Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-08 / 33. szám

Egy hét a világpolitikában Koszigin-üzenet — Arab ,.kisosücs* * — Francia pártkongresszus — Tárgyalások Varsóban és Moszkvában Az elmúlt héten változat­lanul folytatódott, sőt, fokozó­dott a diplomáciai aktivitás. A két- és többoldalú tárgyalások I és üzenetváltások két probléma körül csúcsosodtak: az egyre fe­szültebbé váló közel-keleti hely­zet és az európai biztonság kér­dései álltak a nemzetközi ér­deklődés homlokterében. A Közel-Keletről szoló jelen­tések naponta újabb és újabb összecsapásokról, harci cselek­ményekről számolnak be. He­vességük már-már a tűzszünet felborulásával fenyeget. Nyilván ez késztette Koszigin szovjet mi­niszterelnököt, hogy üzenetet juttasson el a három nyugati nagyhatalom kormányfőihez, amelyben felhívta a figyelmüket a közel-keleti helyzet új veszé­lyeire, és sürgette az ENSZ ke­országdkon és a semlegeseken — Finnország. Ausztria stb. — kí­vül több NATO tagország, így Norvégia, Dánia és Izland kor­mányai ugyancsak leszögezték, hogy kívánatosnak tartják a tár­gyalások mielőbbi megkezdését Karjaiai nen finnt külügyminisz­ter a hét elején közölte, hogy a kormány 35 országnak eljutotta- tott levelére csupán négy ország — Görögország, Törökország, Málta és Albánia — nem vála­szolt A finn külügyminiszter arról is beszámolt, hogy a múlt héten Washintgon „szóbelileg" foglalt állást. A válasz, szerinte „nem minősíthető negatívnak”. Nem adott még végleges választ a francia és az olasz kormány. Az európai biztonság' témakö­rébe tartoznak a Varsóban, il­letve a Moszkvában folyó tár­gyalások a nyugatnémet kor­retében megkezdett négyhatalmi tanácskozások fokozását A kál­iéi Al Ah ram szerint az üzenet­ben, amelyet Nasszer elnöknek is eljuttattak, Koszigin minisz­terelnök bejelentette: „A Szov­jetunió ENSZ képviselője uta­sítást kapott arna, hogy minden lehetőt tegyen meg a négy nagy­hatalom tanácskozásainak pozi­tív eredményéért”. Az üzenet felhívja a figyelmet azokra a súlyos következményekre, ame­lyeket az Egyesült Államok ál­tal támogatott izraeli uralkodó körök magatartása vonhat maga után a Közel-Kelet és az egész világ békéjére nézve. A szőriét kormányfő üze­netére Nixon, Pompidou és Wil­son szinte 24 órán belül elküld­te válaszát A francia elnök szerint a Biztonsági Tanácsnak követelme kell, hogy az ellensé­geskedő felek az ENSZ határo­zata értelmében állítsák helyre a tűzszüneti vonalat Javasolta, hogy az ENSZ újítsa fel Gun- nar Jarring küldetését a kon­fliktus kiszélesedésének megelő­zésére. Nixon amerikai elnök tárgyalásokat javasolt a fegy­verszállítások kétoldali korláto­zására, és hangoztatta, hogy az Egyesült Államok erőfeszítése­ket tesz a tűzszüneti megállapo­dások betartására. Ugyanakkor megismétli a korábban előter­jesztett amerikai „békeindítvá­nyokat”, ami azt mutatja, hogy az amerikai álláspont változat- í** lanul merev. Ezt a magatartást bírálta a párizsi Humanité, ami­kor megállapította: a Közel-Ke­leten a helyzet annyira robba­nékony, hogy nem volna szabad olajat önteni a tűzre, amint azt Izrael hamis barátai tették. „En­nek a népnek rossz szolgálatokat tesznek — írja a lap —, ha ve­zetőit arra bátorítják, hogy ma­kacsul folytassák kalandjukat”. A hét végén ült össze Ka­iróban az arab országok „kis- csúcsértékezlete”, amelyen az Izraellel közvetlenül szemben­álló országok vesznek részt Husszein jordániai király már az értekezlet előtt tárgyalt az EAK fővárosában Nasszer el­nökkel, a hírek szerint minde­nekelőtt katonai kérdésekről. Az Al Ah ram úgy értesült, hogy e many képviselőivel. A lengyel fővárosban elsőízben került sor politikai tárgyalásokra a Len­gyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képvise­lői között A megbeszélések je­lentőségét aláhúzza, hogy a kül­döttségeket olyan gazdag politi­kai múlttal és diplomáciai ta­pasztalattal rendelkező szemé­lyek vezetik, mint Jozef Wini- ewicz lengyel külügymniszter- helyetrtes, és Duchwitz nyugat­német külügyi államtitkár. Go- mulka, a LEMP KB első titkára a tárgyalások megkezdésének előestéjén beszédet mondott a Zeran autógyár munkásad előtt. Nem hagyott kétséget afelől, hogy a lengyel—nyugatnémet megállapodások előfeltétele az európai realitások, s ezen belül az Odera—Neisse-határ elisme­rése. Rámutatott arra is hogy az eszmecsere az európai bizton­sági értekezlet előkészítésével függ össze. Az eddig megbeszé­lésekről közzétett jelentés sze­rint a tanácskozásokat őszinte­ség és tárgyilagosság jellemezte és ezek hasznosnak bizonyultak. Eközben Moszkvában folytatód­tak a szovjet—nyugatnémet megbeszélések az erőszakról tör­ténő lemondásról, Egon Bahr ál­lamtitkár tájékoztatta Brandt kancellárt Gromóko külügymi­niszterrel folytatott ismételt ta­lálkozásról, és úgy vélte: eddig a kevésbé fontos dolgokon van­nak túl, a bonyolultabb ügyek csak ezután kerülnek napirend- re­Magam is kissé banálisnak tartottam volna korábban azt a megállapítást leírni, amire itt most vállalkozom: a vietnami ember bizonyos a teljes győ­zelemben. Talán azért is élt bennem az az aggály, mert már sokszor leírtuk az újságok ha­sábjain, és sok olvasóban ilyen érzések is lappanghatnak: „ki tudja ezt, hisz olyan messze élnek?” Persze, értjük, hogy a szocialista világrendszer egyik, s legexponáltabb végvára most Vietnam —, az ő harcuk ben­nünket is érint, az ő sikereik a mi világban elfoglalt helyze­tünkre is visszahatnak. Segít­jük őket; s ők mindenütt kö- szönetüket fejezték ki ezért az ott mindenfelé pontosan ismert segítségért Tudjuk, hogy a vietnami nép jogos független­ségi t _ igényének, önrendelkezési tanácskozást követően sor kerül • jogának, igazságos harcának az egyiptomi—líbíiai—szudáni ! végül Délen is győzedelmesked­„hármasszövetség” újabb, leg- 5 T'<* v*11 magasabb szintű tanácskozásai­ra. nie kell. Az érzelmi hurok elsősorban a híradó képsorai nyomán, vágy alkalmi személyes talál­kozásokkor rezdülnek meg ben­nünk. Többre van szükség. A vietnami emberek szemé­__ ___ ben égő fények, a sík mezőn íiíár 24 európai állam foglalt ál- j sorakozó bombakráterek, az lést az értekezlet összehívása j égre m°r-dő kormos romok fi- mellett, közöttük a szocialista! gyelmeztetését, a hétköznapok­Ax európai együttműkö­dés ellenzői nem tudják gyen- _ giteni a biztonsági értekezlet: vonzerejét —- állapította meg a ; moszkvai Pravda vezércikke —,: Nem jön az olasz külügyminiszter Föld, kenyér, szabadság! Az MKP első legális budapesti aktívaülése Mariano Rumor olasz kisebb­ségi kereszténydemokrata kor­mánya szombaton délelőtt le­mondott, hogy lehetővé tegye egy új „középbal” koalíciós kormány megalakulását. Mariano Rumor, miniszter­elnök röviddel déli tizenkettő után megjelent Giuseppe Sara- gat köztársasági elnöknél, h,ogy közölje vele a kormány le­mondását. Az államelnök az űj kormány megalakulásáig az eddigi kor­mány minisztereit bízta meg az ügyek vitelével. Saragat elnök hétfőn kezdd meg tárgyalásait az új kor­mány megalakításáról. A most lemondot kisebbségi kereszténydemokrata kormány 1969. augusztus 6-án alakúit meg( Aldo Moro olasz külügymi­niszter február 9—11-re terve­zett hivatalos magyarországi lá­togatását a két kormány meg­állapodása alapján — a jelen­legi olasz kormányválság miatt — későbbi időpontra halasztot­ták. A két fél kifejezte remé­nyét, hogy a látogatásra miha­marabb sor kerül. (MTI) Johnson hazudott Willam Fulbright, a szenátus külügyi bizottságának vezetője péntek este kijelentette, hogy Johnson volt elnök és kormá­nyának tagjai hazudtak a kong­resszusnak. amikor 1964-ben a Tonkin-öbölben történt inci­denst ürügyként használták fel arra, hogy több mint ötszázezer amerikai katonát küldjenek Dél-Vietnamba, Fulbright szenátor ezzel vá­laszolt Johnson-naik arra a te­levíziós nyilatkozatára, hogy az amerikai csapatok Dél-Viet- namba küldéséről szóló határo­zatot a kongresszusban Fulb­right beleegyezésével és tudo­másával fogadták el. A szenátor így folytatta: ál­momban sem jutott volna eszembe, hogy az Egyesült Ál­lamok elnöke a kongresszus tagjai előtt letagadja a ténye­ket és hazudozik. Egy másik amerikai politikus Stephen Young szenátor pénte­ken hangoztatta: a Maddox és a Turner Joy romboló a Ton­kin-öbölben valójában kém fel­adatokat hajtott végre. (MTI) raaamB»B»*«i«ua;sBBURBcasa*au>MMeian« uaaies ban megmutatkozó életszere te­tet, békevágyukat is minél kö­zelebbről meg kell ismernünk, hogy érzelmekben is erős meg­győződésünkké váljék: amikor a vietnami nép munkahelyén, s ha kell, a védelmi állások­ban, erejét nem kímélve, ha­láltól sem rettenve harcol a hatalmas imperialista ellenfél­lel, —, azt a hazaszeretet bel­ső parancsára teszi. Készen állnak a harcra —, s készülnek a békés jövőre. Fi­gyelmüket most olyan problé­mákra irányítják, amelyek ré­vén nemcsak a helyreállítás, hanem már a jövő felfelé íve­lő útja is bontakozik. Meglepő józansággal és éleslátással be­széltek például a csepeliek test­vérüzemében, a hanoi gépgyár­ban gondjaikról, s árról, mit kell tenniük, hogy ismét növek­vő eredményeket tudjanak fel­mutatni. A Vinh-i cementgyár­ban sem csak azt mondták el, mi történt ott a bombázások éveiben, milyen tervek foglal­Az ideiglenes nemzeti kor­mány 1944 decemberi megalaku­lását követő Időszak nemcsak a demokratikus forradalmi nép­mozgalom kibontakozásának, ha­nem egyben az osztályharc éle­sedésének az időszaka is volt. Míg a dolgozó tömegek nagy többsége — elsősorban a mun­kásosztály, továbbá a föld nél­küli és kisbirtokos parasztság — a Függetlenségi Front program­ját egészében magáévá tette és azonnal megvalósítandó feladat­nak tekintette, addig a polgár­ság, a gazdag parasztság és ter­mészetesen a kormányban részt­vevő jobboldal számára a prog­ram elfogadása csak szükségsze­rűi kompromisszum volt. A program németellenes pontjait még úgy ahogy elfogadták, egyéb lényeges követeléseit azonban — a tőkés kizsákmá­nyolás korlátozását és radikális földreform végrehajtását — már nem tették magukévá. Arra spe­kuláltak, hogy e törekvések rea­lizálását később majd megaka­dályozhatják. A magyar polgár­ság németellenes szárnya nem népi demokratikus változást akart, hanem legfeljebb nyugati típusú polgári demokráciát. 1945 januárjától mindinkább előtérbe került a Függetlenségi Front programjának teljes meg­valósítása, az ország gazdasági, társadalmi rendjének forradalmi átalakítása. Ilyen körülmények között természetesen kiéleződtek az ellentétek a különböző osztá­Szombwton délután Békéscsa-! bán, a Vasúti temetőben mély részvéttel temették el Huszár Rezső nyugdíjas újságírót, a Békés megyei Népújság Szer­kesztőségének volt munkatársát A végső tiszteletadáson megje­lentek az elhunyt családtagjai, s rokonai mellett volt kollégái, barátai, tisztelői. A gyászszertartáson a mun­kásdalárda gyászdalt énekelt koztatják őket a gyárfejlesz­tést — a holnapokat — illető­en. A számunkra egzotikus táj bűvöletében, a csodás Halong-i öböl láttán, vagy éppen a csu­pa zöldbe rejtezett szép fővá­ros utcáit róva, nem lesz a kül­sődleges látvány rabja az idej érkező vendég — lépten-nyo- mon találkozik a hétköznapok vaskos realitásaival, s az em­berekkel együtt maga is bo­gozni kezdi a jövő lehetősé­geit A vietnamiak felkészültek arra, hogy még nehezebb idők is köszönthetnek rájuk, hogy még hosszú az út míg az or­szág sebei behegednek, az anya­föld szétdaraboltsága megszű­nik. Ám mosolyogva adták ke­züket a búcsűzáskor: „A mi­előbbi viszontlátásra — a teljes győzelem napján.” Harcra készen, békés Körül­ményeket teremtve — olyan kettős feladat ez, amely ke­mény próba elé állítja a viet­lyok és csoportok között. 1945 elején elsősorban a demokrati­kus, hadsereg megszervezése és a Németország elleni háborúba való aktív részvétel, a fasizmus és a reakció elleni következetes harc, mindenekelőtt az államap­parátus demokratizálása, végül a földreform végrehajtása került előtétbe. Ez volt a politikai háttere a* 1945. február 8-án rendezett bu­dapesti kommunista aktivaülcs- nek, amelyen a magyar kommu­nisták először fogalmazták meg ennek az Időszaknak a követke­ző hónapokban milliókat mozgó­sító hármas jelszavát: „Föld, kenyér, szabadság P* Az MKP- nak ez az aktívaülése, amelyre akkor került sor. amikor még Buda fel sem szabadult, főváro­sunk tehát csonka volt és a szé szoros értelmében romokban he­vert, jól mutatta, hogy az egyet­len szervezet, a tömegeket moz­gósítani képes politikai erő a kommunisták pártja volt. A ja­nuári hetekben a kommunisták és más antifasiszták kezdemé­nyezésére Indult meg a közigaz­gatás is, szerveződtek a nemzett bizottságok, kezdték meg a tíz­es tízezer hajléktalan elhelyezé­sét, az éhező csecsemők és gyer­mekek élelmezésének folyamatos biztosítását. Ennek a hősi időszaknak volt első nagyszabású seregszemléje az 1945. február 8-án tartott kommunista aktivaértekezletet. U. L Hanó Pál tanár megható sza­vakkal emlékezett meg az el­hunyt életpályájáról, majd mun­kásságát, emberi értékét méltat­ta. A sírnál régi munkatársai nevében Sass Ervin újságíró búcsúztatta. Befejezésül Huszár Rezső egyik versének néhány sorát idézte: „Legszebb végtisz­tesség felettem — az, ha élni, élni szerettek — s úgy szeret­tek, ahogy szerettem”. narni népet. Kiállják ezt is, mint történelmük annyi más tűzpróbáiát —, hiszen az igaz­ság az 6 oldalukon van, s aki igazságos harcot folytat, an­nak minden pusztító erővel szemben is nagyobb a hatalma. Pálmafák halk rezdülése vil­lan elém. a rizsföldeken hajla­dozó asszonyok munkaritmusa kísér, a halászbárkák csendes lebegése a vízen, a kerékpáro­sok hullámzó sokasága —. s hal­lom, mint futottak süvítve a célpontok fölé a légi kalózok, mint robbantak gyors •gymás- utánban, szünet nélkül a bam­bák, mint ropogott az égő há­zak tetőzete, mint sírt a kis­gyerek a pusztító égi háború­ban ... Arról a hitről, meggyőződés­ről szerettem volna számot ad­ni — egy testvéri nép üzene­teként —, amellyel legérzékel- hetőbb formájában akkor talál­koztam, amikor egv-egy romra mutatva azt mondták nekem: „ez az áruház”; „ez, itt a mo­zi”: ez, a mi iskolánk”. Ma­gamban minduntalan hozzá­tettem: volt és lesz ők már jelen időben beszélnek, mert a múlt sebeit begyógyító holnap­ra gondolnak. (Vége) Jenkei Janos Nagy részvéttel temették el Huszár Rezsőt Üzenet Vietnamból VII. A holnapról — egyszerűen

Next

/
Oldalképek
Tartalom