Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-10 / 286 szám
1969. december 10. 4 .szerda Ötvenezer forintos sorsjegy-nyeremény Gyulán \ főként az úszósport létesítményeinek fejlesztése céljából kibocsátott újabb borítékos sorsjegyből 40 ezer jutott a gyulai OTP-flóknak. Ebből arányosan kapott a Totó-Lottó iroda és a bizományosok. Az árusítás elkezdése óta Igen jó az érdeklődés a sorsjegyek iránt. Szombaton reggel Niedermayer Ferenc, a Komló-étterem pincére az eddigi legnagyobb gyulai nyereményt húzta ki, egyetlen sorsje gyével 50 ezer forintot nyert és vett föl az OTP-nél. A nyeremény egyébként jó helyre jutott, a nyertes fiatal házas, 30 hóna pos kisgyermekük van. A hagyomány hálójának szétbontása A szokások lassan alakulnak ki, de ha egyszer általánossá lesznek, nemzedékről nemzedékre öröklődnek. Hagyomány- nyá válnak. Ekkor már az, ami valamikor forradalmian új volt, és nehezen az előző hagyomány erejével küzdve született meg. annyira mindennapi, természetes, mintha mindig így lett volna. Aztán évszázadokon, sőt egyes hagyományok évezredeken keresztül is tartják magukat, dacolva hatalmas társadalmi változásokkal is. Ilyen, több ezer éves szokások, hagyományok fűződnek a születés és házasság alkalmának megünnepléséhez és a temetkezésekhez is. Az elmúlt században ugyan számos országban az állam vette át az anyakönyvvezetés teendőit, de ezzel a hagyományokban lényeges változás nem történt. Az emberek eleget tettek állampolgári kötelességüknek, de az egyházi szertartásokról döntő többségükben nem mondtak le. Felszabaduláskor mi is ezeket az állapotokat örököltük. Azóta, a 25 év alatt bár politikai és gazdasági rendszerünk teljesen átalakult, a családi események- h.ez fűződő új szokások — ugyan kialakultak — még nem váltak általánossá. A hagyományokat. gyökeresen még nem változtattuk meg. A világnézeti fejlődésnek azonban vannak már eredményei. Megnőtt érdeklődés hazánkban, így megyénkben is a családi élettel közvetlenül ösz- szefüggő szertartások — névadó ünpepek, házasságkötő teremben tartott esküvő és az egyház részvétele nélkül tartott temetések — iránt. Ez az érdeklődés elsősorban a házasság- kötésekre és névadó ünnepekre vonatkozik. Azt, hogy ki milyen szertartást vesz igénybe, több tényező befolyásolja. Függ az egyén, de a család döntésétől is, ugyanakkor alakíthatja az álláspontot politikai és vallásos világnézetű hatás is. Házasságot döntően fiatalok kötnek, akiket már az új rendszer nevelt fel, s ez tükröződik az egyházi szertartást nélkülöző ünnepélyes házasságkötések arányszámából, ami megyénkben 58 százalékot tett ki 1967- ben. Névadó ünnepséget gyermekük számára azonban, már ennél kevesebben tartottak, és többen igényelték a keresztelőt. Ez nemcsak arra mutat, hogy az unokák sorsába még a nagyszülők döntően beleszólnak, hanem arra is, hogy a több mint 70 éve érvényben levő polgári házasságkötés könnyebbé tette — mintegy előkészítette — a társadalmi rendezvény útját, míg ilyen polgári megfelelője a keresztelőnek nem volt. Legnehezebb a temetési hagyományokon változtatni, bár megyénknek ebben is országosan jó az átlaga. Azonban a társadalmi temetések. 10 százalékos aránya önmagában vizsgálva igen kevés; Mi ennek az oka? Elsősorban a megszokotthoz való ragaszkodás. Az élet rendje szerint általában az idős emberek halnak meg, akiknek végső akaratát — ha van ilyen — a családtagok nem sérthetik meg. Márpedig az öregek — a régi mozgalmi emberek kevés kivételétől eltekintve — általában konzervatívak. De legyünk őszinték, nemcsak ez az ok. Ha meghal egy ember — nagyszülő, szülő, netán egy gyermek — a hozzátartozók mélységes fájdalmát kifejező, bensőséges ünnepélyesség közepette is nehezen válnak meg tőle. S az utolsó, amit megadhatnak halottjuknak, a méltó búosúzas. Társadalmi temetéseink sok esetben nem nyújtják azokat az ünnepélye«, megható kereteket, amiket egy temetésen elvárnak. Ehhez a szükséges feltételek még általánosságban hiányoznak. Nem mindenütt van olyan búcsúztató, aki — szinte hivatásnak^ érezve, a nagyon megtisztelő, de nagyon nehéz feladatot — azt magas fokon látja el. Hiányzik az állandó, minden esetben rendelkezésre álló énekkar vagy még inkább zenekar, a klasszikusok fájdalmasan szép és mégis vigaszt nyújtó gyászzenéjével. Megyénkben a temetkezési vállalat hosszú évek óta igyekszik eleget tenni az új szokás kialakításának és megfelelő színvonalú kiszolgálásának. Vállalják a társadalmi temetésekkel kapcsolatos intézkedéseket, sőt a szolgáltatások nyújtásában nagy anyagi kedvezményeket adnak. Azonban a fent vázolt nehézségek megvannak, és elhárításuk túlmegy a vállalat hatáskörén. Mivel ezek a problémák nemcsak egy megye gondjai, most szovjet katona a martai* történelemben Megyénk lakosai nemrég ünnepelték szőkébb pátriánk felszabadításának 25 éves évfordulóját. Több község, város lakóinak volt alkalma találkozni egy magas, hófehér hajú emberrel, egy szovjet katonával, aki a felszabadítása harcokban elsőnek lépte át a magyar határt Battonyánál. Kiva Filip Gyeniszovics, a Szovjetunió Hőse mindenütt kedves vendég volt. ahol megjelenésével ünnepélyesebbé tette az ünnepet. Néhány napig megyénkben tartózkodott és a sok elfoglaltsága mellett arra is tudott időt szakítani, hogy első személyben írja le azt az eseményt, amely bekerült a magyar történelembe is. Kiva elvtárs így emlékszik visz- sza a huszonöt évve] ezelőtti napokra„Magyarország felszabadításáért folytatott harcok 25 évvel ezelőtt, 1944. szeptember 23-án kezdődtek Battonya térségében. A felszabadító harcokban a II. Ukrán Front 53. hadseregének különböző, de e lszánt csapatai vettek részt. Én a 26. rohamzászlóalj parancsnoka voltam. Háromórás harc után űztük ki az ellenséget a községből. Minden különösebb tüzórséigi előkészítése, és a tankok bevetése nélkül a mai Micsurin. Klapka és Malinovszki utcákon nyomultunk be. Váratlan megjelenésünk fejvesztettséget okozott a még ott levő német egységek közöttt. A község felszabadításából kivették részükre a helyi lakosok is. Segítettek bennünket a rejtőzködő hitleristák felkutatásában és elfogásában. Miután teljesen megtisztítottuk Battonyát a németektől, a 18. páncélos hadtest és lövészhadosztály bevonult és biztosította határait. Ezután a parancsnokságom alá tartozó 26. rohamzászlóalj megkezdte a visz- szavonuló ellenség üldözését Mezőhegyes és Mezőkovácsháza térségében. Ezek után célunk Makó felszabadítása lett. Itt erős német ellenállásba ütköztünk, mivel biztosítani akarták a vasutat és a műutat. Ezért az 56. hadsereg parancsnoka a 18. páncélos hadtestet és más egységeket vezényelt erre a területre. Nehéz harcokat vívtunk, de végre szeptember 26-án sikerült Makót is felszabadítani. A község környékén azonban még október első napjaidelmi berendezéseinek építésében, lőszer- és élelmiszerszállításban, így sikeresen tudtuk megerősíteni állásainkat és tartani a hidat. Sok katonánk vére hullott Makó felszabadításéban. Egységeink ezután Gyula, Békés, Békéscsaba, gyakorlatilag egész Békés megye felszabadításáért indítottak támadást. Amikor sikerrel túljutottunk ezen az akadályon is, Kisújszállás—Karcag volt útirányunk. A Tisza vonalánál erős német ellenállásba ütköztünk. De elkeseredett harcok után Tiszafüred térségében sikerült az ellenség ellenállását megtörni, s a folyó jobb partján hídfőállást létesiteazota alakult termelőszövetkeze- zeteket, felépült Iskolákat Makón, Békéscsabán és máshol. Nagyon mély hatást váltott ki bennem a battonya! felszabadulási emlékmű felavatása, nagyon tetszett a mezóhegyesi, Sarkadl Cukorgyár, a Békéscsabai Konzervgyár, amelynek termékei nálunk, a Szovjetunióban is megtalálhatók. Sokra értékelem a Magyar Szocialista Munkáspárt és a szak- szervezetek munkáját, amelyek a lakosság életszínvonalának emelkedését célozzák. Tetszik, hogy az „ , , iskolákban a tanulók jól ismerik nünk. Az en egysegem kapta a a Szovjetuniót. További sok siker! kívánok a szocializmus felépítémegtisztelő feladatot a Tiszán való átkelésre, mint pcs-nak, elsőnek kellett csónakba szállnom, hogy vezessem a zászlóaljamat a németek ellen. Eger, Gyöngyös, j Hatvan következtek. A Tiszafüred és a Tisza-vonal térségében végrehajtott feladatok elvégzéséért én. valamint a 23. és 30. rohamzászlóaljak parancsnokai nagy megtiszteltetésben részesültünk. Ekkor kaptuk meg a Szvojetunió Hőse címet. De egész zászlóaljam személyi állománya a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének utasítására rendjelekkel és érmekkel lett kitüntetve”. Röviden így írt azokról a napokról Kiva elvtárs. így papíron olvasva, egyszerűnek, hétköznapinak látszanak azok a tettek, amelyek végső soron hazánk felszabadítását jelentették. Majd így folytatja : „A szovjet hadsereg archívumából vált ismeretessé, hogy Magyarország felszabadításáért vívott harcokban az elsők között engem tüntettek ki a megtisztelő j Szovjetunió Hőse címmel. Izgalmas volt a találkozás 20 | évvel később azokon a területeken, ahol már egyszer jártam, amikor meghívást kaptam Magyarországra. Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy részt vehettem Békés megye felszabadításának 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség-sorozaton. Alkalmam volt újra találkozni régi ismerősökkel és látni azt a hatalmas fejlődést, ami 25 sóért folytatott munkákban” Kiva F. G., a Szovjetunió Hőse Ankét az alkoholizmus elleni küzdelemről A napokban Békésszentanóráson a Vöröskereszt-szervezet járási ankétot rendezett az alkoholizmus elleni küzdelemről, melynek célja volt tovább bővíteni az akciót, illetve tapasztalatot gyűjteni a munkához. Az ankéton részt vett dr. Baly Hermina, a megyei ideggondozó vezetője, dr. Szollár Ede, a gyulai alkoholéi vonó-ambulancia vezetőorvosa, dr. Olasz Imre körzeti orvos és Szakács Mihály, a Vöröskereszt szarvast járási titkára. Dr. Olasz Imre tartott vitaindító előadást és beszámolt az alkoholizmus elleni küzdelem helyi tapasztalatairól is. Ezt kiegészítették azok a hozzászólások, melyekben a résztvevők elmondották eddig végzett munkájuk eredményeit. Többen beszéltek arról is, hogyan találták meg az utat, mely a korábbi ivászatból. részegeskedésből az alkoholizmus elleni küzdelemben való részvételhez vezetett. Az ankét igen nagy érdeme volt, hogy megalakult az alkoholizmus év alatt végbement ebben a ki- j elleni társadalmi bizottság, mely- csiny, de nagyon kedves és barát- ! nek elnökéül dr. Olasz Imrét vá- ságos országban. Jó volt látni az | lasztották. mar országos szervek foglal-. koznak vele. Megállapítást I han is volt harc. Az itt lakók Is nyert, hogy a családi jellegű, segítették csapataink vé- társadalmi szertartások rende- zése tanácsi feladat és a szűk-* séges személyi és anyagi félté- a teleket elsősorban a városok és 4 járási székhelyek részére bizto-J sítani kell. X A tanácsok mellett megyei, t járási és városi társadalmi bi-X zottságokat alakítanak, ugyan- ♦ akkor a párt, a szakszervezet és a n mezőgazdaság szocialista lamint a társadalmi és csoport- a KISZ is foglalkozik a rendez-* a* átszervezése nemcsak a érdek közeledése is tapasztalható, • ,71 gazdálkodásban hozott hatalmas s szükséges, hogy ez az érdekkö- . vei A nem egyházi temetések\''ált°zást, hanem új alapokra he- zeledés a művelődés folyamaté- aÍ2?*.*l“te. rendezésében a' munkahely is í^ezte a falu művelődését is. An- ban ugyancsak kifejezésre jus•nak feltárása, hogy ez az új mit son. A művelődést is leginkább ■ jelent, még sokoldalú elemzést a munka ösztönzi. A munkában A termelőszövetkezetek és a f-alu művelődése szövetkezet fontos tevékenységének tartja a tagjai művelődésével való alapos törődést. Ez a felismerés — mint lehetőség és szükséglet — eredményezte, hogy az Országos Népművelési Tanács és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa közös felhívással fordult a termelőszövetkezetekintézményesen részt vesz majd. A tennivalók szolgáltatásszerű megoldására van már kezdeményezés az országban. Tatabányán néhány emberrel egy in-;;ák amelyek a művelődésben tézmény foglalkozik a három-. .nag üzem szükségleteiből fakad- féle társadalmi rendezvénnyel*^ A nagyüzemi termelés egyés minden utánajárástól megkímélik a hozzájuk fordulókat. Ez különösen temetés esetén nagy jelentőségű, amikor a családnak legnehezebb a formaságokkal foglalkozni. Bármilyen keretet teremtünk is azonban, az önmagában nem elegendő, ha hiányzik a világnézeti. erkölcsi nevelőmunka. Ez a feladat pedig a politikai és kíván, de már ma is kirajzolódnak azok a világosan tendenci- a jelentkező kollektivitás feltételezi és kiváltja a művelődésért érzett kollektív felelősséget. inek érdeke az emberek mű. M leinek növeléséért. Ezt követte a Kisiparosok Országos Szövetségének hasonló felhívása is. A közös felhívás abból indult ** ki, hogy a szövetkezetek kulturális alapja ma már tetemes összeg. A termelőszövetkezevelődése? A szocialista ál- leknél még abban az esetben Is, re inkább feltételezi az ehhez ]amnak feltétlenül, mivel célja az ha nem a legerősebbek közé tarszükséges szakmai specializáló* ^ szocialista, majd kommunista íoznak, évi 25—50 ezer forint dást, az egyéni parasztra jellemző társadalom építése. Ehhez művelt a11 rendelkezésre művelődés céluniverzális termeléshez kapcso- emberek keüenek. Ez össztársa- iara- Ez az összeg lényegesen ;;lódó „mindentudással” szemben. da]mi érdek, tehát mindenki ér- több> mint amekkora az állami • •A nagyüzemi gazdálkodás eddig deke A szövetkezet — mint ki- költségvetésből, pl. egy 2000 főt Ills lényeges változást eredménye- sebb egysége a társadalomnak számláló faluban — rendelkezésre zett a tudomány és a technika _ szintén érdekelt abban, hogy a11 a közművelődés számára. Az gyakorlati felhasználásában: gyors tagjai műveltek legyenek.” mert állami költségvetésből származó társadalmi szervekre vár. Nem 4 ütemben szaporodnak a gépek, ennek eredményeként erősödik, — a tanácsnál jelentkező — és a könnyű és nem gyorsan elvé-$ növekszik a termelés és szerve- gazdagodik az egyén részesedésé- termelőszövetkezetnél rendelke- gezhető munka. De megoldható* zettsége, mérhetetlenül megnő a nek legfőbb alapja, a kollektív zésre álló anyagi alap külön-kü- feladat, és elérthető a cél. ^ vegyi anyagok felhasználása stb. gazdaság. A kollektív gazdaság Az ember ugyanis, mióta létezik. két nagy munkát végez: megszövi a hagyományok hálóját és aztán szétbontja, amikor már nem veszi hasznát. Mert hagyomány nélkül nincs művelődés és a hagyomány fél- etétele nélkül nincs haladás. Vasé Márta lön kevés, de együttesen viszont ; Mindezek és sok más tényező azt és benne a kollektív munka tehát már jelentős lehet Ahol ezt felbizonyitja, hogy a legfontosabb 0iyan kapcsolatot alakít ki az élettevékenység, a munka lénye- egyén ^ a társadalom között, gesen változott és változik falun amj a művelődésben is kifejezi a és ehhez kell hozzáigazítani a társadalmi és egyéni érdek kö- művelődést és a műveltséget is. 2eledését. A nagyüzemi gazdálkodás so- Ennek felismeréséből fakad, f.rán az egyéni és társadalmi, va- hogy ma már igen sok termelőismerték, ott már ráléptek a fejlődést meggyorsító útra. A példák is ezt bizonyítják. Kialakultak már a tanács és a tsz által közösen fenntartott művelődési házak, klubok. Van már termelőszövetkezet által — vagy a
