Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

tJjabb kutatási eredmények Békés megye felszabadulásáról Megjelent a Körösmenti Honismereti Közlemények 3. száma Mester György a májusfa ül­A törzsgárda akarata: szilárduljon a munkafegyelem Harmadik számához érkezett a Hazafias Népfront Békés me­gyei Honismereti Helytörténeti Bizottsága által összeállított és kiadott antológia-sorozat A Körösmenti Honismereti Közle­mények címet viselő kiadvány helytörténeti tanulmányokat, portrékat közöl a megye legje­lentősebb honismereti kutatói­ról és módszertani jellegű írá­sokat tartalmaz. A 150 oldal terjedelmű kö­tet bevezető tanulmánya Ziel­bauer György tollából szárma­zik; felszabadulásunk Békés megyei eseményeihez szolgáltat újabb adalékokat. Lovász György, a szarvasi Világosság Dalkörnek a 20-as években be­töltött kulturális szerepét elem­zi és érdekes adatokat közöl a nagy múltú dalkör megalaku­lásáról, illetve újjáalakulásáról. Jó ütemben haladnak a gabo­na-szerződéskötések ; a gabona- tröszt vállalatai eddig 1,43 mil­lió tonna kenyérgabona, 23 OOC tonna takarmánygabona, 36 000 tonna sörárpa és 70 300 tonna napraforgó átvételében állapod­tak meg a termelőkkel. A szerződéskötéseknél —J az elmúlt évhez viszonyítva nincs lemaradás. A termelők körében csupán néhány napig okozott át­meneti bizonytalanságot az a körülmény, hogy idén megszűnt a szerződéskötések után járó takarmányvásárlási kedvez­mény. Az elmúlt évben a leszer­ződött 1 mázsányi kenyérgabo­na után a termelők 10 kiló kor­pát vásárolhattak, 1 mázsa nap­raforgó után pedig 30 kilónyi olajos magdara járt. Miután idén a takarmánypiac szaba­dabbá vált, e kedvezményekre már nincs szükség, hiszen a gaz­daságok annyi takarmányt vásá­rolhatnák, amennyit jónak lát­tetesenek és kitáncoltatásánák eleki népszokásáról, Beck Zol­tán pedig Kaszaper népi táplál­kozásáról közöl érdekes elemző tanulmányt. Az antológia „Szakköreink” fejezetéből Szerdahelyi István Idegenforgalmi gyakorlat—tártál más honismeret című írását rendhagyó volta és fontossága miatt kell kiemelnünk. A cikk szerzője a helytörténeti szak­körök szerepét elemzi egy vi­déki város (Gyula) idegenfor­galmi szolgáltatásaiban. Érde­kes írásokat olvashatunk a hely- történet és népművelés téma­köréből is: Takács László Név­adás és hagyomány, dr. Tábori György Békés megye műemlé­keinek védelme, Máté Lajos Irodalmi klubok Békés megyé­ben címmel írt tanulmányt. lyet akarnak. Idén is érvényben marad az a kormányhatározat, amely a felvásárló vállalatok számára kötelezőivé teszi a gazdaságok által felajánlott gabona teljes mennyiségénék átvételét. A fel­vásárló vállalatok ilyen körül­mények között a termelés meny- nyiségi felfuttatását a termelők­re bízzák, de a jobb minőség el­érését igyekeznek anyagilag ösz­tönözni. Az étkezési szabvány­nak megfelelő ,kemény” búzá­ért mázsánként 295 forintot fi­zetnek, a „puha” gabonáért — az olasz és francia fajtákért — pétiig kevesebbet, mázsánként 257 forintot adnak. A gabona­tröszt felvásárlási osztálya sze­rint még nem lehet tudni, hogy a minőségi ösztönzésnek milyen gyakorlati haszna lesz, mikép­pen tolódik el az arány még jobban a kemény búza javára. Sokat beszélnek mos­tanában vállalatok, üzemek munkásai és vezetőd a munka­fegyelemről, belső munkaszer­vezésről, a munkaerő- és bér­problémákról. A megye üze­meit járva a munkásosztály ve­zetési érettségét bizonyító ész­revételeket fedezhet fel, aki jól odafigyel. Miről is van szó? Arról, hogy a régi munkások, az üzemek törzsgárdái követelnek. A szó tartalma súlyos. S a munkás csak akkor nyúl ehhez a szóhoz, ha oka van rá. Most tehát van? Igen, van. Hibákat látnak — és nem alaptalanul — a munkafe­gyelemben, a technológiád fe­gyelemben és a belső munka- szervezésben, valamint a bére­zésben. Lazának tartják ezek­ben a kérdésekben a vezetést, de azt is megmondják, hogy nem egyoldalú a kérdés, hiszen nagyon sok munkás sem úgy dolgozik, ahogyan kell. Követe­lik, hogy a munkafegyelmet, a technológiai fegyelmet szilár­dítsák meg a vezetők, alakítsa­nak ki jól képzett törzsgárdákat és becsüljék meg jobban a régi munkásokat. Azt vallják, hogy jól dolgozni csak megbízható, fegyelmezett emberekkel lehet. Azt tartják — s nem alaptala­nul —, hogy a kereset nagysága nemcsak az egyéni teljesít­ménytől függ, hanem a gyár, az üzem egész kollekítájának mun­kájától. Ennek pedig feltétele a jól szervezett munka és a fe­gyelem, Ezekről a kérdésekről beszélgettem legutóbb a Békés­csabai Kötöttárugyár munkás­nőivel és vezetőivel. Mit mondott hat mun­kásasszony, akik régi szakem­berek, hatan összesen 117 évet töltöttek már el a gyárban. Bielik Györgyné lánekötő azft kifogásolta, hogy az új gépek sokat állnak, mert az üzemben nem jó a belső munkaszervezés, sokszor hiányzik a folyamatos anyagellátás. Ha pedig van anyag, és az előző munkahely­ről időben átszállítják, abban is van kifogásolnivaló. Sokszor beszakadnak a tárcsaszélek, vagy hiányzik egy-két szál a hengerről. Az általa említett hi­bák egyik része — az első — üzemszervezési, a másik kettő technológiai, illetve munkafe­gyelmi probléma. Igaza van, amikor azt mondta, hogy az ő keresetével senki ne játszón? Igen, igaza van, mint ahogy Drienszki Mártonná körhurko­lógépen dolgozó asszonynak is, amikor kifogásolta, hogy három régi gép túhiány miatt hosz- szabb ideje áll. Ahhoz, hogy a súlynormát megcsinálják, a ter­melésből kiesett három gép munkáját szabad szombatjuk rááldozásáva! kell pótolniuk, mert az üzem következő lánc­szeménél különben fennakadás t lehne. Munkaszervezési hiba ez, s ha úgy tetszik, a munkafegye­lem be nem tartása. Azt is el­mondta az asszony, hogy eseten­ként a silány anyag is sok gon­dot okoz. Erről ugyan nem a sa­ját üzemük tehet, de a vertiká­lis láncolatban valahol megsér­tették a technológiát, vagyis a munkafegyelmet. A varrodából négy munkás­asszonnyal, Sövényi Ottónéval, Petrovszki Györgynével, Bőm Henriimével és Kovács F. Györgynével beszélgettem. Nem tettek lakatot a szájukra. Ko- vácsné, aki már 33 éve dolgo­zik a gyárban, érti a szakmá­ját, és nagyjából ismeri a tech­nológiai összefüggéseket is. El­fogadható tehát a fogalmazása, hogy a fegyelmezett munka egyenlő a jó minőségű munká­val. Abban is igaza van, ha azt követeli, hogy a munkaidőt mindenki a munkahelyén és munkával töltse. Az ő igazát — pedig nem csupán az övé — iga­zolta Sövényi Ottóné, araikor elmondta, hogy tizennégy év óta mindig 120 százalék felett tel­jesíti a normáját éves átlagban. Jogos-e a törzsgárdatagok kö­vetelése, ha úgy fogalmazunk: „ne csak az 50 százaléka dolgoz­zon fegyelmezetten a fiatal munkásoknak, hanem mind.” Úgy hiszem ehhez nem fér kétség. Érdemeket akarnak szerezni ezek az asszonyok? Nem. Becsületesen dolgoznak és joggal elvárják, hogy mindenki úgy tegyen. Nem mindegy ne- ' kik, hogy a nyereségtömeg mek­kora egy-egy év végéh, s ebből a nyereségalapból hány forin­tot tehetnek le otthon az asztal­ra. Szó esett beszélgetésünkben a tőrzsgárda megbecsüléséről is. Az asszonyok elmondták, hogy ezzel a kötöttárugyárban nincs hiba. Anyagiakban és erkölcsi­ekben egyaránt kifejezésre jut a jól dolgozó munkások megbe­csülése. Hogy miképpen, azt a kollektív szerződésből olvastam ki. Benne van ebben a szerző­désben többek között, hogy hű­ségjutalom jár mindenkinek, aki az üzemben több mint öt évet dolgozik. A nyereségrésze­sedésre és személyre vonatkoz­tatva öt év után 5 százalék, 10 év után 10 százalék, 15 év után 15 százalék, 20 év után 20 szá­zalék, 25 év után és felette 25 százalék hűségjutalmat kap a dolgozó. A vállalat minden év november 7-én törzsgárda-jelvé­nyeket ad ki és természetesen a vele járó pénzt is. Ha a dolgozó 25 évnél egy évvel többet dol­gozott a gyárban, 500 forintot, ha a 30 évét dolgozta le, 700 forintot, 35 év után pedig 1000 forintot kap. A törzsgárda erkölcsi és anyagi megbecsülése azonban még továbbra is foglalkoztatja a vállalat vezetőségét. Erről, és a munkásnők által elmondottak­ról a gyár pártbizottságának titkárával, Kulcsár Ferencné- vel, a gyár igazgatójával, Kruzslitz Tiborral és a szak- szervezeti bizottság titkárával, Szabó Ferencnévei beszéltem. Elmondták, hogy az 1969-es évi kollektív szerződés módosítását előkészítő munkabizottság java­solni fogja a gyár vezetésének, hogy azoknak a törzsgárdata- goknak, akik hosszú időt dol­goznak le a gyárba és munka­képesség-csökkenés miatt köny- nyebb munkakörbe kerülnek, ne csökkenjen lényegesen a bérük. Terv szerint a vállalat erre a célra fix összeget határoz meg a nyereség függvényében. Még­pedig olyan értelemben, hogy ha a nyereségtömeg növekszik, ez az összeg is emelkedjen, ha viszont a nyereségtömeg csök­ken, a fix összeg maradjon meg az eredetinél. A gyár igazgatója szerint a javaslat ésszerű és el­fogadható. Ez azt jelenti, hogy a gyár 500 dolgozóját érintené évente személyenként 500 fo­rint értékben. Azon is gondol­koznak, hogy a nyereségrésze­sedési alap 15 százalékát az üzemrészek vezetőinek hatáskö­rébe utalják, és ugyanezt ten­nék a jutalmazási kerettel is. Ügy vélik, hogy ezzel differen­ciáltabbá és közvetlenebbé te­hetik a jól dolgozó munkások anyagi megbecsülését A munkafegyelem megszilár­dítását, a munkaszervezés javí­tását követelő észrevételekre a gyár igazgatója elmondta, hogy egyetért ezekkel, jogosságukhoz nem fér kétség. A belső szerve­zési hibákat meg kell, és meg is tudják szüntetni. Ez azonban nem minden. Vannak olyan hi­bák is, amelyek nem a gyár bel­ső szervezéséből adódnak. Azok­ról a vállalatokról, üzemekről van szó, amelyekkel a kötött­árugyár termelési kapcsolatban áll, s amelyektől nem mindig kapnak jól kidolgozott félkész­árut. Ezeket a technológiai hi­bákat, mondhatnánk, munkafe­gyelmi vétségeket csak azok a munkások és vezetők szüntet­hetik meg, akik a nem kifogás­talan árut, anyagot szállítják. Arról is beszéltek a vezetők, hogy az idősebb korosztály job­ban ragaszkodik a gyárhoz, mint a fiatalok. Tudják, hogy a belső munkaszervezés mennyi­re jelentős és éppen ezért ad­tak utasítást a műszáki fejlesz­tési osztályuknak ennek felül­vizsgálatára. Megbízták az osz­tályt, hogy dolgozza ki az anyagmozgatás legcélszerűbb módját. A kötöttárugyárban te­hát helyesen értelmezik és rea­gálnak a vezetők a munkások észrevételeire. A kérdés azon­ban nem zárul le, mert elkép­zelhető, hogy nem mindenütt gondolkodnak így. Pedig a törzs, gárdáknak, azoknak a munká­soknak, akik jól értelmezik és helyesen látják az egyéni érdek és a munka kapcsolatát, igazuk van, ha követelik ennek tökéle­tesítését. Érdemes meghallani ezeket a jelzéseket, hiszen gaz­daságpolitikánk sarkallatos kér­déseiről van szó. Senkinek nem lehet közömbös, hogyan és hová lépünk tovább. Botyánszki János Magyar—Csehszlovák Barátság Mg Tsz. Csabaszabadi eladná vagy elcserélné tipizálás miatt az alábbi gépeket. A gépek üzemké­pes, illetve kijavított álla­potúak. 1 db SZ—100-as traktor, Z dbD—385 műtrágyaszóró, 2 db Rapidtox permetezőgép. 142537 New-Hampshire 12—14 hetes tojóra és hozzá­való kakasra április 6—18 közötti szállítással mérsékelt árak mellett előjegyzést felvesz a Hidasháti Állami Gazdaság, MURONY. 1» KÖNYVESBOLTBAN Az orosházi könyvesboltban szép környezet fogadja a vásárlókat. Képünk: Becsei Sándor bolt- Maető könyvet ajánl. 4Fotos Demény) Anyagi ösztönzés a jobb minőségű kemény búza termesztésénél A gabonaszerződés-kötések helyzete nak és olyan összetételiben, ami-

Next

/
Oldalképek
Tartalom