Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-02 / 2. szám
1970. január 3. 3 Szombat Takarékszövetkezetek 47 községben Takarékossági ankét megyénk legfiatalabb községében A lottó, tombola sorsolása, amely sok izgalmat hozott. Mindössze néhány hónapja! déke Körzeti Takarókszövetkenyitotta meg a Szarvas és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet igaz-Y gat ósága megyénk legfiatalabb községében, Kardoson betétgyűjtő és kölcsönt folyósító kirendeltségét. Néhány hónapos működése [ alatt taglétszáma 430-ra növekedett, miközben több mint félmillió forint kölcsönt folyósított, a betétek összege pedig megkö- j zelíti az J millió forintot. Erről beszélt a közelmúltban Kardos község művelődési otthonában Szabó György, a MÉSZÖV főosztályvezetője. Ezen az estén ugyanis takarékossági ankéton látta vendégül a Szarvas és VI-, zet, valamint a Hazafias Népfront helyi bizottsága a község lakosságát. Az ankéton az előadó azt Is elmondotta. hogy a körzeti takarék- szövetkezet betétállománya eléri a 15 millió forintot. Betéteseinek száma megközelíti a kétezret. Ugyanakkor a takarékszövetkezet taglétszáma meghaladja az ötezret, akik több mint félmillió forint részjegy-állomány tulajdonosai. E néhány számadat által jelzett eredményeivel a Szarvas és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezetet — noha az OTP-vei közös területen működik — a legnagyobb állományú szövetkezeti pénzintézetek között emlegetik. Kardos község lakossága ezen az ankéton azt is megtudta, hogy a megye 20 takarékszövetkezete, s azok 10 kirendeltsége és 7 betétgyűjtő pénztára 47 község 187 ezer lakosának betét- és kölcsön- problémáját oldják meg. A megye takarékszövetkezeteinek taglétszáma meghaladja a 40 ezret, akik több mint négymillió forint összegű rész jegy alapot mondhatnak sajátjuknak. S e pénzintézetek egész tevékenységükkel kivívták mind a 47 községben az elismerést, a bizalmat. Ezzel magyarázható, hogy jelenleg több mint 160 millió forint betétállománnyal rendelkeznek, amely összeget 20 termelőszövetkezeti gazda és bérből élő dolgozó helyezett el a megye szövetkezeti pénzintézeteinél. Az ankétot követően ajándék- műsorral kedveskedett a szarvasi pénzintézet igazgatósága a kar- dosiaknak. A tótkomlósi szlovák táncegyüttes egy egész estét -betöltő műsorral lépett színpadra és aratott nagy sikert. Az együttes műsorának szünetében lottó-, tombola-sorsoláson több ezer formt ' értékű tárgyak, valamint 50—500 forint összegű betétkönyvek találtak gazdára. Balkus Imre A tótkomlósi szlovák táncegyüttes nagy sikerű délalföldi cigány táncát mutatja be. Gyermekintézmények közös létesítése és fenntartása A Magyar Közlöny 1969. december 31-i, 101-es száma közli a pénzügyminiszter rendeletét, amely a bölcsődék és napközi otthonok közös létesítéséről és fenntartásáról intézkedik. Az MTI hírmagyarázója írja:_ A társadalmi-gazdasági fejlődéssel együtt jár a nők fokozott foglalkoztatása, ez szükségessé teszi a gyermekjóléti intézmények hálózatának fejlesztését. Az elmúlt két és fél évtizedben rendkívül nagy erőfeszítéseket tett az ország az adott lehetőségek között minél több bölcsőde és napközi otthonos .óvoda létesítésére. Ezek az intézmények ma már negyvenezer bölcsöd és és 201 000 óvodás korú gyermek befogadására alkalmasak. Ez az érintett korú gyermekek 13, illetve 52 százalékának felel meg és többszöröse a felszabadulás előttinek. Államunk szociálpolitikájának fontos vívmánya a gyermekgondozási segély is. Ez mintegy 140 000 gyermek otthoni gondozását teszi lehetővé, többségükben olyanokét, akik részére egyébként bölcsődei helyet kellett biztosítani. A nagyarányú fejlesztés és a világon egyedülálló új segélyezési rendszer bevezetése ellenére a gyermek jóléti intézmények mégsem képesek minden felvételi igénynek eleget tenni. A tervek szerint 1975-ben a bölcsődék 48 000. az óvodák 232 000 gyermeket tudnak majd befogadni. A fejlesztés üteme tehát meggyorsul, de problémákkal a jövőben is számolni kell. A családi pótlék emelése és a gyermekgondozási segély bevezetése eredményeként ugyanis a születések száma várhatóan nőni fog. A gyermekelhelyezési gondok enyhítésére az országgyűlés egészségügyi és , kulturális bizottságának együttes ülésén több képviselő további intézkedéseket sürgetett. Itt merült fel az a gondolat, hogy a fejlődést elősegítené, ha a különböző szervek — a tanácsok, vállalatok, kisipari, mező- gazdasági szövetkezetek stb. — közösen is létesíthetnének és tarthatnának fenn gyermekjóléti intézményt. Ilyen igények a vállalatoknál is tapasztalhatók. A gondolat realizálását azonban akadályozta, hogy a létesítést és fenntartást eddig még nem szabályozták jogilag és gazdaságilag. Az országgyűlés szociális, egészségügyi és kulturális bizottságának felkérésére a Pénzügyminisztérium kidolgozta és a társszervekkel egyetértésben most kiadta az ehhez szükséges rendeletet. A kiadás előtt a rendelettervezetet az országgyűlés említett bizottságai megvitatták és jóváhagyták. A bölcsődék és óvodai napközi otthonok közös létesítésének és fenntartásának az a célja, hogy egyesítve a vállalatok, szövetkezetek, tanácsok és egyéb szervek erőforrásait, még több gyermek- intézmény létesüljön. Így ugyanis azok a szervek, üzemek is be tudnak kapcsolódni ,a gyermekjóléti intézmények üzemeltetésébe, amelyeknek kisebbek az erőforrásaik. Az ilyen akciók különösen a munkaerőgondokkal küzdő vállalatok, szövetkezetek számára előnyösek, mert a gyermekes szülők szívesebben vállalnak munkát ott, ahol gyermekeiket el tudják helyezni. (MTI) Változó követelmények — változó szabályozók A z éves tervek végrehajtá” sát, a gazdaság terv szerinti fejlődését 1968 óta — terv- utasítások helyett — a szabályozók biztosítják. Ebből adódik, hogy a rövid távon ható szabályozók egy részét — egyebek között a hitelpolitikát — évről évre összhangba hozzák a tervcélokkal. Egyes szabályozók módosítását emellett működésük tapasztalatai is indokolttá tehetik. Amennyiben ugyanis a gazdaság fejlődése bármely ponton lényegesen eltér a tervezettől, az ilyen jelenségek végső soron arra utalnak, hogy egyik vagy másik szabályozó nem elég hatékony. A szabályozók 1970. évi változásai összefüggnek mind a tervcélokkal való összhang követelményével, mind pedig azokkal a negatív ' jelenségekkel, ellentmondásokkal, amelyeket az eddigi működésük váltott ki. Az elmúlt két évben a legtöbb bírálat a bérszabályozás rendszerét érte, amely hozzájárult a létszám gyors növeléséhez és a termelékenység stagnálásához. Az új mechanizmus bevezetése előtt — mini emlékezetes — felmerült az aggály, hogy a vállalatok nyereségük növelése érdekében esetleg nagymértékben csökkentik létszámukat, ezzel szociális feszültséget idéznek elő. Ezért oiyan bérszabályozási rendszert vezettünk, be, amely az átlagbér-színvonalat maximálta, a bértömeget és a létszámot azonban nem. A vállalatok hamar felismerték, hogy ebben a bérszabályozási rendszerben az egy főre jutó részesedést, illetve annak növekedését a legkönnyebben a létszám bővítésével lehet biztosítani. Az 1970-ben életbe lépő új bérszabályozás lényegét abban foglalhatjuk össze, hogy adókedvezménnyel - könnyíti a bérszínvonal-növelést, másrészt pénzügyi terhekkel megdrágítja a létszámnövelést és végül elhárítja a létszámcsökkentés vállalati szempontból hátrányos következményeit. Ennek megfelelően az 1970. évi bérszínvonalnövelést — 4 százalékos plafonon belül — csak 7(S százalékos arányban kell a részesedési alapból fedezni (a növelés 30 százaléka bérköltségként elszámolható); az 1970. évi létszámemelés bértömegének 33 százalékát adóként kell befizetni s ez az összeg egyidejűleg az R-nyereségrészt csökkenti. Ha a vállalat dolgozóinak létszáma 1970-ben csökken, a megtakarított létszám bértömegének 33 százaléka az R-nyereségrészt növeli. Az új bérszabályozási rendszertől 1970-ben az várható, hogy mérsékeli a létszám- növekedést s közvetett módon hat a munkatermelékenység javítására. A termelékenység gyorsabb ütemű növekedését változatlanul fékezi az a tény, hogy az élőmunka ma még aránytalanul olcsóbb, mint a technológiát korszerűsítő fejlesztés. 1969-ben kiéleződött az az ellentmondás, amely a belkereskedelmi vállalatok anyagi érdekeltségi rendszere és a fogyasztók, a társadalom érdeke között már 1968-ban is — tompított formában — érzékelhető volt. A belkereskedelmi vállalatok részesedési alapja jelentős mértékben függ a készletek alakulásától, ami objektíve .lehetővé tette, hogy a belkereskedelmi vállalatok a fogyasztói érdek rovására — a készletek csökkentésével, indokolatlan . áremelésekkel — növeljék részesedési alapjukat. Az érdek- konfliktus kiküszöbölésére 1970- től a kereskedelmi vállalatoknál maradó nyereséget az 1968 —1969. évi átlagkészlet figyelembevételével osztják fel a fejlesztési és részesedési alap között, az 1970 évi készlet — annak növekedése vagy csökkenése — tehát nem befolyásolja az R-nyereségrészt. A készletek és a választék kívánatos mértékű növekedését emellett hitelkedvezménnyel ' is előmozdítják. Az említett intézkedések révén nő a kereskedelem érdekeltsége és lehetősége a forgalom bővítéséhez, a fogyasztói igények teljesebb kielégítéséhez. A hitelpolitika 1970-ben preferálja (előnyben részesíti) mindazokat a fejlesztési célokat, iparágakat és vállalatokat, amelyek lakossági igényeket elégítenek ki. (Textilruházati ipar, építő- és építőanyagipar, vas-műszaki cikkek gyártása, lakossági szolgáltatások.) Azok a vállalatok, amelyek a szükségletek kielégítése érdekében termelésüket gyors ütemben növelik, ötéves lejáratra vehetnek fel forgóalap-hiteleket. |^| itelkedvezmények 1970-től a szocialista gépimportra is kiterjednek. Az utóbbi években többet exportáltunk a szocialista országokba, mint amennyit ott vásároltunk. Az import elmaradása a kiviteltől hátrányos abból a szempontból, hogy előbb-utóbb fékezni fogja a kivitelt s így a termelést is, miután partnereink is mérlegegyensúlyra törekszenek. A szocialista gépimport-serkentést egyes iparágak — pl. textil, és nyomdaipar — rekonstrukciójára, a mezőgazdasági és az építőipari géppark korszerűsítésére kívánjuk hasznosítani. E célból a szocialista országokból történő gépbehozatalt a bankok kedvezményes hosszú, és középlejáratú hitelekkel. kamattal/ és lejárati idővel preferálják. 1969- ben mind a termeiül, mind a fogyasztói árrendszerben bővítettük a kevésbé kötött és a szabad árak érvényesülési körét. 1970- ben ilyen árforma-változásokra nem kerül sor. Módosulnak viszont — emelkednek — az állati termékek fel- vásárlási árai s egyidejűleg csökken az állattartás beruházásainak, illetve megszűnik a mezőgazdasági gépjavítások állami támogatása. A felvásárlási árak emelésének az a célja, hogy javítsa az állattenyésztés jelenleg rendkívül alacsony — mindössze 0,3 százalékos — jövedelmezőségi szintjét s jobban érdekeltté tegye a gazdaságokat az állattenyésztés fejlesztésében, a hozamok és az értékesítés növelésében. y égeredményben az állapítható meg, hogy a szabályozók módosítása részben konkrét j970. évi tervfeiadatok — a belső ellátás javítása, szocialista gépimport növelése, elhasználódott gépek nagyobb arányú pótlása, rekonstrukciók — megvalósítását kívánják előmozdítani, másrészt olyan nem újkeletű gazdasági feladatok, tevékenységek — munkatermelékenység, állattenyésztés — ösztönzését szolgálják, amelyek jelenleg gazdasági fejlődésünk kritikus csomópontjai. Garamvölgyi István I
