Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-09 / 285 szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1969. DECEMBER 9., KEDD ^ra: 1 forint XXIV. ÉVFOLYAM, 285. SZÁM Ösztönző intézkedés A közvéleményt már hónapok óta élénken foglalkoztatja a húsellátás; szárnyra kelt több­féle találgatás, híresztelés. Nem kell mezőgazdasági szakember­nek vagy jól képzett közgazdász­nak lenni ahhoz, hogy érezzük: az állattenyésztés fejlődésében, s ennek következményeképpen a húsgazdálkodásban valami nincs rendben. A Minisztertanács most hatá­rozatot hozott az állattenyész­tés fejlődésével összefüggő kér­désekben. A döntést sokoldalú elemzés előzte meg, amelyek során nemcsak a pontos helyze­tet derítették fel, hanem a vál­toztatás többféle módozatát is mérlegelték. Mi hát a gond? A legutóbbi években, de kü­lönösen a gazdaságirányítási re­form bevezetése óta megfigyel­hető, hogy a mezőgazdaságban a növénytermesztési ágazat jó ütemben kiegyensúlyozottan fej_ lődik. A tervezettnél nagyobb' ütemben növekedtek a termés­hozamok és a jövedelmezőség is mind kedvezőbben alakul. Már tavaly is, de az idén különösen gazdaságos, kifizetődő körülmé­nyek között bőségesen termett szálas és szemes takarmány. Ebből logikusan annak kellene következnie, * hogy ugyanilyen kedvezően alakul az állatte­nyésztés, az állati termékek előállítása is. Mégsem ez tör­tént. Az állattenyésztés nem kö­vette .a növénytermesztés biz­tató fejlődését, sőt egyes ágaza­tokban és bizonyos időszakok­ban stagnálást vagy éppen ki­sebb visszaesést tapasztalha­tunk. A mezőgazdaság állattenyész­tési ágában a korszerű, nagy­üzemi fejlesztésnek még csak az elején tartunk. Az állami gaz­daságoknak és különösen a ter­melőszövetkezeteknek többnyi­re most és még ezután kell fel­építeniük azokat a jól gépesített, tartós, a kor követelményeinek megfelelő nagyüzemi állatférő­helyeket, amelyekben ésszerűen és gazdaságosan lehet az állato­kat felnevelni, állati terméke­ket előállítani. Az is nyilván­való. hogy e beruházások terhét — minden állami támogatást is beleszámítva — jórészt a mező­gazdasági üzemeknek kell. vi­selniük. Köztudomású, hogy a jól felszerelt nagyüzemi állat- tenyésztő. telepek felépítése elég költséges. Ezek a költségek pe­dig beleszámítódnak az előállí­tott állati termékek minden ki­lójának termelői árába. így ke­letkezett az a helyzet, hogy je­lenleg az állattenyésztésben rendkívül alacsony és egyálta­lán nem ösztönző a jövedelme­zőség. Pontosan: 1968-ban a nö­vénytermesztés jövedelmezőségi mutatója 8—9, viszont az állat­tenyésztés jövedelmezőségi rá­tája, átlagosan csak 0,3 száza­lék volt. De még aggasztóbban szembetűnő, hogy a szarvas­marha-tenyésztés, a marhahús­előállítás és a tejtermelés je­lenleg a mezőgazdasági üzemek­ben ráfizetéses. E tényeket mérlegelve intéz­kedett most a kormány, hogy 1970. január 1-től emeld a szarvasmarha^ a vágósertés, a a vágó juh és a tej hatósági felvásárlási árát. Ez­zel egyidőben szabaddá válik mindenféle takarmányforgalom, így a hazai előállítása és az im­portból származó fehérjeta­karmányok és köncentrátumok forgalma is. Talán sokan úgy vélik, hogy ez a felvásárlási áremelés egy újabb állami támogatás a mező- gazdaságnak, Nem erről van szó. Hiszen a Minisztertanács úgy döntött^ hogy a felvásárlási árak emelését pénzügyileg ma­gának a mezőgazdaságnak kell fedeznie. Ezért az árrendezéssel egyidőben a nagyüzemi állatte­nyésztési telepek építésének ál­lami támogatása a költségek ed­digi 70 százalékáról 50 százalék­ra csökken; megszűnik a gép­javítási kedvezmény; a termelő­szövetkezeti alkalmazottaknál a munkabér után megnövelt és a népgazdaság más területein fog­lalkoztatottakéval azonos mérté­kű: 8 százalékos adót vezetnek be; továbbá megszűnik a fehér­jetakarmányok eddigi állami támogatása. Ilyeft níódon tehát a felvásárlási árnövekedés nem terheli sem az állami költség­vetést, sem a lakosságot, mert a fogyasztód Húsárait 1970-ben nem változnak. A gazdaságirányítási reform bevezetése óta különösen sok sző esik az árarányok helyes alakulásáról. Végeredményben itt is arról van szó, hogy köz- gazdasági eszközökkel az eddi­ginél kedvezőbb feltételeket te­remtsünk az állattenyésztés fej­lődéséhez. r Természetesen illúzió lenne azt hinni, hogy ez az egyetlen kormányhatározat teljesen meg­oldja azt a sokféle gondot, amely az állattenyésztés fejlő­dését, a hús- és tejtermelés nö­velését gátolja. De remélhetőleg arra ösztönöz, hogy a nagyobb jövedelmezőség láttán gyara­podjék az állatállomány a nagy­üzemi telepeken és a háztáji g^adaságokban egyaránt. A hó-frontról jelentjük: Kis létszámú sereggel a TéMábornok” ellen — 253 percet késett a Wiener — Csak Békéscsaba térségében volt nagyobb mennyiségű hóesés vasárnap Tél-„tábomok” újabb támadást intézett vasárnap az egész fron­ton. Sajnos, a békéscsabaiaknak szomorú tapasztalataik vannak erről. A járdák, közterületek ta- karítatlanul állnak és a járóke­lők sokat bosszankodnak, mert néhol bokáig gázoltak* a frissen hullott hóba. Szabó Mihály, a köztisztasági vállalat részlegve­zetője elkeseredetten mondta, hogy rendkívüli hómunkásokat keresnek, s alig van jelentkező. Legalább 200 ember kellene, hogy járhatóvá tegyék az utakat és erre a célra mindössze 50 em­ber áll rendelkezésére. Bár gé­pekkel el vannak látva, de leg­több helyre kézi erőre lenne szükség. Felvették a kapcsolatot a városi tanács illetékeseivel, mert a rendeletileg előírt díja­zásért nem kapnak megfelelő számú hóeltakarító munkásokat. Beszéltek a tatarozóval, s talán ma éjszakára onnan kapnak se­gítséget A MÁV-nál Molnár Gábor ál­lomásfőnök szerint a megye ál­lomásain mindenütt tiszták az utasterek. Náluk még eddig nem okozott problémát a hóesés, a megyében közlekedő helyközi já­ratok is aránylag csak néhány perces késéssel futnak bé az ál­lomásokra. Több baj van a tá­volsági járatokkal. Vasárnap a Wiener Walzer 253 percet, a Bu­dapestről érkező személyvonat 62 percet, s az éjszakai gyors 20 percet, a hajnali 82 percet ké­sett A KPM hóügyeletese, Szilágyi István elmondotta, hogy a leg­frissebb jelentések szerint me­gyénkben minden út járható. Ér­dekességként említette, hogy va­sárnap csak Békéscsaba térségé­ben hullott nagyobb mennyiségű hó, és néhol a 10—12 centimé­ter vastagságot is elérte. A töb­bi helyeken nem haladta meg a 2 centimétert. így csak őrjárat cikrált az utakon és időben meg­indulhatott a forgalom a 44-es és 47-es főútvonalakon, ahol az éjszaka négy hótoló, két hóeke, egy gréder és két sószóró kocsi dolgozott a hó eltakarításán. Lapunk tartalmából: A gebioes taxisok munkájáról (3. oldal) Gőze illatos, íze zamatos, nedűje frissítő... (5. oldal) Mindennapi naptárunk (6. oldal) A Békés 1944— 1969 c. filmről (11. oldal) Öveges professzor csodát mutat... (II. oldal) A kiemelt beruházások helyzetéről tanácskoztak Még több gondot igényel a vasúti szállításoknál az árukár megelőzése Ankét a társadalmi tulajdon védelméről (Szegedi tudósítónktól) A MÁV Szegedi Igazgatóságán tanácskozást rendeztek, amelyen a vasúti árukár megelőzését tűz­ték napirendre. A vasútnak, mint a közlekedési ágak közül a legna­gyobb szállító vállalatnak, nem közömbös, hogy a szállításra fel­adott küldeményeket hogyan ke­zelik, mennyire van biztosítva azok gazdaságos és kármentes fu­varozása. Ezért a vésütas dolgo­zók rendszeresen arra töreked­nek, hogy a legkisebbre csökken­jenek a társadalmi tulájdonban okozott károk. Eközben azokat is leleplezik, akik nem tartják tisz­teletben a törvényeket, s megsér­tik a társadalmi tulajdont. A tanácskozás részvevői úgy ítélték meg, hogy együttes és fon­tos feladat a munkafegyelem to­vábbi szilárdítása, a fuvarozásra felkínált áru megóvása. Az igaz­gatóság vezetője beszámolójában megállapította, hogy az árukár összege a vasúton évek óta ha­sonló nagyságrendű. Egyes káro­sodások, mint például a törések és elfolyások, azonban emelkednek. Azért is fontos a megelőzés, mivel a népgazdasagi érdeken túl, vasúti és egyéni érdek is, mert a kárté­rítés címén kifizetett összegek csökkentik a nyereségrészesedést. Ezért a maga helyén mindenkinek többet szükséges tenni a társadal­mi tulajdon védelméért. Erre kell, hogy ösztönözzön a MÁV vezérigazgatójának és a Vasutasok Szakszervezete orszá­gos elnökségének a munkaver- seny-mozgalomra hozott célkitű­zése is, amely többek közt ki­mondja: A vasútnak üzemi, gaz­dasági eredményei javítására min­den szállításra felkínált árut idő­ben és a minőségi követelmények­nek megfelelően kell elfuvaroz­nia. sztládi Sándor Téli pihenő A városi tanács végrehajtó bi­zottsága legutóbbi ülésén meg­tárgyalták többek között a Bé­késcsabán épülő két nagy beru­házás helyzetét. Elsőnek a Kner Nyomda épí­tését értékelték. Ez ha elkészül, több mint 350 millió forintba ke­rül. Az előzetes tervek szerint jövő év végére fejeződik be. Eb­ben az évben közel i40 millió fo­rintot fordítanak az építésére. A másik kiemelt beruházás az 1000 vagonos hűtőház. Az erede­tileg benyújtott beruházási ja­vaslatot átdolgozták, s így a ko­rábban tervezett 210 millió fo­rint 35 millió forinttal emelke­dik. Ennek a befejezése is a jövő év végére várható. Befejeződött az Állami Építő­ipari Vállalat fejlesztési alapjá­ból készített poligonüzem épí­tése is. Ez a munka 20 millió fo­rintba keriüt és segítségével évente 40Q lakás építéséhez szük­séges panelt tudnak gyártani. A negyedik 5 éves tervben új telephely építését tervezi a ga­bonafelvásárló és malomipari vállalat, amely 60 millió forintba kerül. Ez az északi iparterületen kap helyet és már megkezdték a szükséges tereprendezési munká­kat. Iparfejlesztésre Békéscsabán erre az évre 255 millió forint volt tervezve, de különböző okok miatt ez 6 millióval marad el a tervezettől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom