Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-04 / 256. szám

1969. november 4. 6 Kedd Tatarozzák a békési görögkeleti templomot A Műemlékvédelmi Felügyelőség és a gyulai görögkeleti konzisztó- ri™ a békési községi tanács anyagi támogatásával tataroztatják a műemlék-jellegű, 1'791-ben épült békési görögkeleti templomot. (Fotó Márton) A Gyulai Harisnyagyár KlSZ-klubjápak novemberi programjából A Gyulai Harisnyagyár KISZ- szervezetének ifjúsági klubja rendkívül színes és érdekes prog­ramot állított össze novemberre is. A november 2-i Koszta Rozá­Ezer­forintos ősz Vízszintes: 37. Gyulán élő me­gyei író. A múzeumi hónap alkal­mából írói estje volt a gyulai já­rási könyvtárban. (A választ a Népújság 1969. október 29-i szá­mában keresse!) 42. Férfi bece­név. 43. Talál. (—’)■ 45. Hitelez. 46. Kártyaletét. 47. Lovas bérko­csi. 49. A lakóhely 50. Utazó­táska. 51. Hadsereg franciául. 52. Ritka németül. 53. Kötőszó. 54. Személynévmás. 55. Filmet jelenít. 58. Elkülönített női lakosztály a mohamedánoknál. 59. Vissza: mór. zehang. 60. Betűt vet. 61. Nem ér­dekli. 62. Kimondott betű. 63. A munkateljesítmény mértékegysé­ge. 64. Egy angolul. 65. Vigyázó. 66. Közkedvelt reggeli ital. 68.... urbán, távolsági telefonbeszélge­tés. 70. Közismert tv-műsor. 75. Ozmium vegyjele. 76. GR. 77. Vissza: iparos. 78. A göröngy. 80. Te németül. 81. Római ötven dup­lázva. 82. Esze betűi keverve. liánál tett műteremlátogatás után, 6-án a nemzetközi mun­kásmozgalom kérdései, 10-én „Művészet az ifjúságért — if­júság a művészetért” zenei soro­zat előadásai hangzanak el. Nyomdászgrafikák címmel Stei­gerwald István klubtag műveit állítják ki 11-én, 16-án pedig asztalitenisz háziversenyt rendez­nek. A november 20-i „Mini Ma­gazin” általános vitaestje jórészt humoros írásokat foglal magába, míg november 21-én, a Köröstáj- esten a Népújság szerkesztőivel és kulturális munkatársaival ren­deznek ankétot. Ép lélek, ép test IdSQBS f!0r, — türelmetlen, ide­ges emberek. Általános megálla­pítás ez a huszadik századról, melyben a rakétasebességű tudo­mányos és technikai fejlődés üte­mét nehéz követni az embernek. A változás szakadatlan. Közben világszerte nő az önmagukkal és az élettel harcban álló, kiegyensú­lyozatlan emberek száma minden technikailag civilizált államban. Így nálunk is, mert az anyagi jó­lét csak egyik előfeltétele a lelki egyensúlynak. Ahhoz, hogy valaki egyénileg boldog és társadalmilag hasznos életet élhessen, még testi és lelki egészség is szükséges. A lelki egészség megbomlása esetén idegorvosra van szükség és nemcsak azért, hogy valaki meg­előzzön egy összeroppanást. Köz­tudott ugyanis, hogy az orvosokat — különösen a belgyógyász és nő­orvost — panaszaikkal felkeresők nagy százaléka ideges eredetű megbetegedésben szenved. Van­nak tehát és nem is kevesen olya­nok, akiknél az idegrendszert so­rozatosan érő ártó hatás testileg is, kárt okoz. Békéscsabán sokáig nem volt mindennapos szakrendelés, csak hetenként járt át Gyuláról idegor­vos. Ez az egy nap azonban na­gyon kevés volt. 1967 óta viszont Békéscsaba látja el a saját SZTK körzetén kívül az orosházi ren­delőintézethez tartozó betegek szakrendelését és Békéscsaba be­tegeinek ideggondozását. Kettős feladat ez. A szakrende­lés túlnyomórészt szervi elválto­zásból adódó betegségekkel foglal­kozik, a gondozóban pedig a sú­lyosabb és könnyebb idegbetege­ket gyógyítják. A gondozási rendelésre, minden beutalás nélkül mehet bárki, meg­hallgatják, megvizsgálják, kezelik, szükség esetén kórházba utalják. Sajnos, még ma is sok embert köt a régi előítélet: szégyennek tartja ezt a betegséget. A gyökerek mesz_ sze, abba dz időbe nyúlnak visz- sza, amikor még minden betegsé­get titkolnivalónak tartottak. Épp ezért szép eredménynek számít, hogy Békéscsabán 2300 gondozottat tartanak nyilván az összesen megvizsgált 4200 beteg­ből. A szakrendelésen pedig 6000 kartont őriznek, de ennél jóval többen fordultak meg itt, ha az alkalmassági és egyéb hasonló vizsgálatokat is számba vesszük. A rendelés a nagy forgalom el­lenére, kicsiny helyen folyik. Egyetlen szobában. Az orvos és asszisztensnője olyan egyéniség, akikhez bizalommal lehet fordul­ni. A betegek egy részére mégis zavaróag hat, hogy nem beszélhet négyszemközt a specialistával. Sokan vagy kevesen keresik fel a rendelőt? Ha a napi 40—50 kö­zötti átlagot vesszük, sokan vagy legalábbis elegen. De a valóság­ban létező — pontosan ugyan nem ismert — igényhez viszonyítva kevesen. Siók még a magában ver­gődő, segítséget nem kérő, épp ezért fokozatosan romló idegálla­potú ember. Probléma még, hogy nincs mód, vagy igen kevés, a korszerű pszi­choterápia alkalmazására. Ennek egyik oka maga az előbb említett elhelyezés, a másik a betegek tá­jékozatlansága az új gyógymód felől. Pedig a beteg embert befo­lyásolni kell, nemcsak gyógyszer­rel ellátni. Hatni kell az értelmére és az érzelmi életére. A sikeres gyógyítás aktív közreműködést kíván a betegtől, nem elég csupán az orvos megértése, segítőkészsé­ge. Elengedhetetlen a beteg bizal­ma, gyógyulásba vetett hite. Még nagyobb türelem szükséges a be­teg részéről a lelki úton való gyó­gyításnál, hogy a lassú haladás el­lenére se szakítsa meg a kezelést. Mindezen nehézségek dacára lényeges előrelépés történt Békés­csabán a két év előtti helyzethez képest, amit a közölt számok is mutatnak. Ezek a száraz adatok egyben az erőfeszítést, a munka és hivatástudatot is tükrözik. A szakrendelő kedvezőbb elhe­lyezése, berendezése a közeljövő­ben megvalósul, az SZTK új épü­I létének átadásával. Mód lesz a pszichoterápia alkalmazására is. I Jóval nagyobbak lesznek tehát a gyógyítás lehetőségei s nyilván még többen jönnek majd ide vál­ságos idegállapot esetén. Azt azonban, hogy minél keve­sebb ember lelki egyensúlya bo­ruljon fel, a legjobb betegellátás­sal sem lehet megoldani. Sokat te­het viszont minden egyes ember önmagáért és egyik ember — a másikért. Sokszor csak egy jó szó kellene, vagy egy kis idő, törődés mások gondjaival, nem hagyni magára senkit. De míg ez kölcsö­nös dolog, nem egy embertől függ — gyakran többektől, csoportoktól —, addig önmagát -mindenki maga nevelheti, alakíthatja. Kell az élet örömét érezni, élni tudni; okosan alkalmazkodni a környezethez, körülményekhez; időt hagyni passzióra, pihenésre; megőrizni valamit a gyermekkor­ból, ifjúságból; célt kitűzni állan­dóan és küzdeni érte; csodálni a természet szépségét és nagyságát, alkotásainak — az ember és bele­értve — tökéletességét; dolgozni azzal a tudattal, hogy amit csiná­lunk, arra szükség van és nem múlik el nyomtalanul. Vass Márta Óhajtó mondatok József Attila első verse, a bol­dogság gyermeki ábrándja, óhaja adta a sok közül egy nyelvtan­órám alapgondolatát... a tisztázó­dó nyelvi szabályok élettel átita­tott tartalmát. De szeretnék gazdag lenni Egyszer libasültet enni Jó ruhában jámi-kelni S öt forintért kuglert venni! Villanásnyi képsor, sóvár gó gyermekarc, ábrándos és fáradt két gyermekszem üzent a ma kis­gyermekének, melyre választ kell adni: összehasonlítva, a gondol­kozni kezdő gyermek való életről kialakuló élményeibe illesztve a múltat és a mát. őszinték a ma óhajtó mondatai. Kirándulni... lovacskázjii... sokat játszani... sok ötöst kapni... és hi­hető, érthető komolysággal mond­ja Tokai Editke: y...hogy ne legyen háború!’’ Evésre, __ ruhára nem gondoltak, a töprengő kis harma­dikosok... csokoládét naponta esz­nek, új a ruha, új a cipő... Olyan szép, jó ma gyermeknek lenni! Szélesedtek, rhúltat tártak fel a költő szavai, mához ragaszkodó lett a hangulat. A szegénység fo­galmát, az éhség hihetőségét a ie- lences kis Attila álmai, óhajai lop­ták be a mai gyermek szívébe. Gyors és őszinte a válasz: milyen EZERFORINTOS ŐSZ 2 SZELVÉNY dm* NOVEMBER: TV-HŰNAP Most 3030 Ft-ért is vásárolhat televíziót! üz OTP hitelügyletet helyben, azonnal intézzük! 0 BÉKÉSCSBBfll VILUMOSSAGI SZÜKÖZLEIBEN Tanácsköztársaság útja 19.) DÍJMENTES HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS, BEMUTATÁS, SZAKSZERŰ flNTENNAFELSZERELÉS jó ma... tanulni, játszani! Nem ne-, hét, sőt kötelező nyelvtanórán is a gyorsan megvalósuló kis vá­gyakból összeállítani a ma bol­dogságának szépségét, vidámságátj igazságát. Az egyik kis barna fiú, Horváth Karcsi is óhajtani akart valamit. Bátor volt odáig a mon- I dat, hogy „Én nagyon szeretnék...”i de egyre furcsább gond ült az ar- 1 cára, majd határozottan kivágtaj | „...nekem mindenem megvan”J Máris sorolta a társasjátékokéit labdákat, a nagymamától kapott I meséskönyvet... a nyaralást. Bennem is kialakult egy óhajtó mondat: Oh, de jó lenne, ha ma élnél, Attila!... De boldog lennél, I ez a sok nyíltszívű, csak szerete- tét ismerő gyermek minden örö- : mét megosztaná veled, e sok jó dologból a legszebb jutna neked, \ minden versed értelme: a sze- \ génység nehéz múltja, a megváló- \ sült szabadság igazsága. | Nyelvtanóra? Igen! A szabályo­kat valósággá, elfogadott gyermeki igazsággá, a mát önálló vélemény- nyé formáló mondatok igaz ér­tékűek lettek. Az átélt, gyermeki szívvel megcsodált hihetetlen múltból alakult ki a ma szerete- te, gyermeki közelségbe jijtt a rossz és a jó, a szegénység és a gazdagság. Megszerették Attilát, megszerették önmaguk gyermek­korát: a mába akarták átlopni a rojtos szalmakalapú, sápadt arcú kisfiút, mert nagyon jó ma gyer­meknek lenni. Töprengtem, átéltem én is az évtizedek távolságát, a ma neve­lőjének felelősségét: ha mindnyá­jan, szülők és nevelők, közömbö­sek és lelkesek együtt keresnénk a múlt emlékeiben az átélhetöt, a gyermekben gondolatokat, képeket ébresztőt, akkor ritkábban monda­nák ki sokan. hogy „nem tudjá- tik ti, hogy milyen volt régen.” Érezzük mindnyájan a máért vál­lalt felelősséget, mert félünk <* múlttól. Szeressék tehát a gyerme­kek is úgy a mát, hogy észre ve­gyék a sok van kö&ött, a „mi len­ne, ha nem lenné”-t is. Kicsik az én tanítványaim, lel­kesek, őszinték: megszerették a gyermek József Attilát — a kis­dobos raj névadója lett. Szeres­sétek meg majd a forradalmárt, a renjfithetetlen akaratú költőt is. Ez legyen a szülő, a nevelő, a tár­sadalom felelőssége, mert olyan jó egymásért is. cselekedni, becsület­tel élni, építeni, megvalósítani minden óhajtó mondatot. Csausz Vilmosáé tanítónő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom