Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-19 / 42. szám

Teljesithetetlen kérelem Levelet kaptunk. Ladányi András nyugdíjastól a békés­csabai erzsébethelyi MÁV-al- kalmazottak és nyugdíjasok nevében. Idézünk a levélből: „Nekünk betegeknek, különö­sen az öregeknek nagyon fá­rasztó begyalogolni akár a Pe­tőfi utcai, akár a Szabadság té­ri autóbuszmegállótól a MÁV- rendelőbe, ezért az a kérésünk, hogy az AKÖV állítsa vissza a Bartók Béla úton a gyermek- 1 kórháznál megszüntetett busz- i megállót A levél nyomán Szabó La- j jóstól, az AKÖV személyfor-' galmi osztályának vezetőjétől érdeklődtünk. Elmondta, hogy a baleseti veszély miatt szűnt meg már évekkel ezelőtt az autóbuszmegálló a gyermek- kórháznál, ugyanig itt az ipar­vágány és az úttest között ki­esd a hely a le- és a fölszállók­nak. Az erzsébethelyiek kéré­sének teljesítésére tehát nincs lehetőség, annál is inikább, mert a tervek szerint már ez év nyarától a helyi autóbusz- járatok nagy része a Tanács­köztársaság útján közlekedik majd a Bartók Béla út helyett. Védjük meg a fiatalokat az alkoholtól Mátrai I István nyugdija* Kondoros1, Wesselényi utca 7) Levelét azzal a megjegyzéssel adjuk közre, hogy mondaniva­lójával mi is egyetértünk. „Mivel a falunk nagyközség lett, ez gyors fejlődést hozott magával. Sajnos, kulturális vo­nalon nagyon lemaradtunk, pe­dig van a falunknak két na­gyon szép kultúrterme. Az egyik kong az ürességtől. A másikban van ugyan két bili- j árdasztal, de azok is árván szó- morkodnak... Én abban látom < a hibát, hogy nem fordítunk kellő gondot arra, hogy a fia- ’ talok .ezekben a termekben ta- 1 Nem kell várakozni? Még december 11-i számunkban S Hosszú percek a sorompónál címmel ! írtunk arról, hogy Szarvason, a 44-es ! főközlekedési út és a vasút kérész- ■ . teződésénél a járműveknek sokat • kell várakozni a síneken levő tola- 2 tások miatt. Cikkünkre a MÁV köz- jj úti igazgatósága reagált és a 3-as ■ számú forgalmi osztály részéről Hor- ■ váth Imre főtanácsos, osztályvezető- ; helyettes válaszolt. Többek között • a következőket írja: '' „Szarvas állomáson a 7862-es szá- 2 mú vonat végez naponta 6 és 8 óra ■ között rendszeres tolatást, mely a 5 vasút gazdaságos üzemeltetéséhez 5 feltétlen szükséges. Tudomásunk ■ van arról is, hogy a fent! időben S a közúti átjáró igen forgalmas. Az 5 i Jelentés a munkáról Rajzos ábra a magyar népgazdaság fejlődésének főbb adatairól, a Központi Statisztikai Hivatal jelentése alapján. Al ipari termálét alakúiét. (l965-!969> A Mvéroti ét vidéki ipartelepi tarmléténak alakulón 1969-be­(1968 = 100%) látják meg a szórakozást, pedig egy kis tánc, egy kis móka mindjárt elvonná az ifjúságot az italozástól. A kocsmákat na­gyon sok fiatal látogatja, s köztük sok a 16 éven aluli. Jó lenne ha az illetékesek szigo­rúbban ellenőriznék ezeket a helyeket, s büntetéssel gátol­nák meg a gyerekek alkohol- i fogyasztását.” Nyugdíjas olvasónk aggodal­mát csak egyetlen ténnyel tá­masztanánk alá: A múlt év nyarán — mint arról lapunk- ! ban is beszámoltunk — egy fi- j atal nagykamarást fiú a sző szoros értelmében halálra itta \ magát. Még nem volt 16 éves. 1965 I 960 1967 1968 1969 1970 A í<5bb ágazatok terme Iáiénak alakulása 1969-be« (1968 - 100 %) MOtrégvo 117 % «olajfeldolgozás Votkokószot 112 % 104 % Gépipar 104 % Hirodártécknlkr lto % !íá Tsaw Szén - és Közlekedési eszkö kdo la j bányászt* ’08 % 97 % AZ IPARI TERMELÉS FEJLŐDÉSE. iaai>>«eaea«eaMMaeaeBeaaeaaaae«eeaeaeaeaoaaaaaaaBaaaaaeaaaaaeaeaaaaeeeaee«*aaaa«aBM«» elmúlt 2 év óta a sorompó késedel­mével kapcsolatban nem érkezett hozzánk. Az újságcikk konkrét ese­tet nem közöl, így a mulasztóval szemben tárgyalni nem áll módunk­ba. Ennek ellenére rendelkeztünk arról, hogy az előírt sorompó fel­nyitási időket minden esetben tart­sák be, fokozottan figyeljék a közút forgalmát, és ha ez megköveteli, a tolatási munkát több esetben szakít­sák meg és nyissák fel a sorom­pót. A történtekért pedig a szerkesztő­ség révén szíves elnézést kérünk az érdekeltektől”. Ne hagyjuk veszni népművészeti hagyományainkat! Ur. Szabó Imre körzeti orvos Kaszaperről érdekes témával ke­resett fel bennünket levelével, melyből idézünk: „Évek óta fog­lalkoztató problémáról írok Önöknek. Meggyőződésem, hogy legnagyobb részben egyet fognak velem érteni. Ezért remélem, hogy vitaindító cikként közre fogják adni az alábbiakat. Biz­tos vagyok benne, hogy számo­sán hozzászólnának. Békés megye mépmúvésaeti múltja jelenlegi ismereteink sze­rint elég szegényes. Nemcsak más megyék, hanem sajnos, ma­gunk is hajlandók vagyunk el­ismerni, hogy Békés megye „fe­hér folt” a népművészet terüle­tén. A mai napig sajnos, sem a hi­vatalos népművelők, sem lelkes amatőrök nem ismerték fel azt a legfontosabb igazságot; ha I előre akarunk lépni a népmú- j velés területén, úgy saját etno­lógiai területünk népművészeti hagyományaiból kell kiindul­nunk. Ezért nem foglalkoztak sem hivatalosan, sem amatőr­szinten népművészeti hagyomá­nyaink felkutatásával. Tudomá­som szerint még egy szerény fü- zetecske sem jelent meg a Vi­harsarok népművészetéről. Tény az, hogy sokkal köny- nyebb más vidékek népművé­szetét átvenni és azt művelni. De ennek felszínes hatásán ki- j vül ösztönző hatása területünk I lakosságára véleményem sze- ! rint nem lehet. Ismerve a me­gyében folvó szakköri munká­kat, az előbb említett is csak elszórtan felügyelet nélkül, szak­szerűtlenül. szakemberek nélkül, ■ '"ősén ferde behatásokkal fo- •yik. Szakköreink elhanyagol­tak. ötletszerűen működnek, bl. a hímző szakkörökben az egész megyében egv szakképzett szak­körvezető van. fvég.i mezőgazdasági megye Jé. v én, önként adódik a kérdés, voltak-e és ha igen. hova lettek summásdalaink, juhásznótáink, faragásaink, az arató-, új ke­nyér és egyéb mezőgazdasági jellegű ünnepeik szokásai. A Viharsarok munkásmozgal­mi múltja is biztosan rejt vala­mi kulturális hagyományt. Köz­tudott, hogy szocialista, kom­munista agitátoraink jól bevált, legkevésbé veszélyes módszere volt a kulturális megmozdulá­sokba „lopni” agitációs mozgal­mi módszereit. Viseletűnk, bár sok megyéhez viszonyítva, szegényes díszítésű volt, mégis különböző másoké­tól. Miért nem foglalkoznak a megye kulturális szervei népi hagyományaink felkutatásával, rendszerezésével, továbbmenté- sével? Népművészeti, hagyományain - kát veszendőbe hagyni jóvátehe­tetlen. Leletmentő „falumú­zeumokat” lehetne és kellene létesíteni, amelyeket az úttörő- és ifjúsági szervezetek bizonyá­ra szívesen megszerveznének és gondoznának. Az itt összegyűj­tött anyagot sokkal könnyebb lenne rendszerezni. Legyenek kulturcsaink, akik ezt még ma _ és nem holnap — kézbeve­szik, mert öregjeink, akik ma még sok mindenre emlékeznek, napról napra halnak el, ma még meglevő tárgyi hagyományaink viharos gyorsasággal mennek veszendőbe. A lakosság biztosan szívesen segít ebben a nemes munkában. Ez utóbbit azért merem kije­lenteni, mert mi egy évtizede gyűjtjük a megye hímzőhagyo­mányait s bárkihez fordultunk, mindenütt megértéssel s mi több, lelkes segítőkészséggel találkoztunk. Hímző szakkörünk ezeket a gyönyörű szép mintá­kat most dolgozza fel oly nagy lelkesedéssel, amit csak felső­fokán lehet dicsérni, de ez egy másik levél témája”, Dr. Szabó Imre levelét egy érdekes vita indítójának szán­tuk. Reméljük, sokaktól érkezik válasz, melyeket szintén szíve­sen közlünk lapunk hasábjain. lett Mezőgyán A mezőgyáni községi könyv­tár ötezres könyvállományának jelentős része szépirodalmi mű. Nem hiányoznak persze a szak­könyvek sem. Tavaly csak heti négy órát volt nyitva a könyv­tár, az idén a tanács, a terme­lőszövetkezet, valamint az ÁFÉSZ segítségével már meg­valósíthatták az egész napos kölcsönzést is. Az olvasók szá­ma is nap mint nap gyarapszik. Hozzájárul ehhez az is. hogy a tanács, a termelőszövetkezet és a fogyasztási szövetkezet 1970- ben több mint ötezer forintot biztosít új könyvek vásárlására. Három éve végzi a könyvtá­ri munkát Czegény Mihályné. Szereti munkáját. Ízléseket és igényeket mér fel, tudja, hogy ki milyen témájú könyvek j iránt érdeklődik. A mezőgyáni i ■ •■•■■■«■•««■••■»•■•■«a■•■■***■•••««■•>■■■■■■■•■« ■■■■ 9. A V—i as a V—2 volt Hitlet egyetlen „csodafegyvere”, de ezek sem tudták megakadályoz­ni az „ezeréves birodalom” pusz­tulását. Goebbels propagandagé­pezete nyíltan vagy célzásokkal utalt más titokzatos fegyverek­re. de ezek csupán a fantázia világában, vagy legjobb esetben a rajzasztalokon léteztek. Ezzel szemben tervbe veLék — japán mintára — halálpilóták bevetését A félrevezetett és fa­natizált fiatalok ezrei írtak alá nyilatkozatot a propaganda ha­tására, a következő szöveggel: „Tudatában vagyok annak, hogy ez a bevezetés halállal végződik” A keserű véget azonban többsé­gük elkerülhette, mert a repülő­koporsóik építésére már egyál­talán nem is kerülhetett sor. London bombázása 1945. már­cius 27-ón befejeződött, április 5-án lőtték ki az utolsó V—2- ket Antwenpenre, Brüsszelre és ! Ldegere. Ezzel befejeződött a csodafegyverek története. Több, más tervet sem valósíthattak már meg. Bárhogyan is volt, egy bizonyosnak látszott: Hitler esetleges új fegyverei — a meny­nyiben bevetésre kerülnek — meghosszabbíthatták volna ugyan a háborút, további <*m- bermilliók pusztulását okozva, de a háború szempontjából dön­tő hatást a hitleri Németország javára nem érhettek volna el. Ez vonatkozik az atombombára is. amelynek előállításán olyan lázasan dolgoztak a fasiszta Né­metországban. * A háború befej zese után az amerikaiak nyomozni kezdtek Wemher von Braun SS-Sturm- bannführer tartózkodási helyé­nek kiderítésére. Végül Allgäu- ban, a „Haus Ingeburg” nevű luxusszállodában találtak rá. Talán azért keresték, hogy fele­lősségre vonják bűneiért? Nem erről volt szó. Megkérdezték, hogy hajlandó lenne-e az Egye­sült Államok számára dolgozni? községi könyvtár hatásfokának további javításához a szépen berendezett olvasóterem ad se­gítséget. Feltűnő, mondja Cze- gényné, hogy mennyi szakköny­vet olvasnák a községiek és milyen mértékben igénylik a legfrissebb szakirodalmat. Kéz­ről kézre járnak a kertészeti, szőlészeti, a baromfi-, zöldség- és állattenyésztési szakkönyvek. Az olvasótábor egy része nyug­díjasokból áll. Érdekes, hogy az öregek a klasszikusok mellett a modem írók műveit is kere­sik. Összességében megalapítható, hogy a mezőgyáni községi könyvtár tevékenysége fokoza­tosan emelkedő tendenciát mu­tat: párhuzamosan áll művelő­déspolitikánk célkitűzéseivel. Back Gyula t Braun már régen döntött. Bólin­tott, s egyetlen szóval válaszol „Oké’. Röviddel később Hitler „cso­dafegyver-szakértője amerikaa állampolgár lett. Nem sok év telt el, s mellét a bonni állam Nagy Szövetségi Érdemkeresztje ékesi tette. a A polgári lakosság bombázá­sát a második világháború alatt a német fasiszták kezdték meg. A háború végén bumerángként sújtott vissza Németországra Guernica, Varsó, Rotterdam, London, Coventry — mindez Berlin, Hamburg, Drezda. Würzburg és Stuttgart elöli volt. Éjszakáról éjszakára megje­lentek a karácsonyfák Né­metország felett. A lakónegye­deket és az üzemeket ismétlődő szőnyegbombázások rombolják szét. Sok százezer halott. Az amerikaiak már 1941-ben, amikor Hitler a háborút megin­dította, elhatározták, hogy beve­tik bombázó flottáikat, mégpe­dig korántsem csupán 'a fronto­kon, katonai célpontok ellen. A Pentagon befolyásos körei úgy vélték, hogy ezt a háborút nemcsak a szárazföldi csapatok döntik el, hanem a légierő ere­je és ütőképessége is. Ezért mindent mestettek az ipar és az utánpótlási támaszponté! megsemmisítésére. Terveiket is ennek megfelelő­en készítették. Az Air War Plans Division már jóval a hár ború előtt kidolgozta a pontosan célzó, nappali támadásokkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom