Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-01 / 254. szám
1969. november i. 5 Szombat Jól működik a vandháti gépjavító vállalkozás Dutra-szerviz Békéscsabáin Jugoszláv sz akent betek látogatása Október 30-án a Békéscsabai Konzervgyárba, Jugoszláviából a Becsei Konzervgyár főmérnökének vezetésével héttagú, szakemberekből álló küldöttség látogatott el. A zömében fizikai dolgozókból álló csoport jutalom-kiránduláson vesz részt Magyarországon. Ennek kapcsán több konzervgyárat látogatnak meg hazánkban. A csabai üzem vezetőivel és dolgozóival a zrenjanmi Békéscsabai Hét alkalmával ismerkedtek meg. A konzervgyár megtekintése után elismeréssel nyilatkoztak a látottakról. Remélik, hogy a kezdődő barátság hosz- szabb távon mindkét üzem kollektívájának eredményes tapasztalatokat ad. Kedves eseménynek voltunk ré_ szesei a napokban Csanádapácán a, ül éves Csonka Béla bácsi lakásán. Béla bácsit és élete párját — akik évek óta kiemelkedően jó eredményt érnek el a libahizlalásban — a Baromfiipari Országos Vállalat Orosházi Gyáregysége és a csanádapácai ÁFÉSZ igazgatósága zománcozott tűzhellyel ajándékozott meg. E közös ajándékot Benkó Imre, a szövetkezet elnöke adta át az időis házaspárnak. A tűzhelyet azzal érdemelték ki, hogy az idei évre a BOV által meghirdetett máj- libahizlalási akcióba — amelyet a szövetkezet aktívan támogatott — Csonka bácsiék nemcsak beneveztek, hanem az orosházi járásban a legjobb eredményt értek el. Ez abban jutott kifejeAz olasz egészségügyiminisztérium hivatalos közleménye szerint a dohányosok átlag hat évvel rövidítik meg saját életüket Az „öngyilkos mánia” ellen a minisztérium széles körű hadjáratot indított orvosok, gyógyszerészek, a rádió és a televízió, valamint a művelődésügyi minisztérium részvételével. Az orvosokat felkérték, hogy ne dohányozzanak betegeik jelenEGY ÉVVEL ezelőtt alakult meg Békéscsaba határában a ger- lai Magvető és a békéscsabai Május 1 termelőszövetkezetek közös gépjavító vállalkozása. A Gerla—Vandhát Gépjavító Vállalkozás életre hívásának célja az volt, hogy á két tóz gépparkjának karbantartása, javítása kiegyensúlyozottabb, gördülékenyebb legyen. Ökot erre az adott, hogy a gépjavító állomások átszervezése után a mezőgazdasági munka- és erőgépek folyamatos javítása nem volt biztosítva ezen a területen. A két termelőszövetkezésre, hogy a leszerződött 30 libából eddig a szövetkezetnek átadott 18-nak a mája meghaladta a fél kilogrammot. Béla bácsiék a 18 májlibáért 6091 forintot kaptak. Ehhez hozzájött még a takarmánytérítés. E kedves eseményt követően azt is megtudtuk Benkó Imrétől, a szövetkezet elnökétől, hogy az utóbbi egy évben jelentősen fellendült Csanádapácán a libahizlalás. Ez mindenekelőtt a májprémium növekedésével magyarázható. A számok is ezt érzékeltetik. Ugyanis amíg a múlt évben 10 ezer liba meghizlalására kötöttek szerződést a községbeliek. az idén ez a szám 14 ezerre! növekedett Kép, szöveg: Balkus Imre létében, a pedagógusok pedig ta- ; nítványaik jelenlétében. Elhatá-! rozták, hogy jelentősen megnövelik a „nem dohányzó” kocsik számát a vonatokon. Újabb kísérleteket indítottak alacsony nikotin. és kátrány tartalmú cigarettaféleségek kikísérletezésére. A cigaretták és egyéb dohányáruk reklámozása Olaszországban már évek óta tilos. zet viszont egyenként képtelen volt olyan kapacitású javítórészleg fenntartására, amely él tudta volna látni ezt a feladatot. Külön- külön nem rendelkeztek olyan szakgárdával sem, amely ezt a munkát fennakadás nélkül meg tudta volna csinálni. A két gazdaság vezetői úgy okoskodtak, hogy mivel a közeli szomszédság adva volt és a csabaiak már rendelkeztek a vállalkozáshoz szükséges épületekkel, cisszevonják a gépjavítást együttes felügyelet mellett önálló irányítással. A vállalkozás jelenleg gépjavítással, bognár- és kovácsmunkákkal, gumijavítással és egyéb műszaki munkákkal foglalkozik. A két termelőszövetkezeten icívül más közös gazdaságok gépeinek javítását is vállalja s a környéken lakóknak szolgáltató igényét is kielégíti. A vállalkozás hetven dolgozója és tíz szakmunkástanulója tehát nincs munka nélkül. MIT eredményezett egy év óta az új típusú szövetkezés? Erre az 1969-es év háromnegyedévi mérlege ad választ. Az mór bizonyos, hogy a két tsz vezetősége jól kalkulált. A vállalkozás eredményesen dolgozott. Egymillió 212 ezer forintos nyereséggel zárták a három negyedévet. Az egész évre tervezett termelési értéket 95 százalékra, a jövedelmi tervet jóval 100 százalékon felül teljesítették. Évi költségtervük 5 millió 283 ezer forint. Ebből szeptember végéig csak 4 millió 763 ezer forintot használtak fel. S hogy az ösz- szevonás megfelelt a várakozásnak, bizonyítja az is, hogy szabad kapacitásuk kihasználásával 870 ezer forint értékű munkát teljesítettek idegen megrendelőiknek és a környék lakosságának. Ez az összeg a vállalkozás össztermelésd értékének 15 százaléka. Lényeges momentum az is — egyelőre forintértékű haszna nincs kimutatva —, hogy a két termelőszövetkezetben az előző évekhez viszonyítva, jóval kevesebb volt a gépek javítása miatt kiesett munkaóra. A gépek állása nem érte el az 5 százalékot. A folyamatos kihasználás különösen a nagy mezőgazdasági kampányokban, az időben elvégzett munkák gazdasági jelentőségében komoly tényező. HOGYAN érték el ezeket az eredményeket? Tímár Mihály, a vállalkozás műszaki vezetője és Ledzényi Pálné főkönyvelő erre is választ adtak. Ebből kiderült, hogy a munkafegyelem és a bizonylati fegyelem megszilárdítását, a jól képzett szakemberek célszerű irányítását tekintették és tekintik továbbra is legfőbb feladatuknak. A munka megfelelő szervezése nélkül jó eredményeket elérni nem lehet. A vállalkozás kollektívája ezeket az alapvető feladatokat jól oldotta meg s ezt a már elmondottakon kívül az is bizonyítja, hogy a Vörös Csillag Traktorgyárral arról tárgyalnak, hogyan lehetne a vállalkozás keretein belül megszervezni a traktorgyár termékeinek szervizellátását. Elsősorban a Dutrá-család- ról lenne szó, melynek ezen a területen tudvalévőén nincs szerviz- állomása. A vandháti vállalkozás tehát eredményesen dolgozik. Egyet azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni. Nem lehet cél újabb gépjavító vállalatok, más néven gépjavító állomások szervezése. A szakemberek és a technika ösz- szevonása, ha erre lehetőségek vannak és jól meggondolják az illetékesek, viszont hasznos lehet. B. 3. ' A valóságról beszélünk, ha ezt a kifejezést használjuk: termelőszövetkezeti építőipar. A tsz nem kisipari szövetkezet és nem építőipari vállalkozás. A termelőszövetkezetek ácsai, kőművesei, szakiparosai, együttesen pedig épitőbrigádjai. közös vállalkozásai vagy vállalatai azonban ma a szakmában tekintélynek számítanak, munkájuk még a legátfogóbb, legnagyobb számokkal dolgozó statisztikában is nyomot hagy. Nélkülük ma nem beszélhetnénk a magyar mezőgazdaság fellendülésének szakaszáról, az Igazi nagyüzemi kombinátok létrejöttéről. A kisipari szövetkezeti, tanácsi és állami építőipar ugyanis képtelen lett volna felépíteni azt a sok milliárd értékű épülettömeget, amely a fellendülés egyik legfontosabb bázisa. Ebből a bevezetésből már az is kiderül, hogy ezt a kapaci- i tást, ezt a mezőgazdasági termeléstől látszólag távol álló ipari erőt a szükség hívta létre. Az istálló kellett és a faluban ott éltek a kőművesek, ácsok, szakiparosok, akik nem is nagyon örültek annak, hogy távoli munkahelyekre, nagy szakmai vállalatokhoz kell ingázniuk. Megalakultak tehát a brigádok. Szakképzettségük a feladatok növekedésével párhuzamosan edződött, fejlődött, soraik feltöltődtek. így jutottak el odáig, hogy helyenként már építészmérnököt is tudhatnak soraikban, esetenként már bonyolult technológiájú építkezést is vállalhatnak. A tsz szorosan vett, zárt köréiben azonban nem tudtak megmaradni. Ennek két oka is volt Egyrészt a saját üzem építkezése nem volt folyamatos. Amikor éppen nem épült százas istálló, kár lett volna az értékes, gyakorlott együttest szélnek ereszteni, aztán három hónap múlva újra összeszedni. A másik, hogy kívülről is jelentkezett, sőt dörömbölt az igény. Ez a folyamat azonban nem volt mentes az ellentmondásoktól. A tsz-ek úgynevezett kiegészítő tevékenységének éppen ez vált az egyik legproblematikusabb ágazatává. A részleteket talán jobb volna mellőzni, de tény, hogy a kiegészítő tevékenységet általában szabályozó minisztertanácsi határozat után most még egy, újabb minisztertanácsi határozatra volt szükség ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti építőipart helyére lehessen tenni a népgazdaság szerteágazó láncolatában. A határozat nem csökkenti a termelőszövetkezeti építőipar rangját, sőt újra külön aláTakatókos áttörök (Tudósítónktól) Kevermesen az elmúlt tvben az általános iskola tanulói 69 ezer forintot tettek takarékbetétbe. Évi eredményükért a takarékbetét-gyűjtési versenyben 2600 forint jutalmat kaptak. Az idei tanévben is sokan vesznek részt a takarékossági mozgalomban. Már eddig mintegy 10 ezer forint van takarékbélyegekben elhelyez, ve. A Világtakarékosségi Napon, ünnepséget tartottak és a legtöbbbetétet gyűjtő tanulók között jutalmat osztottak ki a takarék- szövetkezet képviselői. Reményük van arra, hogy a versenyben az idén is első helyezést érnek el. K. G. húzza fontosságát, megérdemelt becsületét óvja, meghatározza tevékenységének fokozatait. A szakma legkisebb — és érthetően a leggyengébb — láncszemei a hagyományos tsz- építőbrigádok, építőrészlegek. Ha ezeknek szabad kapacitásuk marad, vállalhatnak munkát a lakosságtól, a tanácsoktól : a járás területén belül. Annak érdekében azonban, hogy a pénzszerzési szándék ne mehessen az otthoni feladatok megoldásának rovására, a külső munka nem lehet több. mint a kapacitás egyharmada. A következő fokozat a termelőszövetkezeti, építőipari közös vállalkozás. Ezek azok a bizonyos TÖVÁLL-ok, amelyek sok szép feladatot oldottak meg, de esetenként, túlbecsülve erejüket vagy megszédülve a dörömbölő külső igényektől, bizony kudarcokat is vallottak. Számukra a határozat lehetővé teszi, hogy a saját megyéjükben, valamint a közvetlen határos megyékben is dolgozhassanak. Nem a Minisztertanács, hanem az élet bizonyította be, hogy a TÖVÁLL a fejlődésnek csupán egy közbeeső fokozata. Az igényes feladatok megoldása erős egységeket kíván. Olyanokat, ahol már a legfejlettebb technikát is alkalmazhatják, ahol már nem csupán kivitelező, de tervező építészmérnököket is foglalkoztatnak, akik már nem a megbízótól várják, hogy az anyagokat beszerezze és a helyszínre szállítsa. Ennek a fejlettebb igénynek a termelőszövetkezeti közös építőipari vállalat felel meg. Ez önálló, jogi személy, méretei több közös vállalkozás együttes erejének felelnek meg, formája lényegesen már nem különbözik a tanácsi vagy állami vállalatokétól. A gazda viszont az alapító tsz-ek összessége. Nos, a határozat kimondja, hogy az ilyen vállalatok bárhol, bármely építőipari munkát elvégezhetnek. Az igazgatótanács dönti majd el, hogy a vállalat ötszázas istállót épitsen-e a faluban vagy bérházat Budapesten. Rajtuk múlik, hogy okosan határozzanak. Az új minisztertanácsi döntés tehát nem csökkenti, hanem növeli a termelőszövetkezeti építőipar becsületét Az elhatárolások célja a jobb munka nélkülözhetetlen feltételeinek biztosítása. A termelőszövetkezetek vezetőitől, építőipari szakembereitől függ ezután, hogy az elvi döntés élő tartalommal telítődjék, a tsz-építő- ipar elismerése tovább fokozódjék! F. D. A BOV és az ÁFÉSZ közös ajándéka Csonkáéknak Benkó Imre, a csanádapácai ÁFÉSZ elnöke átadja Csonka bácsinak és feleségének a BOV és a szövetkezet közös ajándékát (Jjabb hadjárat a dohányzás ellen A termelőszövetkezeti építőipar
