Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 21. szám

19*0. január 25.

11

Vasárnap

„A gyűjtők boldog emberek”

Ez a Goethe-idézet különösen illik azokra az emberekre, akik napjainkban a bélyegeknek nevezett színes kis papirkákat gyűjtik. A bélyeggyűjtés az egész világon százmilliók szenvedélye, „hobby”-ja lett. Az a vélemény róla, hogy élénkíti a szellemet, érdeklődést ébreszt, történelmet és földrajzot tanít, kapcsolatokat létesít és értékeket termel. A számtalan alkalmi bélyeggyűjtő mellett — akik például a levelekről levágott bélyegeket rakják el dobozokba —, vannak a komoly, céltudatos és rendszeres gyűjtők, és a világszerte ismert, kiemelkedő fila- telisták, akik között híres művészek, nagy tudósok, politikusok, sőt királyok is akadnak. A világ egyik legszebb magángyűjteménye a jelenleg uralkodó XI. Erzsébet angol királynő birtokában van. A gyűjtemény időnként kiállításokon is látható. Nálunk a gyűjtés megkezdése 1860- ra tehető. 1884-ben alakult meg a levélbélyeggyűjtők első hazai egyesülete.

A bélyeggy űj tésnek két fő területe van: a rendszerezett gyűjtés és a motívumok gyűjtése. A rendszeres gyűjtés célja a világon bárhol megjelent valameny- nyi bélyegnek a megszerzése és a kiadó országok szerinti rendszerezése lenne. Ez a cél természetesen elérhetetlen. Sokan egy országra, egy világrészre vagy egy körülhatárolt földrész bélyegeire korlátozzák a gyűjtést.

A gyűjtés rendszerint a hazai bélyegekkel indul meg, minthogy ezekhez a legkönnyebb hozzájutni. Sokan az Osztrák— Magyar Mianarchia bélyegeire specializálták magukat, mások a Tanácsköztársaság bélyegeit vagy a különböző felülnyomásokat gyűjtik.

A legutóbbi időkben divatossá vált a motívumok gyűjtése. Itt nincs szükség teljes sorokra, és az is mindegy, hogy a bélyeg melyik országból származik. A gyűjtőnek bő lehetősége van a téma kiválasztására. Választhatja például a „sport”-témát, de ezen belül is gyűjtheti csak az egyes sportágak bélyegeit: a labdarúgást, a vívást, az evezést és így tovább. Ezt is feloszthatja egyes sporteseményekre: olimpiára, világbaj nokságra, Európa- bajnokságra. De előnyben részesítheti akár a vasútat, a repülőgépet, a léghajót, virágokat, állatokat, gőzhajókat, postakocsikat expedíciókat és világűr meghódítását, levélhordókat, festmény-reprodukciókat, operákat, népi táncokat. A választék gazdag.

Korábban főként a postai bélyegzővel ellátott bélyegeket gyűjtötték. Mta jobban szeretik a bélyegző nélkülieket. Ezek képét nem takarja él. szépségükben nem rontja a bélyegző, és a bélyeg rajza teljes egészében érvényesül.

E. R.

Ingázókkal a vonalon

Orosháza—Békéscsaba. 7.likőr indul Csaba felé a személy s egy óra alatt teszi meg a 35 kilométeres utat.

A megyeszékhelyre bejárók egy része a korábbi vonattal jön, hogy 6-ra beérjen az üzemekbe. A vonat most is tele utasokkal. Vajon közülük hányán utaznak rendszeresen mindennap, reggel-este, munkába és munkából? S mire jut idő, ami. kor este hazaérnek?

Néhányukkal megismerked, tem. Orosházáról, Csorvásról, Gerendásról járnak be Csabára.

Kártya csattog az egyik kupéban. „Zsíroznak”. MAV-al- kalmazottak.

— Ma 5-ig dolgoztunk, utána megfürödtünk, utazunk haza. Verjük tovább a blattot. Kár, hogy nem nézhetjük meg a Dó- zsa-meccset.

— Én amikor hazaérek, az el. ső, hogy ha nincs víz, akkor vizet hozok, aztán beszélgetek a családdal a napi eseményekről. A kisfiamnak csokit viszek, mindig azt várják. Nézem a tele. víziót, tízkor mindig lefekszünk.

Megyek tovább. 18 körüli fiatalember, az Orosházi Faipari Vállalatnál rakodó. hazafelé tart, ki a tanyavilágba.

— Három napja nem voltam otthon, feszt dolgoztunk, ma is csak egy óra hosszat aludtam.

Zenekar az autóbuszban

Ifjú zenebarátok hangverseny-sorozata: merész, nagy ötlet megvalósulása. Az országban az elsők közt szervezték meg itt, Békésben, a békéscsabai, orosházi, szarvasi és a gyulai zenekarokkal. Ha úgy vesszük: valóságos misszió a szépre, művészetre nevelésben. És áldozat is, olyan, amit jó szívvel hoz meg a zenekar és a zenepedagógus, mert távolabb lát a jéghideg busznál, a fűtetlen teremnél, a vendég- fogadók sokszori elgondolkoztató igénytelenségén.

Két képünk illusztrálja az eddig olvasottakat. Az egyikken a zenekar az autóbuszban, a másikon a zenekar a színpadon, ezúttal Vésztőn. A buszban is hideg, a színpadon is télikabátban beszél Haydnról, Mozartról, Gluckról Sárhelyi Jenő, a karnagy, de télikabátban, bundában muzsikál az első hegedűs, a csellista és a rézfúvós is. Az egész zenekar.

Január 19-én történt mindez. Egyetlen nap három hangverseny, Az első délelőtt, Körös- ladányban, meleg teremben. (Itt úgy látszik tudják, hogy hideg teremben nem lehet sem muzsikálni, sem zenét hallgatni.) Délután Füzesgyarmat (hideg teremben) és Vésztő, ahová már átfagyva érkeztek, és újra hideg várta őket. (Nincs elég szenük talán vagy nincs, aki befűtsön? Vagy — hinni sem merjük: nem tartották fontosnak? Vagy — ez viszont lehetetlen — az irodában sem fűtenek? Nehéz egy nagytermet felfűteni, ez tény. Sajnos, mégis fel kell fűteni, ha már hangversenyt rendeznek.)

A zenekar hetenként egyszer járja a megye községeit, és hangversenyez. Misszió ez valóban. Megbecsülés jár nekik és meleg terem, a hallgatóság, sok száz gyerek örömére is.

S. E.

Fotó: Barriácz

— Most hazamegy, hány napig alszik?

— Egész nap. Holnap reggel újra kezdem a munkát, nincs időhöz kötve, hogy meddig dolgozunk.

— Talán szabad szombat... ?

— Szombaton egész nap meló, csak vasárnap.jut idő szórakozni.

— Moziba, bálba csak jár?

— Nem járok.

— Lányokhoz?

— Hát, egy-kettőhöz ... Meg aztán van otthon tévé, rádió, le_ mezjátszó — igaz, elalszok mellettük.

— Könyvek?

— Anyám szokott vele foglalkozni.

A mellette ülő férfi a gerendás! tsz-ben dolgozik, naponta kijár Orosházáról. Brigádvezető a növénytermesztésben.

— Este hét, fél nyolc körül érek haza, télen így vonattal, nyáron motorral, de akkor meg több a munkaidő.

— Szórakozás, tanulás?

— Otthon van tévénk, néha szemináriumokra készülök, nemrég technikusi továbbképzés volt, moziba nem járok, de Gerendáson a tsz bérletével

meg szoktuk nézni a csabai színházat. Szombaton már délben otthon vagyok, ilyenkor kávét főzünk, hogy ne aludjunk

el.

Egy kupéval tovább. Öt lány mosolyog rám. Szarvasról, Nagyszénásról, Kondorosról utaznak Gyulára, munka mellett végzik az ápolónőképzőt. Hetente csak egyszer teszik meg ezt az utat.

— Mikor érnek haza?

— Általában kilenckor.

— ... várjuk a vőlegényt...

— ... hófehér paripán . ..

— Én utána tízre már megyek is be dolgozni, most onnan jövök.

Nem igazi ingázók.

A folyosón egy harmadikos gimnazista kislány most is tanul: kémiát.

— Otthon nem volt rá idő?

— De, csak még egyszer átnézem.

ötre ér haza, Csabáról Geren_ dásra. A csorvási állomástól busszal.

— Csak szombat, vasárnap jut idő szórakozásra, hétköznap tanulok.

Két ifjú ember, mindketten csorvásiak s egyaránt a csabai Hajtómű- és Felvonógyárban dolgoznak. Négyre érnek haza a munkából.

— Kajálok, sportolok, tegnap is edzésen voltam, focizok, megnyertük az ifi-bajnokságot.

— Van otthon televízió?

— Igen, tévé, rádió is, de inkább a mozi. Utoljára a Dorel- lik jön című vígjátékot láttam. Könyvtárba járok. Berkesit szeretem.

Automata-esztergályos. Társa betanított munkás a lakatosműhelyben.

— Hét végén Csabára vagy Orosházára ugrunk át a barátokkal. Hétköznap este mozi, ha összejövünk néhányan fiúk és lányok, elmegyünk a cukrászdába, étterembe, máshol nincs hely.

— És a kultúrház?

— Este odamentünk, tévénézés lett volna, de csak az Angyalt láttuk, mert nem fűtöttek be a tévé-terembe. A mellette levő klubszobába befűtöttünk, magnót, lemezjátszót kaptunk, azt hallgattuk fiúk, lányok.

A kinti kopár táj hirtelen megváltozik, házak, állomás — Csabán vagyunk. Az ingázók fázósan sietnek, és elviszik magukkal gondjaikat, örömeiket. Ha jobban ismernénk őket, könnyebb lenne az életük.

Sarusi Mihály

Előzetes a Magyar Ifjúság január 30-i számából

Z-védnökség — Jehova tanúi a bíróságon — Kultúr-koesma vagy váróterem?

Kezdődik a farsang! Szinte valamennyi KISZ-alapszervezet rendez táncos, szórakoztató ösz- szejövetelt. Erről az előkészületről számol be Kotroczó István képes anyagban. Mi a helyzet a járműprogrammal és annak KISZ-védnökségével? Étről olvashatunk a Magyar Ifjúságban, mely a legilletókasebbtől, a miniszter-helyettestől kért választ.

Bedecs Éva ismét a bíróságon járt. Olyan fiatalok felett mondott ítéletet a törvényszék, akik Jehova tanúinak vallják magukat. Miért? Erre a kérdésre ad választ az újságíró. Az egyik legnagyobb beruházás a herendi. Igen ám, de nincsenek fiatal szakemberek. Nincsenek ácsok. Miért? Hova lettek? Berenden járt Maros Dénes, aki az eltűnt ácsok nyomát kutatja. Kultúr- kocsma vagy váróterem? Ez a címe a kulturális rovat elemző cikkének, melyben az olyan sokszor és sokak által kifogásolt vasúti várótermeket, azok kocsmai jellegét tűzi pellengére az újságíró, Somos Agnes és néhány javaslatot is ajánl, mit lehetne tenni, hogy megszűnjön a kocsmajellege.

A külpolitikai rovatban folytatódik Király Ernő dél-amerikai úti beszámolója s cikkeket olvashatnak Ónodi György tollából, melynek címe: Izrael története.

Hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára a KISZ KB kulturális terveivel foglalkozik a kultúrrovat. Előzetest ad a Porgy és Bess című Gershwin opera bemutatójáról, a Bánk bán felújításáról. A női rovat két munkatársa. Kovács Margit és Csuzi Zsuzsa NDK-ban járt. Onnan hoztak lakberendezési ötleteket,ikáj