Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-10 / 260. szám

1969. november It. 6 Est láttad otthon? 'T' ipikus szemrehányás. Fő­ként fiatalok hallják, lelki- fröccsök ízesítőjeként. Olykor an­nak szájából, akit valódi és nagy­számú fröccsök ösztökélnek dör­gedelmekre. Mondjuk, apjuktól! Helyben vagyunk. A család: ta­szító és vonzó példák szülője. A nagyobb család, a szülők, testvé­rek mellé sorakozó rokonság még inkább az. Kevés olyan ember van, aki egész életén át ne hordana magá­ban jó és rossz emlékeket arról, hogyan, miként volt ez meg az otthon. A családban. A két szülő, a szülők és a gyermekek között Testvérek békés vagy békétlen együttélésében. A szűkebb vagy kiterjedtebb rokonságban. Az egyént a társadalomba vezető úton a család indítja el. A rossz „röppályáért” sűrűn kaphat szemrehányást. A rossz indításról legtöbbször hallgat a fáma... Vaskos papírköteget lehetne teleímd kérdésekkel. Mi az igazi tisztelet: a vak engedelmesség vagy a józan mérlegelés? Okos dolog-e szeretet címén az egy­mással szembeni kritikátlanság? Meddig terjedhet a megértés, az egymáshoz való igazodás, mint a családi békesség egyik feltétele, s hol kezdődik az egyéniség fel­adása, a személyiség jogairól va­ló lemondás? Lehet-e őszinte lég. kör abban a családban, ahol a rokonoknak, ismerősöknek nem valódi arcukat mutatják? Sza­bad-e megkívánni a gyermektől, hogy szülei útját, életét másolja? Létezhet-e családon belül, s kivé­telt nem ismerő egyenjogúság? Hol a határ a szigorúság és go­rombaság között? 6 ok a kérdés, s ma még ke­, vesebb a megnyugtató fele­let. Pedagógusok, pszichológu­sok, szociológusok kutatják, kere­sik a válaszokat, de ez aligha elegendő. Minden családnak ke­resnie kell, mert sok-sok kérdési­re csakis maguk adhatják meg a sajátosságaiknak nem ellentmon­dó feleletet. Nincs két egyforma család, ahogy két egyforma em­ber sincsen. A magunk hibáira nem ment­ség mások botlása. Ami az egyik családban föl sem tűnik, a mi családunkban hetekre megmér­gezheti a légkört. A személyiség jogainak tisztelete-e az, ami ala­pot teremt a család, szülők és gyermekek, testvérek harmonikus együttéléséhez. Jog az önálló vé­leményre, a vitára, jog arra, hogy a család életének keretén belül megőrizhessem egyéniségemet. Apa és fia vitája csak akkor hi­ba, ha valamelyikük hamisat képvisel, s ahhoz konokul ra­gaszkodik. Anya és lánya között is csak akkor bántóak a villon­gások, ha akamokság, s nem a belátás csiholja azokat. Lehet te­hát vita a családban? Kell, hogy legyen. Így alakul ki a közös nyelv, jön létre a megértés, a kölcsönös megbecsülés. "T1 Utasokból nem lehet életfor- mát emelni, parancsokkal nem lehet embert nevelni. Mégis: a családokban sok van mindket­tőből. A gyerek, aki mindenre csak azt, hallja, nem szabad, ne csináld, végül már azt sem veszi komolyan, amit kellene. iA fe­gyelmezetlen indulatok a türel­metlenség hamis tanácsadó. A rosszul értelmezed: tekintély falat emel, a gyermeki dacosság nevet­ségessé teszi azt is, amiben igaza van. önmagunkkal kell tehát kez­denünk, a saját pici portánkkal, s csak aztán „átkiabálni” a szom­szédhoz, szülőhöz, testvérhez. Sajnos, a családban nem ritkaság az, ami a társadalomban: mindig a másik a hibás, mindig mások mulasztottak, tévedtek... Nehéz lenne eldönteni: honnét hová plántálódott át ez az elpusztít- hatatlannak látszó rossz szokás...? A családok belső élete, har­** múmiája vagy feszültségtől terhes légköre alapvetően a szü­lőktől függ ök, a tapasztaltak, az életet már minden színében isme­rők lehetnek legjobb segítői gyer­mekeiknek, de rossz példává is válhatnak: egymás közötti csúnya veszekedéseikkel, a világgal szembeni alakoskodásukkal, tet­tek és szavak különbözőségével. A jellem, a megértő, de igazsá­gosan szigorú elme a vér szerinti példaképet minden értelemben példaképpé teszi a gyermek sze­mében. S akkor lesütött tekintet nélkül hallgathatja, vállalhatja: igen, ezt látta otthon. Ezt látta, s mert vonzó volt, követte... , M. O. Korszerű nagyüzem lesz Batíonyán A Battonyai Asztalos Ktsz a nagy változások korát éli. A tava­lyi létszám 153 volt, az idén már 211 dolgozót, köztük 59 nőt fog­lalkoztat. A termelési érték 1970- ben 80 százalékkal haladja meg aa ideit. Az ugrásszerű fejlődés alapja az a 12 milliós beruházással készülő új műhelycsarnok amelynek munkálatai a tervek szerint az év végére befejeződnek. A 96 méter hosszú, 12 méter széles csarnok építésének megvalósítása a járási és községi tanács, valamint a ktsz közös összefogását dicséri. A kor­szerű munkahelyen szalagszer űen készülnek majd a határszéli üzem főtermékei; a nyílászáró szerkeze­tek és a bútorok. A vásárlók kö­rében nagy érdeklődésnek örvend az itt gyártott Erzsébet szobagar­nitúra és a konyhaberendezés. Jö­vőre az előbbiből 400, az utóbbi­ból 4500-at készítenek Battonyán. Külön érdekessége a szerelő­csarnok építésének, hogy az csak­nem teljes egészében saját vállal­kozásban készül, hiszen a ktsz ön­álló villanyszerelő-, bádogos-, üveges, és javítórészleggel ren­delkezik. Battonyán gyártják a jászárok- szállási konyhabútort. Ez a gar­nitúra nemcsak szerte az or­szágban, hanem a községben is igen keresett. A helyi bútor­boltban is kapható. A szép ősz nemcsak a mezőgazda­sági dolgo­zóknak ked­vez, hanem a figyelmes szem­lélőnek is. Az utóbbi napok határjáró bolyongása közben gyűjtöttem az alábbi története­ket: Körte, mustárral Kunágota határában a talaj- előkészítést és a vetést végző tsz-tagok egy-egy összehajtoga­tott üres zsákra telepedtek, ta­risznyát bontottak és térdükre terítve a szalvétát falatozni kezdtek. Az ebéd kezdetét nem is annyira a déli harangszóhoz, mint inkább az elvégzett mun­kához igazították. A vetőgép kezelője kacsazsí­ros kenyeret evett körtével, c traktoros pedig a vasárnapról maradt főtt húst hozta ki ebéd­re. S hogy jobb ízű legyen a falat, minden húsdarabot — mielőtt a bicskával a szájába fuvarozta volna — mustárban mártogatott meg. Ez rendjén is lett volna, de hogy hogy nem, összecserélték a két, csaknem azonos színű üve­get. A traktoros jóformán ész­re sem vette, hogy a szomszéd kacsazsirjába mártogatja a húst; s a vetőgépes is csak jó néhány falat után eszmélt, hogy mustáros kenyeret majszol a körtéhez. Nagy baj nem lett a cseré­ből, de a póruljártak nevetve fogadkoztdk, hogy holnap nem ülnek egymás mellé ebédidő­ben. Maszek-traktor A szerkesztő azt mondta a fotósnak, hogy itt az ősz, idő­szerű lenne olyan fényképet megjelentetni a lapban, amely a betakarítási munkákat örökíti meg. Nosza, a fotós rögtön „ló­ra kapott”, hogy „az életből lesse el” a betakarításra legjel­lemzőbb pillanatot. A határt járva, jó néhány, alkalmasnak látszó riportalanyt szalasztott el, várva az igazira. Végre aztán feltűnt a téma. A poros dűlőúton ütött-kopott traktor pöfögött, erőlködve von­szolva terhét: egy kukorica­szárral jól megpakolt pótko­csit. A fotós megállította a mene­tet, szeméhez kapta a fényké­pezőgépet, amikor a traktor nyergében ülő kopaszodó férfi leintette a kattintani készülő riportert. — Rossz lóra tett, uram. Ez az egész határ az enyém. Ma­szek vagyok. A maszek pedig nem szereti, ha reklámozzák... Így aztán odalett a nagy fo- ^ gás. A fotós napokig bosz- szankodott, hogy jó félna­pi keresés után a traktort szúrta II ló és a Az alábbi történet tragikuma jól példázza a gép és az állat mostani, felemás kapcsolatát. Valaki mesélte, hogy egyik is­merőse amolyan „utazgatás” munkahelyen dolgozik. JEgy fürge kis Trabanttal járja az utakat. Egyszer éppen egy lovas ko­csi előtt stoppolt, amikor érez­te, hogy megmozdult alatta a Trabant. Mintha hátulról bele­rohantak volna. Ijedten kapta hátra a fejét és nem hitt a sze­mének. A csomagtartó fedelén egy jókora lyuk éktelenkedett. A jobb sorsa érdemes úrve­zető úgy pattant hi a kocsiból, mintha megcsípték volna. Hol a meglékelt csomagtartót, hol a lovakat nézte; végül is hatal­mas hahotára fakadt. Az történt ugyanis, hogy a mögötte ballagó fogat egyik éhes pacija szemet vetett a le­csószínű Trabant karosszériá­jára. Kiharapott belőle egy da­rabot, rágta egy kicsit, aztán csalódottan kiköpte. Nem ízlett neki... B. I. ÚTON - ÚTFÉLEN pontosan ezt ki. Hétffr Kovács János és Gazsi Pál a sorozatfúró gépnél. Itt kész Di­nek az Erzsébet szobagarnitúra egyes elemei. Az új szerelőcsarnok egyik végében már az asztalosok dolgoznak. Képünkön Tócsán! István, Losh Mihály és Simonies Pál. Ha az új 96x12 méteres csa nok elkészül, a termelés szalagszerűvé válik és a korszerű gyártási mód lehetővé teszi, hogy a ktsz termelési értéke rövid idő alatt megduplázódjék. Fotó: Demény

Next

/
Oldalképek
Tartalom