Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-15 / 63. szám

/ Gondot okoz a bel- és talajvíz! a gyomai Dózsa Tsz-ben Állami kenyér — szövetkezeti kenyér Több mint 300 holdem teszi lehetetlenné a tavaszi munkáik korai megkezdését a gyomai Dóasa Termelőszövetkezet terü­letén a megemelkedett talaj­víz. A termelőszövetkezet fő- agronómusa, Báthori Gyula tá­jékoztatása szerint a belvíz hozzávetőlegesen 40 holdat bo­rít be. 1969-ben a belvíz és a megemelkedett talajvízszint csaknem 2 millió forint termés­veszteséget, illetve kárt okozott a közös gazdaságnak. A Körös két partjához közel fekvő te­rületeken jelenleg is aggasztó a helyzet. Az őszi mélyszántás 90 szá­zalékán olyan nagymértékű a talajnedvesség, hogy előrelát­hatólag márciusban még lófo­gattal vagy gyalogosan sem kezdhetik meg a vetést. A folyó közelsége különös helyzetet te­remtett ebben a gazdaságban. Míg a műtrágyát repülőgépről szórják az őszi vetésekre, ugyanakkor a tavaszi vetést sokhelyütt csak lovasfogatú ve- tőgópekkel és nem egy helyen osak kézzel tudják elvégezni a felázott talaj miatt. A csapadékos időjárás és a rendkívüli talajviszonyok elle­nére a gazdaság felkészült a nagy tavaszi munkákra. A fej- trágyázásra váró 2400 kataszt- rális holdból a hét végéig 1500 holdra már leszórták a vegy­szert. Arról is beszélt a főag- ronómus, hogy az AGROKER még 20 vagon szemcsés szuper, foszfáttal tartozik a termelőszö­vetkezetnek. Reméljük, hogy az AGROKER megtartja ígéretét és időben leszállítja a szuper­foszfátot. Tavaly a közös gazdaság erő­gépek javítására 1 millió 200 ezer forintot fizetett ki idegen vállalatnak. Az idén ezeket a javításokat saját műhelyükben végzik el. A tavaszi kezdésre a géppark 90 százaléka már ké­szen áll. A hiányzó 10 százalék sem az ő hibájukból maradt ki a javításból, hanem az alkat­részhiányok miatt. B. J. Nem Üzlet a kenyér ná­lunk. Nem „nagy üzlet” szó szerinti értelemben. A gabona felvásár­lási árak ugyanis az elmúlt esz­tendőkben a gazdaságilag indo­kolt mérték közelébe emelkedtek, a kenyérárak viszont maradtak a korábbi, hatóságilag előírt színvonalon. Az állam ugyan mindenkinek, aki közfogyasztás­ra kenyeret süt, mintegy 25 szá­zalékos dotációt ad, évi egymil- liárd forintot fordítva erre. Valami busás haszon azonban még így sem marad a pékségek főkönyveiben Nem egyszerűen üzleti kérdés azonban a szó átvitt értelmében sem. A kenyér több mint szimp­la gazdasági probléma, a kenyér társadalmi ügy, politika. Szeret­jük a jó kenyeret, illetve sok­szor csak szeretnénk és ez a kö­rülmény igen jelentősen befo­lyásolja társadalmi közérzetün­ket. A sütőipar egy időben állami, tanácsi monopólium volt ná­lunk. A régi pékségek államosí­tásával vagy új beruházásokkal sütőüzemek, kenyérgyárak léte­sültek szigorúan meghatározott körzetekkel és ellátási kötele­zettséggel. A negyedik ötéves tervben ez a különleges fontos­ságú iparág is sokat korszerű­södik, fejlődik majd. Tökélete­sítik a berendezéseket, és jelen­tősen bővítik a kapacitást is. Miért kell minálunk a sütőipar teljesítőképességét fo­kozni? Hiszen — így kell fogal­mazni — még mindig évi száz­ezer vagon kenyeret fogyasz­tunk,, azaz nagyjából fejenként egy métermázsát. Ez minden­képpen sok. Életszínvonalunk-1 hoz képest is, ez egészséges táp- | lálkozás igényeihez képest is, de „átlagsúlyunkhoz” képest is. Persze nem hiábavaló az egészségügyi propaganda és I meglátszik, hogy egyre több em- ber tudja már megfizetni a húst a tejtermékeket Az abszolút fo­gyasztás valamicskét csökken is országunkban. Azonban ennél sokkal nagyobb ütemben, roha­mosan csökken a vámőrlés. Egy­re kevesebben dagasztanak és sütnek odahaza, inkább a bolt­ban vásárolják meg a minden­napi kenyeret. Ez a szervezett ellátás iránti igényt évenként mintegy két százalékkal növeli. Nem tűnik soknak ez a két százalék, de kétségtelen, hogy ezt a többletet az állami, taná­csi sütőipar nem lesz képes ki­elégíteni. Társakra van szüksé­ge; termelőszövetkezeti, állami gazdasági, kisipari szövetkezeti, fogyasztási szövetkezeti és ma­gánpékségekre. Az új igény ugyanis elsősorban a falvakban jelentkezik, a nagy sütödéktől, a kenyérgyáraktól távol. Márpedig ami a kenyér minőségét rontja, az elsősorban a szállítás. Az emberek szívesebben vásárolnak meg egy friss cipót még akkor is, ha a másik polcon álló két­napos, tíz, húsz kilométerről ho­zott vekni minősége jobb. Meat az csak jobb volt. a gyárban, amikor kisült. A helyben léte­sült kisüzemnek pedig nem kell szállítania, a kemencéből azon­nal a pultra teheti a kenyeret. A kisüzemnek más elő­nye is van. Kicsiben könnyebb specialitásokat készíteni. Nagy kenyeret vagy ids cipót, krump­lis kenyeret, vagy paprikás kif­lit, tejes kalácsot stb. A fo­gyasztó pedig elsősorban ezekéit a helyben hagyományos külön­legességekért hálás A többszeklorúság legnagyobb előnye azonban a verseny. Bu­dapesten például a gyárak öt­venöt vagon kenyeret sütnek na­ponta. A Rákóczi Ktsz mind­össze öt vagonnyit. Az emberek •azonban képesek három kerüle­ten átutazni, hogy abból a ke­nyérből, kifliből vásároljanak. Ez a szerény verseny ugyanak­kor elég volt ahhoz is, hogy fel­rázza, seregnyi újítás bevezeté­sére ösztönözze a nagyipart. Méginkább így van ez vidéken. Szinte titokként, bizalmas ére- sülésként súgják meg egymás­nak az emberek, hol lehet vala­mi igazán jófajta pékárut kap­ni és ott a kicsi pékség előtt j autók serege áll meg naponta. A kenyérsütés ma már nem az állami vállalatok mono­póliuma. De csak elméletben nem az. A pontos képet nem is­merjük, most készül a részletes felmérés. Ügy becsüljük azon­ban, hogy az összes többiek mindössze a teljes termelés há­rom százalékát állítják elő Rz gyakorlatilag semmi. Az állam maga is szeretné, ha ez a helyzet megvétózna. Ezen ösztönzi a többi szektorokat, hogy kapcsolódjanak be az ellá­tásiba. Az ösztönzés módszere ta­valy még főleg a hitelékedvez- mény volt. Tehát az, aki sütődéi, akart létesíteni, soron kívül ka­pott hitelt. Ez azonban kevés­nek bizonyult, mindössze né­hány tiszteletre méltó mezőgaz­dasági üzem vagy szövetkezet lépett erre az útra. Most január elseje óta hatá­rozottabb az állami buzdítás. Aki sütőüzemet létesít, az a be­ruházás 30 százalékát vissza nem térítendő állami támogatás­ként megkapja. Emellett meg­marad a hiteltámogatás is. sőt, két százalékkal csökkentették a kamatot. Egy napi 40 mázsás kapacitá­sú, gőzkemencés sütőüzem be­ruházási költsége az épületek­kel ,szociális létesítményekkel együtt mintegy három-, három és fél millió forint. A beruházó tehát egymillió forintot kap az államtól. Az összeg még így ks jelentősnek tűnik. Nem minde­nütt kell azonban mindenestől új üzemei létesíteni. Meglevő épületek, berendezések felhasz­nálásával egy ilyen vállalkozás­ba már néhány százezer forinttal is bele lehet kezdeni. Az állami támogatás és hitel pedig az át­alakításokra is jár. Ezt a támogatást ma még csupán mezőgazdasági üzemek kaphatják meg. Ez egy kicsit érthetetlen szűkítés ,ugyani?, ha kisipari vagy fogyasztási szö­vetkezet kapcsolódik be az ellá­tásba, az a lakosságnak ugyan­olyan előnyt jelent. Reméljük előbb-utóbb ezekre is kiterjesz­tik az engedményeket. Buzditiuk tehát a szövet­kezeteket: létesítsenek pékséget. Adnánk egy üzleti tanácsol: is. Ne csak kenyeret, hanem pék­süteményt is késztíseuek. Itt van a legnagyobb lehetősége a nagyon kapós finomságok elő­állítására, ezen a területen fo­kozódik a legerőteljesebben a fo­gyasztás és ez a munka lénye­gesen kifizetődőbb is. mint ma­ga a' kenyér. De ismételten hangsúlyozzuk, hogy ebben a beruházásban ne az üzleti ol­dalt nézzék és lássák először, hanem a társadalmit, a politi­kait. A messze földre szálló jó hír és a helyben jobb kenyérhez jutó fogyasztók — akik egyben Élménybeszámoló a szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézetben A szarvasi Felsőfokú óvónő­képző Intézet II. éves hallgatói csütörtökön tartották meg ha­gyományos élménybeszámolóju­kat hathetes szakmai gyakorla­tukról. Az idei oktatási évben 109 óvónőjelölt a Tiszántúl 72 városában és községében gyűj­tött tapasztalatokat a területi óvodákban. A beszámoló jelen­tőségét kihangsúlyozza az a tény, hogy a gyakorlati idő ta­nulságait, gazdag élményanya­gának összegezését az intézet oktatóin, óvónőin és az I. éves hallgatók képviselőin kívül a fogadó megyék — Békés, Csong- rád, Hajdú-Bihar, Szolnok — művelődésügyi osztályainak óvo­dai nevelési szakemberei is meg­hallgatták. Az óvónőjelöltek egyöntetűen vallották, hogy a területi gya­korlat rendkívül hasznos volt számukra, felbecsülhetetlen se­gítséget nyújtott választott hiva­tásuk gyakorlásához. A megyék képviselői pedig igen pozitívan értékelték a leendő óvónők tár­gyilagos értékelését, és nagyon tanulságosnak tartották az él­ménybeszámolón való részvéte­lüket. Az oktatók, a nevelési szak­emberek, valamint a hallgatók ilyen és hasonló jellegű találko­zásai az intézet és a terület to­vábbi szakmai együttműködésé­nek kibővítését, a lehetőségek jobb kihasználását is elősegí­tik. M. M. ÜZLETSOR ES LAKOHAZ Szarvason nemrég adták át az OTP többszintes lakóházát a város főterén. Az épület földszintje üzletsorból áll, többek kö­zött itt kap helyet a ruházati áruház, a bútorbolt, s mind­kettő igen reprezentatív berendezéssel készül. Ezenkívül új OTP-fiók is lesz ebben az épületben. A szerelési munkákat most végzik s az átadásra rövidesen sor kerül. Fotó: Csapó László miami gazdaságok, tsz-ek figyelem! Mindenféle idomacélok, fekete lemezek, horganyzott lemez, csavaráruk, M. O. és mágneskapcsolók beszerezhetők: ÁFÉSZ MEZŐGAZDASÁGI SZAKÜZLETÉBEN, OROSHÁZA, Ady Endre u. 1. sz. 94542 Nagybecsű felszabadulási dokumentumok kerültek a miskolci Hermann Ottó Múzeum tulajdonába Még a miskolciak közül is csak kevesen tudják, hogy a vá_ ros felszabadulását követően, 1945 első hónapjaiban, a lilla­füredi Palota-szállóban — a je­lenlegi SZOT-üdülőben — ka­tonakórházat rendeztek be a Miskolc körüli harcokban meg­sebesült szovjet katonák ápolá­sára. A felsőbb parancsnokság engedélyével gyakran felkereste a katonakórházat az egyik diós­győri fényképész, akivel a kato-, nák felvételeket készíttettek. A negatívok most szinte hiánytala­nul a miskolci Herman Ottó Múzeum legújabbkori tára bir­tokába kerültek. Igen értékes a gyűjtemény írásos része is. Eb­ben a szovjet katonák megadták nevüket és tábori postafiók szá­mukat, hogy az elkészült képeket utánuk küldhessék. A nagy értékű és a maga ne­mében páratlan gyűjtemény ren­dezése után a múzeum munka­társai kutatásokat folytatnak, hogy a fényképeken szereplőket azonosítsák. (MTI) szövetkezeti tagok — öröme, elégedettsége, nagyobb haszna lesz a vállalkozásnak, mint a papíron kimutatható gazdasági eredmény. F. B. KEVIÉP Békési Főépítésvezetősége felvételre keres — változó munkahellyel — építőipari gépkezelői jogo. sítvánnyal rendelkező dol­gozókat és vákuumgép­kezelőket. Jelentkezés személyesen vagy írásban Békés, Petőfi u. 2. sz. 11. ajtó. 14979

Next

/
Oldalképek
Tartalom