Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-09 / 285 szám

S969. december 9. IV Kedd Műteremben: „Ahogy a csillag megy az égen” Békés 1944—1969 film Beszélgetés a rendezővel Szerte az országban hazánk fel- szabadulásának 25. évfordulójára készülnek. Az elsőnek felszaba­dult városok, járások és megyék közül Békés megye figyelemre­méltó kezdeményezést tett: a Ma­gyar Filmgyártó Vállalat 8-as stú­dióját felkérte a megye 25 eszten­dejéről szóló dokumentumfilm ké_ szítésére. A MAFILM 8-as stúdiójának munkatársai júliusban kapták a megbízást és 1969. december 20- án az első standardkópiát már át is adják megbízóiknak és megren­delőiknek. Miről szól a film, mit tud elmondani az embereknek, milyen művészi eszközökkel él­tek forgatásakor, mikor várható a bemutatása, erről „ beszélgettünk Kiss Károllyal, a film rendezőjé­vel. — Milyen időszakot ölel fel a ilyen visszavágást alkalmaztunk. Horváth Ferenc operatőr kitűnő képekkel, érdekes technikai meg­oldásokkal teszi emlékezetessé ezt a filmet. Készítettünk repülőgép­ről felvételeket, amelyeken a me­gye egy-egy tája látszik. A film kísérő zenéjét Erkel Ferenctői vettük, aki ennek a megyének a szülötte volt. Sok versidézetet használunk, Ady Endrétől, József Attilától. — Mi volt önnek személy sze­rint a legérdekesebb élménye filmkészítés közben? — Valaki féltve őrzött kincset rakott elénk, egy huszonöt éves, rongyolt plakátot: Segítsetek a budapestieknek! Küldjünk élelmi­szert!” Ebből nincs már több. Az idő rohan és sok minden feledés­be merült volna, ha ez a film el nem készül. A megszólaltatott emberek is idősek. Sokan meghal­tak már közülük. Történettudo­mányi emlék, amiről ők még sze­mélyes tapasztalatok alapján tud­nák beszélni. — A bemutató? A fiint átadá­sa? — A film már laboratóriumban van. December 20-ára ígértük az első standardkópiát. Egyébként a két filmet egyszerre fogják vetí­teni. Ünnepélyes bemutatót ter­veznek. Hatásáról máris szerény­telenség nélkül annyit mondha­tok: A Művelődésügyi Miniszté­rium és a Filmfőigazgatóság is rendelt a saját költségükre példá­nyokat Több megye hasonló fil­mek készítését tervezi. A 25 évet érdemes megörökíteni. Szűts Dénes Hiánycikk „az utolsó fogás" film és ml a témája? — Először arról volt szó — mondta Kiás Károly rendező —, hogy egy film készül, de később kettőben állapodtunk meg. Bat- tonya ugyanis már szeptember 26-án felszabadult és mivel itt kezdődtek el a jubileumi ünnepsé­gek és az első filmet itt be akar­ták mutatni, a megye 25 esztende­jének történéseit két részre bon­tottuk. Az első film 1944. szeptem­ber 22-től 1945. november 5-ig terjedő időt * az abban történt eseményeket ábrázolja. A film­ben rövid áttekintést adunk a fel- szabadulás előtti parasztmozgal­makról. Orosháza, Battonya kör­nyékén, Békés megyében voltak a leghevesebb megmozdulások. Áchim András földje, „verekedős föld” volt. Kubikosok, zsellérek, cselédek vívták itt harcukat a ke­nyérért ... A film kockái ezután a felszabadulást örökítik meg, Ma- linovszkij marsall hadparancsát, az október 7-én megalakult városi tanács első intédtedéseit, majd a földosztást. — Bizonyára sok hiteles doku­mentumot dolgoztak fel a film­ben. — Borhl Arari írónővel és tör­ténésszel írtuk a film forgató- könyvét. Sokat segített Somlyai Magda a Legújabbkori Történeti Múzeum munkatársa, a helybe­liek, a megyei pártbizottság és ta­nács vezetői. Érdekes embereket tudtunk megszólaltatni: Kiszely Andrást, az első tanácselnököt, Sévity Kansztantint, Fodor Mi­hály esküdteket, akik ünnepélye­sen fogadták a szovjet csapato­kat, egy battonyai férfit, aki Stei- metz kapitánnyal röplapokat fo­galmazott meg, Szó bek Andrást, az első Békés megyei kommunista főispánt. Nem véletlen, hogy a 45-ös választáson Békés megyében kapta a kommunista párt a leg­több szavazatot. A filmben indu­lattal, szenvedélyesen fogalmaz­tuk meg ennek az időszaknak harcait és azoknak az életét is, akik ebben részt vették. A 17 perces film nagy sikert aratott, más megyékből is eljöttek a szep­temberi bemutatóra. — Szeretnénk a másodikról is hallani valamit. — Az első film fekete-fehér /olt, ez már színes. Ebben a film­ben is visszanyúlunk a múltba, de főleg a mával foglalkozunk. Bemutatjuk a megye dolgozóinak megváltozott életét, a hatalmas ipari, mezőgazdasági létesítmé­nyeket, az új lakásokat, iskolákat. Az új áruházban kenyeret vásá­rol egy ember. Ugyanaz 1945-ből, amikor felvonuláson viszi a párt plakátját: „Kenyeret — munkát •— jó pénzt teremtünk.” Több Tudom, véget ért a fogászati hónap. De akkor is: sortársaim­mal együtt rakaszkodom hozzá, hogy étkezés után használhas­sam az „utolsó fogást”, illetve a fogpiszkálást. Azaz, csak ragasz­kodnék. Mert egész Békéscsa­bán, mi több, egész Békés me­gyében nem lehet kapni. Nincs. Mint a Papír- és Irodaszer Érté­kesítő Vállalat békéscsabai ki- rendeltségének illetékesei közöl, ték, a a jövőre nézve se ringas­sa magát senki fölöslegesen áb­rándokban: „Státus idem”, a helyzet változatlan marad. Az ország fogpiszkáló-igényét ugyanis egyetlen cég, a Faháncs. és Dobozkészítő Ktsz látja el. A fogak lyukadásával, akarom mondani a növekvő kereslettel azonban sajnos, nem tud lépést tartani. Az illetékesek mindent megtesznek az ügy érdekében, hogy minden magyar asztalára jusson az inkriminált dobozból. Például vigyáznak az elosztás­ra, a megyék lélekszámáhaz vi­szonyítva szortírozva szét az áhított vájókat. Vagy: a békés­csabai kirendeltség már a nyár elején közzétette lapunk hasáb­jain tájékoztatóját, miszerint kevés lesz a szalvéta. a WC-pa- pír és a fogvájó. Szerencsére azonban van szalvéta és WC- papír. Hozattak külföldről. Mint mondották, fogvájót is hozat­nának, de az árban körülbelül ötszöröse volna a hazainak. Te­hát inkább nem hoznak. Gon­doskodtak műanyagvájúkról, de az senkinek nem kellett. Hiába, finnyás nép vagyunk. De azért nem kell elkesered­nünk. Minden magyar hordjon magával fogkefét kis stanicli- ban a munkahelyére, és több­kevesebb sikerrel mosogassa ott a fogait. Hogy ez nem minden esetben kivitelezhető? Es hogy a fogkefék ilyetén állandó hasz. nálat eredményeképpen még gyorsabban kihullatják a szőrszálaikat?! Akkor ét­kezések után együnk almát, Hogy az is beszorulhat a fogakba? Az se baj. Van meg­oldás. Könnyed mozdulattal ve­gyünk elő gyufásdobozainkat és bugylibicskánkat, és apró fa- rigcskáló mozdulatokkal készít­sünk takaros kis fogvájókat, a gyufaszálakból. Az is lesz olyan masszív, mint a régen látott, „eredeti”. Vagy úgy, gyufát sem lehet kapni?! Szóval mégis csak reménytelen ügy. De talán még­sem! A sajtó nyilvánosságát fel. használva ezúton fordulunk fel­hívásunkkal a megye vállalkozó szellemű ipari üzemei és tsz-ei felé. Alprofilként — a köz ér­dekében — nyissanak egy fog­vájó-készítő részlegei! Rövide­sen felfigyelne rájuk az ország közvéleménye, s hálaadó szív­vel köszönné meg áldásos tevé­kenységüket. Pénz, Hírnév, Há­la... Kell ennél több? És úgyis divatba jött mostanság a mel­léküzemág. — szaki — Turii Nyikolszldj t Helytelen igehasználat A barátom húsz nyelvet beszélt, én meg tizenötöt. Egyszer nála üldögéltünk, teát iszogattunk. Néztem a barátom feleségét, aki az asztalról szed­te le a feleslegessé vált edényeket. — * aki anyanyelvén kí­vül egyetlen nyelvet sem ismer. — Tudod micsoda nö volt? Valóságos álom! — kiáltott fel a barátom japánul. — Igazi szőke baba, és a szemei! Az alak­ja csinos, tartása, já­rása kellemes — egé­szítette ki franciául. — Na és mi tör­tént? — kérdeztem hindu nyelven. — Meghívtam egy étterembe — folytat­ta arabul. — Ittunk, kacarásztunk, táncol­tunk, enyelegtünk. — hadarta barátom ola­szul. Aztán hazakí­sértem. — Kedvesem, a ka­landjaidról áradoz­hatnál máskor is! — szólt a felesége. Nekem torkomon akadt a falat, a po­harat feldöntöttem. — Miféle kalan­dokról beszélsz? Az olasz nyelvben elő­forduló helytelen igehasználatról foly­tattunk eszmecserét.. — morogta barátom, s a kedvező pillanat­ban azt súgta nekem, a zulu nyelv egyik dialektusában: — Csak az anyanyelvén tud és mégis mindent megértett. — Ez az éles fel­fogóképesség! — ki­áltottam fel törökül. — A helytelen ige­használat a férjem gyengéje, — mondta a háziasszony felém fordulva. — Amikor erről beszél, a szeme mindig titokzatos fénnyel csillog. Fordította: Sigér Imre Öveges professzor csodát mutat... Százezrek, milliók ismerik. Könyveit, őt magát, hangját, gesz­tusait rádióból, tv-bői. Névtelen elismerő leveleket kap, gratulál­nak egy-egy előadásához vagy névnapjára. Az utcán felnőttek, gyerekek ismeretlenül megszólít­ják. — Csókolom, öveges bácsi! — lépett hozzám a Krúdy utcában egy kislány. — Láttam tegnap a 100 kérdést a tv-ben. — Hányadikba jársz? — érdek­lődtem. — Harmadikba. — És tetszik a műsor? — Hát lehetne jobb is, — hang­zott a kritikus válasz. Pedig az öveges-műsorok alig­ha lehetnének jobbak. Érdekesek, pergők, közvetlenek, szellemesek — Az embereket csak az ér­dekli, ami közel áll hozzájuk és amit megértenek. Nincs a fiziká­nak olyan jelensége, amit ne le­hetne úgy magyarázni, hogy az óvodás is megértse. És a kísérleti eszközeim? — szemétdombról va­lók. Azért kísérletezek így, hogy bármelyik gyerek utánam csinál­hassa. Szobája tele könyvvel, folyóirat­tal, lim-lommal. — Semmit se dobok el, konzerv­doboz, üres golyóstoll-betét, celo­fánpapír, gyufásdoboz, — a kin­cseim. Az ablakon besüt a nap, látni az eget. — És most, jöjjön ide, fiacskám, csodát mutatok, csodát! Kezembe ad egy üvegdarabot. Kitárja az ablakot. — Nézze az ablaküvegen a tük­röződést. Most forgassuk el a kéz­ben tartott üveglapot, és... — Eltűnt a tükröződés — mon­dom. — Ugye, hát nem csodálatos? — aztán elmagyarázza, mit jelent a sarkított fény. Hat egymásra tett üveglapon nézek át az íróasztallapról vissza­verődő fény felé. Színes lesz a sugarak útjába tartott műanyag vonalzó, a csillámlemez-darab. Együtt örülünk a színeknek. — Az kellene, hogy minden kocsma mellé nyissanak egy ter­mészettudományos bemutatót — szenvedélyes a hangja. Húsz éve szorgalmazza —egye­lőre legalább a fővárosban— egy bemutatóterem megnyitását. Ahol gyerekek, felnőttek, egyszerű esz­közökkel maguk kísérleteznének, magyarázatát adva egy-egy fizi­kai jelenségnek és egyéni tapasz­talatok alapján ismerhetnék meg a tudomány mai csodáit. — Volna akkora népszerűsége, mint egy kocsmának. A kocsmákra nagyon mérges És komolyan ajánlotta, „men­jünk előadásokat tartani az ital­boltokba, ott mindig van közön­ség Tegyünk az italboltokba lega­lább egy mikroszkópot. Minél gyakrabban néznek bele, annál in­kább felébred a szellemi szomjú­ság”. — ön szerint mit jelent ma az általános műveltség? — Mondok egy példát. Előadá­somon megkérdeztem, műveletlen embernek tartják-e azt, aki nem ismeri Dante nevét? A válasz egy­hangú — műveletlennek. — Ak­kor megkérdeztem, mit adnának oda az életükből — Dante összes műveit vagy az angol WC-t? — Némi feszengés után úgy döntöt­tek, hogy a WC-t tartanák meg. Feltettem a kérdést — tudják-e, ki találta fel az angol WC-t — Nem tudták. — Akkor beszélhetünk majd ál­talános műveltségről, ha a humán mellett a természettudományos műveltség is legalább ötvenszá­zalékos helyet és értékelést kap! Üjabb üveglap, űjabb csoda. — El tudná fordítani a fény­rezgések síkját? Ugye lehetetlen­nek látszik. De mégsem kell meg­idéznünk a fizika szellemét, egy darabka celofán is elvégzi. Mint mindenről, erről is van egy története. ~ ^ Pedagógiai Főiskolán ta­nítottam akkor. Felmerült az óri­ási probléma: másodpercenként milliószor szakítsuk meg az elekt­ronok útját a rádiócsőben. Küldjünk a csőbe egy szellemet — mondtam — a feladat elvégzésére. Néhány perc múlva rájöttünk, hogy nekünk is sikerül egy rács segítségével. A vezetőség fülébe jutott az eset. Szóvá tették: materialisták vagyunk, ne emlegesd a szelle­met!-- ? — A következő órámat így kezd­tem: Kedves kartársak! A felsőbb- ség kifogásolta, hogy szellemet „idéztem”. Legközelebb majd egy lovat küldök a rádiócsőbe, hogy patájával másodpercenként millió- szőr szakítsa meg az elektronok útját... — Ló, apropó kutya — és már meséli az újabb sztorit. A Kunfehértó nádja, sása között üldögéltem. A közelben juhnyáj legelészett. Ott volt a ju­hász is, kutyája is. Egyszer csak a kutya odajön hozzám, néz, néz egy darabig, ugat, visszaszalad a gazdájához és felém intve ugat, ugat Jön a juhász is, megáll előt­tem es megkérdezi: „Nem akarok nunu a szememnek, ön itt? Jól látunk?" _ int fejével a kutya . ~ /Sen, az vagyok, akinek gondolnak. De hogy ismert meg a kutyája? — „Együtt szoktuk néz­ni esténként televíziót!" Ellentőrténet — Lehajolok *z utcai trafik ab­lakán bélyegért. Az idős trafikos- nő: „Jaj, de boldog vagyok, hogv ilyen közelről láthatom Rózsahe- gyi művész urat”. Hatéves kislány, műsorainak lelkes néző je, elnevezte az angya­lok oregapjának. Ismeretlen férfi az utcán: „Azért szeretem az ön előadá- sait, mert nemcsak fizika van oennuk, hanem szív is”. Irt fizika tankönyvet, 29 köny- /f* most készül a harmincadik. Megkapta a Kossuth-díjat hiva­talos és nem hivatalos elismerést A neve — fogalom. Kádár Márta ÓRIÁSI VÖLGYZÁRÓ GÁT Rabat közelében (Marokkó) nemrégen megkezdték egy óri­ási völgyzáró gát építését, amely 1,5 milliárd köbméter -rizet fog magába gyűjteni és az ország legfontosabb vízenergia-komp­t 1 lexuma lesz. A munkák 4 évig tartanak. A vízrendszer 80 ezer hektár föld öntözését teszi lehe­tővé— főleg cukornád- és gya­pot-ültetvényeken. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom