Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-19 / 294 szám
1969. december 19. i 5 Péntek „Bagoly" újra a rács mögött Az elmúlt napokban tár-; gyalta a Békéscsabai Városi Bíróság Antovszki Vilmos bűnügyét, visszaesőként a zárt helyre jogtalan behatolással elkövetett lopás és más bűntett" miatt. Antovszki 1945-ben született és aránylag fiatal kora ellenére régi ismerőse már a rendőrségnek és a bíróságnak. Bűnlajstroma elég tekintélyes terjedelmű. Garázdaság miatt már több esetben összeütközésbe került a törvénnyel. Első ízben 1961-ben Gyulán a fiatalkorúak bírósága ítélte el lopás miatt háromhónapi szabadságvesztésre, de akkor ezt a büntetését 3 évi próbaidőre felfüggesztették. Ilyen előzmények sem gátolták abban, hogy 1964-ben több férfival együtt erőszakos nemi közösülést kövessenek el egy lányon, amit még könnyű testi sértéssel is tetéztek. Négy évi és hathónapi szabadságvesztéssel sújtotta a bíróság, amihez még hozzá adták az előző büntetését is. 1967 júniusában szabadult feltételesen. Néhány hónappal később lopás miatt a Békéscsabai Városi Bíróság egyévi szabadságvesztésre ítélte. Munkahelyét sűrűn váll áztatta, de legtöbbször alkalmi munkákat végzett. Állandóan kétes elemekkel járt együtt, akik körében a „Bagoly” névre hallgatott. Ez év október 31-én este kerékpáron kihajtott a békéscsabai vasútállomásra, ahol egyik haverját várta Budapestről, akit másnapi esküvőjére hívott meg. Éjfélig rostokolt a Váróteremben és mivel a vendég nem érkezett meg, elindult kerékpárjával a Kulich Gyula Lakótelep felé. Ott az egyik utsában. Az aktív keresőiknek (1966. január 1-én) 44 százaléka állami, 51 százaléka szövetkezeti, 5 százaiéivá magánszektorban dolgozott. Az aktív keresőknek 37 százaléka volt a női dolgozó. A megváltozott életkörülmény egyik fontos mércéje a munkaidő. Megyénkben 1967-ben az állami ipar munkásainak 74 százaléka heti 48 órás, 14 százaléka 40—46 órás, 12 százaléka heti 48—56 órás munkarend szerint dolgozott. A mezőgazdasági dolgozók zömének munkaideje nem haladja meg a napi 10 órát, míg a múltban a 16—18 óra sem volt ritka. A lakosság kb. fele az egyre korszerűsödő mezőgazdasági üzemekben dolgozik. A mezőgazdasági üzemek létrejötte, a közösségi élet az anyagi-technikai bázis, s ennek kapcsán a technika és technológiák gyors ütemű fejlődése nemcsak a falu arculatát változtatták meg, hanem megváltozott az ott élő dolgozók összetétele, gondolkodása, általános műveltsége, magatartása és életmódja. A megváltozott körülmények következtében nőtt az igénye mind saját, mind környezetével szemben. Egyre nagyobb felelősségérzettel vesz részt a közösségi életben. A mezőgazdasági dolgozók túlnyomó többsége kedvezően ítéli meg és teszi magáévá a párt általános politikáját, annak megvalósításán odaadóan és fegyelmezetten dolgozik. A lakosság életkörülményeinek megváltozásában r\tgy szerepe van a pártszervezeteknek. Üzemi pártszervezeteink érvényt szereznek a párt általános politikájának. Irányító, kezdeményező munkájuk nyomán nagy lépés történt: — a nagyüzemi útra lépett pa; cán parkírozó Skoda gépkocsit i látott meg. Pillanatok alatt benyomta a hátsó szellőzőablakot és a kocsiban levő használati tárgyakat kivette. Nem kellett messzi mennie a következő kocsiig. Annál már nem tudta benyomni az üveget. Betörte és abjjan is talált néhány elémel- ni való tárgyat. Ezután a Szé- chenyi-Uget felé vette útját és ott akadt horogra. Az egyik őt igazoltató rendőr bekísérte a főkapitányságra, ahol megtalálták nála az eltulajdonított értékeket és így nem is tagadta a lopást. A Békéscsabai Városi Bíróság az enyhítő és súlyosbító körülményeket figyelembe véve ezért a cselekményéért főbüntetésként két év szigorított börtönre ítélte és két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. R. O. Aranyvasárnap előtti erősítés a kereskedelemben A múlt heti ezüstvasárnapot „elvitte” az előző szabad szombati erős forgalom, de még hátra van a karácsonyi vásár hajrája. A kereskedelem arra számít, hogy aranyvaisárnappal fejeződik be az iparcikk- és ajándékvásár. Ezért erre a napra maximális forgalomra készülnek fel, annál is inkább, mert ezen a héten változatlanul érkezik az utánpótlás: néhány vállalatnál^ üzletnek, áruháznak pedig még újdonságokra, különlegességekre is futja. rasztság szocialista tudatának formálásában, — az egységes paraszti osztály kialakítása és a munkás-paraszt szövetség erősítése, — a mezőgazdasági üzemek megszilárdítása, a gazdálkodási színvonal fejlesztése területén, — megteremtették a feltételet az új gazdasági mechanizmusból adódó önálló vállalatszerű gazdálkodásra való áttérésnek. A mezőgazdasági dolgozók döntő többsége felismerte a nagyüzem előnyeit, megtalálta számítását, szilárd híve a szocialista nagyüzemi gazdálkodási formának, lelkiismeretesen kiáll a társadalmi tulajdon védelme mellett. J elentősen fejlődött megyénk falusi lakosságának anyagi helyzete, javultak élet- körülményei. A mezőgazdasági dolgozók jövedelme megyénkben megközelíti a munkások és alkalmazottak jövedelmét. Míg a múltban különböző kategóriába voltak sorolva a dolgozók kor, nem stb. szerint, addig ma egyenlő munkáért egyenlő munkabér-részesedés jár. Aki dolgozni akar, az munkalehetőséget talál. A havi átlagkeresetek 1967- bem. Megyénk iparában 1629,— Ft, a kereskedelemben 1726,— Ft, ktsz-ekben 1575,— Ft. állami gazdaságokban 1713,— Ft. tsz-ekben (közösből) 1340,— Ft -ra alakult. A mezőgazdasági dolgozóik anyagi helyzetének továbbiaví- tását szolgálja az MSZMP IX. kongresszusának azon határozata is, amely a tsz-tagok nyugdíjára, társadalombiztosítására, szülési, gyermeknevelési segélyre, fizetett szabadságra stb. biztosítására irányult. Megyénkben a társadalombiztosítottak száma összesen 425 mellettünk szólnak! Még jóval a gazdaságirányítás reformja előtt szó volt arról, hogy a beruházásokat azokra a területekre kellene csoportosítani, ahol a kihasználás hatékonysága — közgazdasági számítások alapiján — a legjobb. Ez a nézet előkelő helyet kapott a beruházási politikában. Érthető a felsőbb szervek nézőpontja, hiszen a nép- gazdasági célok megvalósítását olyan területeken tűzik napirendre, melyek a beruházott vagyon gyors visszatérülését szavatolják. Az elmúlt két esztendőben e gazdaságpolitikát követte megyénk, s ez irányban történt is egy és más. Ha csupán az élelmiszer- gazdaság portáján nézünk szét, láthatjuk, hogy a BOV Békéscsabai Gyárának rekonstrukciója és az 500 vagonos hűtöház ezervago- nos hűtőtárolótérrel történő bővítése napirendre került. De itt van a tejipari vállalat rekonstrukciója is. Mindhárom létesítmény a maga nemében igen jelentős összeget köt ‘le, de ugyanakkor igen tekintélyes valutaforrása is lesz a népgazdaságnak. Nem véletlen, mondjuk ezt, hiszen Békés megye az ország legjelentősebb élelmiszertermelő tája. Az 1968-as felvásárlási adatok alapján Békésből háromszázhúszmillió forint értékkel több árut kapiott az ország, mint a rangsorban levő másodiktól: Hajdú-Bi- harból. Megyénk 29 ezer vagon kenyérgabonát szállított az országnak. A megye állami gazdaságaiban, termelőszövetkezeteiben és háztáji gazdaságaiban tartják az ország sertésállományánák tiz, juhállományának 7,2, szarvasmarha-állományának piedig 7,1 százalékát. Minden ötödik vágott baromfi — kerüljön belföldi vagy külföldi piacra — a mi üzemeinkből származik. Békés megye adja az ország kolbásztermelésének 9,5 százalékát, tojásból évente ezer fő, ennek kb. fele mezőgazdasági dolgozó. 1945 előtt a megye lakosságának csaknem 75 százaléka mezőgazdaságból élt, s kis töredéke kivételével társadalombiztosítása nem volt. Nyugdíj, szabadság, orvosi kezelés. táppénz, szociális juttatások ismeretlenek voltak a mezőgazdasági dolgozók körében. A Mezőhegyest Állami ménesbirtok nemzetközileg is elit birtoknak számított. Ebben a gazdaságban 1939-ben 1717 gazdasági cseléd volt. A birtokon ösz- szesen 29 szegődményes kategória volt. Minden kategóriában I., II.. III. osztályú alkalmazási minőség és bér volt. Ebben a gazdaságban alapítottak először a 20—40 évi szolgálat után kiöregedett cselédéknek kegydíjat. A gyulai levéltárban őrzött jelentés így emlékszik meg a kegydíjakról: Azok a kiörege- ! dett gazdasági cselédek, akik • legalább 20 évet szolgáltak a ' ménesbirtokon. rászorultságuk esetében kérelmükre ún. kegy- ] díjat kapnak az uradalomtól. A • kegydíj férfi gazdasági cseléd- J neík évi 4 q búza, a cseléd özve- , gyének pedig ennék fele. A < kegydíjat a rászorulóknak évről < évre kérni kellett az uradalom- < tói. í A kegydíjasók egy része félig { a *öldbe vájt, nedves, nyirkos, < teljesen egészségtelen (verem, J putri) lakásban lakik. Egy szó- < bábán 10 személy is lakik, 4 ‘ család egy konyhán. Nem mél- , tó ez sem a 20—40 évi szolgálat ' ■'tán kidőlt: cselédekhez, sem pe- < dig az állami uradalomhoz, j iegyzi meg a jelentést készítő. , Sarkadi István j agrármérnök, , az MSZMP Békés megyei bizottsága t mezőgazdasági osztályának < munkatársa 4 (Folytatjuk) 86 milliót szállít, ami az országos I felvásárlás 12,5 százalékát je- j lenti. Megyénknek a termelés vo- , natkozásában nincs mit szégyen- j keznie. A pxárt és a kormány ál- I tál meghatározott utat az árutermelés növelése közben úgy tettük meg, hogy az élelmiszergazda. ságon belül megyénk élre került. És most jól benne vagyunk a futamban, hiszen az új gazdaság- irányítási rendszer adta lehetőségek még jobb kihasználására készülnek tsz-einkben. Ezt tanúsítja a már eddig jóváhagyott 32 szakosított sertéstelep építésének engedélyezése évente 150 ezer hízott sertés kibocsátásának előkészítésére és a 27 szakosított szarvasmarha-telep beruházási programjának jóváhagyása, egyenként háromszáz férőhelyes vagy ennél nagyobb épületkomplexumok kialakításával. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy megyénk mezőgazdasága igazán csak ezekben az években válik nagyüzemmé, mert most tört be a technika, hódít tért sok új módszer, így széles út nyílik a tömegméretű árutermeléshez. Az élelmiszergazdaság alapvető üzemei, a tsz-ek és állami gazdaságok gyors ütemben készülnek a minden eddiginél nagyobb volumenű termelésre. Ennek rendelnek alá mindenféle és -fajta üzemfejlesztést, beruházást. A vezetők és a dolgozók jól emlékezetükbe vésték az országgyűlés legutóbbi ülésén elhangzottakat: elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk! Kétségtelen, ez így igaz, s itt a megyénkben évek óta ezen az úton járunk, erről beszélnek a kommunisták meg arról, hogyan lehetne még több. még jobb árut termelni, és főleg olcsóbban, mint eddig. Gazdasági eredményeink' mutatják, hogy az árutermelés növeléséért folytatott munkánk hatékony és eredményes. Különösen az utóbbi időben kerül a nagy nyilvánosság elé egyre több köz- gazdasági fejtegetés arról, hogy milyen intézkedések megvalósításával erősödhetne mind anyagilag, mind pedig erkölcsileg társadalmi rendszerünk. Ma már nem is egy külföldi kereskedő úgy rendel árut valamelyik exportáló vállalatunktól, hogy Békéscsabán vagy környékén termesszék és Békéscsabán, Gyulán vagy Orosházán dolgozzák fel. Egy-egy ilyen rendelés a termelői táj becsületét prezentálja, s ilyen kérést 1969 végén nem észrevenni, egyenlő a világpiacon szerzett helyezés feladásával. Ilyet és ehhez hasonló manővert szocialista népgazdaságunk nem engedhet meg. Ezért is vagyunk ott minden jelentősebb külföldi piacon, adunik-veszünk, termelünk és kereskedünk, hogy az itthon természetesnek tartott vívmányainkat — beruházások támogatását, a lakásépítés gyorsítását, a foglalkoztatottságot, a szociális és kulturális igények kielégítését — évről évre növelhessük. Az élelmiszergazdaságon belül azonban távolról sem használjuk ki lehetőségeinket. A termelés tömegméretű kibontakoztatásával jó irányban fejlődnek az üzemek. A feldolgozással, az értékesítés előkészítésével viszont gondjaink vannak. Az újabb ezervagonos hűtőtárolótér üzembe helyezésével javul a raktártér kapacitása, de ha a miskolci és a budapiesti vágóhidra szállítjuk a felvásárolt hízott sertést és marhát. majd vágás után vissza Békéscsabára, a hűtőházba, akkor azt kell mondanunk, hogy a világ leggazdagabb országai közé tartozunk! Ilyen szállítási luxust sehol sem engedhetnek meg, csak legfeljebb nálunk. A Hazafias Népfront mezőgazdasági bizottságának legutóbbi ülésén hangzott el: a Békésben felvásárolt élő állat 15—20 százalékát más megyékben, 50 százalékát pedig Budap>esten vágják és dolgozzák fel. Közgazdászok számítása szerint az élő állat szállítása száz kilométeren felül ráfizetéses: nagy az apadó, törik a jószág. Ez a számítás azonban még nem juthatott el illetékes helyig, hiszen a negyedik ötéves terv során olyan ipari városokban épülnek új vágóhidak, melyek kiesnek mezőgazdasági üzemeink száz kilométeren belüli hatóköréből. A kormányzat felülvizsgálhatná ilyen irányú ipartelepítési politikáját és egy vágóhíd építésével támogathatná Békés megye élelmiszergazdaságának továbbővíté- sét! Ez a létesítmény igen jelentős valutaforrása lehetne az országnak, hiszen a külföldön keresett sonka és Bacon-sertés nevelése és vágása helyben, a megyében valósulhatna meg. kiváló minőségben. Eddig ilyen árut Budapesten és Tatán készítettek elő exportra. Az évi 280 vagonos kolbásztermelés növelése is egy korszerű vágóhíd függvénye. Gondol!uk Békéstől e létesítmény szükségességét nem lehet elvitatni. Itt az élelmiszeripar fejlesztése előtt állnak óriási lehetőségek, s ezek kihasználását elodázni, mint a vágóhíd esetében is történt, lehet ugyan, de a probléma mégiscsak megmarad, a termelőüzemek napirenden tartják. Most, ezekben a napokban ismét elemi erővel tört fel az a gondolat, hiszen az exportra nevelt jószágok — sonka- és Bacon-sertések — felvásárlási ára a jelenlegi belföldi árnál magasabb. Ha az állattenyésztés fejlesztéséhez nép- gazdasági érdek fűződik, akkor ezt az érdeket kiterjeszthetjük a haszonállatok feldolgozására is, hisz az országnak az élő állat és a húsexport szintén érdekes, S ha ez az érdek egy esetleges helyi vágás szervezésével a hagyományosnál több valutát jelent, akkor érdemes megvalósítani! Békés megyében — mint az élelmiszergazdaság rohamosan fejlődő bázisán — az utóbbi évtizedben olyan üzemek épültek, mint a konzervgyár, a hűtőház, a MÉK- telepek, megvalósult a BOV Orosházi Gyárának bővítése, előtérbe került a gyulai tejipar rekonstrukciója, kialakult a gabonafelvásárló, takarmánykeverő üzemhá- iózata. gabonatárházak épültek, mélynek nélkülözhetetlenek az élelmiszergazdaság vertikumához. A mezőgazdasági rész tehát jól felzárkózott a termelés-fejlesztés országos irányához. Itt azonban csakis úgy és akkor használhatjuk ki a termelés-fejlesztésben rejlő tartalékokat, ha a műszaki fejlesztés mindkét ágazatban, így az élelmiszeriparban is szinkronba kerül a termeléssel. A gazdaságirányítás reformjával egyidőben életbe lépett beruházási politika szép és jó eredményeket hozott Békésnek. Nem a sürgető türelmetlenség hangján szóltunk a hiányosságok megszüntetéséről, erről az igen jelentős témáról, hanem olyan aspektusból, amint azt a népfront egyik társadalmi bizottságának ülésén hallottuk. Az érvek mellet, tünk szólnak. Békés nem kohókat kér, hanem eszközt ahhoz, hogy a népgazdaságnak még több valutát adhasson. Részben ez az alapija annak, hogy a kohókban izzhas- son a vas és az ipari munkatermekben ne kísértsen az olykor nyomasztó nyersanyaghiány, s ne kelljen azt az iparcikket exportálnunk, amelyikre idehaza is szükség van. Az érvsort folytathatnánk tovább. Mind-mind azt támasztja alá, hogy Békés megye élelmiszergazdaságának fejlesztése, komplexé tétele országos érdek. Dupsi Károly
