Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 21. szám

Négy kiadó nyolc újdonsága Múzeumok kincse a könyvespolcon — A megfizethetetlen festő — Pillantás a múltba — Ellenfél: az éhség A dologi javaik egyetlen kereskedője sem tárhat olyan gazdag választékot a vevő elé, mint a szellem táplálékának kínálója a könyvesboltban, legalábbis ezt igazolja tallózásunk a közelmúltban megjelente­tett újdonságok halmában. Regény, esszé-kötet, törté­neti tanulmány, album vál­takozva sorakozik a recen­zens előtt; közülük válogat. A könyv újdonság a szer. ző azonban régi ismerős. Fritz Baade nyugatnémet professzorról és Legyen mindenki jóllakott című, magyarul most megjelent művéről van szó. Korábbá kötete — Versenyfutás a 2000. évig — három kiadást, s 33 ezres példányszámot ért el idehaza, ami a siker kétségbevonhatatlan jele. Ahogy korábbá, mostani műve is váltakozva csábít, egyetértésre és vitára. A téma: korunk emberének nagy ellenfele, az éhség A szerző több évtizedes tudo­mányos munkásságát és személyes tapasztalatait ötvözve dolgozza fel a világ éhséggel küzdő országainak helyzetét, problémáit, a megoldás lehetőségeiről sem elfeledkezve. A Köz­gazdasági és Jogi Kiadó gondozásában megjelent kötetet térképek, grafiko­nok és fényképek egészítik kL A szellemi felfedezés friss izgalmával olvastuk végig a Szépirodalmi Könyvkiadó két újdonságát, Vitányi Iván regényét és Faragó Vilmos tanulmány- kötetét. Mindkét szerző szé­lesebb körben ismert, csak épp másként. Vitányi, a szociológus, az esztéta szí­nes egyénisége a szellemi etetnek, s most regénnyel igazolja sokszínűségét Mert regényt irt — Szél- tenger címmel —, bár a könyv fülszövege némi bi­zonytalankodással állítja ezt Aki végigolvasta a könyvet tudja, hogy: re­gényt olvasott Mégpedig hiteles, érzelmektől fűtött, s ugyanakkor higgadt belső elemzésre, a cselekvés tu­datos és ösztönös mozga­tóinak megkeresésére is vállalkozó regényt A hős: fiatal ember, forradalmár, aki 1944 viharos hónapjai­ban száll harcba a világgal, s benne önmagával. A szellemi fölfedezés izgal­mát az adja, hogy Vitányi mást nyújt, mint amit a té­mától várunk. Regényt, em­lékiratot, lélektani tanul­mányt a hősről, s az őt kö­rülvevő világról. Sokféle anyagból építi tehát regé­nyét de mint a ház, végül a sokféle anyag is egész egység. Akárcsak Faragó Vilmos kötete, a Perben — harag nélkül. A lapokban megjelent kritikával ran­got szerzett szerző hű ma­rad mércéjéhez kötetével i*. A látszatra egymáshoz nem kapcsolódó rövid írá­sok egymás utáni elolvasá­sa kétségtelenné teszi, hogy Faragónak önálló, mások­kal össze nem téveszthető véleménye van a mai ma­gyar irodalomról, annak örömedről, gondjairól, érté­kéből és elszalasztott lehe­tőségeiről. Hat ciklusra osztott kötete ugyanakkor másról is vall. Arról, hogy a kritikusi munka alapfel­tétele: a mű, s nem a szer­ző mérlegelése. Távoli és közeli történelmünk egy-egy jelentős szakaszát választotta tanulmánya té­májául Nagy László és Gá­bor Sándorné. Az Akadé­miai Kiadónál megjelent két kötet négyszáz, illetve ötven évvel korábbra for­gatja vissza a történelem naptárát. Bethlen Gábor a független Magyarországért címmel — élvezetes stílus­ban megírt tanulmányt nyújt át az olvasónak Nagy László egy olyan történel­mi alakról, aki körül — tör­ténészi berkekben — viha­rok dúltak, akiről a legel­lentétesebb vélemények hangzottak el Gazdag for­rásanyag földolgozására tá­maszkodva helyezi el a tör­ténelem folyamában ezt az alakot, aki kötéltáncot járt a magyar—török viszony, a magyarok és a Habsbur­gok kapcsolatának szakadó- ka fölött. Az említetten túl erénye a tanulmánynak az is, hogy Bethlen hadjára­tait nemcsak történészi, ha­nem katonapolitikai, gazda­sági szemszögből is vizsgál­ja, marxista módszeres­séggel oszlatva el hamis le­gendákat, alaptalan rágal­makat. Hasonló módszeres­ség jellemzi Gábor Sándor­né munkáját is. ö Ausztria és a Magyar Tanácsköztár­saság címmel az első, s egyben átfogó tanulmányt írta meg e témáról. Sokféle szálon követi nyomon a szerző 1919 eseményeit, de nem ragad meg azoknál, hanem belőlük kiindulva elemez. Fölkutatja a köl­csönhatásokat — mint pél­dául a Tanácsköztársaság létezése s az osztrák szoci­áldemokrácia szociális küz­delmének sikerei — és a rokonvárosok, melyek kö­zös utat tettek volna lehe­tővé. Végül is a szerző nem kerüli meg az okokat, még ha ,útényesnek” tűnnek is. A zseniális alkotó élete mindig hálás téma az utókor számára, s sokan él­nék is — sőt, visszaélnek — e lehetőséggel. Jól válasz­tott a Corvina Kiadó, ami­kor Henri Perruchot köny­vét — magyar címe: Gau­guin élete — fordíttatta le, mert ő elkerüli a sablono­kat, s az olcsó megoldáso­kat Nem felszínes, szenti­mentális életregényt írt, ha­nem minden föllelhető for­rás összegezéseként gördü­lékeny stílusú életrajz-do­kumentumot tesz az olvasó elé. Gauguin, akit életében gúnyra és nyomorra kár­hoztattak — „ma leterített a nyomor” Írja egyik leve­lében, melyet nem keve­sebbért, mint 600 ezer frankért adtak el egy árve­résen —, napjaink egyik legdrágább ‘ modem festője a világon. Miként alakult ® drámai élet, s mit tett jóvá az utókor, erről szól az ala­pos, eseménynaptárral és bibliográfiával kiegészített munka. Két nagyalakú albumot kínál újdonságai között ugyancsak a Corvina, első­sorban a műkincsek szerel­meseinek. A bátor vállal­kozás két, kezdő kötete Bu­dapest és München múzeu­maiba kalauzolja él az ol­vasót és a szemlélőt. A Budapest Múzeumai című kötet a főváros hét nyilvá­nos gyűjteményét mutatja be, tömör, lényegre törő szöveggel, s rengeteg kép­pel. (A reprodukciók, a kötetek kiállítása a Kossuth és az Egyetemi Nyomda munkáját dicsérik, felső­fokon). A München Múzeu­mai kötet tizennégy gyűj­temény anyagából ad szö­vegben teljes áttekintést, s ízelítőt képekben. A jói vá­logatott képanyag, a laikus számára is világos szöveg, , mindkét album esetében meghódítja az olvasót, te­jhát sikert ígér a vállalko­zás, a további kötetek szá­mára is. M. O. Alexin Andor Tátrai táj STOP Brackó István írasa K. Péter ezen a nyáron töltötte be negyvenharma­dik évét, nőtlen volt és bol­dog gépkocsitulajdonos. Egy közepesnél is kisebb vállalatnál dolgozott, két­ezren felüli fizetéssel. Sok évig gyűjtötte a pénzt, amíg összejött a Sko­da ára. Igaz, alig költött, nem vólt családja, nem nő­sült meg, mindig közbejött valami. K. Péter szerencsétlen embernek hitte magát. Az is volt. Veleszületett ki­sebbrendűségi érzése végig­Meskó Anna Csendélet kísérte életén, nem voltak barátai, ő sem szeretett senkit igazán. Most végre megvan a ko­csi. Ügy vélte, ez a tény majd kiemeli végre ebből a szürkeségből, ebből a meghatározhatatlan hal- mazál'apotú világból. Először érezte magát elé­gedettnek. Csak az tépte meg, hogy kollégái nem irigykedtek eléggé a kocsi miatt, az viszont nem, hogy különösebb örömet sem mutattak. Tudomásul vet­ték és semmi több. K. Péter részletes tervet dolgozott ki nyári szabad­sága idejére. Bebarangolja az országot és nőket fog felszedni. Olyan nőt vá­laszt, amilyet akar. Kocsi­ja van, megteheti. Határo­zott lesz és nagyvonalú. Semmi érzelgősség, a nők mind egyformák. Annak adják magukat, aki lesza­kítja őket. K. Péternek ed­dig nem volt szerencséje a nőkkel. Nevetségesen kevés kalandja akadt, nem értett az asszonyok nyelvén. A ko­csi majd megmagyaráz min­dent és segíteni fog — gon­dolta. Mér harmadik napja volt úton. Igaz, hogy néha beintegetett egy-egy gyalo­gos, általában fiatal fiú, de ezeket figyelemre sem méltatta. Kezdett türelmetlen len­ni, hajszolta a kocsit. Vég­re két lány tűnt fel előtte, táskákat cipelve az úton. Bár nem integettek, K. Péter csikorogva melléjük kanyarodott. Az egyik sző­ke volt, tenyérnyi shortot viselt. — Elvinne? — kérdezte bevezetésként a szőke és barátnőjére pillantott. K. Péter hadvezért moz­dulattal csattintotta ki a kocsiajtót. Élete nagy pil­lanata volt ez. A szőke elő­re ült, a másik lány a hátsó ülésre húzódott a csoma­gokkal. K. Péter indított és oldalt nézett. Megcsodálta a szőke lány combjait. Ez már az enyém, gondolta, és föltérképezte a fiatal testet. A lány elkapta a pillantá­sát. Egyikük sem szólt, jó tíz kilométert tettek meg így, kezdett kínos lenni a csönd. A lányok várták a férfi kezdeményezését. K. Péter képtelen volt megszólalni. Fogalma sem volt, mit kell ilyen fiatal lányoktól kér­dezni, meg zavarta is, hogy ketten vannak. Elképzelte őket meztele­nül, ahogy simulnak hozzá és kiszolgálják őt. Barna, eleven, fiatal testek. Már nemcsak a szőkére gondolt, hanem mindkettőre. Kiver­te a veríték. A lányok már egymással beszélgettek, a szőke hátrafordította a fe­jét, , agy, hogy szavukat sem értette. K. Péter oldalt pillantott, és határozott. Egy merész mozdulattal le­vitte a kocsit az útról, be a fák közé és megállt. Kér­dően a lányokra nézett. Erezte a halántéka lükteté­sét, és megmarkolta a sző­ke combját. Érthetetlen szavak törtek elő a szájá­ból és húzni kezdte maga felé á lányt. Az úgy pat­tant ki a kocsiból, hogy K. Péter szólni sem tudott. Mire magához tért, a lá­nyok már kiértek a fák kö­zül és újra az országúton baktattak. K. Péter nem értett sem­mit. Nem tudta, hol hibáz­hatta el, sírni szeretett volna, vagy megpofozni a lányokat, de azok már messze jártak. El is felej­tették az egészet. Zsadányi Lajos: Olyan átlátszó vagy... Olyan átlátszó vagy, mint ez a pohár, amely színig van töltve napsugárral. Titkaid mint gyöngyöket ölembe szórtad, most úgy játszom, mint a gyermek, mert benned találtam meg ifjúságomat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom