Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-24 / 298 szám

Olvasóink figyelmébe! Mai számunkban színes, díjtalan falinaptármeHéklet! 1944 decemberének hősei A megyei tanács üléséről jelentjük: Január 1-tOI tizenegy község válik nagyközséggé — LegtiataJabb városunk tanácsának munkája - Megszűnik a nagygyantéi kirendeltség — Interpellációk Az ország egy része már sza­bad volt, szorult az ostromgyű­rű Pest körül, de a fasiszta té­boly még tombolt, ezrek estek naponta a háború és a terror ál­dozatául. A fővárosban a Ma­rót- és a Szir-csoport ifjúmun­kásai, fiatal értelmiségiek, Pa­ri ányi Mihály, Janikovszki Béla, Ajtay Miklós, Csillik Gábor és mások, akiket a párt megbízásá­ból Fehér Lajos irányított, fegy­veres rajtaütések során német járműveket semmisítettek meg, bombát robbantottak a Metro- pol Szállónál és a Városi Szín­ház épületében. Csepel munká­sai, csakúgy, mint a miskolci és ózdi munkások tették, elkesere­detten küzdöttek lakóhelyük ki­ürítése, az üzemek leszerelése, a gépek elrablása ellen. Bajcsy. Zsilinszky Endre, Kiss János al­tábornagy, Nagy Jenő ezredes, Tartsay Vilmos százados körül a Margit körúti katonai ügyész, ség sűrűre szőtte a halálos háf lót. A Horthy-hadsereg magas rangú tisztjei közül néhányan, miután felismerték, hogy a Hit­lert vakon kiszolgáló politika az országot végső veszélybe so­dorta, kísérletet tettek arra, hogy hazájuk becsületének vé­delmében tegyenek valamit: ar­ra készültek, hogy szembefor­dítják a fegyveres erők egy ré­szét a náci hadsereggel. De már késő volt: a negyed évszázadon át ellenforradalmi szellemben neveit tisztikar vakon és gyáván szolgálta Szálasit, Beregffyt és a Führer többi zsoldosát, hóhér­kézre adta legjobb társait, akik meg akarták akadályozni, hogy az úri Magyarország az emberi­ség romlásba döntőinek utolsó vazallusa legyein. A szörnyűsé­gesen megkínzott hazafiaknak a Margit körúti börtön udvarán bitón kellett meghalniuk. Baj­csy-Zsilinszkyt azokban a na­pokban hurcolták Sopronkőhidá­ra. A hazafiságot sok éven át har- sogón hirdető tisztikar túlnyomó többsége erkölcsileg elbukott a nagy történelmi próbán. Akad­tak ellenben munkások, bányá­szok. sorkatonák százával, akik­ben igazi hazaszeretet élt, akik nem féltek életüket kockáztatni népük megmentéséért. Közülük kerültek ki Nógrádi Sándor és Tömpe András partizánegységé­nek tagjai, ők még fegyveres harcban álltak a németekkel, az ellenség hátában harcálláspont­jukról üdvözölték a debreceni ideiglenes kormányt, biztosítot­ták hűségükről, kitartásukról. Budapesten, a Szentkirályi ut­ca egyik épületében a nyilas Prónay különítménybe beépült Görgey zászlóaljba ifjúmunká­sok és diákok tömörültek, akik a nyilasokat megtévesztve, a ná­ci megszállók ellen folytattak akciókat, üldözötteknek segítet­tek a menekülésben, katonai fel­szereléseket rongáltak meg. Le­leplezték őket Tízüket — Varró Andrást és kilenc társát. — kivé­gezték. A többieknek sikerült elhagyniuk a fővárost, Börzsöny­ben folytatták az ellenállást. Vámosmikolán és környékén együttműködve a szovjet hadse­reg felderítőivel, előretörő ala­kulataival A főváros szivében két-három- száz lépésnyire a Nyugati pálya­udvartól egy Klotild utcai szür­ke ház pincéjében katonák, kar- paszományosok, fiatal civilek gyülekeztek, s vezetőjükkel, dr. Stollár Béla hadapród őrmester­rel, a Pesti Hírlap munkatársá­val azon tanakodtak, miként tudnának kapcsolatot teremteni és együttműködni más, velük egy célt követő fegyveres oszta­gokkal. A szomszédjukban állt a Légrády-féle nyomda épülete — a mai Zrínyi Nyomda —, ahol a nyilasok hatalomátvételéig sok újság készült Stollár és az el­lenállásra készülő osztag a nyomdát akarta megvédeni a visszavonuló németek és a me­nekülésre készülő nyilasok dü­hétől, másrészt segített, ahol tu­dott, életveszélybe került embe­reken. Valaki elárulta őket. A gyilkosok nagy túlerővel körül­fogták a 52-es számot viselő sar­ki házat — az utcát később Stol­lár Béláról nevezték el — s az utolsó töltényig védekező mint­egy harminc fiatal hazafit, egy szálig lekaszabolták. Véres karácsony köszöntött az ország egy részére. Százezrek után, akik a határon túl, német koncentrációs táborokban és az országutak mentén pusztultak el, itthon a még fel nem szabadult városokban és falvakban óráról órára megszámlálhatatlanul so­kan váltak a fasiszta őrjöngés áldozataivá. A középületek nagy része romokban hevert, lángok csaptak a magasba, a menekülő hordák fosztogatták a lakossá­got, elhajtották az állatállo­mányt. Űzött vadként bujdosott mindenki, aki nem tartozott az elembertelenedett haramiák közé. Karácsony előestéjén vetettek hurkot a nyilas országvesztők Bajcsy-Zsilinszky Endre nyaká­ba, azon a napon oltották ki ugyancsak Sopronkőhidán Pata­ki István, Pesti Barnabás, Kreutz Tibor életét. Az ország keleti megyéiben már megkezdődött az új élet, a karácsony, békét, reményt, éle­tet, biztonságot hozott a sokat szenvedett emberek hajlékaiba. De Nógrádban még partizán­fegyverek dörögtek, Újpesten a fegyveres ellenállók tovább folytatták harcukat. Az ostrom­lók gyűrűje egyre jobban össze­zárult Pest körül, Steinmetz és Osztyapenkó kapitány parla­mentertársaikkal holtan rogy­tak a hóba, amikor megadásra szólították fel az ellenséges erő­ket 1944 decemberének névtelen hősei és mártírjai megszámlál- hatatlanok. Csupán a mű, me- yet véráldozatuk árán segítet­ek létrejönni, tanúskodik nagy. zerű tetteikről, emberi helyt­állásukról. Negyed évszázad múltán az utókor tisztelete és hálája idézi emléküket. A megyei tanács ez év utolsó ülését december 23-án tartotta Békéscsabán, Klaukó Mátyás el­nökletével. A tanácskozáson megjelent Frank Ferenc, az MSZMP Békés megyei Bizottsá­gának első titkára, országgyű­lési képviselő, valamint megyénk országgyűlési képviselőcsoportjá­nak több tagja és a tömeg- és mozgalmi szervek meghívott kép­viselői. Az előterjesztett hét na­pirendi pont megtárgyalása előtt a tanácsülés tudomásul vette dr. Kertész Márton vb-titkár jelen­tését a november 2-án megtör­tént időközi választásokról. A jelentés szerint ezen a napon egy megyei, hat járási, 15 városi, 55 községi tanácstagot választottak a különböző választási kerületek lakói. Dumitrás Mihály, a man­dátumvizsgáló bizottság elnöke bejelentette, hogy a szarvasi já­rásban Varga Lászlót megyei ta­nácstaggá választották. Szerencsés összetalálkozás ta­lán, hogy éppen Varga László, megyénk legfiatalabb városának, Szarvas tanácsának elnöke az el­ső napirendi pontban számolt be a helyi tanács tevékenységéről. Megfelelő sorrendiséget a városfejlesztésben Ez volt a tanácsülés megha­tározása a jelentés és a vita alap­ján. Mint ismeretes, Szarvas 1966. július 1-én nyerte el a vá­rosi rangot. A város vezetésében beállott sűrű változások bizonyos mértékben akadályozták a fej­lesztés koncepcióját A megyei tanács végrehajtó bizottsága fi­gyelembe véve a községből va­ló várossá alakulás nehézségeit, a már betervezett 7 millió he­lyett csaknem 27 millió forintra emelte a fejlesztési alapot, mely összeget más városoktól, járások­tól csipegetett le. Ennek ellenére háttérbe szorult a város vízel­látásának biztosítása, helyette a még ráérőbb szolgáltató ház épí­tését szorgalmazták a helyi ve­zetők. Éppen ezért a megyei ta­nács olyan javaslattal élt, hogy a beruházásoknál a megfelelő sorrendiséget a város vezetősége a célnak megfelelően, pontosab­ban határozza meg. Ígéretet tett a tanácsülés arra is, hogy állami beruházásokkal kiemelten segíti Szarvas iparosítását. A jelentést azzal egészítette ki többek kö­zött a tanácsülés, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága job­ban dolgozzon együtt az állandó bizottsággal, és helyes- volna, ha a tanácshatározatokat megkap­nák a tanácstagok is! A következőkben Csatári Béla, a megyei tanács vb-elnökhelyet- lese a megyei, járási és városi tanácsok megváltozott mezőgaz­dasági hatósági jogkörök alkal­mazásának tapasztalatairól, a ter­melőszövetkezeti demokrácia helyzetéről számolt be. Ezután * Dumitrás Mihály állandó bizott­sági elnök tett jelentést a mun­kaügyi állandó bizottság tevé­kenységéről. A megyei tanács véleménye a jelentés és a vita során úgy alakult, hogy a me­gyében a foglalkoztatottság meg­felelő. Azonban egyes helyeken községi üzemek, telephelyek lé­tesítésével továbbra is segíteni kell a nők munkába állítását. Ugyanakkor nagyobb gondot kell fordítani a munka hatékonysá­gának növelésére. Vitatta azt a szemléletet, hogy minden köz­ségben a foglalkoztatás csak he­lyi üzem létesítésével oldható meg. Véleményük szerint az ipa­ri telepek körül 15—20 kilomé­teres ingázási körzetet célszerű kialakítani, de biztosítani kell a Nagy „viharra” számított min­denki, amikor egyes községek nagyközséggé való szervezéséről szóló napirend következett. Azonban mindössze ketten szól­tak hozzá, ami az átszervezés jó előkészítését, a feltételek bizto­sítását igazolja. így a megyei ta­nácsülés egyhangúlag úgy hatá­rozott, hogy az illetékes községi és járási tanácsok által előter­jesztett kérelemre Békés, Mező- berény, Sarkad, Mezőkovácsháza, Tótkomlós, Nagyszénás, Csorvás, Gádoros, Gyoma, Endröd és Szeghalom községeket 1970. ja­nuár 1-től kezdődő hatállyal nagyközséggé és ennek megfele­lően tanácsukat nagyközségi ta­náccsá szervezi át. korszerű, kulturált utazási lehe­tőségeket. Az ésszerű, a népgaz­dasági érdekeknek is megfelelő ipartelepítés mellett szükséges erőteljesebb bedolgozói és a há­ziipari tevékenység bővítése. A csökkent munkaképességűejs fog­lalkoztatásának elősegítésére a végrehajtó bizottság központi ke­retből 3,4 millió forintot adott a gyulai, szarvasi, gyomai háziipa­ri szövetkezeteknek azzal, hogy a megye északi és keleti részén levő községekben 330 csökkent munkaképességű személyt mun­kába állítsanak. Helyeselte a ta­nácsülés, hogy az NDK-ban szakmai gyakorlaton levő 311 Békés megyei fiatal helyzetét is rendszeresen figyelemmel kíséri az állandó bizottság. Indokolta, hogy a nagyközsé­gek kialakításával a nagyobb ha­táskör és önállóság révén az ed­diginél előnyösebben biztosítható a lakosság kommunális ellátási és hatósági szükségleteinek vá­rosi színvonalát megközelítő ki­elégítése, a lakosság kezdemé­nyezésének további kibontakoz­tatása. Tizenegy községen túl még ti­zenhárom község sorsáról dön­tött a megyei tanácsülés. Ezek­nek átszervezési időpontja a terv szerint 1971. január 1. Ebben a kategóriában szerepel: Elek, Új­kígyós, Battonya, Békésszentand- rás. Kondoros, Dévaványa, Vész­(Folytatás a 3. oldalon) ♦ Szegedi üzemtől kaptak tv-t a vésztői pajtások A vésztői Móra Ferenc .Xíiaiaaos iskolának a Szegedi Ken­de -fonó és Szövőipari Vállalat uözponti irodájának dolgozói a Televíziót minden iskolának mozgalom keretében egy Orion tv-készüléket ajándékoztak. At iskola a szülőkkel egyetértés­ben évek óta kapcsolatot tart a : üzemmel, s évente átlagosan 12—14 tanulót küld a kenderfo lónak, hogy ezzel növelje a szakmunkás-ulánpóJást. A jó kapcsolat eredménye volt ez a teleyízió is, melyet a napokb n Bánfi József vállalati KISZ- itkár adott át ünnepélyes keret ’’ö-tett. Képünk az ünnenségről készült. Huszonnégy nagyközség egy év alatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom