Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-20 / 16. szám

I 1970. Január 2ii. Kedd — Gororyba a munkásokkal. Ka valaki megmondja a vélemé­nyét, azzal szemben retorziót al­kalmaz. Vannak persze kivételek, akiket kedvel, azoknak mindent szabad. Előfordult, hogy egy ilyen kedvenc nem jött be műszakba, mégis beírta neki a napot. Ígére­tekben gazdag. Mindent megígér, ha arról van szó, hogy meg kell hajtani a munkát, mert különben veszélyben van a prérrtium. Olyan munkákat is beír, amelyek csak részben készülnek el, ame­lyeknél például egy munkafolya­mat kimarad. Természetesen az ő utasítására. Nem tartja be a tech­nológiai előírásokat. És ömlik a szó panaszos ajka­kon Farkas István művezető el­len. A kép, amely a beszélgetés végén kialakul a békéscsabai for­gácsoló művezetőjéről, semmikép­pen sem nevezhető kedvezőnek. De mi is a valóság? Ezt egy em­ber véleményéből megállapítani nem lehet Mit mondanak a gyár vezetőig mit mond Farkas István, aki ellen a panasz szól és a többi munkás a műszakból? Erre vá­laszt a forgácsolóban keresek. Elsőnek a vállalat főkönyvelő­jét, Domokos Jánost kérdezem. — Nem újkeletű dolog. A me­gyei pártbizottság a mi üzemünk­ben is megvizsgálta a munkások helyzetét az elmúlt nyáron és már akkor hibákat állapítottak meg a műszak vezetésében. Erre a vál­lalat vezetőinek figyelmét fel is hívták. Arról nem tudok, hogy Farkas István bércsalást követne éL A vállalat igazgatója, Bakó Ig­nác is tud a műszakban levő ál­lapotokról, az sem új előtte, hogy a művezető ellen a panaszok nem szűntek meg. Arról is tudomással bír, hogy a Farkas István által vezetett műszakból az emberek el akarnak menni. Beszélgetésünk végén ezt mondja: — Ha a megoldás az, hogy Far­kas Istvánnak el kell mennie, ak­kor elmegy. Ügy hiszem, az ügy elintézési média az üzem vezetőire tartozik. A döntést, hogy mi legyen, a vál­lalat vezetőinek kell kimondaniuk. Az azonban érthetetlen, hogv több mint fél év óta nem döntötték az ügyben, megvárták, hogy az indu­latok felszökjenek, az idegek túl­feszüljenek. Jakusovszki Pál, az üzem sze­mélyzeti vezetője is jól ismeri, talán legjobban a vállalatnál az ügyet. Elmondta, hogy tavaly au­gusztusban ő vizsgálta a dolgozók panaszait, összehívta a műszakot és a művezető távollétében be­szélgetett velük. Akkor azt ta­pasztalta. hogy a műszak fele ki­fogásolta Farkas István magatar­tását, viselkedését, a másik fele viszont nem látott okot panaszra. A jegyzőkönyvből viszont, amit a vizsgálatról készített, nem ez tű­nik ki. Tizenkét véleményből ki­lenc elmarasztaló és csak három az, amelyik a művezető mellett szól. Arról is beszélt a személy­zeti vezető, hogy a vizsgálat után elbeszélgetett a művezetővel, aki akkor megígérte, hogy változtat a magatartásán. Az ígéret azonban, úgy látszik, csak ígéret maradt. Azóta ugyanis sok minden tör­tént, ami az ellenkezőjét bizonyít­ja. Erről a szakszervezeti titkár­nál és a műhelyben győződtem meg. Bodor Sándor szakszervezeti titkár még mielőtt beszélgetésün­ket megkezdtük, kezembe nyomta a már említett jegyzőkönyvet. — Tessék, olvassa el. Csak példának említem az egyik asszony által elmondottakat. Ebi­nek lényege az, hogy a koncent­rációs tábort megjárt idős nő ösz- szehasonlítást tett a művezető és a tábor német őrei között. A mű­vezető rovására. Tudom, hogy le­hetnek túlzások egy-egy ilyen nyi­latkozatban, s az a megfogalma­zás a jegyzőkönyvben irreális, de egy bizonyos: Nem zörög a ha- raszt, ha nem fúj a szél. Ami­kor a jegyzőkönyvet elolvastam, a szakszervezeti titkár a követke­zőket mondta: — Az, amit olvasott, nem min­den. Nem múlik el hét, sőt van úgy, hogy nap sem, amikor az emberek panaszaikkal felkeresnek. Arról is beszélnek, hogy a műve­zető a technológia felrúgásával károkat okoz az üzemnek. A dol­gozók nem vakok. Ha nem is is­merik töviről-hegyire a munkafo­lyamatot, azt azonban látják, mi a jó és mi a rossz. — Ilit tett a szakszervezet a panaszok orvoslására? — Mtinden alkalommal szólunk a vállalatvezetésnek, hogy rendez­ze ezt az ügyet, legutóbb január 2-án már jegyzőkönyvileg kér­tük. A műhelyben a megszokott kép fogad. Semmi nem árulja el a fe­szültséget, amely a műszakban uralkodik. — Nekem, személy szerint nincs semmi bajom a művezetővel. Pró­bált ugyan engem is rángatni, de visszadobtam a kesztyűt. Azoknak van igazuk, akik panaszkodnak. Rendezni kellene ezt a* dolgot — mondta Csák Mihály betanított esztergályos. — Durva ember a művezető — hangzik Kolozsi László szájából —, miatta már sokan itthagyták a műszakot. Most is van vagy tizenöt em­ber, aki el akar menni. Hogy mi­ért? A múltkor egy csomó késlap­ka selejtes lett, mert nem tartatta meg a technológiát. Kérdem én, kinek van kedve előbb-utóbb baj­ba kerülni az ő önkényeskedései miatt. — Szigorú ember, de szerintem kell is, hogy az legyen ilyen sok munkás mellett — mondja Ko- cziha Mátyásné. A másik asz- szony,'Palágyi Ferencné még eny- nyit sem mond. öt nem érdekli, mi történik a műhelyben. Nem ilyen szűkszavú viszont Szegedi Jánosné. — Hol ilyen hol amolyan. Ki­számíthatatlan. Éppen ezért nem jó. Van, akinek kedvező a véle­ménye róla, aki azonban meg­mondja őszintéin, az bizony fe­ketelistára kqrül nála. Széles vállú, markáns arcú, fe­kete hajú férfi Farkas István. A bemutatkozás után felelősségre vont, amiért az ő megkérdezése — Mfndent úgy szeretnék meg­csináltatni, ahogyan azt a főnö­kömmel megbeszéltük. Szeretném, ha a dolgozók jól keresnének, eh­hez pedig fegyelmezett munkára van szükség. Tény, hogy a fegyelmet minden munkahelyen meg kell tartani. Nem mindegy azonban, hogy mi­lyen módszerrel. Találkoztam idős művezetővel, akit beosztottai sze­rettek. Amikor megkérdeztem, ho­gyan van ez, azt mondta, „nem' szabad elfelejteni, honnan került magasabb polcra az ember”. A szakszervezeti titkárhoz visz- szatérve, ott is panaszost talál­tam Kádí Gézáné személyében. Ö is mondta a magáét s ez nem volt kedvező a művezetőre. Az a há­rom férfi. Kocziha Mátyás végel­lenőr, Miklós Bálint diszpécser, Elkán József meós is a sérelme­ket sorolta. Amit elmondtak, azt már előzőleg a műhelyben is hal­lottam. A különbség csak az, hogy példákat is említettek. így például a megrepedt lapkák selejtítése utáni adminisztráció lebonyolítá­sánál Kotroczó Ilonának is alá kellett volna írnia a lapot. A mun­kásnő azonban arra való hivatko­zással, hogy Farkas István uta­sította egy munkafolyamat kiha­gyására, megtagadta a selejtítés aláírását. — Miért nem mennek a válla­lat vezetőihez panaszaikkal? — kérdeztem meg. Elkán József meós válaszol: — Elmondtuk már észrevétele­inket nem is egyszer. Ügy látjuk, nincs értelme. Pedig a kár, amit a rossz szervezés okoz, a mi kárunk is. Inlcább elmegyünk az üzemből. De nem vállaljuk a kockázatot. — Kik akarnak elmenni? — Mi hárman is, ha nem vál­tozik meg a helyzet, de Ruck Fe- renc, Varga Dezső, Liszkai Sán­dor, Kádi Gézáné és még mások. Néhány nap múlva ismét az üzebnben jártam és Szűcs Ferenc párttitkárral beszéltem. — Megoszlanak a véleményék. Tény, hogy a művezető megtart­ja a fegyelmet. Azzal azonban egyetértek: nem mindegy, hogy milyen módon. Nem véletlen, hogy a pártvezetőség vagy három­négy esetben tárgyalta már ezt az ügyet. — Mi a véleménye, miért kell ennyit foglalkozni vele? — Van abban a műszakban egy nagyfokú szervezetlenség. Ez^ is hozzájárul ahhoz, hogy a műve­z«tö ingerlékeny, goromba. _ A a dolgozókkal. Miután elmond­tam, mi járatban vagyok, első kér­dése az volt, hogy ki járt a szer­kesztőségben panaszkodni. Nem mondtam meg neki. Ez láthatóan meglepte. (?) Miközben beszélget­tünk, munkások jöttek a műve­zetőhöz ügyes-bajos dolgaikkal. Farkas István mindenkinek meg­adta a választ, aláírta a külön­böző papírokat. Egy idős munkás­nőnek azonban nem volt szeren­cséje. Félénken szólította meg a művezetőt. Vesztére. Farkas Ist­ván ugyanis, mint a legyet (elnézést a hasonlatért) egy csuk­lóból indult kézmozdulattal elhes­segette. Az ősz hajú asszony le­hajtott fejjél kullogott el. Észre­vette a művezető, hogy hibázott. Belevörösödve magyarázkodott. De ne legyünk elfogultak. Mit mondott mentségére Farkas Ist­ván? pártvezetőség már többször kérte a vállalatvezetőséget, hogy ren­dezze a műszak problémáit. Ügy látszik, hiába. Ha másként nem megy, most már mi teszünk pon tot a végére. #** A vélemények tehát megoszlanak. De nerp egyenlő arányban, A mun kásák pedig feszült légkörben kénytelenek dolgozni. Látják és jelzik a hibákat a gyárvezetés­nek. Az illetékesek azonban több mint fél éve csak tudomásul ve­szik a jelzéseket és marad min­den a régiben. Nem zavarja őket. hogv- az ügy már tengeri kígyó hosszúságúra nőtt. Hihető, hogy ilyen ügyekben döntést hozni nem könnyű. Mi'gis a vál lalatvezetés feladata, hogy meg­hallgassa a dolgozók panaszait és megfelelően döntsön, önkén­telenül felmerül a kérdés: Vajon miért késik ez? Botyánszki János Könyv Sarkall lörténetéröl A sarkadi honismereti kuta­tók gyűjtőmunkája után a Debreceni Levéltár munkatár­sai, Komoroczky György levél­tárigazgató vezetésével elkezd­ték a mintegy 40 ívre tervezett Sarkad-történet írását. A szer­te ágazó kutatómunka egyrészt az 1877-ben megjelent Márki Sándor-féle helytörténeti tanul­mányra, továbbá más írásos és tárgyi dokumentumokra tá maszkodik, ugyanis ezek nagy része az alatt az idő alatt, uníg Sarkad Hajdú-Bihar me­gyéhez tartozott, a Debreceni Levéltárba került, Jól kezdődött ez az év is Ger-! Ián a helyi lakosságnak. A közel­múltban adta át Vékony József, a Gyulai ÁFÉSZ nevében az el­készült korszerű üzletházat. Igaz, ennek létrehozásában nagy segít­séget nyújtott a Gerlai Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága is, amely biztosította a telket, de a községfejlesztési alapból ezt még megtoldotta 60 ezer forinttal. Az építkezés időtartama alatt a he­lyi intéző bizottság és a társadal­mi szervek társadalmi munkával is segítettek, amelynek az értéke 30 ezer forint volt. A régi és szű- j kos vegyesbolt helyett most há­rom üzlet, presszó, élelmiszer és iparcikk kapott itt helyet. Termé­szetesen bővült az árukészlet is, amelynek értéke meghaladja je­lenleg a 800 ezer forintot. Az élel­miszerboltban modem hűtőpult is van, s így folyamatosan tud­ják biztosítani a község lakosai­nak a mélyhűtött és BARNEVÁL- termékeket, valamint hentesáru­kat, és tejtermékeket. Az új presszóval kényelmes szó­rakozási lehetőséget teremtettek a község lakosainak a kulturált sza­badidő-felhasználáshoz. Az új üz­lethelyiséig minden egységében önkiválasztó rendszert vezettek be, amellyel lényegesen csökken­tették az eddigi várakozási időt. A község lakosainak nevében | Az elnök megköszöni az új fiz- letházat. Kis János vb-elnök vette át a* üzletházat. Beszédében elmondot­ta, hogy most már Gerlén is le­hetőség nyílott arra, hogy a fo­gyasztóknak ne kelljen Csabára vagy Gyulára járni vásárolni, hi­szen itt is mindent megkaphat­nak. Köszönetét mondott a köz­ségi tanács és a lakosság nevében az ÁFÉSZ igazgatóságának és el­nökének, Paulik Jánosnak a szép áruházért. Az ünnepélyes megnyitó előtt. Vékony József átadja Kiss János vb-elnöknek az új létesít ményt. B. O. Tengeri kígyó Művezető vagy kiskirály? Hétszázezer forintos újévi ajándék Gerlának

Next

/
Oldalképek
Tartalom