Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-03 / 28. szám
Békésszentandrási termék sikere a párizsi szónyegkiállításon A HAZAI perzsaszövés őshazájában, Békésszentandráson az utóbbi években igen nagyot fejlődött a szőnyegszövő háziipari szövetkezet, sok öröm, kellemes meglepetés érte az itt dolgozó vezetőket, munkásokat. Többek között a Kiváló Vállalat cím elnyerése után gyönyörű termékeikkel megszerezték a „Kiváló Termékek Fóruma’’ tagságát Szőnyegeiket Kiváló Termék címkével értékesíthetik, ez pedig igen nagy előny. Az elmúlt évben 24 millió forint értékű szőnyeget és takácsárut termeltek, 1970-re 28 milliós termelési értéket vállalnak. Az új év termését jó előre eladták, az ARTEX útján szinte a világ minden tájára eljut a Békésszentandráson készült szőnyeg. évi termelésünket megvásárol-1 ná. De érdeklődtek más állam- ; beli vevők is. ELMONDOTTA az elnök azt is, hogy az évi szőnyegtermelés felét adják exportra, a másik felét pedig hazai értékesítésre. A szentandrásiak, a perzsaszövés mesterei örömmel látnák, ha termékeikből minél több magyar lakásba jutna. Ha pedig exportra adják a sok fáradsággal készült kézicsomózású perzsákat, szeretnének magasabb árat kapni érte, mint idehaza. Kiderült Párizsban az is, hogy az antikperzsa nyugaton a divat, főként a XV. századbéli mintákat keresik. Júniusban párizsi vevőt várnak BékésszentandrásÖivenhéi ra. Addig több száz mintadarabot készítenek. Kívánság szerint többségben XV. századbeli mintával csomózzák a perzsát, s utókezeléssel „koptatják”, hogy minél használtabbnak lássák. Nyugaton ugyanis nemcsak a farmernadrág, de a perzsa is minél kopottabb, annál értékesebb. Egyelőre! És ezt a divathóbortot szeretnék kihasználni. AZ ELMÜLT évi jó munkáért a Szarvasi Járási Tanács V. B. elismerését fejezte ki írásban a Békésszentandrási Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezét kollektívájának. A gratulációhoz mi is örömmel csatlakozunk, és hasznos „koptatást” kívánunk. —Ary— év ufán — Sajnos, nincs nagyobb kapacitásunk — mondja erről Nagy Béla elnök. — Az a nagy megtiszteltetés ért bennünket ug>anlíyMgdlíjhaii is részt vehettünk Párizsban a közelmúltban lezajlott világ í szőnyegkiállításon. Magam is kinn voltam, láttam, hogy mi- | lyen nagy a verseny. Ott voltak az „igazi ősperzsások”, igen sok i antikperzsát mutattak be a j Szovjetunióból, Romániából, a i távol-keleti államokból érkezett szőnyegesek. De ml sem széS enkeztünk, főként a bieder- úer mintás kerekperzsánk aratót nagy sikert. Csak egy nagy bajunk volt: eladni nem tudtunk, nem volt készárunk raktáron és nem bírtunk rövid határidőre munkát vállalni, pedig akadt volna vevő bőven. A nyugat-németországi „Alwer- san” cég például szinte egy egész üuffúr?eI@!ősok megbeszélései Békéscsabán j A Szakszervezetek Békés me- j gyei Tanácsa kulturális, Agitá- j ciós Propaganda és Sport Mun-1 kabizottsága Békéscsabán, feb- J ruár 4-én, szerdán délelőtt ülést j tart. A megyei munkabizottság' felelősei — a mintegy 30 bizalmi — megtárgyalják a munkás- szállásokon lakók, és a vidékről bejáró' dolgozók nevelésével kapcsolatos kérdéseket, az eddigi tapasztalatokat, a további feladatokat. Napirenden szerepel még a munkabizottság 1970. első félévi munkatervének jóváhagyása, valamint a jubileumi sport- és kulutrális rendezvényekkel kapcsolatos teendők ismertetése is. Tanácskozik az MTESZ-szerveze! elnöksége A Miűszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége megyei szervezetének elnöksége február 5-én, csütörtökön délután 2 órakor tartja ülését Békéscsabán, a Technika Házában. A tanácskozáson először a megye termelő egységeinek műszaki ellátottsági szintjéről szóló jelentést vitatják meg, majd a Szilikátipari Tudományos Egyesület megyei Szervezetének eddigi tevékenységét értékelik. ötvenhét évet a pult mögött élt le Karácsonyi Béla, az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat békéscsabai 2-es számú boltjának dolgozója s most nyugdíjba vonult Az elmúlt évtizedeik dolgos hétköznapjairól kérdeztem. — Elnézést kérek — kezdte' kissé mégha tottan —, de ugye ebben a korban és olyan nagy esemény idején, mint ami most történik velem, megbocsátható, ha nehezen megy a beszéd. — Nagyon régen volt A naptár 1913- at mutatott, amikor kereskedőtanuló lettem Békéscsabán. Majd 1924-ben bennem is úrrá lett az a vágy, hogy önálló legyek. A mai nyelven szólva, maszek. Nem egészen tíz évig jártam a vásárokat a piacokat Nem ment tovább. Belefáradtam. Üjra alkalmazott lettem és j többet nem is próbáltam meg a maszekoskodást. Ledolgozott 57 évemből 47-et alkalmazottként éltem le. De higgye el, hogy nem bántam meg. Életemet a vevők, a pult. a sok színű ruhaanyagok jelentették. Nagyon szerettem, talán úgy is mondhatnám, hogy tiszteltem ezt a szakmát. Gondolom, ezért is fáj most annyira megválni megany- nyi ismerősömtől, köztük nagyon sok vásárlótól, akik a megye különböző községeiből rendszeresen felkerestek. De még inkább a bolt kollektívájától, akiket mindig ott éreztem magam mellett, akik kivétel nélkül annyira tiszteltek és szerettek... Vágvölgyi Árpádtól, a bolt vezetőjétől és helyettesétől, Máté Mihálytól megtudtam, j hogy munkaviszonyának utóbbi 17 évét megszakítás nélkül a ! szocialista kereskedelemben dolgozta le, ennél a vállalatnál. — Béla bácsi az első perctől lelkes tagja volt szocialista brigádunknak — mondta a bolt vezetője. — Szorgalmával, nagy szakértelmével és utánozhatatlan udvariasságával talán a legtöbbet tett azért, hogy boltunk szocialista brigádja hat év alatt ' kiérdemelje az ezüstkoezorús jelvényt is. Valamennyien tudjuk. hogy Karácsonyi bácsit nagyon sokáig nehéz lesz pótolni. Munkája elismeréséül többször kiérdemelte a „Kiváló Dolgozó” kitüntető jelvényt... Karácsonyi Béla maga mögött hagyva a 70. évét december 31- . én állt utoljára a pult mögött. Jelenleg szabadságának utolsó napjait tölti. Hamarosan meg- ' kezdődik nyugdíjas ideje. A bolt kollektívája, az ezüstkoszorús jelvénnyel kitüntetett szocialista brigád tagjai azonban naponként figyelik az ajtót, hogy mikor tűnik fel Béla bácsi alakja, mosolygós arca, mivei annyira megszokták 17 év alatt Kép, szöveg: Balkus Imre Gépírónőt, varrónőket, varrógépül íiszerészt felveszünk Jó kereseti lehetőség, szabad szombat, 750 Ft-os textilutalvány. FÉRFIFEHÉRNEMÜGYAR Békéscsaba Az iskolai könyvtárak és az Olvasó Népért mozgalom NEHEZEN lehetne vitatkozni azokkal, akik az Olvasó Népért mozgalomról szólva gondolataikban eljutnak annak megfogalmazásáig, hogy az olvasásra nevelést mégiscsak az iskolában kellene elkezdeni. Mégpedig nem valami külön, erre a célra beállított tantárgy óráin, nem is lecke formájában házi feladatul adva, hanem minden egyes tantárgy keretében és az élménynyújtás olyan erejével, amely egy egész életen át hat. Mindaz, amit az iskolából kikerülőnek könyvkiadás, irodalompropaganda, kritika, könyvtár csak nyújthat, tulajdonképpen mind erre az életre szóló élményre és a nyomában járó szellemi szükségletre épül, azt fejleszti és szolgálja. Pontosabban: így kellene lennie. S valljuk meg: nem mindenütt és nem egészen így van. Számtalan felmérés és könyvtári adat (bizonyítja, hogy sokszor nincs mit fejleszteni és szolgálni. Kézenfekvő tehát a kérdés — ma már tucatjával lehetne idézni a megnyilatkozásokat: — mit kell hát tenni, hogy az is- j kola megfeleljen annak a fel- | adatának, mely ebben a nagy ügyben rá hárul? A legfontosabb annak a pedagógiai közvéleménynek a kialakítása, mely azt vallja, hogy az iskolareform egyik leglényegesebb célja, a tanulók önállóságra nevelése elképzelhetetlen anélkül, hogy növendékeinket rá ne nevelnénk az olvasásra, a könyvek forgatására, használatára, hogy ki ne fejlesztenénk bennük j az önálló művelődés igényét, az önálló ismeretszerzés készségét. A pedagógia szakembereinek feladata, hogy tantárgyanként kidolgozzák ennek a nevelési tevékenységnek legjobb, legkorszerűbb módszereit. Arról van szó, hogy tanulóink ne tankönyvi szöveget tanuljanak, a nagyobbak ne érettségire vagy egyetemi vizsgára készüljenek, hanem az általános iskola legalsó osztályaitól kezdve hozzászokjanak ahhoz, hogy nem a bizonyítvány, az érdemjegy a fontos, hanem a tudás. Illetve, hogy oktatási intézményeikben — minden fokon és szinten — olyan szellem uralkodjék, mely nem a tankönyvi szöveg visz- szaadásának minőségét, hanem a szerzett — bárhonnan szerzett! — ismereteket értékelje, az önálló gondolkodást jutalmazza, így olyan ifjúság kerül majd ki az iskolákból, mely akkor is tud tájékozódni a világban, ha nem áll mellette a tanár, aki a napi leckét föladja és számon- kéri. DE ahogy az Olvasó Népért mozgalom általános kérdéseit feszegetve mindig kiderül, hogy a könyvtárak jelentik a mozgalom legfontosabb bázisát, az előbb említett korszerű oktatónevelő munka sem képzelhető el kulturáltan használható, haté. kony iskolai könyvtárak nélkül. Olvasásra nevelés az iskolában. Ez jogos igény. Az iskolai könyvtárak mai állapota — elszomorító. Ha e kettőt szembesítjük, nyilvánvalóvá lesz az ellentmondás az igény és a rendelkezésre álló eszköz között. Meghamisítanánk a valóságot, ha figyelmen kívül hagynánk sok olyan, egyelőre csak itt-ott felbukkanó tényt, melyek arról győzhetnek meg bennünket, hogy ha lassan is, de megmozdult valami. Hogy legalább a középiskolák egy hatodában önálló könyvtáros végzi a könyvtári munkát: hogy majd négy tucat általános és középiskolát tudnánk felsorolni, ahol korszerű könyvtár segiti az iskola munkáját: hogy mind több tanács tekintélyes összegeket bocsát Időnként az iskolák rendel, kezesére könyvtárfeljesztésre. Ezek mind kedvező jelek. Sajnos, azonban csak jelek. Sokkal többre van szükség ahhoz, hogy joggal lehessen számon kérni az iskolától, mit tettek .az olvasó népért. A korszerű iskolának az önálló ismeretszerzés műhelye, a könyvtár lesz a központja. Nem szabad hát megengednünk, hogy több évtizedre szóló iskolaépületekben legjobb esetben szűk raktározásra elegendő helyiséget szánjanak könyvtárnak, vagy egyáltalában megfeledkeznek róla. Abba sem lehet belenyugodnunk, hogy a már Meglevő épületekben — a közismerten szűkös elhelyezési viszonyokra hivatkozva — a könyvek lezárt szekrényekben a folyosón álljanak, s a „könyvtárról” csak idézőjelben lehessen szót ejteni. A szellemi munka olyan műhelyét kell megteremtenünk, ahol a könyvek légiója várja a kíváncsiságát, érdeklődését kielégíteni akaró fiatalságot, ahol akár órák hosszat tanulmányozhatja azt, amiről az órán, a tankönyvben csak a sűrített lényeget kapta, kaphatta. HIÁBA azonban a legjobb tanári szándék, ha nincs elég könyv vagy nem az van, ámít az oktatásban jól fel lehetne használni. Ismerve a könyvkiadás mai gyakorlatát, az sem elegendő, ha a fenntartó tanácsok évente egyszer vagy kétszer valamit könyvtárfejlesztésre is fordítanak. Az kell, hogy az iskolák folyamatosan megkapják a szükséges összegeket, és a rendelkezésre álló tájékoztatójegyzék alapján — mert vannak ilyenek! — maguk gyarapítsák az állományt Az iskolának ez a, minden tantárgy tanítását egyformán szolgáló „szertára” nem eshet áldozatul az új gazdasági irányítási rendszer helytelen értelmezésének. Megbecsülést (erkölcsit és anyagit egyaránt) kell szereznünk azoknak a pedagógusoknak, akik lelkesedéssel végzik munkájukat, amiért hivatalosan annyit sem kaphatnak, mint — mondjuk — a takarékbélyegek eladásáért Általánosan elfogadottá kell tenni azt az álláspontot, hogy az olvasásra, a könyvek használatára neveié» az egész tantestület kollektív nevelési feladata, melyet a pedagógusok helyett sem az iskola könyvtárosa, még kevésbé a köz- művelődési könyvtárosok nem végezhetnek el, legföljebb segi- tik azt AZ OLVOSO NÉPÉRT mozga. lom a maga erkölcsi súlyával sokat tehet az iskolai könyvtárak fejlődéséért. Bizonyosak lehetünk benne, hogy a legjobban és leggyorsabban megtérülő „befektetés”, hiszen a mozgalom szószólói is állandóan azt hangoztatják, az iskola tehet legtöbbet az olvasó népért Kisfalud! Sándor
