Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-21 / 296 szám
KŐRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A komoly zene Szakmai körökben gyakran esik szó arról, hogy a hangversenylátcgató közönség nem „fiatalodik”. Egyeseknek határozottan ez a véleménye, mások ugyanolyan határozottan állítják az ellenkezőjét. Az Országos Filharmónia ifjúsági hangversenysorozatainak az 1968 a felnőttkoncertek jegyvásárlóinak életkorát nem tartják számon, ezért pontos adatok hiányában a vitázók :sak saját szűk körű tapasztalataikra hivatkozva érvelnek, s mindegyik tábor hangversenyein, amelyek a kitart a maga vélt igaza szokottnál is több fiatalt mellett. Annak, aki figyelmesen körülnéz a koncerttermekben, észre kell vennie, hogy ifjúság nagy ünneplésben a szezon megnyitó hangversenyét vezénylő Ferencsik Jánost s ezért tapsolták ki vagy tízszer Bartók 3. zongoraversenyének előadása után Kiss Gyulát. A Magyar Rádió és Televízió zenekarának Brahms- estjén is jól vizsgázott a fiatalság, megérezték a 2. szimfónia előadásának minden részletfinomságát és őszinte lelkesedéssel hívták ki újból s újból Lehel Györgyöt. Szünet után André Wattsot, a B-dúr zongoraverseny szólistáját zárták szívükbe. A világhírű néger-magyar származású zongoraművész meghódította a fiatalokat. A gondos megfigyelő hasonló jelensége- dékek mindén este ott vol- ^et észlelhetett minden tses az barátok Klub-foglalkozásain, amelyek középpontjában kifejezetten a hangversenyélmények feldolgozása, megbeszélése áll. Nem meglepő tehát, hogy a hangversenytermek széksoraiban itt is, ott is felbukkannak azok a fiatalok, akik e zenei közösségek valamelyikében 6Ö-es évadban mintegy sajátították el az aüpisme- szazezer bérlője volt. Mivel reteket. Kik járnak rendszeresen „felnőtt” hangversenyekre és hogyan reagálnak a zenei élményekre — ezt érdemes volt megfigyelni a budapesti őszi zenei hetek vonzottak. A „profik”, zeneakadémiai és szakiskolai növentöbb a fiatal arc, mind több te, Bartók Mikrokozmosz- tikusok, igényeiket még vi- sorozatának előadása alkalközönség soraiban mind ^ ^ndkivül szigorú krt lághírességek sem a zeneértő, zeneileg művelt tudják kielégíteni. A „prohallgató. A közönség lassan fik” hivatásuknál fogva jár- kicserélődik. A változás nak hangversenyekre. A kis hosszú évek következetes és gimnazistákat, főiskolai és rendszeres nevelőmunkájá- egyetemi hallgatókat a zene nak eredménye. iránti őszinte szeretet és érdeklődés készteti arra, hogy „Általános zeneismeret- zsebpénzükből, ösztöndíjuk- ben odáig kellene eljuttat- ból bérletet vásároljanak. S ni az ifjúságot, hogy kulcs lassan a koncerttermek legyen a kezében a nagy törzsközönségéhez számítmesterek műveihez és csak rátok azok a húszegyné- ...... , _ hány éves dolgozo fiatalok, rajta álljon, hogy megnyíl- , ... . , ’ . , akik néhány evvel ezelőtt janak előtte. Az általános iskola tett is egy kis lépést még azért versengtek, hogy hangverseny jegyet nyerje- ebben az irányban, de még nek az ifjúsági klubok iz- többet kellene tennie, ha galmas vetélkedőin, ök va- nevének meg akar felelni”, lamivel kevésbé szigorúan Így jelölte meg a tennivaló- kritizálnak, de szintén na- kat Kodály 1946-ban. Azóta gyón igényesek, nagyot léptünk előre. Álta- Az őszi zenei hetek hang- lános iskoláink minden, versenynaptára sok ese- gyermek kezébe adják azt a ményt ígért változatosan mindig arával éppen úgy, mint a bécsi filharmonikusok hangversenyén, a Musici dl Roma hallatlanul finom muzsikálása alkalmával, vagy fiatal művészekből álló Liszt Ferenc kamarazenekar János Passió-előadásán. „A zene mindenkié! De hogyan tehetjük azzá? Ezen tűnődöm...” — írta Kodály mintegy két évtizeddel ezelőtt. A helyes utat ő maga mutatta meg. Akik az úton elindultak, már tudják, hogy a zene szebbé, tartalmasabbá teszi életüket. Hiszünk abban, hogy példájukat mind többen követik. Szávai Magda Sülé István Utcarészlet Úti jegyzeteim bői: 11 SWEDEN AT HOME” A svéd fővárost 28 ezer apró sziget veszi körül. Maga Stockholm is 14 szigeti-e épült, s jobbára ezek neve szerint különböztetik meg kerületeit. Most Söder felé tartunk, ahol egy idős újságíró, Arvid Hammar- ström vár feketére. Ritka dolog, hogy ismeretlen külföldit otthonába enged egy svéd. Nem oly barátkozók, mint mi. S, hogy mégis sor kerülhet erre a látogatásra, a Sweden at Home mozgalomnak köszönhetem. Mintegy 600 tagot számlál ez az eszmeközösség Stockholmban. Olyanokat, akik a svéden kívül bizonyos kulcsot. Sokan hasznát is veszik, s eljutnak a nagy mesterek műveihez, sokan — és ezek vannak többségben — még nem élnek a nekik nyújtott lehető- mindenki kiválaszthatta az séggel. összeállított műsorokat, kitűnő hazai és külföldi együttesek és szólisták közreműködését, érdekes, új művek bemutatását. így Elégedetlenségre még sincs okunk. Világszerte elismert zeneoktatásunk megalapozza minden magyar fiatal zenei műveltségét, erre a biztos alapra épülnek a népművelés különböző formái. Kétségtelenül ennek köszönhető, hogy a Jeunes- ses Musicales nemzetközi szervezet ez évi összesített statisztikája szerint élenjárunk az ifjúsági hangversenyek száma és látogatottsága tekintetében- Az Országos Filharmónia évenként mintegy ezer -ifjúsági hangversenyt rendez Budapesten és vidéken, s ez már önmagában is biztosítja a hangversenylátogató közönség állandó utánpótlását. ízlésének, érdeklődésének megfelelő bérletsorozatot. Az új stílus keresése meglepően sok fiatalt vonzott a mai magyar szerzők műveiből összeállított három kamarahangversenyre. Feltűnő volt, hogy a korban hozzájuk közelálló fiatal zeneszerzők — Bozay Attila, Jenéi Zoltán és Durkó Zsolt — darabjait fogadták szívesen, valamint Kurtág György új dalciklusát. Az új művek megítélésében biztos érzékkel igazodtak el, érezhető volt, hogy nem idegenkednek az újszerű hangzásoktól. A fiatalok többségét mégis az előadói produkciók érdekelték elsősorban. Néhány kivételtől eltekintve, amikor a nagy nevek bűvölete eltakarta elcKözönséqnevelés lük a középszerűséget, úgyfolyik a zeneiskolákban is, az szólván mindig érzékenyen ifjúsági kórusokban, zene- reagáltak az előadói pro- karokban és az Ifjú Zene- dukcióra. Ezért részesítették Brackó István: ÖTVEN ÉV Akinek ötven év kevés Nem győzi meg a létezés Akinek még mindig mese kell Példálózás az istennel És csilíigató nyugalom Langyos kis ál-forradalom Aki gyanakvón néz az égre S akkor sem tesz egy félére Ha már lefordult, s nem pörög az érme Aki egy jóllakassál beérte — Az nem érti miért halkul el a dal Hogy érte is győzött E fél-száz éves diadal. Csanády János: A Finn-öbölnél A higanyfényfi, szürke tenger s a part felett havat szitálgat és gyantaiilatot november. A fenyők mind a vízben állnak. Üresek a hegyoldalak; egy havas-orrú viking-csónak és a hideg, vöröshomok-part álomként a tengerbe olvad. Fölitta a földet a tenger, s fölitta az égbolt a tengert, Az úton kívül nincs szilárd pont. A táj fehérbe öltözött. Nem járnak már szerelmespárok, mert a padok tengerre szálltak, s jég nő ki lábaik között. Leningrad, 1969. egy-teét világnyelvet beszélnék. Névjegyzéküket nyilvántartják a legnagyobb utazási irodák, s ha valaki meg akar ismerkedni a svéd családi otthonnal, a polgárok életével, választ egyet a címekből. Aszerint, mely nyelven beszél, s milyen érdeklődési körű emberrel akar társalogni egy csésze fekete mellett. — Nehezen törtük fel a svéd zárkózottság csonthéját, de sikerült! - ja Hammerström úr. — Végtelenül hasznos a mi mozgalmunk. Nem csak az idelátogató külföldi ismerkedik meg velünk, életünk- cel és szokásainkkal, ha- meg nem ezen keresztül mi is mm kitekinthetünk a nagyvilágba. Ki a mozgalom gazdája? A társadalom! Nem tartozunk sehova, semmilyen céghez, semmilyen párthoz. Legfeljebb dajkaságról beszélhetek. Az utazási irodák dajkálnak bennünket, előszeretettel, mert létezésünk olyan szolgáltatáshoz juttatja őket, ami egy fillérbe sem kerül. Ha egy külföldi betéved hivatalukba, s partnert keres, a kisasszony előveszi címjegyzékünket, s feltárcsáz egy számot a latszáz közül... Ha már ilyen témával kezdtük a beszélgetést, megkérdeztem, van-e valamilyen intézményes formája nálunk az iskolán kívüli oktatásnak? Hammarström úr szeme felcsillant. — A külföldi, aki hozzánk jön, legelőször azon csodálkozik, hogy az esti órákban kevés az ember Stockholm utcáin. Ennek két oka van. A svédek általában, szívesebben töltik családjuk körében szabad idejüket, mintsem szórakozóhelyre járjanak. Ez az egyik ok. A másik pedig a művelődés, a tanulás. Szinte minden felnőtt svéd jár valamilyen tanfolyamra. Nálunk 25 különböző szervezetnek van szabadegyeteme, amelyeken, az idegen nyelvtől az archeológiáig, mindent lehet tanulni. így lett archeológus királyunk, VI. Gusztáv Adolf, aki ott serénykedett a 333 évvel ezelőtt elsüllyedt, híres csatahajó, a Vasa 1961-beni kiemelésénél is. A Vasának külön múzeumot építettünk, ahol a látogatóiknak mindig levetítik a kiemelés mond- roppant nehéz, körülményes munkáját, ön is megnézheti! Látni fogja, amint a király búváröltönyben vízbe ereszkedik. Amikor a szabadegyetemi hálózat koncepciója felől érdeklődöm, házigazdánk szája mosolyra húzódik. — Tudom, mire gondol! Nem, nincs egyféle világnézet, filozófia e szabad- egyetemek munkája mögött. Ahány tanfolyam, annyi érdekeltség. Van szabadegyetemük a munkásoknak, ezt a szakszervezet finanszírozza. Működtet egyet-egyet a konzervatív, a liberális párt, a nők szövetsége, de még a cserkész- mozgalom is. Arvid Hammarström egyedül él. Felesége halott, gyermeke nincs. Öregségében legszívesebben egyedül sétálgat Stockholm csendes, parkos részein. Mert kedveli a nyugalmat. Országok viszonylatában is! — Azt szeretném, ha csak a nyelv lenne már köztünk a határ, a válaszfal — mondja búcsúzáskor. — Csak a nyelv! Semmi más! * Zajtalanul röpít szállásunk felé a földalatti. Kezemben kartonlap: Hammarström tusrajza. Szolid fákkal, lombokkal övezett kis nyári kávézó egy stockholmi parkban. Még a feketerigó füttyét is hallani a kerekek kattogásán át. Moldvay Győző
