Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-16 / 291 szám
1969. december 16. 3 Kedd Izgalmas szellemi A mezőberényiek jutottak tovább A MEDOSZ által a szocialista origádok között országosan szervezett szellemi vetélkedő egyik ágazati döntőjét december 13-án tartották a békéscsabai ME- DOSZ-székházban. Azok, akik itt mérték össze tudásukat, már előbb számot adtak felkészültségükről. Otthon, az üzemi versenyen elsők lettek. öt asztalnál helyezkedtek el, öten-öten képviselték a brigádjukat és azt a gépjavító állomást, amelyhez tartoztak. így következtek: 1. Gyula, 2. Dévavá- nya. 3. Sarkad, 4. Körösladány, 5. Mezőberény. Külsőleg ítélve 19—40 évesek voltak, túlsúlyban azonban a fiatalabbak. Három nő is ült közöttük, mégpedig egy a 3-as, kettő pedig a 4-es asztalnál. Hónapok óta rendszeresen tanultak, hogy sikeresen szerepeljenek. Már a játék megkezdése előtt rendkívül nagy volt az izgalom, hiszen — tudták — egy egész üzemet képviselnek. Á többiekért is helyt kell állniuk. Húzták a kérdéseket. Először az irodalmi és történelmi ismereteikről adtak számot. Nem is volt könnyű választ adni például erre: „A Kommunisták Magyar- országi Pártja mit tekintett a legfontosabb feladatául Magyar- országnak a második világháborúba való hadbalépése után? Vagy: Mikor, milyen céllal, mely országok részvételével alakult a KGST?” Aztán következtek a gazdaságpolitikai majd a szakmai kérdések. Nehéz volt a zsűri dolga. Négyesnél gyengébb felelet alig hangzott el. így szinte az utolsó percig nem lehetett tudni, hogy ki lesz az első. Végül is a mezőberényieknek kedvezett a szerencse, 42 pontjukkal megelőzték a 41 ponttal nyomukban tartó gyulaiakat és dévaványaia- kat, de a körösladányiak is mindössze 2, a sarkadiak 3 ponttal maradtak le az első mögött. A mezőberényi „ötösfogat” tagvatta Lakatost (Wesenmayer a miniszterelnököt, mondván, hogy kiugrás esetén a birodalom megtorlással él, másrészt hathatós katonai segítséget ígért. Lakatos visszatérve a minisztertanácsba, ezekután a következőkben összegezte a tanácskozás eredményét: A minisztertanács egyhangúlag úgy határoz — szemben a koronatanácson kialakult véleménnyel, mely szerint ha a németek 24 órán belül nem adják meg a kért segítséget, meg kell indítani a fegyverszüneti tárgyalásokat —, ha a németek pár napon belül megtartják mostani ígéretüket, s a segítség tényleg meg is érkezik, úgy Magyar- ország egyelőre hajlandó a harcot folytatni és nem hamarkodja el (!) állásfoglalását a fegyverszünet megkötése tekintetében. Senkinek nem volt ellenvetése és így a miniszter- tanács véget ért. A német segítség természetesen nem érkezett meg. Ezzel ismét bebizonyosodott, hogy az ország szerencsétlen helyzetibői csak egyetlen kivezető út van, a fegyverszünet haladéktalan megkötése és a szembefordulás a németekkel. A kormányzó és környezete végre komoly lépéseket kezdett fontolgatni. De még mindig nem szánták rá magukat arra, hogy rátérjenek az egyenes és határozott útra. Náday tábornokot, a vezérkari főnökség hadműveleti osztályának vezetőjét, akit már korábban felhasználtak hasonló szolgálatokra, az olaszországi szövetséges főparancsnokságra küldték abban a reményben, hátha Alexander főparancsnokkal jobban lehet tárgyalni. A válasz természetesen ugyanaz volt: csak valamennyi szövetségessel egyA vetélkedő egyik jelenete: a Gyulai Gépjavító Állomás Ifjúság a szocializmusért elnevezésű brigádja válaszol. A játékvezető (jobbról) Sziromi József, a Mezőberényi Gépjavító Állomás műszaki ügyintézője. jai pedig a kővetkezők voltak:! Szügyi czki Pál brigádvezető, há- rom lakatos, Szász István, Kom- 1 lódi Imre, Rónai Ádám és a leg- ] fiatalabb Halmosi József érett- ! ségizett ipari tanuló. Nagy taps ; köszöntötte őket az eredmény kihirdetése után. — Sok tanulás előzte meg, amíg idáig jutottunk — mondta Szász István, amikor már elcsendesült a „vihar”. Nem is annyira a szakmai, mint inkább az irodalmi, történelmi és gazdaságpolitikai ismeretek megszerzése okozott gondot mindnyájuknak. Rónai Adám azonban úgy tartja, hogy ezek sem nélkülözhetők manapság. — Aki művelt, jobban, okoszerre lehet fegyverszünetet kötni. Most már valóban nem maradt más hátra, minthogy a szovjet kormányhoz forduljanak. Mielőtt azonban rátérnénk ennek az akciónak ismertetésére, felmerülhet a jogos kérdés az olvasóban: Hogyan gondolhatták Horthyék. hogy a németek nem szereztek tudomást ezekről a tárgyalásokról? A válasz aránylag egyszerű. Horthy és környezete egyáltalán nem volt naív, csak minden áron menteni akarta saját politikai és társadalmi rendszerét és ezt természetesen egy angolszász megszállás esetén könnyebben vélte elérhetőnek. Ifjú Horthy Miklós egy külön irodát tartott fenn, mely már akkor „kiugrási iroda” néven szerepelt a köztudatban. Ennek célja is az angolszászokkal való kapcsolat felvétele i volt. 1944 szeptemberében ez 5 többé-kevésbé közismert lett. A németek, ha nem is pontosan, de nagyvonalakban mindenről tudták. Nem csaptak le azonnal, mert éppen a román fegyverletétel következtében kialakult helyzet miatt gyengének érezték magukat és még nem tudták eldönteni, hogy Horthy helyébe kit ültessenek. Szálasitól, akit ők is komolytalannak találtak, akkor még húzódoztak. De a hadihelyzet és a magyarországi állapotok alakulása sürgette őket is. így abban az időpontban, amikor Horthy végre elhatározta, hogy fegyverszüneti bizottságot küld Moszkvába (szeptember közepén), a németek is Szálasi mellett döntöttek. Ez a döntés pedig azt jelentette, hogy hacsak valami váratlan fordulat nem történik, Horthy és a Lakatos-kormány napjai meg vannak számlálva. (Folytatjuk) sabban tud dolgozni — állapította meg helyesen. Egyöntetű véleményük, hogy a sikerben nem kis részük volt a Mezőberényi Gépjavító Állomás vezetőinek, Uhrin Béla igaz. gáténak. Giricz Béla főmérnöknek, Barna Mártonnak, a termelési és Gerlai Pálnak, az üzem- gazdasági osztály vezetőjének Sok-sok szabad idejüket feláldozták arra, hogy segítséget nyújtsanak nekik a tanuláshoz. Amikor elindultak a vetélkedőre. otthon igy búcsúztatták őket: — Nektek nyernetek kell! Sikerült, még ha egy kis szerencsével is. A második akadályon is túljutottak tehát. A harmadik majd 1970. január 24-én a megyei döntőn következik. Amelyik brigád azon az első lesz, országos versenyre kerül. Nincs megállás tehát. A mezőberényi csapatnak továbbra is tanulnia kell, mert egyre nehezebb kérdésék következnek. Azt talán még érdemes elmondani. hogy a vetélkedőt kitűnően szervezték meg és zökkenő- mentesen bonyolították le. A nagy eseményt egy kis epizód tarkította: az első szünetben adták át a gyulai 3-as számú általános iskola küldöttségének a Békés megyei Gépjavító Vállalat dolgozói által felajánlott pénzösszegből vásárolt televíziót. A DÉMÁSZ szerelési osztálya értesíti a lakosságot, hogy a sarkadi 35/20 kV-oe alállomás. ból kiinduló sarkadkeresztúri, méhkeréki és gyulai 20 kV-os vonalakat 1969. december 17-én feszültség alá helyezi A létesítményen elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes és tilos! 15226 A DÉMÁSZ szerelési osztálya értesíti a lakosságot, hogy a Gyula és Sarkad között megépített 35 kV-os középfeszültségű hálózatot 1969. dec. 17-én feszültség alá helyezi A létesítményen elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes és tilos! 14225 Tanácskoztak a békéscsabai ÁFÉSZ küldöttei Vasárnap délélőtt 9 órakor tartotta meg a békéscsabai ÁFÉSZ rendkívüli küldöttgyűlését. A tanácskozás mintegy 90 résztvevője a MEDOSZ városi bizottság nagytermében hallgatta meg Csicsely Pál igazgatóság elnöke által elmondott igazgatósági beszámolóját. A beszámoló szerint a szövetkezetek a városban mintegy 7, a helyi szervek területén 100 százalékban bonyolítják a forgalmat. Mintegy 4 ezer 5Ö0 fős a tagság, melyből 3 ezer 200 fő Békéscsabán él. Joggal kérik, hogy a város belterületén is a saját boltjaikban tudják a szükségleteiket megvásárolni. A részjegyek utáni kamat a vásárlás utáni visszatérítések a tagság anyagi érdekeltségével van összefüggésben. A rendkívüli küldöttgyűlés is azt igazolja — hangoztatta az elnök —. hogy a fogyasztási szövetkezetek helyesen végezték a politikai és gazdasági feladataikat. Jól képviselték a fogyasztási szövetkezet választott tisztségviselői a tagság érdekeit. A rendelkezéseknek megfelelően szervezték át az öt szakcsoportot. Most már mint társulások tevékenykednek a szövetkezet igazgatósága irányítása alatt. Jól rendezték a kereskedelmi bolthálózat átépítéseit. Ma már az egységek kulturált formában várják vásárlóikat. Új üzletházak, kulturált vendéglátóegységek nyíltak. Az 1970. esztendőben is a város és a helyi szervek területén új építkezésekkel kívánják biztosítani a lakosság kulturált kiszolgálását és városi szinten akarják őket kielégíteni. Back Gyula Stabilizáció és a tenyészállomány növelése A Magyar Forradalmi Mun** kás-Paraszt Kormány legutóbbi ülésén figyelemre méltó határozatot hozott az állattenyésztés, elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés, a vágóállat- és állatitermék-termelés, -feldolgozás, valamint a -forgalmazás közgazdasági ösztönződnek fejlesztésére. A felvásárlási árak növelésé vágómarhánál 5,6, vágósertésnél 2, továbbá az eddigi 2 forintos nagyüzemi felár egy forintra csökkentése mellett az alapárat egy forinttal növelik. Az export vógójuhért kilónként 3 forinttal fizetnek többet 1970. január 1-től. A tej literenkénti felvásárlási árát 20 fillérrel vitték feljebb. A tejtermelés és értékesítés eddigi 40 filléres nagy. üzemi felárából 10 fillért az alapárba számítanak. Így a háztáji gazdaságokban a tej értékesítése után literenkén 30 fillérrel több bevételre számíthatnak. E határozat ismertetésekor a sajtó és a rádió azt emelte ki, hogy a felvásárlási árak növelése nem érinti a fogyasztói árakat Azok tehát, akik e határozat kapcsán a fogyasztói árak felfelé srófolását várták, tévedtek. Nem remélték ugyanis azt, hogy élelmiszergazdaságunk stabilizálódott. Így alkalmas arra, hogy az eszközök átcsoportosításával önerejéből oldja meg az előbb említett nagyarányú árintézkedéseket. Növeli ennek értékét az is, hogy a felvásárlási árakban bekövetkezett változás nemcsak a vágómarha, sertés és juh tartására ösztönöz, hanem a tenyésztésre is. Ismeretes, hogy a tenyészüsző árát átlagosén 3 ezer forinttal emelik. Az új árintézkedések 1970. január 1-én lépnek érvénybe. Ez azt jelenti, hogy az 1969-re leszerződött termékekre — értéke, sítsék az idén vagy jövőre — nem vonatkoznak! 17 z a kormányhatározat ak■*"' kor és azután született, amikor a tsz-ek és az állami gazdaságok dolgozói eleget tettek olyan fontos célkitűzéseknek, mint a kenyérgabona-termesztés fellendítése az ország belső ellátásának biztosítására. Ezzel egyidőben az állattenyésztés részére olyan takarmánytermő bázist alakítottak ki, melynek hozama révén most már szabaddá tehető a takarmány- forgalom! Ezek a főbb jellemzői a kormány mostani határozatának. A határozat célja: a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek jó megalapozása 1970-ben. Érdemes megvizsgálni, hogy megyénk szarvasmarha-tenyésztésében jelenleg milyen állapotok uralkodnak, milyen a fejlődési tendencia? A tanácsi szektorban — amely a tsz-ek és a háztáji gazdaságokban levő állapotokat összegezi — 1967-től a tehéntartás fokozatosan csökken. A KSH adatai a minden évben szokásos' március 31-i állatösszeírás szerint 1969-ben 1955-tel tartottak kevesebb tehenet, mint 1967- ben. A tenyésztésbe állított üszők száma is csökkent, 2284ről 2050-re. Ugyanakkor a hízóba állított állomány 16 734-ről 22166-ra növekedett. Mindennek ellenére a szarvasmarhaállomány 116 ezer 166-ról 119 ezer 891-re nőtt. Ezekből a számokból világosan látható, hogy a tehéntartás tendenciájában az üszőtartással együtt csökkenő. Ha a tanácsa szektoron belül a tsz és háztáji állományban bekövetkezett változásokat vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy a tehéntartás nemcsak a háztájiban, hanem a tsz-ek ben is csökkent. 1969. VI. hó 30-án 21 ezer 400, szeptember 30-án viszont 21 ezer 062 tehenet tartottak a közösben. A háztájiban 1968 első feléhez képest ez év azonos időszakában 800-zal volt kevesebb a tehén. V ajon a vágómarha árának ’ mostani felemelésével tovább csökken-e a tehénállomány vagy pedig megáll a csökkenés? Ez ma még kérdéses. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a tej árának rendezésére, a vemhes üsző tenyésztésbe állítására hozott további intézkedések — a dotáció 3 ezer forintos növelése — jó eszköznek bizonyul a tenyésztési kedv befolyásolására. Bár úgy látszik, hogy a felvásárlási ár kilónkénti 5,6 forintos növelése elsősorban a hizlalásra ösztönöz. Mégis azt kell mondanunk, hogy a tej literenkénti árának felemelését is ide kalkulálva jövedelmezővé tehető a szarvasmarha tenyésztése. Valószínű, az lesz a véleménye a tsz-ekneksa háztáji gazdaságoknak is, hogy ilyen felvásárlási áralakulás mellett határozottan érdemes a tenyésztés előtérbe állítása. A korábban indított tenyész- üsző-akdó — különösen az utóbbi hónapokban — nagy érdeklődést váJtott ki. A háztáji gazdaságok üszőigénylése jelentősen megnőtt. Az év első felében csaknem kétezerrel több üszőt termékenyítettek meg, mint 1968 azonos időszakában. Ugyanakkor a tsz-ekben és a háztáji gazdaságokban — az év első felében — majdnem ezerrel több tehenet vemhesítettek, mint korábban, összességében tehát 2972-vel növelték a tenyésztésbe állított egyedek számát. Ez örvendetes, ennek hatása azonban csak jövőre mérhető. Ha ehhez még azt is hozzászámítjuk, hogy a tenyésztési kedv fellendülése megelőzte az 1970-től szóló ár . és dotáció életbe léptetését, akkor arra gon. dolhatunk: a jövőben nemcsak a tehénállomány csökkentésének megállítását, stabilizálását érhetjük el. hanem valamelyest a növelését is. A z eredmény ilyen értelmű alakulását tehát a most életbe lépő ösztönzőkkel kedvezően lehet befolyásolni, de kérdés, hogy gazdasági szerveink vezetői, dolgozói miként értenek szót a máris tapasztalható tenyésztési kedv kiaknázásában, a tsz és a háztáji gazdaságokban reilő további nagy tenvésztési lehetőségek feltété sában.? Dupsi Károly
