátus egy része, különösen egyes régí, 1919-es harcosok art is felvetették, hogy valamilyen szövetkezett formát vagy kollektív gazdálkodást kellene szervezni ott, ahol arra az érdekéitek hajlandók. Majd elemezte a nemzeti összefogás jobbszámyán elhelvezkedett politikusok nézetét, akik szintén a kollektív gazdaság megteremtését hangoztatták azzal a céllal, hogy elriasszák a parasztság tömegeit a munkásosztálytól, s így meggátolják a földreform azonnali végrehajtását Ezért ezzel az oldallal is vitát kellett folytatni. Hosszú-és küzdelmes hetek, hónapok teltek éL „így lett a felszabadulás után az első nagy történelmi lecke sokunk számára a földreform és az azzal kapcsolatos felmerülő kérdések olyan megítélése, ami az adott történeti körülményeknek megfelelt, s ami sok esetben lényegesen eltért korábbi elképzeléseinktől. Altkor tanulhattuk meg art, hogy egy-egy történeti lehetőség megvalósulása idején az összes szakmai kérdéseket alá kell rendelni a történelmileg aktuális politikai követelményeknek és szükségleteknek. Végeredményben így volt ezzel mindenki, aki őszintén és megy győzöd őssel arra törekedett, hogy politikailag kiaknázzuk a felszabadulásunkkal megváltó, zott helyzetet, amire felépült a munkás-paraszt szövetség.”

A későbbi fejlődés természetesen megmutatta, hogy a földreform alapján létrehozott munkás-paraszt szövetség mégsem volt olyan erős, hogy a szocialista átszervezés minden próbáját, sőt megpróbáltatását is kibírta volna. Ma már világos előttünk, hogy mikor és miiven okokból lazult meg oly mértékben, hogy az ellenforradalom után a Magyar Szocialista Munkáspárt több éves következetes politikája kellett hozzá, hogy újra helyreálljon most már a szocializmus a nagyüzemi mezőgazdaság elvi alapjain. A földreform történelmi jelentőségét úgy ítélhetjük meg, hogy jelentősége döntő volt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, ennek alapjává vált és a földreform végrehajtását mindössze másfél évtized választja el a termelőszövetkezeti átszervezés befejezésétől.

Erdei elvtárs ezután a föld- mflvesszövetkezeti mozgalom szerepéről beszélt a földreform utáni években. A kezdeti időszakban ez a mozgalom sikeresen indult. A dolgozó parasztság széles rétegei meggyőződéssel csatlakoztak hozzá — hangsúlyozta—, később azonban nem töltötte be azokat a feladatokat, melyekre a mozgalom szervezői és résztvevői számítottak. Mégis a földreform volt az első lépcsője annak a felfelé vezető útnak, amelyet a felszabadulás nyomán a felemelkedés további lépcsői követtek. Ezek a következők voltak:

A földreform megvédése a lélegzethez jutott földbirtokos osztály próbálkozásaival szemben a munkásosztály és pártja vezetésével, erejével.

A földmű versszővetkezetek egész országra kiterjedő hálózatának létrehozása az új földhöz jutottak támogatása és gazdasági megerősítése érdekében, a régi hatalmába és birtokába visszasóvárgó birtokos osztály támadásaival és a negygazdák kizsákmányolási törekvéseivel szemben.

A bérlő szövetkezetek megalakítása a földreform során földhöz nem jutottak boldogulására.

Az első termelőszövetkezeti csoportok létrehozása a földmű- vesszövetkezetek keretet között, majd a termelőszövetkezetek megszervezése a földhöz nem jutottakból és a földhöz jutta- t attakból.

Egyetlen hatalmas és ellenállhatatlan folyama ez a történelemnek. ennek zsilipjét nyitotta

meg a földreform és ennek a fel nem tartóztatható áradása valósult meg a szövetkezeti .mozgalom kibontakozásában és kiszélesítésében.

További és nehezebb kérdés azonban, hogy miként ítéljük meg ezt a földreformot agrár- fejlődésünk egész történelmi útja, közelebbről a mezőgazdaság szocialista átszervezése szempontjából. Korántsem könnyű erre felelni — folytatta fejtegetését Erdei elvtárs —, ennek még nincs elegendő távlata, tehát nem szabad elsietnünk a feleletet. De néhány fontos adalékot már most is hozzátehetünk. Először egy szubjektív adalékot szeretnék említeni.

1945 májusában történt. Egy szép tavaszi vasárnapon apámmal üldögéltünk a Kis-Duna partján a Czuczor-szigeten. ahol ő is földet kapott és tervezgettük, hogy fog ő azon gazdálkodni makói hagymás módjára itt, Budapest alatt.

Gondjai onnan eredtek, hogy különös véletlen folytán két helyen is tevékenykedett a földigénylő bizottságban. Makón, őshazánkban, ahova Budapest ostroma után visszatért, mert a szígetszentmiklósi bérelt földön épített tanyánkat elpusztította a háború, majd Szigetszentmikló- son, ahova ismét visszakerült, ahol csak később kezdődött a földreform. így két helyen is átélte a földreform történelmi drámáját, a földhöz juttatottak felszabadulásának és új reménységeinek élményét. Mindezt a földosztás véglegességének tudatával abban a hitben, hogy a földkérdés ezzel örökre el van intézve. S éppen ebben rendült meg akkor.

— Látod fiam — mondta —, ez most itt az én földem. Kívántam is, örültem is, hogy az enyém lett, de láttad volna ott Makón meg itt is, hogy a többiek szintén hogyan örültek. Valósággal megijedtem, annyira mohók és boldogok voltak. És most, hogy nekifogtam munkálni, már nem is olyan tiszta az én örömöm, Most még sok mindenbe belefogtam, de mi lesz azután a földdel? öcséd is csak addig, ameddig marad itt velem, te meg máris mást csinálsz. Hogy boldogulok én magam a földdel? És azt hiszed, hogy más nincs így vele?

— Igen. igen — feleltem —, de hát a földet mégis csak fel kellett osztani! Ezt csak nem bánta meg?

— Art nem, de abban már nem vagyok olyan biztos, hogy ez mindig így marad, pedig mi is a parasztpártban ezt hirdetjük, de még a kommunisták is ilyesmit mondanak most. Ebben nem vagyok biztos, azaz, hogy biztosan tudom: ez az új gazda boldogság nem tart örökké, ki előbb, ki utóbb túlesik rajta, s akkor kezdhetjük elölről, hogy mit csináljunk a földdel. De hiszen tudod jól, hogy már törtük is rajta a fejünket, amikor még nem osztottuk a földet.

— Az akkor volt — mondtam

én —, és hogy mikor lesz ez újra sokak gondja, art most még nem lehet előre látni. Apám életében aligha.

— Ne tégy ebben olyan biztos — felelte —, mert mások gyermekei is elmennek más pályára 4s más is megöregszik velem

(Folytatás a 3. oldalon)

A tanácskozás szünetében Erdei Fereuc elviára a iész*evőkkel beszélget.

(Futó: Deménj Gyula)

A földreform történelmi jelentősége