Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-29 / 277. szám
1969. november 29, 6 Szombat 1 Magazin v _____________________________a D iákok a katedrán A sarkadi gimnázium diákjai a hagyományokhoz híven, az idén is megtartották az önkormányzati napot. Ez gyakorlatilag egynapos diákuralmat jelentett, ha nem is a tanárok, de az iskola fölött. Szóval, minden a feje tetejére állt, de nem úgy, ahogy azt az ember az első hallásra elképzeli. Az órákat a legkiválóbb tanulók tartották és némelyikük bizony szigorúbbnak bizonyult a X>rofi-tanároknál. Osztályoztak, feleltettek a bot-csinálta profesz- szorok, de becsületükre legyen mondva, példás fegyelmet és rendet tartottak, „A diáktanárok bebizonyították — írja levelében Csausz Mariann —, hogy nemcsak felelni, hanem ha kell, kérdezni is tudnak. Minden sikeres óra mögött komoly felkészülés, alapos tudás állt. Az önkormányzati napon sok ötös született, de egyáltalán nem az újdonsült tanárok engedékenységének jóvoltából.” így tehát ezen a napon a diá- ko foglalták el a katedrát. Az igazgatói székben az iskola KISZ- titkára ült és még a hivatalsegédet is a tanulók helyettesítették. A hivatásos tanárok csak csendes (és nagyon elégedett) szemlélői voltak az eseményeknek. Jövőre — úgy hallottuk — tovább tökéletesítik az egynapos diákuralmat. A tanárokat az ön kormányzat idejére... szabadságolják. A szabad ég alaft Méhkerék eléggé kiesik a forgalomból. Három kilométer hosz- szú út vezet be a községbe, igaz semmivel sem rosszabb, mint a főút. Sok libát tartanak az itteniek, hiszen, majd minden ház előtt lehet jó néhányat látni a sziszegő szárnyasokból. Bent, körülbelül a község közepén, új épület magasodik a földszintes házak fölé. A bejáratnál aranybetűs tábla: „Nicolae Balcescu Tsz központja”. A sötétbe burkolózott házak közül úgy emelkedik ki, mint egy világítótól any. Az emelet egyik szobájának ablakán sárgás fény- világít a kora őszi estébe. Bent, a meleg irodában fiatal férfi hajol az íróasztal fölé. — Az elnök elvtársat keressük! — Én vagyok, fáradjanak beljebb. Először meglepődünk, hiszen az, aki elnökként mutatkozik be jóval harmincon alulinak látszik. A beszélgetés könnyen indul. — Kétéves voltam, amikor szüleimmel a községbe kerültem. Apámék gazdasági cselédek voltak, így én is hamar belekóstoltam a paraszti élet minden kínjába, keservébe. Négy osztályt itt végeztem Méhkeréken, majd bekerültem Gyulára, hogy elvégezzem a másik négy osztályt. Apámék nem akarták, hogy paraszt legyék én is, és a makói közgazdasági technikumba Írattak be. 1960-ban végeztem és könyvelő lettem a helyi fmsz-nél. De valahogy nem tetszett ez a foglalkozás. Tudja, aki egyszer megkóstolta a paraszti életet, még, ha annyira keserves is volt. annak nem ízlett, hogy egész nap a négy fal közé zárva töltse el az idejét. Szinte börtönnek éreztem a szobát és állandóan azon törtem a fejem, hogyan tudnék újra kikerülni innen a szabad ég alá. Egy választásom volt. A továbbtanulás. Persze, apámnak nem mondtam meg először milyen iskolába készülök. Aztán árultam el csak, amikor felvettek a Székesfehérvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba. 1963-ban ezen az akadályon is túljutott. Hazajött ide, az isten háta mögötti községbe, de most- már a tsz-ben vállalt állást, üzemegységvezető lett. Három év sem telt el és megbízták az üzemgazdászi teendők végzésével. Közben az a megtiszteltetés érte, hogy felvették a pártba. A következő hír már őt is váratlanul érte. Amikór elvégezte a marxizmus— leninizmus esti egyetemét, megválasztották a község párttitkárává. Két évig intézte a település ügyes-bajos gondjait. Függetlenített titkár volt, de nem szakadt meg kapcsolata a tsz-szel. Nevezetes dátum lett életében 1968. február 10-e, A tsz közgyűlése elnöknek választotta. És ekkor még alig volt 26 éves! Sok álmatlan éjszaka következett a választás után. (Vajon bírom-e a több ezer hold gondját-baját? Vajon hallgatnak-e majd rám az emberek? Sikerül-e elérnem, hogy egyszer, annyi év után, mérleghiány nélkül zárjon a termelőszövetkezet ?) Ilyen gondolatok tartották ébren azokon az éjszakákon, amelyeken más. hozzá hasonló korú fiatalember moziba, kocsmába, vagy bálba járt. « Szerencsére olyan segítőtársai akadtak, akik mindenben támogatták. Sikerült az eddig elég sok gondot okozó munkafegyelmet megszilárdítaniuk és már abban az évben 105 százalékos teljesítéssel zárta az évet a tsz. Persze, így utólag könnyű beszélni azokról a hónapokról. De mennyit kínlódott, veszekedett, amíg minden egyes embernek elmagyarázta a raj utó feladatot és hány fegyelmi bizottsági ülésen kellett részt vennie, amíg elérte, hogy elmaradjon a hagyományos reggeli féldeci és, hogy a szakképzetlen vezetők helyére hozzáértő emberek kerüljenek. A tények önmagukért beszélnek. Az 1967-ben kiosztott 7870 forinttal szemben 69-ben már 13 ezer forintot osztottak ki átlagosan egy tagnak. Az egykori gazdasági cseléd 27 éves fia kitűnőre vizsgázott: a munkát, életcélt adó közös gazdaságban. Rúzsa György — mert mindenki így ismeri és tiszteli a faluban — hatezer hold gazdája. Emberöltővel ezelőtt földbirtokosnak számított volna. Most alighanem az ország legfiatalabb tsz-elnöke. Béla Ottó Bachtól a beatig A Gyulai Harisnyagyár KISZ- szervezeténék kétszeres kiváló ifjúsági klubja nemrégiben indított sorozatot Művészet az ifjúságért, ifjúság a művészetért címmel. Ennek keretében a képzőművészek már a harmadik tárlatot rendezték meg, a zenei sorozat viszont most kezdődik, december 2- án. Itt dr. Lőrincz András vezetésével előadás hangák el — természetesen sok zenével — melynek címe Bachtól a beat-ig. Várkonyi András: Egy szegény albérlő Albérletbe költöztem és Rögtön már az elején Panaszaim túlszárnyalnak A szegény kis gyerekén Szobám hossza másfél méter Szélessége annyi sincs De azt mondják, manapság Egy ilyen szoba szinte kincs Ezért persze ötszáz forint Nem is olyan nagy dolog Kis szobácskám visszhangozza Utója gyomra korog Házinéni, házibácsi Azonnal lekáderez Iszik? Eszik? Alszik? Nőzik? Vajon finom ember ez? Alighogy kicsomagoltam Kezdődőt a dáridő Kiderült, hogy házibácsim Kedvence a rádió Hallom, hogy a „FIX’* jó szappan, (Vegyed! Hasznos felettébb!) S hallom azt, hogy Afrikában A minisztert megették Megyek a mosdóba búsan Lemosni a porokat Házinénim benn a kádban Forralja a borokat Aludnék, de meg kell ti}dnom Ki a család rokona S van köztük egy tanár ember! Hogy az milyen koponya! Ilyen helyen töltőm én hát Életemnek tavaszát S nyomorogva sírom el most Egy albérlő panaszát Küldök egy dalt Mindig nagy örömmel fogadjuk, ha olvasóinik tollat ragadva egy levél erejéig elmondják véleményüket lapunkról. A kritika csak használ s éppen ezért minden hozzánk küldött feljegyzést nagy figyelemmel betűzünk végig. Tettük azt annál a levélnél is, amelyet Fodor Erzsébet Mezőkovácsháza, Dózsa utca 1 szám alatti — a kézírás szerint általános iskolás — olvasónk juttatott el címünkre. Idézzük sorait: „Köszöntőm önöket innen Mezőkovácsházáról”. (Mi is köszöntjük önt innen, Békéscsabáról). „Én nagy kedvvel olvasom az önök sorait. Sokszor fél napig is olvasgatom az újságokat.” (Ez igazán megtisztelő.) „Kitűnő cikkeket tudnak írni.” (Kis hízelgő!) „Engem nagyon jól elszórakoztat az újságjuk.” (Ha md lennénk a Ludas Matyi, ennek egyértelműen tudnánk örülni.) „A sóik jó cikkért köszöntőm önöket egy saját szerzeményű dallal.” (Bár ajándékot nem szólítunk elfogadni, ez esetben mégis kivételt teszünk.) „Szeretném, ha megírnák véleményüket a dalról. Ha rossz lesz a véleményük, nem fogok megsértődni. Ha a dal nem tetszik, égessek el. Ha tetszik, akár le is gépelhetik.” (A dalt köszönjük, meg kell azonban mondanunk, hogy nem tetszik. Mindezek ellenére nem égetjük el. Nálunk mindennek megvan a helye.) Kedves Fodor Erzsébet! Véleményünkkel, reméljük, nem keserítjük el túlságosan. Azt tanácsoljuk, hogy versírás helyett foglalkozzék inkább a helyesírással. Olvassa el még egyszer dalocskájának befejező sorait! S ha a kislány nem stimmel majd nálam Én nem vonok majd felelősségre senkit Mert kisorsolom, mert kisorsolom Még ma éjjel én, még ma éjjel én. Kutya - „legek" A leghatalmasabb kutyafajta a bernáthegyi. Az egyik tekintélyes példány a Lindwall névre hallgat és egy Glasgow-i skót asszony tulajdona. Súlya 116 kilogramm. A világrekordot azonban egy angliai bernáthegyi tartja, amely 6 és fél éves korában 117,48 kilogrammot nyomott. * * * A legkisebb kutya a mexikói chihuahuna fajtájú. Egyik sem súlyosabb 450 grammnál. • * * A legerősebb kutya Charlie névre hallgat és az eszkimók segítője. Ez a sarki kutya 1961-ben több tanú jelenlétében Alaszkában egy olyan szánkót húzott, amelyen 1425 kilogramm súly volt. * * « A legmagasabb fajtájú kutya az irlandi. Magassága 1,30 méter. Neve ünnepélyesen hangzik: Broad Brigád (széles híd.) • * * A legritkább fajtájú kutya a Chinook, amelyből a kutyaszakértők csupán 125 példányt tartan nak nyilván. * * * A legöregeblr.kutya, amelyről hitelesen megállapítottak, hogy 27 évet és 3 hónapot élt, a labrador- fajtához tartozott. Tudvalevőleg a kutya életkora maximum 20 év, de szakértők szerint megfelelő táplálékkal és testgyakorlással ezt a korhatárt 24 évre lehet hosszabbítani. Goldenton A Goldenton teenager zenekar. Elsősorban a tagok miatt, hiszen mindegyikük jóval innen van még a húszon. A legidősebb Tóth Sándor (1951-ben született) civilben fodrász. Ö a zenekar basz- szistája. Keskeny Zoli, harmadéves asztalos- ipari tanuló, a dob avatott kezű mestere. Ö a főnök, a zenekar- vezető. Öccse, Laci szólógitáros. Román Gábor, a kísérőgitáros, gimnáziumi tanuló. Az „Arany- hang”-együttes énekszólistája ért. De ez már a múlté. Napjainkban a Goldenton uralja a mezőnyt. A Lobo-együttes — az idősebbek gárdája — természetes halállal kimúlt. Az igazság az, hogy a konkurrens zenekar tagjait elvitték katonának. A Goldenton nyúlfarknyi történetéhez tartozik, hogy 1967-ben egy borongós december végi napon alakult meg, basszusgitáros és énekes nélkül. Azóta mindkettőt „beszerezték”. Most olyan, saját orgonával rendelkező pácienst keresnek, aki még nem közeledik a nyugdíjkorhatárhoz, tehát húsz éven aluli. Az együttes a medgyesegyházi művelődési ház ifjúsági klubjában játszik, de ismerik „külföldön” is, külföld alatt értve a szomszédos közséLászló Piroska. Mondanunk sem kell, hogy ő is teenager. Medgyesegyháza azon kevés Békés megyei községek egyike, ahol egyszerre két, közel egyforma képességű beat-zenekar vetélkedett az ifjú közönség kegyeigeket. Az amatőr könnyűzenei fesztivál megyei döntőjén bronz fokozatot szereztek. Legközelebb megpályázzák az aranyat. Elvégre a Goldentonhoz — már csak a név miatt is — jobban illik az arany, mint a bronz.
