Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-17 / 14. szám
107*. janc ár 17. 5 Megvalósult javaslat Békéscsabán, a városi KISZ- küldöttértekezleten hangzott él a javaslat, amely szerint a csúcsvezetőségekkel rendelkező üzemek alapszervezeti vezetőinek továbbképzését célszerű lenne a téli hónapokban megszervezni. A Békéscsabai Konzervgyár KISZ-csúcsvezetósége valósította meg elsőnek ezt a megyében. Január 16-án kétnapos továbbképzést szervezett a vezetőségi tagok részére az Ifjúsági Házban. A vezetőképzés célja: megismertetni az újonnan megválasztott fiatalokat a gyakorlati és módszertani munkával, az 1970-es akcióprogram siker» végrehajtása érdekében. Munkában az edző A békéscsabai forgácsológyár edző, az eszterga-betétkések Flender András (Fotó: Demény) Stúdiószínház Békéscsabán Hallottunk róla beszélni, tervezgetni korábban is, de az idei évad elején úgy, mintha máris a megvalósulás küszöbén állna. A Jókai Színház fiatal és nem fiatal művészed jó néhányszor elmondták, hogyan képzelik, és ha készen lesz, mit hoz majd? Mát nézőnek és mit színésznek? Mielőtt válaszolnánk, pontosabban, mielőtt Városunk második színháza produkcióival választ adna, álljon itt egy újabb kérdőmondat Miféle igény teremtette meg előbb a gondolatot, aztán magát a stúdiószínházat? Kissé vulgáris hasonlat: a filmművészet ,közönsége járta és járja azt az utat amely napjainkban már úgy fest hogy nemcsak egyszerűen mozinéző táborról beszélünk, hanem egy olyan — igényeiben is — heterogén közönségről, amely kijárta a klasszikus filmiskolát és érti, élvezi a modernebb, bonyolultabb kísérletekét is. Ha persze részletekbe bocsátkoznánk, kiderülne, hogy hasonlatunk helyenként sántít, de végül is nem az azonosságok feltétlen bizonyítása a célunk, hanem annak, hogy a filmművészet hez hasonlóan a színházlátogatód tábor is alaposan differenciálódott és heterogénné vált. A látszat ugyan azt mutatja, hogy a színházlátogatók csak olyan darabokra mennek él, amelyeket a biztonsági műsorpolitika arányainak megfelelően alakítottak ki, de ez valóban csak látszat; hiszen színházainknak egyrészt bevételi tervükhöz kell igazodniuk, másrészt a vidéki színházaknak tájkötelezettségük is van, s a hatalmas előadásmennyiség a kísérletezéstől egyaránt elvesz időt és energiát Arról nem is beszélve; hogy a közönségigényre tekintő műsorpolitika eleve nem engedheti meg egy aránytalan műsorterv kialakítását. Mindezek persze nem jelentik azt is, hogy az újszerű, rendha- gyóan modem darabokra nincs igény. Van: színházlátogatóink jelentős hányada igényelné — ha lenne rá lehetőség. Nos,, hogy ne szaporítsuk tovább a szót: ez p lehetőség Békéscsabán valósággá érett A közeid hetekben tartja első bemutatóját városunk második színháza, a „Viharsarok 1970" névvel működő stúdiószínház. Sándor János, a Jókai Színház főrendezője, a régóta dédelgetett terv megvalósítója mondta: „Üj színpadnak, de nem kísérleti színpadnak szánjuk, hanem olyan fórumnak, ahol színész és néző egyformán találkozhat, ismerkedhet a drámairodalom legújabb alkotásaival, azzal a játékstílussal, mely a XX. század színművészeiéből elengedhetetlen.” A stúdiószínház nem intetlek- tuelek kizárólagos mulatságának készül; de igenis támaszkodik arra a színházlátogató rétégre, amely különbséget tesz kommersz és értékes között; arra a közönségre, amely alkotóval és színészszel együtt keresi a választ társadalmunk és korunk kérdéseire. Olyan darabokat láthatunk majd, amelyek bátran nyúlnak eszmei és művészi szempontból egyaránt izgalmas problémákhoz. Sándor János: „Az első bemutatót február 7-re tervezzük, az éjjel fél tizenegykor kezdődő előadáson Görgey Gábor Délutáni tea és Cristopher Fry Nem ritka a főnix című egyfelvonásosait mutatjuk be. Görgey darabja a kispolgári élet teljes csődjét ábrázolja, Fry pedig arról beszél, hogy az életnek diadalmaskodnia kell a halál fölött... Idézőjelben mondom, de így igaz: Cristopher Fry darabjából nagy reneszánsz élet- igénlés árad.” A következő bemutatót márdtérsát, Bálintot — Nyalja-falja a kopaszt! Mi vél tudta puhára főzni ezt az extra-babát ez az elfűrészelt óriás, az a labdafejű krampusz? — Csend, hülye! — sziszegte a másik. — Te csak arra ügyelj, hogy a puskamikrofon jó irányban maradjon és ne látszódjon ki a kabátod alól. Nem a te szövegedre vagyok kíváncsi! Palmer úr göndőrfekete hajú tanítványa oldalvást ült a Kocsis—Honda párnak, az asztalra könyökölve, fejét a jobb tenyerébe hajtotta. Így senki sem vehette észre, hogy a kabátuj- jából egy füldugóban végződő zsinór vezet a füléhez. Szerencséje is volt, alig néhányan tartózkodtak a helyiségben, szinte zavartalan volt a vétel, tisztán hallhatta, amit a szőke nő és az alacsony, kopasz férfi suttogva mond egymásnak. Kár viszont, hogy csak most ért ide a Wesselényi utcából, lehet, hogy a lényeget szalasztotta el a beszélgetésből... Vagy talán mégsem? — Mindegyik kontrollvizsgá- lat nagyon jól sikerült, igazolta a várakozást — súgita Andrea elégedetten — Én meg külön örülök annak is, hogy egyből eltaláltam magánál a megfelelő dózist. Ez eddig csak egyszer volt, egy tengerimalacnál. EU sem tudja hinni, drága Hon- dácska, hogy mekkora szolgálatot tett a tudománynak. — Ott egye meg a fene a tudományt — morogta Honda és megigazította a szemüveget ez orrán. — Ez az átkozott sem tud megmaradni a helyén. A szőke nő gyengéden megsimogatta partnere kezét. — Mondja, miért dohog, miért zsörtölődik, miért ilyen rosszkedvű? Hisz a dolgok ragyogóan mennek... — Igazán? — húzta a száját keserű mosolyra a férfi. — Lehet, hogy maga, szépségem, most nagyon boldog, de elárulná, hogy ón, én miért hejehu- jázzak örömömben? Nálam az alapproblémában semmiféle kedvező fordulat, változás nem állt be. Ha engem az a fiatalember, akit kegyetlenül bokán rúgtam a buszon, felpofoz, ha a rendőr megbírságol, ha nem semmisítik meg a jegyzőkönyvet, ha kirúgnak az Erőátviteliből, ha az a túlbuzgó őrült, az a Szemén nem cipel magával, akkor mi van? Akkor egy felpofozott, megbírságolt, állástalan pacák ugrik be két nap múlva a Dunába és nem a Nehézipari Minisztérium kettes osztályának frissen kinevezett, szépreményű vezetője. Na bumm! A Dunának tökmindegy, nekem meg így még rosz- szabb is talán... — Azzal azért várjunk — mondta Andrea —, azzal a beugrással. Nevezze előérzetnek, női fantáziálásnak, eufóriás optimizmusnak, bánom is én, de biztos vagyok benne, hogy találunk jobb megoldást. Verje ki a fejéből. MegjÖ Béla Szófiából... (Folytatjuk) , usoan rarijaiK; a rseKescsaoai i jűsági Napok idejére esik, s egyben kapcsolódik a Lenin tisztéletére rendezett centenáriumi ünnepségekhez is. A Máté Lajos rendezte darabot Arbuzov írta, címe: „Szegény Marat barátom”. A stúdiószínház egyelőre a Jókai Színházban kap helyet, s csak később, a technikai feltételek létrejöttével költözik állandó szállására, az Ifjúsági Házba. Nem beszéltünk róla, noha érdekes a névválasztás is. Sándor János: „A Viharsarok 1970” elnevezést választottuk, s ez egyrészt a tájegységre, egész pontosan Békés megyére utal, másrészt pedig törekvéseinket is jelzi. Szeretnénk, ha nem is viharokat, de izgalmas, alkotó vitákat váltana ki minden bemutatónk.” Szóval a terv, az elhatározás megszületett, Békéscsaba második színháza, a „Viharsarok 1970” elkezdi működését. Sikere, jövője a színészeken, rendezőkön is persze, de elsősorban rajtunk, a közönségen múlik. B. Máté UAZ—450 D, jó állapotban levő négykerék-meghajtású gépkocsi tipizálás miatt. eladó Kamut, Béke Tsz. Ügyintéző: Hidasi József. 37 ♦ Szombat I Hasszálávú népgazdasági Tervezési Bizottságok ronntájáM: 0 Mai gondok, következtetések a holnapra Ä vizsgált tizenhét év gyors ipari fejlődésének eredményeként megváltozott az ország gazdasági szerkezete. Az ipar a népgazdaság vezető ágazata lett, hazánk a fejlődő országok sorából előbbre lépett a közepesen fejlett ipari országok sorába. Gazdaságilag, politikailag ia nagy horderejű folyamat ez, amellyel számos gond, probléma is együttjár. A gyors ipari fejlődést például nem tudta követni a termelés műszaki színvonalának növekedése, a korszerűtlen technológiák gyorsabb felszámolása. A vizsgált időszakban voltak feszített beruházási. iparfejlesztési időszakok, amelyek túlzottan igénybe vették az ország erőforrásait, deformálták az iparszerkezet arányait, s nem mindig jártak a remélt eredménnyel. A kedvezőbb ipari szerkezet kialakítását erősen fékezte a részben objektív (a két tábor közötti politikai) okokból bekövetkezett autarkiás fejlődés; az a szándék, hogy az ország gazdasága független legyen a világgazdaságtól; az ipar kiépítésénél a csaknem minden irányú teljességre törekvés, követve ezzel a nagy ipari or- \ szagok gyakorlatát. Az említett okok és más tényezők hatására ipari előrehaladásunkat több összefüggő fő probléma kísérte és jellemzi ma is. Az egyik: az 1950—1967 közötti tizenhét éves időszakban megduplázódott az iparban foglalkoztatottak száma. Az ezer lakosra jutó, iparban foglalkoztatottak aránya alapján Magyarország az összehasonlításba bevont harmincöt tőkés és szocialista ország között az előkelő hetedik helyet foglalja el. Az egy lakosra jutó ipari termelési értéket tekintve zzon- han csak a huszonkettedik helyen állunk. A nagy különbség jelzi: a munka termelékenységének színvonala iparunkban a fejlett tőkés és a szocialista országokhoz képest is alacsony. Lassú volt, az ma is a munka termelékenységének a növekedése 1950—58 között évente 3,1 százalékkal, 1959—1967 között évi 5,3 százalékkal nőtt a termelékenység, a tizenhét esztendő évi növekedési átlaga Pedig 4 százalék. Ugyanebben az időszakban valamennyi szocialista országban és az összehasonlításba bevont tőkés országok zömében is nagyobb volt a növekedési ütem. A termelékenység problémájával összefüggésben vita tárgya gazdaságpolitikusok, tervező szakemberék körében: iparunk hatékonyabb munkájához, a gazdaság gyorsabb növekedéséhez vajon nem kellett volna még nagyobb beruházási hányad? A beruházások alacsony hatékonyságának egyik fő oka, hogy rendkívül hosszú a beruházási döntéstől az üzembe helyezésig eltelt idő. A döntés időpontjában hatékonynak minősített beruházás az üzembe helyezés után már rossz hatásfokkal, a termelékenység alacsony színvonalán működik, a költségek nem mindig párosulnak a gépek, berendezések üzemek megfelelő kihasználásával. Ugyanakkor különböző számítások azt is bizonyítják, hogy sok területen a már meglevő állóeszközök jobb kihasználása még kisebb beruházási hányad mellett is nagyobb eredményt adhatna. A hosszútávú tervezés egyik kiinduló pontja annak tisztázása: milyen lehet az ipari termelés várható növekedési üteme? Az eddigi tendenciák és a nemzetközi összehasonlítások alapján mintegy tízévenkénti megkétszereződéssel, tehát évi 6—7 százalék körüli növekedési ütemmel lehet, szá1- molni. Ennek elérésében azonban iparunk jelenlegi alacsony termelékenységi színvonala nagy akadály. Nagyobb számú új munkaerőt már nem tudunk és nem is akarunk termelésbe állítani a jövőben. Szakemberek, ipari vezetők feladata tisztázni a termelékenység növelésének lehetőségeit, reális tartalékait, kiaknázásuk feltételeit. További nagy probléma az ipar szerkezete, struktúrája. Az eddigi vizsgálatok szerint jelenleg az ipari ágazatok között túlságosan nagy a szénbányászat részaránya, s ez számottevően csökkenti az ipar egészének hatékonyságát. A hazai szénbányászat fejlesztése az 1940-es az 1950-es évek elején indokolt volt, a kedvezőtlen természeti adottságok ellenére is; egész Európa szűkében volt az energiának, így nagyobb importra nem számíthattunk. Az ötvenes évek második felében azonban tért hódítottak a szén- hidrogének: az olaj, a földgáz, s ehhez alkalmazkodtak a nálunk fejlettebb, szénben gazdagabb országok is. Nálunk viszont késett a felismerés és olyan beruházásokhoz is hozzákezdtek, amelyekre a mai megítélés alapján nem lett volna szükséges. N émileg hasonló ehhez a vaskohászat problémája. Hazánknak kétségtelenül szüksége van a vaskohászatra, az ipar, az ország fejlődésének ez az egyik alapja. Ma már azonban világos, hogy az 1949— 1953-as túlfeszített iparosítás helytelen volt. A fejlettség megítéléséhez ugyanis nem a vaskohászati termelést, hanem a vaskohászati termékek fel- használását kell alapul venni. A hozzánk hasonló kis országok, Dáni^, Svájc és Norvégia például, amelyek alapanyagban éppoly szegények mint mi, nem fejlesztettek ki jelentősebb vaskohászatot, a szükséges kohászati termékeket importálják. E kérdésben ugyancsak vitáznak a szakemberek, de ez már elvezet egy további problémához: a nemzetközi munka- megosztásba való beleilleszke- dés követelményeihez. A külkereskedelem, s részvételük a nemzetközi munkamegosztásban, országunk gazdasági életében rendkívül fontos szerepet játszik, kiváltképp az utóbbi évtizedben. Külkereskedelmi forgalmunk ez idő alatt gyorsabban nőtt, mint a nemzeti jövedelem, ebből nem elhanyagolható egyensúlyzavarok keletkeztek. Ezek között első helyen áll a tőkés fizetési mérleg deficitje. A passzívum kiegyenlítése mindenekelőtt az exportképesség növelésével és nem az import csökkentésévei oldható meg. Ehhez azonban az szükséges, hogy a hazai ipar a belföldi, a szocialista és a . tőkés piacot egyaránt a minőség és a korszerűség szempontjából egyenértékű termékekkel lássa el. Remélhető, hogy a kidolgozott elképzelések, a szocialista integráció előrehaladásával párhuzamosan, lebontják majd az ennek útját álló gátakat. A z ipar hosszútávú fejlesztésének fő kérdései végső soron két,. egymással összefüggő alapproblémába sűríthet tők. Az egyik a technikai fejlődés. Ez felöleli a gyártmányok és a gyártás korszerűségét, a munka termelékenységét, a termelés önköltségét is. A másik: ésszerű részvétel a nemzetközi munkamegosztásban. . oz. S. f
