Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-14 / 290 szám

Bemutatjuk őket: Pötyi, aki csapata lélektani gólját szerezte A lányok ott álltak a tatai já- tékcsamok ajtajában. Akkor még nemcsak ők, a szarvasi, szentesi csapat tagjai, hanem a szolnoki­ak is esélyesek voltak az NB II- be kerülésre. Nem csoda, hogy kréta-fehér arccal, remegő aj­kakkal néztek maguk elé. Az izgalom, a feszültség a le­vegőben vibrált. A tét óriási volt, hiszen évek munkája dőlt el rövid két óra alatt. Aztán harsant a síp, megkez­dődött a kézilabda-osztályozó egyik legérdekesebb mérkőzése, a Szarvas—Szentes összecsapás. A stopperóra mutatója alig járt egyszer körbe, amikor Gábor Ma­ri, a szarvasiak szélsője egy le­halászott labdával „elgyalogolt”. Az utánairamodó védők elmara­doztak. a cserepadon ülő szarvas: lányok felállva, torkuk szakad­tából harsogták: — Menj. Pötvi' Lőőőőj! És ő megfogadta a tanácsot. A szentesi kiskapus maga mögé nyúlhatott. Megszületett a Spar­tacus vezető gólja! Lakodalmas házhoz hasonlított a szarvasi öltöző a győztes mér­kőzés után. Pötyi az első gólról beszélt, és látszott rajta, újra át­éli az izgalmas pillanatokat. — Tudiátok, csak úgy dübögött a padló, ahogy vezettem a lasz­tit. Néztem a kapust és mondtam magamnak: Pötyi, nem mész egész a körig, hamarabb ugrassz fel, és a rövidbe teszed a go­lyót... Hű, de jó volt látni, ahogy dagadt a „zsák”. Amikor jöttem vissza a kezdéshez, éreztem, itt nem lehet baj! Nem is lett. A Szarvasi Spar­tacus felkerült az NB II-be. Molnár László szakosztályvezető kimondhatatlanul boldog volt a nagy siker után. Minden lányá­hoz volt néhány kedves, közvet­len szava. Gábor Mariról, a Szentes elleni lélektani gól szer­zőjéről ezt mondta: — Pötyitlel­kesedése. határtalan kézilabda- szeretete és az a 83 gól dicséri, amivel hozzájárult a megyebaj­nokság megnyeréséhez. Pedig ne­héz éve volt az idei! Két évet játszott a képzőben, akkor és most is Mezőtúrról járt át, az idén érettségizett, felvételizett a főiskolán. E kettő és most az osztályozó is sikerült neki. Meg­érdemli a dicséretet! E néhány mondat s a jó játék adta az ötletet e cikk megírásá­hoz. Hogyan lett egy mezőtúri kislány szarvasi, s honnan volt Sporthorgászok klubestje A napokban találkoztunk Margittal Dezsővel, a békéscsabai sporthorgász- ;gyesület pénztárosával, aki a követ­kezőket újságolta: — Mcgvátozott összejöveteleink idő­pontja. A jövőben a békéscsabai sport- horgász-egyesület minden hétfőn 18 órai kezdettel tartja klubestjeit, a Trefort utcai Munkácsy Mihály kultúrotthon- ban. Vezetőségünk minden sporthor­gászt szeretettel vár! A meghívást ezúttal tolmácsoljuk a porthorgászok széles táborának. fl Szarvas SC a Játékcsarnokban Az NB II-be jutott megyebajnok. Szarvas SC férfi kézilabda-csapata ma a budapesti Játékcsamokban viv MNK-mérkőzést az MGM Debrecen­nel. Reméljük, a szövetkezetiek folytat­ják jó sorozatukat és a kupa vidéki elődöntőjéből győztesen kerülnek ki. Gábor Mária energiája ahhoz, hogy mindazt, amit Molnár László elmondott — végigcsinálja? Erre voltunk kí­váncsiak! Meglehetősen prózai helyen került sor a beszélgetésre. Ami­kor szemben ültünk egymással egy-egy hokkedlin, a ruházati ktsz konyhájában, enyhe zsír- és a frissen mosott kő szaga lengett körül bennünket. De sebaj — gondoltuk, a lényeg az, hogy vá­laszt kapjunk kérdéseinkre. — Hogyan kezdődött a szere­lem a kézilabdával — nyitottuk meg kérdéseink sorát. — Úgy, mint a mesében — válaszolt kapásból. — Meglátni, és megszeretni pillanat műve volt.,, de sokáig, kisgé egyoldalú volt ez a -szerelem! _ •>•> — Én imádtam a lasztit, de „ő” sokáig nem szeretett. Min­dig mást csinált, mint amit én akartam! — És volt aki ,összeboronálja" kettőjüket? — Szerencsére igen! Éppen 13 éves voltam, amikor életem első i gólját lőttem. A középiskolában I — amikor Csorna Mihály foglal- ! kozott velünk — már' tudtam, a ; labdajátékok közül a kézilabda I les* az igazi — pedig a kosara- ; zással is kacérkodtam. — Hogy került Mezőtúrról az óvónőképző csapatába? — Ügy hallottam, egy téli, me­zőtúri teremtornán látott meg Molnár Laci bácsi és Janurik Mi­hály, az edző. Eljöttek értem. Gulyán Janos és Csorna tanár úr, no meg szüleim — mert nem volt baj velem -a suliban — el­engedtek. — Mezőtúr és Szarvas közt j oda—vissza 42 kilométer a tá- j volság. Négy év alatt hány órát, ! hány kilométert utazott? Nem volt ez fárasztó? — Sohasem számoltam a kilo­métereket és nem voltam fáradt! \ Volt olyan időszak, amikor az edzésekre is beutaztam, de olyan hetek, hónapok is voltak — és ezek voltak túlsúlyban — amikor amolyan „levelező-tag” voltam a csapatban. De végtére is! Senki sem kényszerített az utazgatásra, azért jártam Szarvasra, mert imádtam a sportot, a kézilabdát, boldog és büszke voltam arra, hogy az NB Il-ben szerepelhetek. És az idén is azon igyekeztem, hogy visszakerüljünk az NB-be! — Ezejc szerint a szakosztály- vezető nem ok nélkül dicsérte Pötyit! Most azonban a sporton túl halljunk valamit Gábor Má­riáról, a főiskolai hallgatóról: Mikor érlelődött meg magában . az a gondolat, hogy óvónő le­gyen? 1 — Erre nagyon nehéz felelni.. 'Talán az is közrejátszott, hogy a j képzős csapatban a lányok annyi szépet mondtak erről a pályáról, i Ez, s a gyerekek iránti szeretet érlelte meg bennem az elhatáro­zást. — Mondjon valamit az intézeti életről. — Végtelenül aranyos emberek tanítanak bennünket. Nagyon sok érdekeset, újszerűt hallunk, ami kapcsolódik a gyerekek nevelé­séhez. Milyen a kollégium? — Bevallom, nagyon rossz volt ott­honról eljönni, de kezdek „akkli- matizálódni” — hogy sportnyel­ven szóljak erről... Csoporttársa­imat hamar megszerettem, jól érzem köztük magam. Hadd te­gyem hozzá: a csapatban is min­denkit egyformán szeretek! — A főiskolai tanulmányokat, a magasabb szintű sportmunkát hogy tudja összeegyeztetni? — Óh, ez majd elválik — ne­veti el magát, majd hamiskás mosollyal megnyugtat bennünket. — Az államvizsga után erre majd jobban tudok válaszolni! — Rendben van, ezért a vá­laszért — annak idején — jelent­kezünk. De addig még néhány „lég"-re lesz szükségünk! — Tessék kérdezni! — Tehát, távirati stílusban: mi a hobbyja, ki a legkedvesebb színésze, táncdalénekese, írója és legkedveltebb időtöltése? Vonz- za-e a volán? — Huh! Egyszerre ennyi kér­dés?! Hol is kezdjem? Szóval, hobbym a kosarazás, Latinovits és Gábor Miklós a legkedvesebb színészem, nagyon szeretem Ko­vács Katit, a beat-et -és tessék megfogódzkodni — a komoly ze­nét. A világirodalom remekeit szoktam olvasni, kimondott ked­venc írom nincs. Hogy mi a leg­kedvesebb időtöltésem? Ne tes­sék nevetni, de ha van egy sza­bad órám. pihenni szoktam. Vi­szont erre ritkán kerül sor. Mert szabad időm — az nem sok van. És a kocsi?! Még nem tudom, megy-e az autóvezetés, de azt hi­szem. ha megpróbálnám (és az apu» kezembe adná a kocsit) biztosan menne! Ebben nem kételkedünk. Pötyi! De a lényeg most az, hogy a tanulás és a kézilabda menjen! Az utóbbival — saját szemünk­kel láttuk — nincs baj. Bizonyá­ra így lesz a tanulással is, s a vizsgaidőszak olyan jól sikerül, mint a tatai osztályozó! Machalek István — Mit cipel Benőkém olyan su­gárzó arccal? _ Már hogyne cipelném öröm­mel ezt a hatalmas csomagot. Meghoztam az atléták válaszát! — Mesélje el gyorsan, mi van a csomagban, mert hátha megint a kollektív munkára való hivat­kozással ez is elrepül! — Hát,.. Ami a kiesést illeti, az megtörtént, de hála a szabály- könyvet ismerő vezetőknek, jö­vőre is lesz NB 1/B-s női csapa­tunk! A válogatott kiesett, a Bcs. Dózsa bekerült. Állítólag azzal fog erősödni, hogy így — egye­dül lesz kénytelen szerepelni! — Na, erre befizetünk! De mondja, igaz az, hogy a csapat­ban egy Erzsivel kevesebb lesz? — Szerkesztő úr! Már maga is?! Megsúghatom, hogy — így lesz, de újabb két Erzsiről is szó van, akik pályáznak a sikerre! — Van még abban a csomag­ban valami érdekes? — Van bizony! Nem tudom, hány kilós az új atlétikai pálya levelezési anyaga, de a dossziék már igen-igen vaskosak. Csak az építkezéshez nem fogtak még Hoz­zá, pedig május 9-én már NB/l B-s viadalt kell Csabán rendezni. Hogy hol? Ezt még én sem tu­dom. Az atlétikák sem! — Ez már baj! De beszéljünk másról! Átigazolási híre nincs? — A csabai liláknál hallottam, hogy Tóth Marci marad, Tóth Csaba, Imri átigazolása százszá­zalékos, Horváth nem jön, s a pénzügyőrös Tolnai megszerzése biztosnak látszik. Csak Kórodi ügye vajúdik még. Vgy hírlik, Bertók, az endrődi Oravecz, Pa- sek, Gajdos már a Szarvasé, A Volán kiadta Kádárt a Gyulai MEDOSZ-nak. Viszont Novák és Sass, aki korábban aláirt a ME- DOSZ-hoz, bajban van! Gyulavá­riban házi fegyelmit akarnak a nyakukba sózni. Az eleki C.sigir J a MEDOSZ-ba kerül, a mezőbe- rényi Harmati viszont Ózdra tart. \ — Mondjon valamit az edzők­ről! — Fél füllel hallottam, hogy a vadonatúj NB H-es csapatok ve­zetői a ganzos Bánáti Rezsővel tárgyaltak. Egyébként Pillér Sán­dor elment! — Hagyjuk a rossz vicceket, Benő! Miért ment volna el? — Elment. Persze, hogy elment, mégpedig Csepregi Jani társasá­gában! Hollandiába utaztak. No, nem az Ajax-hoz, játékosokért, hanem csak baráti látogatásra. A hét végén már itthon lesznek. — Jó is lesz, mert me0 szeret­nénk kérdezni tőle, mit tárgyalt a várpalotai Lakiccsál, Orbánnal, Tóthtal? — Hát még ezt sem tudja, Szerkesztő úr? A négy várpalo­tai labdarúgó Csabára jött gyógy­A Dorogi Szénbányák Igazgatósága 18—45 év közötti férfiakat alkalmaz tőid alatti bányamunkára, csillés ' ' Jó KERESETI LEHETŐSÉG! 44 órás munkahét, nyáron szezonális munkai. Ingyenes munkaruha és lábbeli. Családfenntartónak havi 5 mázsa szén. Hűségjutalom és nyereségrészesedés az előirt feltételek teljesítése esetén Munkásszállás és étkezés kedvezményes térítés ellenében Jelentkezés, bővebb felvilágosítás a járási és városi tanács nunkaügyi osztályán a fogadónapokon és Dorogon Dorogi Szénbányák Munkaügyi Osztályán szóban agy írásban Dorogi Szénbányák Igazgatósága 926 kezeltetni magát. Mivel « Csaha­szállóban nem kaptak szobát, Pillér Sanyi vitte át őket Gyulá­ra. Ennyi volt az egész. Semmi több. Viszont Csorváson érdekes dolgot hallottam! — Bökje ki! — Az egyik bajnoki meccs után „idegen" Wartburg de Luxe-t láttam a pálya előtt. A vásárhelyi Metripon egyik fejese ült a volánnál és a cukrászdába hajtott a hazaiak tehetséges cen­terhalf javai együtt. A „fejes" be­ígért a srácnak ham 2000-ret és egyr év múlva szakmunkásbizo- nyúványt. Mit gondol. Szerkesztő úr, ki volt a közvetítője? — Benfentes Sporttárs! Itt csak én kérdezhetek! — Na jó, elmondom. De úgy­sem tetszik elhinni, A meccs já­tékvezetője volt az, aki összehoz­ta őket! — Ugyan, Benő! Miért bűn az, ha egy játékvezető egyengeti egy tehetséges játékos útját? Inkább arról beszéljen, volt-e műhiba a Bcs. MÁV—Bcs. Építők megyei meccsen? — Mi az, hogy volt! Így tör­tént: 2:0-ra vezetett a MÁV, ami­kor szépített az Építők. Amikor újrakezdéshez álltak fel a csapa­tok. Reinholcz mester igencsak mondta a magáét. Es tudja mit ígért a bíró!? Felemelte a karját, belefújt a sípba és beszéd miatt közvetett szabadrúgást ítélt a vasutasok ellen! Tessék elképzel­ni, a gól után nem is kezdtek, ha­nem mindjárt szabadot rúgtak a gólt kapott csapat ellen! — Miért nem mondta el mind­ezt közvetlenül a mérkőzés után!? Ezt meg kellett volna írni! — Ugyan, Szerkesztő úr, mi ér­telme lett volna? A felek esetleg óvnak, és megint tengeri kígyó lett volna a dologból! Különben is, a MAV-nak és az Építőknek éppen elég bajuk volt az idén a fekete ruhás emberekkel. A bírót úgysem tiltották volna el vagy ha igen, akkor néhány hét múl­va amnesztiát adnak neki, mint annak a játékvezetőnek, aki azt a bizonyos 5:S-re végződött mér­kőzést vezettte! — Nézze, Benő! Az amnesztia mindenkit megillet. Es különben is, most már minden bizonnyal tudja az illető hogy 5:4 vagy 5:5 volt az eredmény! — Látja, Szerkesztő úr, ez az. amit én nem hiszek el! Mai sportműsor Kézilabda: A xm. Békés megyei Népújság Teremkézilabda Kupa má­sodik fordulója Békéscsaba, TJj Gim­názium, 8 órától I» óráig. Cselgáncs: Országos egyéni meghí­vásos serdülő és Ifjúsági verseny, Bé­késcsaba, Központi Tiszthelyettesi Is­kola tornaterme, 9 óra. Asztalitenisz: Megyei n—m. osztá­lyú minósitö-verseny, Békéscsaba, Ró­zsa Ferenc Gimnázium, 9 óra. Sportegyesületi közgyűlések: Bcs. Előre közgyűlése, DAv-kultúrterem. óra. Mezőhegyes! MEDOSZ közgyűlt se, filmszínház, 9 óra. Békésszent9nd- rási Hunyadi közgyűlése, községi kul­túrotthon, 9 óra. Hivatalos lolti- nyereményjegyzék Az 50. játékhéten öttalálatos játékszelvény nem volt. Az egyes osztályokra jutó nyereményösz- szega nyereményilleték levonása után a következő: a négytalála- tos szelvények száma 124 darab, a nyeremény egyenként 29 982 forint A 7377 háromtalálatos szelvényre egyenként 252 forintot fizetnek. A kéttalálatos szelvé­nyek száma 178 461, ezekre a nyereményösszeg 13 forint. (MTI) 16278214

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom