Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-07 / 32. szám

Pompidou válasza Koszigin üzenetére A francia AFP hírügynökség értesülése szerint Pompidou el­nöknek Koszigin szovjet mi­niszterelnök közel-keleti üzenem téré adott válasza az alábbi főbb pontokat tartalmazza: — Franciaország véleménye szerint a Biztonsági Tanácsnak követelnie kell, hogy az ellen-, ségeskedő felek az ENSZ hatá­rozata értelmében állítsák hely­re a tűzszüneti vonalat. A fran­cia kormány e kérdésben síkra- száll amellett, hogy az ENSZ békefentartó erői, a „kéksisako­sok” térjenek vissza a Közel-1 Keletre és biztosítsák a hatna­pos háború után hozott ENSZ- határozat tiszteletben tartását; — a francia kormány elkerül­ni kíván minden olyan lépést, amely fokozhatja a feszültséget és mindent megtesz azért hogy a válság kiszélesedésének elejét vegye — Franciaország emlékeztet ar­ra, hogy a párizsi kormány volt az, amely a Biztonsági Tanács állandó tagjai Közel-Kelettel foglalkozó tanácskozásainak esz­méjét felvetette; — Franciaország azt kívánja, hogy az ENSZ újítsa fel Gunnar Jarring küldetését a konfliktus kiszélesedésének megelőzése ér­dekében s a maga részéről min­dent megtesz azért, hogy a Biz­tonsági Tanács 1967. november 22-i határozata végrehajtásra kerüljön. Gomulka kitüntetése Wladysüa-w Gomulkát, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titká­rát 65. születésnapja alakalmá­ból Lenin-renddel tüntették ki. Mint a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének erről szóló törvényerejű rendelet« mondja, a kitüntetést „a Szov­jetunió és a Lengyel Népköz- társaság népeinek testvéri ba­rátsága és együttműködése fej­lesztésében szerzett kiváló ér­demeiért, a béke és a szocia­lizmus megszi ládításáért vég­zett tevékenységért, a kommu­nista világmozgalomban kifejtett sok éves aktív munkálkodásá­ért” — kapta. Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgomij és Alekszej Koszi gin születésnapja alkalmából táv­iratban üdvözölte Gomulkát. A francia pártkongresszus vitája A Francia Kommunista Párt j XIX. kongresszusa csütörtökön! a késő éjjeli órákig elhúzódó esti ülést is tartott, hogy meg­hallgathassa a kongresszusra ér­kezett 66 külföldi pártkü ldöttség vezetőjének felszólalását. Még Soha ilyen nagy számban külföl- di pártküldöttségek nem vettek részt a francia kommunisták kongresszusán. Péntek reggel a kongresszus Étienne Fajon beszámolóját hallgatja meg a párt téziseiről országosan lefolyt vitáról. DéMnetnamtan kiújultak az összetűzések Saigon Miután lejárt az amerikai hadvezetőség és a saigoni báb­kormány által elfogadott rövid­ke tűzszünet az amerikai inter»- vénei ósok ott folytatták, aho} másfél nappal ezelőtt abba­hagyták: péntekre virradóan Dél-Vietriam ^területén összesen 68 összetűzést provokáltak. Hí­rek szerint, különösen heves harcok folytak a demilitarizált Ugyanezen a napon kerül sor Roger Garaudynak, azt ismert filozófusnak a felszólalására. Ga- raudyt a munkásosztály vezető- szerepét csökkentő és egyéb, nem marxista nézeteiért a kong- | résszus számos küldötte már a j vita eddigi lefolyása alatt élesen bírálta. Lengyef-nyuaafnémei megbeszélések Varsó A varsói Külügyminisztéri­umban pénteken délelőtt foly­tadott a Lengyel Népköztársa­ság és a Német Szövetségi Köz­társaság kormánya képviselői­nek véleménycseréje a két or­szág közötti politikai kérdések­ről, a kapcsolatok rendezése té­maköréről. Csütörtökön a megbeszélések délelőtt és délután is folytak, & összesen mintegy négy és fél órán át tartottak. A nyugat­német küldöttség részéről mindössze annyit közöltek az újságírókkal, hogy a „tárgya­lásokon kedvező munkalégkör uralkodik”. Változások a szlovák kormányban A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége csütörtöki ülésén a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának személyi változá­saival foglalkozott. A Szlovák Nemzeti Front Központi Bizott­sága elnökségének javaslatára a Szlovák Nemzeti Tanács elnök­sége felmentette Jozef Zrakot a szolvák kormányban' viselt tisztsége alól és Stefan Sadovs- kyt kinevezte a szlovák kor­mány elnökhelyettesévé. A Szlovák Nemzeti Tanács el­nöksége a főügyész javaslatára M. Benciket nevezte ki a Szlo­vák Szocialista Köztársaság fő­ügyészévé. Harcok hondurasi és sa vadon csapatok között Csütörtökön a késő esti órák­ban hondurasi területen harcok folytak salvadori és hondurasi csapatok között. Négy salvadori katona meghalt, míg a hondu- rasiak vesztesége — hivatalos tegucigalpai közlemény szerint — egy sebesült A fegyveres öszecsapások a két ország határvidékén egymást követték. Mindkét fél a másikat vádolja a harcok kezdeményézé- vel. Meghalt Huszár Rezső Huszár Rezső nyugdíjas újságíró, aki 1957-től 1967-ig a Békés megyei Népújság munkatársaként dolgozott, hosszú szenvedés után, 57 éves korában elhunyt A Békés megyei Lapkiadó Vál­lalat, a Népújság Szerkesztősége és a Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetsége saját halottjának tekinti. Temetése ma, febru­ár 7-én délután 3 órakor Békéscsabán, a Vasúti temetőben lesz. Munkáscsa­ládból szár­mazott. Fiatal korában há­nyatott sorsot élt. Tehetségét, mely az Írót pályára sar­kallta, nem tudta kibonta­koztatni. Húsz­éves volt, amikor beirat­kozott az Or­szágos Film­egyesület film­iskolájába, mivel a rajz, az ének és a ver­selés mellett az emberábrázo- láshoz is nagy kedvet érzett. A vizsgán első lett, de összekötte­tés hiánya miatt nem kapott szerepet. Párizsba ment munkál keresni, de sikertelenül. Haza­jött, majd 1944-ben — bár a jobb szemére nem látott — be­hívták katonának. Az első adó­dó alkalommal átállt a szovjet csapatokhoz. Fogságba került, ahoi később világnézeti iskolára jelentkezett. A fogságból már egy egészen más világba érkezett haza. Könyvtár szervezésével bízták meg. Munkájáért 1953-ban meg­kapta a Szocialista Kultúráért kitüntető jelvényt. Levelező úton elvégezte a pedagógiai főiskola könyv ­társzakát. Könyvtárosi munkakör­ben dolgozott tovább, közben i maga is irt verset és pró­zát. írásai Űj Rezső aláírás­sal irodalmi folyóiratokban, hetj- és napi­lapokban soro­zatosan megjelentek, sót a ver­seiből néhányat a rádióban is elmondtak. Megjelent a Harsog­jon az ének című verseskötete is. Mint újságíró, kitűnő tolláról volt ismert. Az olvasók szeret­ték az írásait, amelyet mindig a humanizmus eszméje hatott át. Saját egyéniségét tükröző szel­lemes szatíráinal, humoreszkjei­vel a hibákat ostorozta. Tevé­kenysége töretlenül bizonyítot­ta, hogy a proletárhatalom híve. Három éve rokkantsági nyug­díjba ment, de a tollat azután sem tette le a kezéből. Szenve­délyévé vált már az újságírás. Még a betegágyán is dolgozott, amíg ereje végképp el nem hagyta. Eltemették Rényi Alfréd akadémikust Pénteken, a Farkasréti teme­tőben mély részvéttel temették el Rényi Alfréd akadémikust, a Magyar Tudományos Akadémia matematikai kutatóintézetének volt igazgatóját, a magyar mate, matika nagy halottját. A végső tiszteletadáson részt vett dr. Aj- tai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a kor­mány elnökhelyettese, a tudo­mánypolitikai bizottság elnöke és Óvári Miklós, a Központi Bi­zottság tudományos, közoktatási és kulturális osztálynak vezető, je is. A Magyar Tudományos Aka­démia nevében Kalmár László akadémikus búcsúzott Rényi Alfrédtől: Császár Ákos egyetemi tanár az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem, a Bolyai János mate­matikai társulat és a TIT nevé­ben búcsúzott Rényi Alfrédtől. Fejes Tóth László akadémikus a legközvetlenebb munkatársak, a matematikai kutatóintézet dol­gozói nevében mondott búcsú­szavakat, Révész Pál, a mate­matikai tudományok doktora á i tanítványok gyászát tolmácsolta. Övezettől délre eső területeken , es Saigon környékén. Mint ismeretes, a DNFF a * hold-újév alkalmából négyna- j pos tűzszünetet hirdetett meg. • Az amerikaiak és a saigoni ; bábkormány ezt nem fogadták • el és a maguk részéről csak j huszonnégy órás tűzszünethez ■ járultak hozzá. ’aaaaacaaaaaaaaaaaai Békaember-akció izraeli hajók ellen Tel Aviv — Eilat Pénteken a hajnali szürkület­ben arab békaemberek elsül­lyesztették, illetve megrongál­ták az izraeli haditengerészet két, Eilat kikötőtjében horgony­zó hajóját. Körülbelül 10 perc leforgása alatt két erőteljes robbanás hallattszott Eilatban, s alig egy óra múltán a haditengerészet egyik kiszolgáló hajója oldalá­ra. fordult, majd elsüllyedt Egy másik hajót, amely súlyosan megrongálódott, sikerült bizton­ságba helyezni. Mose Dajan hadügyminiszter Haim Bar-Lev vezérkari főnök kíséretében az incidens hírére azonnal Eilatba utazott. A béKaember-akcióról eddig csak izraeli forrásból tettek közzé jelentéseket A sokféle élmény nem min­dig áll össze kristályszabályos- ságú rendszerbe. De, hiszen nem is ezért érkeztem Vietnam földjére. Híradást, üzenetet, szerettem volna hozni arról, hogyan élnek, gondolkodnak 1969 őszén a tegnapról, a máról és a holnapokról. S ehhez, úgy érzem, nemcsak a nagy­ívű kérdések elősorolása tarto­zik, hanem sokszor beszélni kezdenek a látszólag jellegte­len hétköznapi .apróságok: mintha homályos üvegen át is­merőst vélnénk felfedezni. A vezető. Sokan, nagyon so­kan már az első lépéseknél ott voltak, a párt alakulásánál bá­báskodtak, vagy hamar von­záskörébe kerültek, s egy élet­re elkötelezték magukat. Meg­járták a börtönöket, barátságok így is szövődtek. Megfontolt szavú vezetőkkel találkoztam. Ehhez valami csodálatos mély élet- és emberismeret társul. A megyei vezető nemcsak az or­szágos horizontig lát el, hanem elemzi a világpolitikai helyze­tet, a várható fejleményeket. A központi bizottság egyik tag­jával is volt alkalmam talál­kozni Halk szavú, az esti órák­ban már láthatóan fáradt, de semmi szünetet nem tart, mig gondolatláncolatát végigjárja Egyszerű ember, türelmes böl­csességgel — mintha a viet­nami párt politikája öltött vol­na testet A kulturális kapcso­latok bizottsága, egyik vezetője arra a kérdésre, járt-e már ná­Üzenet Vietnamból VI. Portré-vázlatok lünk (mert asztalszomszédját gyógykezelték hazánkban), mo­solyogva jegyezte meg: még nem elég beteg ahhoz, hogy ilyenfajta pihenésre, kikapcso­lódásra sor kerüljön. Tréfás megjegyzés volt, nem kevés igazsággal: a vietnami nép ve­zetői hallatlan szívóssággal _ és egyszerűséggel — bizonyít­ják. hogy feladatuk teljesítésé­ben nem a kiváltságokra ügyel­nek, egyetlen gondolatuk a nép szolgálata, a nép érdekei­nek lehető legjobb képviselete. Egy férfi — fényképpel. A Vinh-i falusias szállodában mindig az ajtóban állt a férfi, aki behozta az ennivalót, elém tette a tálcát. Először nagyon udvariasan cwjyélgette is előt­tem az üres tányért a követke­ző fogással, de- intettem, hogy kiszolgálom én magam. Így csak állt az ajtófélfának tá­maszkodva, az udvar homokját nézegetve. Egy ízben, amikor a tálcát odébb toltam, s cigaret­tára gyújtottam, nem vitte el nyomban a holmit. Állt az asz­tal sarkánál, s mivel tolmácsom ilyenkor nem volt velem, kéz- zel-lábbal mutogatott, amiből én azt vettem ki; Van gyere­ke? Mutattam fiam fényképét. Megnézte, mosolygott, megszo­rította a karomat. Aztán ő is elővett egy képet, s az enyém mellé tette. Hároméves forma, v bájos, dundi kislány mosoly­gott rám. A vékony, madár- csőn tú férfi ekkor nyitott te­nyérrel közelített az asztal fölé, repülőgép bugását utánozva, majd a robbanás hangját idéz­te. S rámutatott a pici lányra. Akkor csak néztük egymást, s suta együttérzésként én szorí­tottam meg a karját. Nem tu­dom, ki volt, kevés szavát sem értettem. Mégis, ma is itt hor­dom a szorongást magamban: hogyan mondjam el a vietnami apák, anyák, árvák keserveit? Fekete hajú lányok. Szépek a vietnami nők. Kecsesek, ra­gyogó szemük, hosszú hajuk, összefogva, hátul a csípőjükig ér. Nemcsak az iskolákban, a gyárakban állnak helyt, hanem a haza védelmében is példát mutattak. A Thong Nhat hotel­ben a felszolgálók valameny- nyien tagjai a milíciának. Aki a bombázások idején ott­járt, mesélte, hogy a szirénák hangjára villámgyorsan foglal­ták el helyüket a védelmi állá­sokban. Az útépítésen kemény munkát végeznek. A rizsfölde­ken, aratáskor combig a víz­ben, vagy éppen az iszapban gázolnak. Ott vannak a hadse­regben is. Amikor útközben egy család mellett haladunk el, a férfi hajtja a kerékpárt; az asszonyka a csomagtartón ülve kisgyermekét bebugyolálva, ölé­ben tartja — az anyai érzés titokzatos mosolyával. Gondol­tak erre az amerikai pilóták, amikor bombáik pusztító hatá­sával számot vetettek? A brigád vezető. Nincs har­mincesztendős. Exakovátor- brigádot bíztak rá, s ő az eső, utáni nagy latyakban is hosz- szú léptekkel keresi fel a gé­peket a Deo Nai bányában. Kurta, fekete haja van, szabá­lyos. napbarnított színű arca, a szeme mosolyog, míg neki nem heveskedik, hogy társaival együtt néhány nehéz vasdara­bot eltakarítson az útból. Int a hatalmas teherautó vezetőjé­nek, hová álljon. Ismét jelez: felbúg a markoló motorja, s már reped az antracit, terül a kocsi, másiknak adja át a he­lyét. Gumicsizmáját a kőfalhoz veregeti, haját hátratúrja, fúj egyet, s már megint mosoly bújkál a szemében. Ha itthon látnám, valamelyik bányában, meg se lepődnék. Fiatal mun­kás —, s a munkásember min­denütt hasonló. (Következik: A holnapról — egyszerűen.) Jenkei János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom