Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-28 / 50. szám

Utazások A héten (elballagott hozzánk egy srác. Azaz már nem Is srác. Alaposan kinőtte a teena- ger-kort. De nem is ez az érde­kes. Szóval beállít, és mintha az a világ legtermészetesebb dolga . tAi a lenne, bejelenti, hogy a nyáron Angliába megy. London, Liver­pool, Beatles, meg minden. Az­tán megkérdezte, hogy leközöl­nénk-e a ködös Albionban maj­dan szerzett élményeit. Hát már miért ne közölnénk le? Csak ír­ja meg! Erről ennyit. Kárpótlásul azoknak, akik nem utaznak a nyáron Angliába, nem kevésbé izgalmas utazást tervezünk. Né­hány hét múlva az MM olvasóit meghívjuk a jövőbe. Sport- és futurológia címmel közreadunk egy olyan sorozatot, amelynek szerzője a kétezredik év sport­eredményeit próbálja megjósol­ni. Kibicnck semmi sem drága. A jövőben kalandozni különben sem utolsó dolog. És még pénz­be sem kerül. Ómega­sztori A József körúton sétáltunk, Adamis Anna, az Omega meg én. Mint mindig, most is jó ked­vünk volt. Molnár Gyuri vitte a szót. Bohémabbnál bohémabb ötletek jutottak eszébe. Nem viselkedtünk feltűnően, pusztán csak jó kedvünk volt. A Hungá­ria Kávéház elé érve Kóbor Jancsi felkiáltott: — Oda nézzetek! — és előre mutatott. Egy cord nadrágkosztümds, húsz év körüli lány jött velünk szembe. Jó idomú, helyes arcú, hosszú, szőke .hajú lány volt. Kissé félénknek látszott, ami­kor észre vette a fiúkat. — A gyűrű! — kiáltott fel egyik srác. Pillanatok alatt körbefogták a ányt. Az először megszeppent 2gy kissé, de hamar feltalálta magát. Hirtelen mozdulattal no­teszt és tollat kapott elő a tás­kájából és mosolyogva mondta. — Ha már így összefutottunk, legyetek szívesek és adjatok auiogrammot. — Bravó, kislány — mondta elismerően Kóbor Jancsi. — Gratulálok. És mind a heten lefirkantot­ták a nevüket. Bufiár László, Békéscsaba A régi időben a párbajhoz elég. volt egy arcba rágott kesztyű, vagy pedig egy pohár finom francia pezsgő, amelyet a két vitat­kozó fél egyike a másik szeme közé löttyintett. Manapság úgy látszik egy levél is megteszi. A műit heti MM-brn „Variá­ciók egy témára” címmel adtuk közre egy gyulai diáklány leve­lét. Ny. Edit (akit mindmáig megfejthetetlen okból Évának kereszteltünk) kéréssel fordult hozzánk, hogy segítsünk neki egy olyan ízig-vérig mai fiata­lokból álló baráti közösség meg­alakításában, amely nem olyan, mint a felnőtteké, s amely men­tes a kispolgári allűröktől, vi­szont lehetőséget ad a hasznos vitára, a mai ifjúság sokirányú érdeklődésének kibontakoztatá­sára. Mint írtuk, nem ismerjük a levélírót, sem pedig környeze­tét. Tanácsaink bár főként álta­lánosak voltak, úgy véljük nem voltak híján használható tip- peknek sem. Szóval, segíteni próbáltunk. Illetve próbáltam. Tettem ezt tiszta lelki isme rentel és jó szándékkal S ekkor jött Cs. Éva (Gyula, Liszt Ferenc utca 19.) a bunkóval Többek között ezt írja: „Sajnos a „Variációk egy- té­mára” című cikk szerzőjében — ha élhetek ezzel a szóval- — csa­lódtam. Csalódtam? Nem ezj kevés! Ennél több történt. Dü-1 hős lettem és tollat ragadtam. Valóban dühös vagyok, de reá­lisan meg tudom ítélni a dolgo­kat. Az ön válasza Ny. Edit számára nem lepett meg. Az ön cikke Tisztelt B. I. frázisok pu- fogtatása, közhelyek tömkelegé és képzelje, még durva sem vol­tam. Ez csak az én szerény vé­leményem. No, de nézzük meg az érem másik oldalát is. Velem lehet egyezkedni Mondjuk Ön félreértette, helyesebben rosszul értelmezte Ny. Edit levelét, ön szerint a levél írója magányos. Gondolom, akkor apróhirdeté­sekkel próbálkozna. Más. Unatkozik. Ezt is Ön írta. Képzelje, erre én azt vá­laszolom, hogy nem unatkozik, csak változtatni akar ezen az ostoba állapoton, amelyben a fiatalok nagy többsége él. Re­mélem, hogy Ön is fiatal és né­ha talán dühös is. Ha igen, ak­kor újra leül. elolvassa Ny. Edit levelét és az erre adott válaszát. Nem tudom Ön mióta dolgozik az újságnál, de nem ártana, ha megpróbálna ötletesebb válaszo­kat adni. Az már lelkiismereti kérdés, hogy korrigálja-e a cik­ket” Kedves Éva! Dicsekvés nélkül állíthatom, hogy fiatal vagyok. Lelkiismeretesnek is tartom ma­gam és Edit levelére sem első­sorban ötletes, hanem praktikus választ szerettem volna adni. És higgye el, nem személyes okok miatt fogadom el kihívását. Egy mondata ütött szeget a fejembe. „Olvassa el mégegyszer: Edit csak változtatni akar ezen az ostoba állapoton, amelyben a fiatalok nagy többsége él.’’ Ez merőben új dolog. De aki ostoba módon él, az maga is ostoba. Nem hiszem, hogy ná­lunk az ifjúság nagy többsége ostoba lenne. Maga sem örülne ennek a titulusnak. Még szeren­cse, hogy levele első felében biztosít arról, hogy komolyan érdekli és foglalkoztatja egy olyan társaság létrejötte, amely­ben a fiatalok szabad idejüket érdekesen, szórakoztatóan és hasznosan töltik d. Az elképze­lés helyes, s mivel a korábbi jószándékú tanácsért frázáspu- fogtatással vádolt, leírom az egyedül üdvözítő receptet. Mi­vel engem — tegyük fel — ér­dekelnek a régi pénzek, vélemé­nyem szerint az egyedüli érde­kes, szórakoztató és hasznos időtöltés a fiatalok számára a numizmatika... Vagy talán még­sem? Pedig én esküdni mernék rá. Ugye, hogy nem ez a jó fele­let kérdésének amúgy is sósav­töménységű közhelyére. Igaz­ságtalanul bírál, mert a kifogá­solt cikk már korábban is a probléma hogyanjára próbált választ adni, mialatt ön még mindig csak a kérdésfeltevésnél tart Akárhogy is húzza-halasztja, végül is csak szembe kell nézni a tényekkel. Kamaszvilága — amelyben Csipkerózsika és Sy- mon Templar van az egyik ól­dalon, nyegleség és passzív re­zisztencia a másik oldalon — előbb-utóbb kitermeli a jobbra- szebbre való törekvés örök em­beri szándékának mikéntjét és hogyanját. Mert az ember le­gyen akár 16 vagy akár 97 éves, végül is maga dönt arról, ho­gyan él. Elfogadja-e a közösség írott és íratlan törvényeit, kivel barátkozik és kivel nem, mivel és hogyan töl1á el az Idejét Az útkeresésben segítünk, ha kell. Tanácsot is adunk, még a kritika ellenére is. De maga he­lyett — már megbocsásson — én nem tudom hasznosan és szó. rakoztatóan eltölteni az időt. Erre még akkor sem vállalko­zom, ha dühös lesz és ismét tollat ragad. B. L Vannak dől-, gok, ,amelyék­ről az esetek többségében kí­sértetiesen egyezik az em­berek vélemé­nye. A tél hi­deg, a nyár meleg, a nap­pal világos, az éjszaka sötét, a kőfejtés nehe­zebb munka, mint a tájkép- festés, a füsti- fecske minden­képpen kedve­sebb állat, mint a víziló. Az ilyesmibal sohasem lesz újságcikk. Szerencsére akadnak dolgok, amelyekről meglehetősen eltérőek a véle­mények. Olyannyira, hogy tíz megkérdezettből csak elvétve akad kettő-három, aki hasonló­képp látná az ügyet. Ez az ideális ci kk téma— A kérdés: hogyan látja a mai fiatalokat, különös tekintettel a „...bezzeg a mi dőnkben”-re? Az aggodalmaskodó: Én iga­zán nem is tudom, mi lesz eb­ből, tisztelettel. Anarchia, ni­hilizmus, erkölcsi fertő, bubó- pestis? De, hogy valamelyik lesz? Persze, az sem kizárt, hogy mindegyik egyszerre. Jóra nem vezethet, az biztos: Megyek az autóbuszon, felszáll három taknyos. Az egyik megkérdezi tőlem: „Nem tetszik tudni, hol kell leszabni a Kösöntyű utcá­hoz?” Hallgattam, mint a sír, világos, hogy kötözködni akar­nak. Megkérdi még egyszer, most már hangosabban. Képzel, je csak el! Tőlem, aki már alk- kor is tudtam, hogy hol a Kö­söntyű utca, amikor ő még a legelőrelátóbb családtervezésnél sem igen kerülhetett szóba. Per­sze, bennem emberre talált; és nem hagyom magam provokálni. Hallgattam. Erre a másik: „Hagyjad, lehet, hogy süketné­ma az öreg...” Hát tessék. Ezt kapjuk tőlük; süketek vagyunk, Tolmácsra nincs szükség Augusztus 1 és 8-a között a bécsi Sofiensäle barokkos ter­mében adnak találkozót egy­másnak a világ eszperantistái. Ebben az időpontban kerül meg­rendezésre az Egyetemes Eszpe­rantó Világszövetség 55. kong­resszusa. Az ötven-hatvan or­szágból összegyűlő, mintegy négy és fél ezer eszperantista találkozójáról eltűnik a nemzet- zetközi konferenciák ismert fi­gurája, a fejhallgatós résztvevő, hiszen tolmácsra nincsen szük­ség. A háborús éveket leszámít­va, minden esztendőben meg­rendezik az eszperantó világ- világkongresszust. Az idén dr. Szemenyei Bálint megyei titkár hivatalos minőségben vesz részt, mint a világszövetség választ­mányának tagja. Olvasóink joggal tehetik fel a kérdést, amikor rovatunkat ol­vassák, hogy a mai világban mi lehet egy ilyen szövetségnek a célja, amelynek a hivatalos j nyelve az eszperantó? Sokkal többrétübb, összetettebb, mint az első pillanatban gondolnánk. Az j idő gyorsulásának vagyunk ta­núi ezekben az évtizedekben. Közismerten megnőtt a turiz­mus és vele együtt a nyelvi probléma is. Nemzetközi szerve­zetekben egyre több pénzt és energiát rabol el a tényleges munkától a fordítás, korrigálás munkája. Az ENSZ és az UNES­CO hat különböző nyelven je­lenteti meg kiadványait. A megbeszélések különböző mun­kanyelveken történnek. Mivel az Eszperantó Világszövetség az UNESCO egyik szervezete, részt vesz annak kulturális, nyelvi ügyekkel foglalkozó munkájá­ban. A Világszövetség — az UEA — több nyelx>en jelenteti meg a Monda Lingva Probléma című folyóiratát. A nyelvi imperializmus né­pünk történelmében is élő prob­léma volt, s ma is az a gyarmati, vagy a függet­lenné vált országokban. A kolo- nializmus a mai világban gyak­ran ölti fel a nyelvi különböző­ség álarcát. Az UEA egyik fel­adata éppen abban áll, hogy rá­mutasson az ilyen problémák gyökerére, módot és lehetőséget kínálva fel a nyelvi határok át­lépésére. Sokan úgy képzelik el a nemzetközi nyelv problémá­jának megoldását, hogy valame­lyik szervezet egyszerűen egyik nemzeti nyelvet fogadja el a nemzetközi érintkezések eszkö­zének, s ennek használata így kötelezővé válna- Maga az élet cáfolt rá ennek az elképzelésnek a helytelenségére, hiszen éppen az ENSZ-ben folynak végnél­küli viták, hogy melyik nyelv legyen a következő hivatalos nyelv, a jelenleg is használt hat mellett. Az UEA és a hozzá kapcsoló­dó 82 tagállam eszperantistái a semleges eszperantót tartják az itt vázolt problémák áthidalásá­ra alkalmas eszköznek — amely, hanem is oldhat meg politikai problémákat, de a békés egymás mellett élés nyelvi gátak nélkü­liségének lehetőségét biztosíthat­ja. Gy. Zs. a mi időnkb... hülyéik, szenilisek. Most mondja meg nekem; milyen alapon? Mii­kor hárman együttvéve sem tudnak annyit, mint én egyedül: hogy merre is van az a Kö- süntyű utca? A katonás: A szigor, az hiány­zik manapság, kérem. Engem minden reggel, délben, este el­vert a faterom. Hétfőn—szerdán —pénteken szíjjal, kedd—csü­törtökön—szombaton nádpálcá­val. Vasárnap pihent az öreg; Isten nyugosztalja. Meg is néz­heti a lapomat! Ügy van, meg­van minden hónapban a 13Q százalékom, mint a pinty! Az erkölcsös: A moziban. Pont az orrom előtt Ott csókolóznak a szégyentelenek. Mondom a férjemnek: „Te, Guszti, vágd már nyakon valamelyiket”! De addigra már abbahagyták, mert hogy megint lövöldözni kezdtek a filmben. — És, hogy öltözködnék? Ha egy ilyen lány leül velem szem­ben a buszon, még azt is meg­mondhatom, vdlt-e vakbélmű­tétje. Ha sokáig hagyják ezt a minidivatot..; A kárörvendő: Ügy kell a de­mokráciának, hehe. Lovat adott alájuk, ment a dédelgetés. Most aztán megnézhetik a kedvence­ket! Isznak, dohányoznak, ló­versenyeznek, nőznek, dorbézoL nak, táskarádióznak. Én már megmondtam akkor is, de ki fi­gyelt oda? Egyáltalán, ki figyel egy Pattantó Bélára? Pedig ér­demes lett volna? Ha rám hall­gatnak, most nem itt tartanánk! Nem kellene félnünk, hogy öreg­ségünkre a saját gyermekeink küldenek bennünket (nyugdíj­ba! Az elnéző: Hagyni kell őket, hadd tombolják ki magukat. Csak szórakozzanak, játsszanak kedvükre. Mlajd megunják. Mi is meguntuk, pedig mi aztán tudtunk hecceket csinálni! Én például az iskolában rendszere­sen akácmézet töltöttem a szi­vacsra. Ügy beszívta, hogy az gyönyörűség! Aztán megfogta a tanár... Volt röhögés! A have­romnak meg az volt a nagy szá­ma, hogy összerágott papírga- lancsinokat vágott a plafonra, pont a tanár asztala fölött Ahogy megszáradtak; pakk! Hul­lottak, mint a legyek. Volt úgyá hogy elmaradt a matekéra, mert az öreg már nem bírta ide. gekkel Ezek? Semmi fantáziáé júk. Kérdem a fiamtól, mit ját­szottatok ma? Azt mondja: tüsz- szentőport tettünk az osztály­naplóba. Elképesztő. Hetedikes korukban, kérem. Az embernek lesül a bőr a képéről: ezt a hü­lye viccet mi már másodikban untuk.. Az érem másik oldala: A kérdés más, hiszen mások a megkérdezették is: „Hogy lát­játok az életet ti gyakran csuk­ló, mai fiatalok?” A megfontolt: Nézd, kérlek szépen. Én nem is tudom. Azt hiszem, elégedett vagyok. Bár a fene tudja: Lehetne jobb is. Hát, konkrétan csak annyit Ami az általánosságokat illeti; ha a reálbér növekedésének üteme meghaladja az igényeim emel­kedését, azt hiszem, veszek egy akváriumot Aranyhalakkal. A világmegváltó: Így nem le­het előrehaladni: lassan, óvatos­kodva, félszemmel a konvenció­kon! Bátran, robbantani kell. Vezessék be a négyórás munka­időt, a teljes automatizálást az önkéntes munkabér-megállapí­tást és az tngyenmozit Vala­mit valamiért! Akkor majd mi is megmutatjuk, mit tudunk... Az igénytelen: Nekem meg­van a betevő farmernadrágom, a táskarádiómban vadonatúj az elem, a hajam is szépen növö- get Semmi értelme, hogy még lelkizzek is... Az óvatos: Most milyen szem­pontból kérded? Elvi síkon, po­litikusán vagy csak úgy globál? Szóval konkrétan én, mint öt évig úttörő őrsvezető, mint ha­todik éve KISZ-tag, és főleg mint brigád-kultúrfelelős, azt hiszem, nem mondhatok mást, mint azt, hogy a feladatokat magamévá tettem és azon munkálkodom, hogy törekvéseim ne legyenek hiábavalók. Folytassuk? Inkább befejez­zük. Mármint a szélsőséges vá­laszok közlését. A kérdés azon­ban. hogy milyenek a mai fia­talok, továbbra is nyitott. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom