Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

1970. január l. 4 Csütörtök A miniszter Kicsit sápadtan áll az üdvöz­lők gyűrűjében. Különben is, állandó társa egy kis félszegség, ha nem a színpadon van. Bará­ti puszik, hátbaveregetések; meghatott jókívánságok. Átveszi a gyönyörű, rubintosan csillo­gó kristálykészletet, zavartan forgatja a kis bársony tokot, amelyben zománccá fényű jel­vény lapul, hogy néhány pilla­nat múlva a mellét ékesítse. Ki­nyitja az elegáns dossziét, s ho­mályos szemmel olvassa: „A népművelés terén kifejtett ki­váló munkájáért, ördög Attilá­nak, a Szocialista Kultúráért ki­tüntető jelvényt adományozom. Ilku Pál, miniszter”. Ki ez a fiatalember, aki hu­szonhét éves korára ilyen ma­gas kitüntetést kapott? Állítsák össze portréját azok, akik köz­vetlen mellette élnek, s nap mint nap találkoznak vele. — Tíz éve, hogy a Gyulai Kö­rös-táncegyüttes tagja. Csöndes, szerény fiú Attila, nem kell mondanom, hogy a nálánál fia­talabb táncosok fölnézzenek rá: példaképük. Előfordult, hogy fellépés előtt sírt a fájdalomtól, olyan beleg volt, mégis színpad­ra lépett. — Nyilatkozza Varga András, a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Ház igazgatója. — Két héttel ezelőtt, amikor a Madách Színházban vendég­szerepeltünk, Attila, együttesünk szólótáncosa, felnőtt a feladat­hoz. Kicsit sápadtan, de vég­telen nyugalommal, helyeseb­ben elszántan várta a zene fel- csendülését. S aztán úgy táncolt, ahogyan vártuk tőle; magával ragadta a társait is. Oroszlán - része van abban a viharos si­kerben, amit Pesten aratott együttesünk. Ö most már tuda­tos táncos. Nem csupán érzi, ér­ti is a koreográfiát. — Így Szi­geti Zoltán, művészeti vezető. — Meddig táncol még? — kérdem. — Tulajdonképpen olyan, mintha most kezdeném. Vala­hogy most tudom érteni, meny­nyi lehetőség van a néptáncban, mennyi mindent kell még elmon­danom ezzel a sajátos műfajjal. Az elmúlt tíz esztendő alatt megtanultam a táncot magát, mint valami „mesterséget”. Ez csupán fizikai munka, ha az ember nem tölti meg tartalom­tüntette ki mai. Végtelen mélységek rejle­nek egy-egy jó koreográfiában, ezeket szeretném a mélyből a felszínre hozni. — ördög Attila ezelőtt tizen­három évvel letette a voksot a munkahelyén: a munkára szava­ördög Attila és felesége zott. Bármikor szívesen elenge­dem, ha a sűrített próbák úgy kívánják, mert tudom, hogy másnap a műhelyben rádupláz. Szögi Antal, Attila főnöke, a Gyulai Vízgépészeti Vállalat igazgatója mondja ezt, s olyan szeretettel néz rá, mint apa a gyermekére. — Nem könnyű a munkám, de ezelőtt tizenhárom évvel én voltam az első „inas”; akkor született ez a vállalat. Nem 'ud- nám otthagyni. Sosem kértem munkabéremelést, mégis kap­tam ... Neveket sorol, akik segítették, s segítik a jövőben ia Bőm Miklós, a Balassi-együttes ve­zetője ... Havasi István nép­művelési felügyelő és az együt­tes, s a közössége.. S a kis fele­ség: aki partner a színpadon, s az életben ia Anyáskodva simít le a válláról egy láthatatlan oor- szemet... Ternyák Ferenc Kiosztották a pályázati dijakat „Az államigazgatási munka egyszerűsítése, ésszerűsítése és a lakosság ügyeinek gyorsabb inté­zése” címmel pályázatot hirdetett a megyei tanács elnöke és a köz­alkalmazottak szakszervezetének megyei bizottsága. A pályázaton — melyre egy 3000 forintos első. egy 2000 forintos második és két 1000 forintos harmadik díjat tűz­tek ki — részt vehetett minden megyei, járási és városi tanácsi dolgozó. A beérkezett jeligés művek el­bírálására az elmúlt napokban került sor. A bíráló bizottság az első két díjra érdemes pályaműn, kát nem talált. Az egyik harma­dik díjat megosztva adták ki. Ezer forintos harmadik díjat kapott az Álba Régia jeligéjű munka. Ez a megyei tanács KISZ-bizottságának csoportos pályázata volt, címe: Az ügyin­tézés egyszerűsítése és gyorsítása, s elsősorban a párhuzamos ügy­intézés megszüntetését és a jobb tájékoztató szolgálat megszerve­zését dolgozták fel. ötszáz forintos jutalomban ré­szesült: A harc a bürokrácia el­len jeligével dr. Hevesi Imre mun­kája, mely az örökbefogadási szerződés felbontásának eljárásá­val foglalkozott. Javaslata sze­rint a bíróság kikapcsolásával, teljes egészében a tanács hatás­körébe utalva lenne helyes ezt az eljárást lefolytatni. A harmadik — 500 forinttal — jutalmazott pá­lyázó Szabuka Imre, az adóköny­velés egyszerűsítését dolgozta ki. A pályázati anyagot a szakbi­zottságok rendelkezésére bocsát­ják, hogy az abban foglaltakat mihamarabb a gyakorlatban ér­tékesíteni lehessen. A tervek sze­rint jövőre nagyobb összegű dí­jakkal és a községi tanácsok dol­gozóinak bevonásával újabb pá­lyázatot írnak ki a mostanihoz hasonló céllal. WVWWWti vwwwvvw> Az okányi szociális otthonban — Még fiatal váltani. más volt az élet Nem jó meg­öregedni. Pedig itt megvan min­den. ami csak kell — a néni, aki ezt mondja, 78 éves és másodma­gával ül egy csinosan, tisztán te­rített asztalnál. Társa még idősebb, 82 éves, bó­logat a szavakra, egyetért vele. Aztán csendesen megszólal: — özvegyek vagyunk. Gyerek se ne­ki, se nekem. Nem is volt... Az okányi szociális otthonban 88 gondozott éppen ebédhez ké­szülődik. Amíg az ebéd tart, vé­gigjárjuk az épületet. Kísérőnk Kincses Sándor, az otthon gond­noka. A volt kastély — ahogy az oká­nyi ak hívják — inkább egy nagy kúria lehetett valamikor, amely­ben 1952-ben létesült a járási szo­ciális otthon. Akkor úgyahogy rendbe szedték az épületet, azóta a villanyt és a vizet is bevezet­ték, mosókonyhát és raktárhelyi­ségeket építettek. A hosszú, virágokkal díszített folyosóról nyílnak a szobák. Tisz­ták, világosak, berendezésük akár egy szanatóriumé. Egyik-másik­ban fotel is akad, ahol a hely megengedi. A női szobákban sző­nyegek. kézimunkák. A Tokár házasoár szobájába lé­pünk. A cseréokályha már mele­gít. Két szén fényezett keményfa ágy, kis asztal székekkel, és egy szekrény, amit otthonról hoztak. Az asztalterítőt az idős néni hor­golta. Történetük szomorú. Kétéves korától neveitek egy kislányt, akit jobban szerettek, mintha a maguké lett volna. Ti­zenkilenc éves korában férjhez adták. Már másfél éves kisfia volt, amikor egy szép napon meg­szökött az urától, gyerekétől. Egy- pár év múlva férjhez ment újból. Ekkor az idős embereket rábír­ta, hogy adják el a házukat, köl­tözzenek hozzájuk, majd eltartják őket. Aztán minden pénzt kicsi­kart tőlük, s mikor már semmi­jük sem maradt, kitette az örege­ket. Azóta harmadik férjénél van, rájuk sem néz. Az első férj és a már 17 éves unoka látogatja időn­ként az Idős házaspárt. Mire mindent megnézünk, vége az ebédnek, s az ebédlőben talál­juk az otthon legidősebb lakóját, a 91 éves Kovács Albert bácsit. Híres ember volt valamikor Bi- harugrán. Az egész környék is­merte. Szabó Pál a Nehéz évek című életrajzi kötetében így ír róla a 19-es időkre emlékezve: „Egy este. talán vasárnap este, egy ember. Kovács Albert, aki nemzetőr volt, bent volt Váradon, de ott olyasmit tapasztalt... hogy szaladt ki az állomásra, fel a vo­natra. Szakállban leszállt, besza­ladt Lakatos-Peterdre, de nem a kúriába, hanem a parádés istál­lóba, ott eloldja az uraság leg- I szebb parádés lovát, felnyergeli (huszárőrmester volt a háború­ban), kivezeti, ráül és vágtában jön be a faluba. És vágtában szá­guld végig a Nagy utcán: — Emberek! Kitört az igazi forradalom! Proletárdiktatúra van! Megalakult a munkásokból a Kormányzó Tanács ... ! Embe­rek! Kitört az igazi forradalom...! s mondja újra és újra tovább.” Aztán még leírja Szabó Pál, hogy jó svádájú. jóbeszédű ember volt, de az ital nem a lábába, ha­nem a fejébe állt és ilyenkor bi­zony elképesztő dolgokat művelt. Mindezekből ma már hírmon­dó sincs Kovács bácsiban. Aggas­tyán lett. Gondolatai is ki-kihagy- nak. Arra még emlékszik, hogy tudna mesélni sokat, de hogy mit, arra már nem. Pedig kötetek tel­nének ki az élményeiből. De hiá­ba ... már nehezére esik a hosz- szabb beszéd. Még leülünk egy-két asztalhoz. A nőknél előkerülnek a kézimun­kák, és folyik a tere-fere. A fér­fiak egy része szintén beszélget, mások mát a társalgóba mentek át rádiót hallgatni. Nemsokára besötétedik és a korai téli estét legtöbben a televízió mellett töl­tik eL Számvetés a gyomai pártalapszervezetekben Év vége az eredmények és j mulasztások számba vételének és a következő tervek rögzítésének ideje. Nem könnyű a mérlegké­szítés még azoknak sem, akik a számok viszonyításából állapítják meg, hogy mi valósultmegs mi nem i a tervekből. Még nehezebb dolguk | van azoknak, akik egy-egy köz­ség alapszervezeteinek pártmuká- sainak egy évi ténykedését van­nak hivatva mérlegelni. Az ilyen mérleghez nagyon kevés szám áll rendelkezésre. Mert ugyan ki tud­ná kimutatni, hogy egy-egy köz­ség fejlődéséhez, egy-egy üzem, gazdaság eredményes termelő munkájához mennyi biztató, lel­kesítő szót mondtak a pártalap- szervezet vezetői, tagjai az esz­tendő 365 napja alatt A sikere­ket, a fejlődést számba vevő gaz­dasági beszámolók jószerivel meg­állapítják: a párttagok is nagy­ban hozzájárultak a tennivalók eredményes végrehajtásához. A helyi párta La pszervezetek vezetői és tagjai nem sajátítják ki a gaz­dasági sikereket bizonyító számo­kat csupán azok tükrében érté­kelik végzett munkájukat. Ez ért­hető és helyes is, hiszen azért vannak, hogy évről évre javulja­nak a termelési mutatók s növe­kedjen a dolgozók elégedettsége. *** A pártalapszervezetek a párttagok munkájának számba vé­telét nemcsak a naptári év vége indokolja, hanem az is, hogy több mint egy évvel ezelőtt választot­ták újjá vezetőiket. A választás lényeges frissítéssel járt Gyomén is. A 22 alapszervezet közül nyolc­ban változott a titkár személye, i Mint általában minden változta­tást, néhányan a párttitkár-cserét is kétkedéssel, mondhatnánk bi­zalmatlansággal fogadták. Külö­nösen azokban az alapszerveze­tekben nyilvánult ez meg legjob­ban, ahol a legfontosabb vezető posztra eddig más területen dol­gozó kommunistákat javasolt a községi és a járási pártbizottság. Az eltelt több mint egy év alatt bebizonyosodott: rátermett elvtár­sakat javasoltak a felsőbb szervek és hogy jól választott a tagság többsége. Az újonnan megválasztott alap­szervezeti titkárok többsége a fiatalabb korosztályhoz tartozik. Énnek ellenére nemcsak több éves gyakorlati pártmurika van mögöt­tük, hanem magasfokú marxista— leninista képzettséggel is rendel­keznék. Az újonnan megválasz­tott alapszervezeti titkárok közül Gonda István, Hegedűs Imre, Gyalog László és Hunya Miklós, az újra megválasztottak közül pe­dig Balázs Vince, Sárosi László és Fekete László elvtársak tény­kedését értékelj legtöbbre a köz­ségi pártbizottság A többiek sem dolgoztak rosszul, de még nem emelkedett az átlagos fölé a mun­kájuk. Azért mert még nem ta­lálták meg éléggé helyüket, nem tudták megfelelően megválasztani a feladatokat, a munkamódszere­ket. Ebben az is közrejátszik, hogy a gazdasági vezetők nem minde­gyike igényel annyi segítséget az alapszervezettől és annak titká­rától, mint amennyire azok képe­sek. A községi pártbizottság érté­kelése szerint a vezetőségválasz­tás óta jelentősen javult az alap­szervezetekben a szerVezeti élet. I Azelőtt többségükben eléggé ella­posodott sok minden. A taggyű­lések jórészt amolyan csendes összejövetelekké változtak, mert a beszámolók inkább tájékoztató jellegűek voltak s jórészt csak az elért eredmények megállapításá­ra, rögzítésére szorítkoztak. Ennek ellenére több pártalapszervezet vezetőségének „nem volt ideje” a gazdasági egységek társadalmi szerveinek segítésére, buzdítására. Töb helyütt csak névlegesen volt KISZ-szervezet és nőbizottság. Helyenként pedig még névlegesen sem. Kevés gondot fordítottak a termelés rohamosztagainak, a szo­cialista brigádoknak a szervezé­sére és segítésére is. A pártokta­tás is eléggé döcögős volt. Az újonnan megválasztott vezetőség ugyan sokat javított a korábbi ok­tatási évhez viszonyítva, de pél­dául a marxista középiskolát nem tudták beindítani megfelelő számú jelentkező hiányában. Mindezek visszahatásaként elég kevesen kaptak ösztönzést arra, hogy a párt tagjainak sorába lépjenek. A vezetőségválasztás óta sokat emelkedett a taggyűlések színvonala. Most már elsősorban a feladatok megvitatásai meghatá­rozása és azok teljesítésének fi­gyelemmel kísérése jellemzi a párttagok összejöveteleit. Javult az alapszervezetek tömegkapcso­lata is, amit többek között az is bizonyít, hogy egy év alatt 32 új párttagot vettek fél. Több időt és gondot fordítanak a szervezett oktatásra is. Ennek eredménye­ként a párttagoknak több mint fele vesz részt most a különböző politikai tanfolyamokon. Mutatós szám ez, ha figyelembe vesszük, hogy sok az idős párttag, és hogy mind többen rendelkeznek közép­es felsőfokú politikai végzettség­gel. Ráadásul most túljelentke­zéssel indult be a marxista közép­iskola Ha még nem is lehet ki­emelkedőnek mondani valameny- nyi KISZ-alapszervezet és nőbi­zottság munkáját, tény az, hogy a korábbinál sokkal elevenebben, tevékenyebben dolgoznak. Élén­kült a szocialista brigádmozgalom is. Mindent összevetve: Gyoman nyereségesen zárja az 1969-es esz­tendőt valamennyi termelőüzem. Nagy szó ez, főleg a nem valami jó adottságokkal rendelkező öt termelőszövetkezet esetében. De a többnyire fiatal vagy állandóan terebélyesedő állami és szövetke­zeti ipari üzemek esetében is, hi­szen alaposan meg kell feszíteni az erejüket, hogy a nagy megyei és országos versengésben le ne maradjanak. Kukk Imre Minden Kedves Vevőjének eredményekben gazdag boldog új esztendőt kíván a MERKUR Személvoépkocsi Értékesítő Vállalat Vass Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom