Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-27 / 22. szám

vezettek be a le- ég felszállás Munkában aa NDK gyártmányú hómaróval kombinált hófúvó gép Tanácskozás az óvodai nevelésről A dombegyházi általános is­kola igazgatóságához tartozó óvodák, valamint a kevermesi és dombiratosa, óvodák óvónői a közelmúltban szakmai tanács­kozást szerveztek a dombegyhá. zi művelődési otthonban. Napi­renden szerepelt az óvodák kis­csoportos gyermeked óvodai éle­tének megszervezése. A vitazáró hangsúlyozottan hívta fel a figyelmet hátrányos és veszélyeztetett körülmények között élő gyermekek segítésére, fokozottabb gondozására. A ta­nácskozás befejezéseként a dombegyházi óvónők — a mun­kaközösség munkatervének megfelelően — elhatározták, hogy a helyi iskola alsótagoza­tos nevelőivel február 10-én kö­zös tanácskozást szervezlek. Közérdekű új jogszabály: az élelmiszer­termelésről és forgalmazásáról Az élelmiszerek előállításának és forgatómba hozatalának egyes kérdésedről bocsátotta ki a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 17/1969. (XII. 19.) MÉM számú rendeletét. (Megjelent a Magyar Közlöny 94., S a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Ér­tesítő 38. számában.) A miniszteri rendelet szerint — az olyan élelmiszert, amely­nek minőségét kötelező hatályú állami szabvány állapítja meg, forgalomba hozatala céljából csak ilyen minőségben szabad előállítani, illetőleg annak elő­állítását kezdeményezni; — az előre csomagolt élelmi­szerek csomagolásán a fogy oszt­hatóság határidejét közérthető módon fel kell tüntetni, s az ilyen élelmiszereket a fogyaszt- hatóság határidejének eltelte után a forgalomból ki kell von­ni. A gyártás időpontját a fo­gyasztók által is érthető módon kell az előre csomagolt élelmi­szerek csomagolásán feltüntetni; — a vásárlók minőségi kifogá­sai esetén az 5/1968. (III. 25.) Bk. M. számú rendelettel módosított 1/1964. (I. 11.) Bk. M. számú rendelet az irányadó; — az élelmiszeripari és a ke­reskedelmi vállalatok, továbbá élelmiszeripari vagy kereskedel­mi tevékenységet folytató szö­vetkezetek kötelesek a raktáru­kon levő élelmiszerek minőségét folyamatosan, az elszámoltató lel­tárak felvétele alkalmával pe­dig minden esetben megvizsgál­ni, illetőleg megvizsgáltatni. A miniszter rendelkezik még a tevékenység folytatásához egyes esetekben szükséges mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszteri hozzájárulás megszerzéséről, a tevékenységre vonatkozó enge­délyek szerződések, szövetkezeti ipar jogosítványok, valamint az iparigazolványok nyilvántartá­sáról, majd az egyéni és háztáji gazdaságokból származó élelmi­szerek forgalmazásáról. Felveszünk! gyakorlattal rendelkező MŰSZAKI RAJZOLÓT, GÉPI VARRÓNŐKET. FÉRFI SEGÉD­MUNKÁSOKAT. Békéscsabai Kötöttárugyár X A téli fagy és hó elleni küz­delem nemcsak hazánkban nagy probléma, hanem a világon mán. denütt A hirtelen leeső nagy hőmennyiség, az intenzív ónos cső — különösen, ha tartós lágy követi —, a jegesedés szinte megoldhatatlan feladatot ró az eltakarítást végző szervekre. A fel-feltámadó szél még tovább nehezíts az utak járhatóvá téte­lál fáradozók munkáját AZ AUTÓSOK GONDJAI Belátható, hogy a hóeltakarító eszközök korszerűsítése és szá­muk szaporítása legfeljebb a főútvonalak gondjait oldhatja ntog, azt sem teljes mértékben. A mechanikai eljárások mellett egyre inkább rátérnek ezért a vegyi hatáson alapuló módsze­rek alkalmazására, ezek ugyan- i is gyorsabb, jobb és főként tar- tósabb védelmet ígérnek (igaz ugyan, hogy csak szilárd burko­latú utakon használhatók). Ko­rábban a síkosság megszünteté­sét lényegében a már jeges út­testen kezdték meg, ami csak fél megoldást eredményezhetett, mi­vel nem küszöbölte ki az autó­vezetők által jól ismert ún. bor­dásod ást A Szovjetunióban működő szórógépek már a hóesés vagy az ónos eső kezdetén útnak indul­nak és hintik az apró szemcsé­jű bányahomokból és ipari só­ból álló keveréket. Ha ezt a mű­veletet többször meg tudják is­mételni egy-egy útvonalon, bár­milyen vastag réteg esetén is kásássá, kocsonyássá válik a hó és nem keletkeznek hóbordák. Egyes nyugati országokban olyan gépeket is használnak, amelyek tiszta ipari sót szórnak a csúszóssá vált úttestre. Az északi országokban 15—20 szá­zalék kálciumkloridot kevernek a sóhoz. Ha egyenletes a szórás, ez a módszer igen gazdaságos, hiszen sok ezer köbméter homok szállítását, előkészítését és tava. szí összetakarítását meg lehet vele takarítani. Ám az eljárásá­nak közvetve káros hatásai is vannak. Nagyobb mennyiségű só kárt tehet az útmenti fákban, sőt a betonutak felületét is erő­sen megrongálhatja, ún, hámlást idézhet elő. De a gépjárművek fémrészeit is erősen korrodálja. Ma még nem tartozik a közúti hóeltakarító módszerek sorába, de azért megemlít jük azt a figye­lemre méltó eljárást, amelyet több nagy forgalmú repülőtéren biztonságának növelésére. E cél­ra két gépből álló egységet épí­tettek, mely lángszóró-szerű hő­sugárzóból és szóróberendezés­ből áll. Elöl halad a hősugárzó, amely a betonpálya jegét vé­kony rétegben és a szükséges szélességben megolvasztja Köz­vetlenül mögötte a szórógép végzi munkáját, homok és fű­részpor keverékét fújja a meg­olvasztott felületre. A keverék rövid idő alatt belefagy a vé­kony jégrétegbe és érdessé, „ka. paszkodóképessé' ‘ teszi annak felületét. Természetesen a vegyi eljárá­sok, olvasztásom módszerek mel­lett sem nélkülözhető a hóekék munkája, hiszen vagy a kemény hóréteggel kell megküzdeniük, vagy a kásássá vált, már fella­zított hótömeget kell félretolni­uk az úttestről. Ezzel azonban csak az országúton ér véget a munka egy újabb hóesésig, a városi utcákon még meg kell ol­dani a gulázott hótömeg eltávo­lítását is. Ma már hazánk na­gyobb városaiban is ismertek azok a szovjet forgólapátos ön­rakógépek, amelyek bámulatos gyorsasággal töltenek meg egy- egy teherautót, dömpert a ha­szontalan rakománnyal. A hóprizmák elszállításának hatalmas, költséges munkáját több országban ma már HÖOLVASZTÖ GEPEK üzembe állításával oldják meg, így a csatornarendszeren át ve­zethető el a hóié. A havat hófel­rakó viszi a berendezés olvasz­tókádjába, ahol egy különleges sfeerkezet gőzt és forró vizet lö­vell a hóra, és rögtön megindul az olvadás. A berendezés órán­ként 30—40 tonna havat vagy jeget képes megolvasztaná. Üze­meltetése sokkal kevesebb tü­zelőanyagot igényel, mint amennyit a szállítást végző te­herjárművek elhasználnak. Évről évre felvetődik a kérdés, hogy vajon milyen mér­tékig szabad elmenni a városi hóeltákarítás gépesítésével? Az nyilván nem indokolt, hogy drága gépek ezreire költsünk óriási összegeket. Habár a keser­ves téli napok kívánatossá ten­nék a gyors és hatásos védeke­zést, mégis fényűzésnek tűnik, hogy az év többi hónapjaiban kihasználatlanul heverjenek ezek a gépek. A jövő valószínűleg azoké a többcélú gépeké, ame­lyek egész éven át jól kihasz­nálhatók. Dániában, Kanadában és Svájcban építettek már néhány olyan kísérleti útszakaszt, ahol elektromossággal vagy gőzzel fűtik az útburkolatot, így azon mind a jég, mind a hó azonnal elolvad. Talán mondanunk sem kell, hogy milyen költséges ez a védekezési mód, így elterjedésé­re legfeljebb nagy forgalmú, közlekedési szempontból kritikus helyéken lehet számítani. (A bu­dapesti Baross téren az aluljáró nyitott teknője alá gőzcsöveket építettek be, melyekbe a pálya­udvar „hulladék” energiáját vezetik, ezáltal tartva hó- és jégmentesen a nagy betonfelüle. tét) HARC AZ ORSZÁGUTAKON Az országutakon sokkal ke­ményebb, drámaibb küzdelem folyik a hő és a jég éllen, mint a lakott területeken. Csendes, egyenletes hóesés esetén erős, jól kapaszkodó járművekre sze­relt ekékkel tolják az út két ol­dalára a hótömeget, legalább egy nyomsávos utat biztosítva a köz­lekedési eszközök számára. Ám a hófúvás sokszor több méter magas torlaszokat emel az uta­kon, ezek áttöréséhez már az út­tisztítók „nehéztüzérségére” van szükség Hómaróknak nevezik azokat a nagy teljesítményű gé­peket, amelyek ilyenkor utat ké­pesek vágni a hófalba. A hóma­ró homlokfelületén elhelyezett csigás, késes vagy lapátos forgó- szerkezet lassan haladva, szinte „kifaragja” a meredek fallal ha­tárolt utat a hótömegben. Ilyen­kor természetesen valami módon a ,ádtermelt’1 hó eltávolításáról is gondoskodni kell, ami úgy történik, hogy a hómarógép fö­lött oldalt kinyúló csövön át egy szivattyúszerű szerkezet dobja félre a fellazított havat. Hófú­vással gyakran eltorlaszolt or­szágútjainkról NDK, szovjet és osztrák gyártmányú hómarógé- pekkal takarítják el az akadá­lyokat. A hóbordák és a jégré­teg feltörése speciális kisebb teljesítményű hómarógépeket használnak, vagy ha ez nincs, lánctalpas járművek — nem­egyszer harckocsik — „bevetésé, vei” teszik járhatóvá az ország­utakat A vasútnak ugyancsak megvannak a maga különleges hótoló és hómaró szerkezetei a pálya felszabadítására. Az országutak sózásával és egyéb vegyszeres kezelésével alig-alig foglalkoznak a világon, legfeljebb csak igen nagy for­galmú útszakaszokon. Belátható, hogy nem is ez a fejlődés útja, hanem inkább egyre jobb hatás, fokú egyre nagyobb teljesítmé­nyű gépek konstruálása a cél. A természeti erőkkel való meg-megújuló küzdelemnek a területén nem kisebbek az erő­feszítések, mint a többi nehéz­ségek leküzdése során. S ez mindaddig így lesz, míg fedett autópályák, földalatti útvonalak fel nem váltják a mai közleke­dési „érhálózatot” Talán a iövő században... : Z. mondja az, aki hi­vatalból vagy a Hiva­talból telefonál, ha ta­pasztalja, hogy téves a kapcsolás. Evvel leteszi a kagylót és újra tár­csáz, hiszen pénzbe nem kerül — neki, sőt bele­számít a nyugdíjába. Ámde, ha saját zsebe siratja a melléfogást, nem nyugszik bele ilyen könnyen a telefo­náló. Legalább elmond­ja a magáét azért a fo­rintért. Ki így, ki úgy. Van belőlük egy kis gyűjteményem. Hadd adok közre néhányat a nyomdafestéket tűrő szövegekből. A filozófus: — Szer­vusz, János, öreg cim­bora...! Nocsak! Nem ismered meg a hango­mat?... Tessék?... Hát nem Sóvári-lakás...? Hm, ejnye, no! ...Hát nem melléfogtam... Vagy talán nem is én, hanem a gép, az auto­mata, a híres techniká­mért tessék elhinni ne­kem, a gép sem csalha­tatlan... Bizony, már a múlté, hogy „tévedni emberi dolog”, manap­ság tévedni gépi dolog. Hehehe!... Igaz, hogy a gépet az ember csinál­ja, tehát végső soron mégis... Tetszik érteni...? Szóval, bocsánat a té­vedésért, emberek va­gyunk. Bocsánat, A műszaki: — Jó es­tét kívánok, Gizikét ké­rem... Hogy? Nincs ott­hon...? Ezt hogy ért­sem? ...Értem... Milyen szám, ha szabad kér­deznem...? Tetszik látni, csak egy, egyetlen szá­mot vétsen el az ember és máris selejt a hívás. A valószínűsége a téves kapcsolásnak hat törve egyszer, kétszer... de nem fárasztom, külön­ben is vannak egyéb té­nyezők, amelyek a kép­leten kívül esnek. A statisztika kimutatta, hogy minden százhar­minchét tárcsázás közül egy téves... Én kérek bocsánatot., amiért ösz- szehozott bennünket a statisztikai átlag. A babonás: — Szer­vusz, édes Lencikém! ...Tessék? ...Nem értem, hogy tetszik mondani... Tudtam, tudtam... Tes­sék elhinni, van valami abban, hogy rosszul kezdődik a nap, akkor megette a...a...macska. Ne tessék félreérteni, én hiszek a materializmus­ban, de magyarázza meg nekem ön materialista alapon, miért épp ma vesztettem el a csár­laaaaaBaaaaBaaaaaaaBaaaa téves . . . nokban húsz forintot, miért ma csöpögtettem le kávéval a fehér piké- blúzomat és miért ma volt a társbérlőm eskü­vője egy kétgyermekes anyával? Nos? Én meg­mondom. Mert egy fe­kete macska szaladt át előttem az utcán, ami­kor a csarnokba men­tem. Bizony, bizony, Lencikém! ...Hogy? ... Nem te vagy az...? Ej­nye, kérem, akkor mi­ért hagyja, hogy hiába beszéljek! A bajtárs: — Hálló! Szervusz, kispajtás...! Hogy-hogy kivel? ...Té­ves? Már hogy én té­vedtem? ...Szabad kér­deznem, kivel beszélek? ...Zimándi Rezső? ...Jól hallok? Rezső! Akkor egész véletlenül mégse tévedtem... Ügy értsd, kispajtás, hogy mi együtt jártunk gimná­ziumba. Gyulán... Nem szólsz közbe! Te a kisbélteki Zimándiak közül vagy a kisebbik. Stimmol? ...Nem tudod, merre van Kisbéltek? ...Akkor párdon uram, azazhogy... Lenne még egy dobásom, ha sza­bad... Zimándi, Zimán- dU. Ipszilonnal a vé­iBBiaaaiaMaaiiiiBaiiaaaiBB(i gén. Nem? ...Hm! Meg­van, megvan! Ezerki- lencszáztizenhét, pober- dó... Hogy? Tényleg csak húszban tetszett születni? ...Elhiszem, uram és elvtársam, el­hiszem, de... A kedves édesapja sem volt Do- berdón? ...Olyan biztos ebben? ...Már tessék megbocsátani, de hogy lehet olyan biztos eb­ben, hiszen még a vi­lágon sem tetszett len­ni akkor... Nem min­dent szoktunk elmesél­ni a gyerekünknek... Nekem nincs is gyere­kem és kikérem ma­gamnak ezt a hangot. Érti? ...És ne tartson föl! Mondja azt, hogy téves és punktum A pajzán: — Jenő? ...Öt kérném... Ezt hogy értsem? ...Nem a Nyusz- tori-lakással beszélek? ...Bocsánat, igazán bo­csánat... Ilyen az én szerencsém! Mellétár- csázok... de ha már mellétárcsázok, miért nem úgy sikerült, hogy olyan valakihez téved­jek, aki... Tetszik érte­ni? ...Hallottam már nem egy esetet, amikor ilyen véletlenből egé­szen kellemes kis kap- ; csolat kerekedett... Nem j tesz semmit, uram, ön igazán nem tehet róla. S. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom