Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-12 / 60. szám

„Hogyan jutok el a kövesútig éjszaka?”

Vastag borítékot hozott a kö- j aelmúltban a postás a Szerkesz- I szén velünk rovatnak címezve. I A borítékban egy levél és 24 aláírással, egy kérelem a Kétegyházi Községi Tanács Végrehajtó Bizottságához, valamint az arra adott válasz volt.

A levelet Bálint Györgyné óvónő, kétegyházi olvasónk j küldte élpanaszolva benne közel kétéves problémájukat.

Az 1968. július 12-én kelt kérvényükben azzal fordultak a községi tanács végrehajtó bizottságához, hogy a 4-es számú szövetkezeti bolt és a Széchenyi utca 147-es számú ház közötti utcán körülbelül 150 méteres szakaszon járdát építsenek. Kérésüket azzal indokolták, hogy rossz idő esetén ezen a részen mind a gyalogosok, mind a járművök számára az út szinte járhatatlan. Ezért körülményes az állomás, a bolt, az egészségház és a főút megközelítése, de problémát jelent az orvos házhoz hívása is.

Azóta közel két év télt él és a levélíró szerint a mai napig semmi sem történt. Levelében arról panaszkodik, hogy a lét- fontosságú járda hiánya miatt kénytelenek a vasúti töltésre, a sínek mellé felkapasrirodni, ha ki akarnak jutni a sáros utcából. De néhány hete ez az út is el van zárva a magas talajvíz miatt. Ezt a nagyon komoly és nehézséget jelentő problémát megoldaná a járda építése. „Félve gondolok az esetleges mentőhívásra, hiszen minden órában várom második gyermekemet, vajon merre és hogyan jutok el a kövesútig, ha történetesen az éjszakai órákban szülnék?” — fejezi be levelét Bálint Györgyné.

A panaszos levél nyomán felkerestük a Kétegyházi Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkárát: Stigermayer1

Györgynét, aki elmondotta, hogy igaza van a levélírónak abban, hogy nagyon nagy szükség lenne a járda megépítésére, a tanács tett is erőfeszítéseket ennek érdekében. Az ősszel, mert a lakók vállalták a járda társadalmi munkában való lerakását, már a helyszínre szállították a szükséges járdalapokat. Azóta ott hever a járdalap, de a környék lakói még nem kezdtek hozzá a lerakásához. Sajnos, a községben máshol is vannak hasonló problémák, viszont a tanács anyagi helyzete korlátozott. Mindenkinek a saját baia a legsürgősebb azonban a már fent említett okok miatt várják a lakosság támogatását is. Ha

a lakók ezt nem tudják vállalni, meg kell, hogy várják, amíg a tanács emberei eljutnak abba az utcába.

Ezzel egyetértünk, de kérdezzük: hogyan fogjanak hozzá maguk a lakók, hiszen a járdalapok lerakásához legalább egy szakember kell, aki szervezi és irányítja a munkát. A tanácsnak pedig figyelembe kéne venni a sürgősségi sorrendet Is!

Köszönet az úttörőknek

„Nagy örömet szerzett nekem két úttörőfiú figyelmessége, megérdemelnék, hogy az újság is írjon róluk — írja P. L.-né békéscsabai olvasónk.

Egyik este megdöbbenve vettem észre, hogy a jegygyűrűm elveszett. Minden keresés hiábavalónak bizonyult. Másnap Me- dovarszki László és Sándor Endre a 2, sz. általános iskola 4. b. osztályos tanulói a gyűrűt az udvarunkon megtalálták és elhozták. Segítőkészségből és út- törőbecsflletből jelesre vizsgáztak."

Téves kapcsolás - téves vizsgálat?

S. O. S. telefonálók nevében címmel még február 5-én írtunk arról, hogy Békéscsabán sok a téves kapcsolás, s emiatt reklamáltunk a postánál. Cikkünkre dr. Hódi István, a Szegedi Postaigazgatóság igazgatóhelyettese válaszolt.

„Ismeretes, hogy a posta jelenlegi műszaki színvonala sem mennyiségileg, sem minőségileg jelenleg már nem tudja a megnövekedett távbeszélő igényeket teljes mértékben, a korszerű kö. vetelményeknek megfelelően kielégíteni. A műszaki fejlesztés beindításához országos viszonylatban meg kellett teremteni a megfelelő anyagi alapot. Ez természetesen nem jelent azonnali, gyökeres változást, mivel — a rendkívül nagy költségekre való tekintettel —, a fejlesztés hosszú időt vesz igénybe. Így ezen fejlesztési időszak alatt nyilvánvaló, hogy a távbeszélő ellátottságot jelenleg üzemelő berendezéseinkkel kell biztosítani. még a folyamatosan épülő új hálózatokkal és új központokkal a régieket ki lehet cserélni.

Így került sor a Békéscsabán üzemelő távbeszélő központ nagyjavítására, melyet a Posta Alközponti Üzeme végez két részletben, 1969 végén és 1970 elején. A nagyjavítással biztosítható a központ élettartamá- nak megnyújtása a teljes re- | konstrukcióig. Ezen munkálatok s csak úgy végezhetők el, ha • egyes áramköri csoportok üze- S melését időszakosan szünetelte- : tik, ami az amúgy is túlterhelt ■ központ üzemében további ne- ■ hézségeket jelent. :

A cikkben felvetett problé-1 mákkal kapcsolatosan vizsgálat ■

tot végeztettem és a következőket állapítottam meg: a próbahívások alkalmával olyan hívás, amely nem ment végig a hívott számig, vagy végigment, de nem csengetett ki, előfordult. Ez a fent említett javítások egyenes következménye. Olyan hívás azonban, amely számot tévesztett volna, nem fordult elő. A javítások rövidesen befejeződnek és a központ a felépítésből és túlterheltségéből adódó rém kielégítő gyorsasága mellett új ra százszázalékosan üzemképes lesz.

Az ország távbeszélőhálózatának, köztük a békéscsabai táv beszélőhálózatnak a teljes rekonstrukciójáig a távbeszélő előfizetők és telefonálók szíves türelmét kérem amellett, hogy mint eddig is, a posta lehetőségeinek maximális kihasználásával igyekszik a telefonálók igényeit a legmesszebbmenőkig kielégíteni.”

Megjegyzésünk: türelmesek

vagyunk a posta távbeszélő gondjaival szemben és megértő- ek is, hiszen a növekvő igényeknek nem lehet egyszerre eleget tenni, ennek sok objektív oka van. Azonban szerintünk a vizsgálat nem lehetett elég alapos, hiszem ma is nap mint nap tapasztaljuk, hogy sok a téves kapcsolás.

Elavult épület, kevés terem, sokasodó szakkörök, tanfolyamok

Tudósítás a békési kultúrházból

Pócsai Antal 1968 óta vezeti a békési Járási Művelődési Köz. pontot. Névnapjára beosztottai- tól jelképes ásót, vödröt kapott: a roskatag, a célnak alig megfelelő épületet állandóan javítja, igyekszik rendbe tenni. Ameny- nyíre a lehetőségek engedik

Tavaly 410 ezer forintból gazdálkodott a Művelődési Központ — ebből a járástól 163 ezret kaptak. A saját bevétel 12 ezerrel volt kevesebb a tervezettnél, a különböző intézmények, vállalatok azonban mintegy 40 ezer forint értékű munkával, felszereléssel, anyaggal járultak hozzá a kultúrház csinosításához, otthonosabbá tételéhez.

A kultúrház természetesen nemcsak járási, hanem — elsősorban — községi tevékenységet fejt ki, a községi tanács azonban nem nyújt elegendő segítséget. A községi ügyekkel foglalkozó népművelő részére státuszt szeretne az igazgató, az ehhez szükséges pénzt a helyű tanácsnak kellene biztosítani. A kul- turházigazgató egy függetlenített munkatárssal dolgozik, ketten alig tudják kielégíteni a fo- j kozódó igényeket: a társasintéz-' mények, a vállalatok, a fiatalok j mind több segítséget várnak. A járási munkára így nem marad idő, energia.

Helyiségproblérmáik is meglehetősen zavarosak: az MHSZ!

1965-ben ideiglenesen három

termet kapott az épületben. Ha i ezek felszabadulnának, a szakkörök, klubok elhelyezése megoldást nyerne.

A nagyteremben az elavult világítás és színpad helyett újat terveznek. Április 1-re „kamara-pódiumot” hoznak létre: a 100 négyzetméteres, 150 személyt befogadó kisteremben —j amit a járási tanácstól kapnak meg — irodalmi klubot, irodai- j mi „fészket” teremtenek a köz-'

ség művészetkedvelői számára Itt tartják majd a TIT-előadá- sokat s az író—olvasó-találkozókat is.

A Művelődési Központban szép számmal tevékenykednek klubok, szakkörök. Néhány közülük: amatőrfilmesek, eszpe- rantisták klubja, az Unlverzál és az ÁFÉSZ ifjúsági klubja, két képzőművészeti szakköri csoport, irodalmi szakkör, öntevékeny színjátszócsoport, s a legnépesebb, a nyolcvan tagú házikert-szakkör. Ezeken kívül szabás-varrás, több nyelvtanfolyam, horgász, bélyeggyűjtő, ga- lambász-klub működik. A közlekedési szabadegyetemen 260- an vesznek részt. Zenei előkészítőt hoztak létre: azok az óvodások és általános iskolások járnak ide, akiket nem vettek fel a zeneiskolába. Az Ifjú Zenebarát hangversenyeik minden alkalommal négyszáz gyereket mozgatnak meg. A napokban két további szakkör alakul, az akvarista és a fotó.

Komolyan foglalkoznak a fizikai dolgozók gyermekeivel is. Az általános iskolások számára megszervezték a matematika, fizika és orosz korrepetálást, az egyetemi, főiskolai felvételire készülő gimnazisták részére pedig előkészítő tanfolyamot indítottak.

A felsorolt klubok, szakkörök, tanfolyamok is az igazgatót igazolják: mindehhez hely kell, mindezt hol csinálják? A Művelődési Központ épületére nem költenek semmit, mert eleve nem felel meg a követelményeknek. Újat viszont belátható időn belül nem építenek a községben. A helyzetjelentést mégis azzal zárjuk, hogy az igazgató optimista. Bízik a jövőben. Azzal a megtoldással, hogy már most is többet szeretne adni az embereknek.

S. M.

Túra, tortúrával

Még 1968 áprilisában S. I. bu- esai fodrász a lottó tárgynyereménysorsoláson egy tíznapos, két személyre szóló autóbuszkirándulást nyert. A szelvény száma: 1733 223. A kellemesnek ígérkező út költségeinek enyhítésére személyenként még 500 forint költőpénz Is járt. A hirtelen jött örömhöz azóta bizony rengeteg üröm is vegyült. Az antóbusztúra mai napig is tartó tortúrája azzal kezdődött, hogy a nyertes átadta nyereményét Ss. Ferenc iskolaigazgatónak, aki — bár nem az eredeti idő- 1 pontban és nem tíz, hanem csak nyolc napig élvezte a kirándulás örömeit — mind a mai napig sem kapta meg a személyenként járó 500 forint költőpénzt, annak ellenére, hogy számos ajánlott levél és telefon- beszélgetés nyugatázza az ezer- forintos követelés jogosságát.

A lassan kétéves múltra visz- szatekintő huza-vonában szót kapott az IBUSZ, az OTP, a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. Ez utóbbitól január 23-i keltezéssel levél érkezett, mely szerint „kizárólag adminisztratív problémák gátolták az ügy elintézését. Így tehát a költőpénz igénylését jogosnak ismerték el. A pénzes postás azonban még mindig nem jelentkezett az ezerforintos csekkel. Vajon mikor kerül pont a lassan kétéves jubileumhoz közeledő hu- za-vona végére? &s mi ebből a tanulság? Peches ember ne menjen a jégre és kétszer legyen szerencsés az, aki nyerni akar. Javasolhatnánk, hogy ne lottózzon az, aki fél a tortúrád tói, de nem javasoljuk. A hosz- szantartó huza-vonáért ugyanis nem Fortuna a felelős.

27.

„Ha azt látjuk, hogy Németország nyer, Oroszországot segítjük, ha pedig Oroszország látszik győztesnek, Németországot kell támogatnunk, hogy ily módon minél nagyobb mértékben gyilkolják egymást” — jelentette ki Harry S. Truman szenátor 1941. június 23-án, miután a hitleri Németország a Szovjetuniót megtámadta.

Truman 1945. április 12. óta az Egyesült Államok elnöke, de most már késő. hogy a német monopóliumok és Hitler segítségére siessen. A fasiszta hadsereg az utolsókat rúgja. De azért meggondolandó, mert Truman álnok taktikája megbukhat a világközvélemény erélyes tiltakozásán. A Szovjetunió komoly nemzetközi tekintélyt élvez és ilyen aljas eszközökkel nem lehet megfosztani harcának gyümölcseitől.

Truman hivatalba lépése után, április 15-én az amerikai külügyminisztériumban érdekes tanácskozásra került sor. Clayton államtitkár-helyettes fogadja Vandenberg és John Foster Dulles szenátorokat, a General Motors gépkocsi konszern elnökhelyettesét, továbbá a hadügyminisztérium két magas rangú tisztviselőjét.

Az urak azon törik a fejüket, hogyan lehetne a Szovjetuniónak a nemzetközi eseményekre gyakorolt befolyását csökkenteni, „mivel Oroszország alternatívája Németország, határozatot kell hozni Németország újjáépítésére és újrafelfegyverzé- sére, Németország legyen védőbástya Oroszországgal szemben” — hangzik a találkozóról szóló mértékadó beszámoló.

Az ott hozott határozat különösen Churchillnél talál tetszésre. Az angol miniszterelnök

azonnali megvalósítását sürgeti. A következő utasítást adja Is- may tábornoknak, az angol légierők vezérkari főnökének: „Az angol kézbe került és még bevethető német repülőgépeket és pótalkatrészeket a jövőben nem szabad megsemmisíteni. Még szükségünk lehet rájuk.”

Az Európában állomásozó angol csapatok főparancsnokának, Montgomerynek kijelenti: „Ha tovább tart a szovjet előretörés, a német katonákkal együtt vonulunk Oroszország ellen.” Levelet intéz Eisenhower tábornokhoz, amelyben ez esetre intézkedéseket kér.

Mindez a Szovjetunió háta mögött zajlik, méghozzá olyan időpontban, amikor a Vörös Hadsereg és a nyugati szövetséges csapatok súlyos csapásokat mértek a fasisztákra és sok a halottjuk, sebesültjük. Az amerikai külügyminisztériumban tervezett árulás a németországi antifasiszta ellenállási harcosok ellen is irányul.

A „Freies Deutschland” nemzeti bizottság ezekben az eseményekben gazdag napokban élénk tevkenységet fejt ki Lipcsében. O. Werner elvtárs, az NKFD lipcsei alkörzetének akkori vezetője így számolt be az eseményekről:

„Amikor az amerikai csapatok egyre közelebb kerültek Lipcséhez, igyekeztünk kihasz-