Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-21 / 296 szám
1969. december 21. 8 Vasárnap Amíg* eg'i hír a képernyőre kerül Ügy kezdődött, hogy a Magyar Televízió Szabadság térj székhaza, nak folyosó-labirintusait járva benyitottam egy elegáns szobába. Valahogy ismerősnek tűnt, de csak egy oillanatig s ezen gonUgye ismert ez a kép? A bűvös vaguasztai. dolkodni nem volt időm, mert valaki a jupiterlámpák hátteréből szólt: foglaljak helyet. Nem találtam más széket, csak az egyik asztalnál, hát leültem. A szék jobbra-balra forgott alatanyagból filmriport, s ez több külön kis szobában a vágóasztalokon dől el. Az egyik asztalon éppen a török zenetudós magyar- országi látogatásáról szóló riport volt. Itt nyírják, vágják — szó szerint ollóval — formálják a filmet, kihagyva belőle a fölösleges részeket, rövidítik. Amikor a szöveg és a kép egyezik, a szerkesztő stopperórával a kezében ellenőrzi. A rövidség, a pontosság, a lényeget kifejező szöveg a fő szempont. Horváth elvtárs elmondta, hogy egy 2,5 perces riport már nagy anyagnak számít ... A híradó és a képernyőn való Külföldi hírek érkeznek az Unifax-gépeken. tam, s közben hozzáértem egy zöld gombhoz. Furcsa érzés fogott el. Vajon mit tettem? Nem történt semmi, csupán szembe velem megjelent egy kép. Egy nő nézett rám. Egy pillanatra meglepődtem, aztán elfogott a nevetés. Hiszen ez én vagyok! Valkó Tibor, a bemondó operatőre mosolygott és közölte, hogy a bemondók székébe ültem. Később megismerkedtem a Tv- híradó szerkesztőivel, munkatársaival, persze nem mindenkivel, hiszen sokan vannak. Célom is az volt, hogv egv kis ízelítőt adhassak az olvasóknak arról, hogyan készül a televízió politikai napilapja. Matuz Józsefné osztályvezető és Horváth J. Ferenc helyettes, az az. napi híradó szerkesztője meghívott a szokásos reggeli megbeszélésre. Ilyenkor összeül a haditanács, s mindenki elmondja milyen anyagot ad a lesfrissebb eseményekből. Kétszer 20 perc — a Tv-híradó első és második kiadása —, mi mindent lehet és kell ebbe belesűríteni!... Igazán csak az tudja, aki nap mint nap itt dolgozik, lót-fut, filmez, ír és azt szeretné, ha a híradóba bekerülne a munkája. Érdekes volt részt venni a program összeállításában. Hogy ebből milyen kevés maradt meg végül is?!... Azután Horváth elvtárssal megítéltük, hogyan lesz a nyersközvetítés egyik rákfenéje, hogy nem minden fejezhető ki képekben vagy filmmel. Van például egy moszkvai tudósítás telefonon. A közvetlen kapcsolást meg tudják oldani, hiszen erre külön vonalak szolgálnak, de a téma olyan, hogy sem kép, sem film nincs hozzá az archívumban vagy a friss anyagok között. Mit tesz- nek ilyenkor? Legjobb esetben bemutatják a tudósítót és a telefont, melyen át a bemondó beszélget vele. Ezt láthatjuk a képernyőn. Ha nincs azonnal kapcsolás, magnóra veszik. Forog a magnó a képernyőn. Ismert látvány, nem is szeretjük. Ök sem. Éppen ezért arra törekednek, hogy lehetőleg képekben fejezzenek ki mindent. Az utóbbi időben van is változás. Mindezt Horváth elvtárs szobájában tudtam meg ahol szinte percenként nyílt az ajtó, s őszintén szólva kissé zavart ez a nagy forgalom. Csak néhány mondat a szerkesztővel közéltekből: Változott a program, Bienh-asszony ma elutazik. — Így Moldován Ta. más. Szerkesztő: Akkor menjetek ki a repülőtérre is. Azután a többiek: X. Y. érkezett. Riportot kérnek ... Konferencia Z. vállalatnál. Menjünk?... S így tovább. Két mondat között újabb és újabb események, s a szerkesztő intézkedik, telefonál, utasít. Felüdülésnek éreztem, amikor kísérőmmel elindultunk, bemutassa a kulisszatitko- csendes dél- italában dél- éjszakáig. Jártam a külpolitikai szerkesztőségben is. ahol két Unifax- gép a világ minden tájáról — Londontól—New Yorkig, Moszkvától—Rómáig — ontja a legfrissebb. képekkel illusztrált híreket. Az összeállított kül- és belföldi anyagok azután a 3-as stúdióba, majd onnan a „szentélybe”, a központi irányítóba kerülnek, ahonnan „beadják” a képernyőre. Ilyenkor ott van — és 20 percen át izgul — az aznapi Tv-híradó szerkesztője is. Lapzárta nincs, ha valami rendkívüli történik, adás közben is beadják. Hát ennyit tudtam meg a kulisszatitkokból, s este már otthon nézhettem az adást, azt a Tv- híradót, melynek szerkesztését megismerhettem. Különös érzés volt. Hogy a reggel megbeszélt program mennyit változott? Sokat!... Kasnyik Judit Fotó: Varga Zoltán A szentély. Kis munkával nagy haszon Befejeztek a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységének vizsgálatát A megyei tanács mezőgazda- sági és élemezésügyi osztálya november 15-én befejezte a megye 126 mezőgazdasági üzemében a kiegészítő tevékenységek vizsgálatát, melyet a kormány 1025-ös határozata írt elő számukra. A vizsgálatról készített jelentés azóta már a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter asztalán van. Mit is tartalmazott ez a jelentés? Erről beszélgettünk Sajgó Mihály megyei közgazdásszal, a vizsgálat irányítójával. — A vizsgálatot 121 mező- gazdasági _ termelőszövetkezetben, egy halászati termelőszövetkezetben és négy állami gazdaságban fejeztük be. A megye többi gazdaságában az üzem jellegének megfelelő, engedélyhez nem kötött mellékvagy segédüzemi tevékenységet folytatnak. Az elmúlt hónapban szakigazgatási szerveink 94 elárusító helyet, 32 élelmiszerfeldolgozó üzemet, 99 terményfeldolgozót, (darálót). 62 építőipari, 31 faipari, 50 vasipari, 5 műanyagfeldolgozó és ugyancsak öt épületszerelő, kilenc téglaégető, 34 homokbánya. 23 bérfuvarozási, 17 lakossági szolgáltatási és 31 olyan tevékenységet vizsgáltunk meg, amelyek nem sorolhatók az előbb említett kategóriákba. — Milyen kirívó eseteket találtak az ellenőrzéskor? — Mindenekelőtt 14 olyan esettel találkoztunk, amikor a kiegészítő tevékenységet engedély nélkül gyakorolták a mezőgazdasági üzemek. Kilenc esetben nem rendelkeztek a kiegészítő tevékenységek üzemvezetői a büntetlen előéletet igazoló erkölcsi bizonyítvánnyal. Több olyan eset jutott tudomásunkra a vizsgálat alatt, amelyből kitűnt, hogy az alkalmazottak hiányos, formális vagy nem jogszerű munkaszerződések alapján dolgoztak. Ennél lényegesebb és a morált sértő az, amit 34 esetben a munkabérek felülvizsgálatánál találtunk. — Kérem, soroljon fel néhányat. — Nem szívesen teszem, de abból a meggondolásból mégis szükséges, hogy a termelőszövetkezetek dolgozói láthassák, hogyan részesülnek egyes' vezetők a tsz-ek jövedelméből. A legszembetűnőbbek között említeném a tótkomlósi Viharsarok Tsz-ben Várszegi Árpád elárusító esetét, aki éppen a dupláját kapta annak, ami törvényesen megillette volna ebben a munkakörben. Nagy Je- nőné elárusító 1100 forinttal kapott többet havonta, mint amennyi törvényesen járt volna neki. — Mit tettek ezekben az .esetekben? — Határozatban köteleztük a tsz-ek vezetőit a szabálytalanságok megszüntetésére. — Milyen eredménnyel? — A kiegészítő tevékenységekben foelalkosdaLvti vezetők | élve a lazán szerkesztett terme- I lőszövetkezeti törvényben rejlő lehetőségekkel beléptek a tsz- ekbe tagnak, megtartva a magas fizetéseket. Jogilag tehát sem ők, sem ezeknek a tsz-ek- nek a vezetői nem marasztalhatok el. Néhány hónapja már beszéltünk az orosházi Üj Élet Tsz kútfúró részlegének vezetőjéről, Cs. Kiss Ferencről. De mondhatok újabb példákat is. A Gyomai Viharsarok Halászati Termelőszövetkezethez tartozó szentendrei gombüzem vezetőjének, Pongrácz Ferencnének 1968- ban 8133 forint, 1969-ben 7377 forint volt a havi jövedelme. Csór Béla, a gombüzem üzletkötője 1968-ban 7055 forintot, 1969-ben 9117 forintot vágott zsebre havonta és ezen túlmenően 3600 forint költség- térítésben részesült, ugyancsak havonta. Mádai László anyag- beszerző sem panaszkodhat, hiszen 1968-ban 6418 forintos, 1969- ben 6363 forintos havi fizetéssel igazán meg lehet elégedve. Telephelyen kívül a Gyomai Halászati Tsz szentendrei gombüzemét, a körösladányi Dózsa Tsz péceli kötőelemgyártó üzemét és a vésztői Aranykalász Tsz gyulai autójavító és akkumulátorjavító műhelyét üzemeltették. Ezek felszámolására mindhárom termelőszövetkezetet felszólítottuk. A vizsgálat során megállapított hiányosságok megszüntetésére egy esetben szabálysértési feljelentést lettünk és öt esetben szabtunk ki határozatilag pénzbírságot. A többi esetben szankcióval nem éltünk, mert a vizsgálat során olyan súlyos szabálytalanságokat nem tapasztaltunk, amelyek ezt igényelték volna. Az a véleményünk és a jelentésben is foglalkoztunk ezzel, hogy termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink kiegészítő tevékenységét olyan irányba kell fejleszteni, hogy a saját termékeiket dolgozzák fel — fejezte be tájékoztatóját Sajgó Mihály. * Elgondolkoztató az a néhány példa, amelyet elmondott. A felsorolás azt bizonyítja, hogy a termelőszövetkezeti tagként belépett vezetők munkabér besorolása sürgős rendezést kíván. Nem erkölcsös az a nagy különbség a jövedelemben, amely egyes ügyeskedő vezető és munkás között van. Különösen akkor, ha a szocialista elosztás szerint gondolkodunk, hiszen e vezetők munkája aránytalanul kisebb értékű, mint a megszerzett jövedelem. A kiskapukon járó manipulán- sok felelőssége nem olyan mértékű, mint jövedelmük. Azoknak viszont, akik tehetnek arról, hogy törvények között búvócskát lehet játszani, annál nagyobb a felelősségük. Ideje lenne rendet teremteni ebben a dzsungelben. Botyánszki János
