Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-29 / 277. szám

1969. november 29, 6 Szombat 1 Magazin v _____________________________a D iákok a katedrán A sarkadi gimnázium diákjai a hagyományokhoz híven, az idén is megtartották az önkormányzati napot. Ez gyakorlatilag egynapos diákuralmat jelentett, ha nem is a tanárok, de az iskola fölött. Szóval, minden a feje tetejére állt, de nem úgy, ahogy azt az ember az első hallásra elképzeli. Az órákat a legkiválóbb tanu­lók tartották és némelyikük bi­zony szigorúbbnak bizonyult a X>rofi-tanároknál. Osztályoztak, feleltettek a bot-csinálta profesz- szorok, de becsületükre legyen mondva, példás fegyelmet és ren­det tartottak, „A diáktanárok be­bizonyították — írja levelében Csausz Mariann —, hogy nemcsak felelni, hanem ha kell, kérdezni is tudnak. Minden sikeres óra mögött komoly felkészülés, alapos tudás állt. Az önkormányzati na­pon sok ötös született, de egyál­talán nem az újdonsült tanárok engedékenységének jóvoltából.” így tehát ezen a napon a diá- ko foglalták el a katedrát. Az igazgatói székben az iskola KISZ- titkára ült és még a hivatalsegé­det is a tanulók helyettesítették. A hivatásos tanárok csak csendes (és nagyon elégedett) szemlélői voltak az eseményeknek. Jövőre — úgy hallottuk — tovább töké­letesítik az egynapos diákural­mat. A tanárokat az ön kormány­zat idejére... szabadságolják. A szabad ég alaft Méhkerék eléggé kiesik a for­galomból. Három kilométer hosz- szú út vezet be a községbe, igaz semmivel sem rosszabb, mint a főút. Sok libát tartanak az itte­niek, hiszen, majd minden ház előtt lehet jó néhányat látni a sziszegő szárnyasokból. Bent, körülbelül a község kö­zepén, új épület magasodik a földszintes házak fölé. A bejárat­nál aranybetűs tábla: „Nicolae Balcescu Tsz központja”. A sö­tétbe burkolózott házak közül úgy emelkedik ki, mint egy vilá­gítótól any. Az emelet egyik szo­bájának ablakán sárgás fény- vi­lágít a kora őszi estébe. Bent, a meleg irodában fiatal férfi hajol az íróasztal fölé. — Az elnök elvtársat keressük! — Én vagyok, fáradjanak bel­jebb. Először meglepődünk, hi­szen az, aki elnökként mutatkozik be jóval harmincon alulinak lát­szik. A beszélgetés könnyen indul. — Kétéves voltam, amikor szü­leimmel a községbe kerültem. Apámék gazdasági cselédek vol­tak, így én is hamar belekóstol­tam a paraszti élet minden kín­jába, keservébe. Négy osztályt itt végeztem Méhkeréken, majd be­kerültem Gyulára, hogy elvégez­zem a másik négy osztályt. Apá­mék nem akarták, hogy paraszt legyék én is, és a makói közgaz­dasági technikumba Írattak be. 1960-ban végeztem és könyvelő lettem a helyi fmsz-nél. De vala­hogy nem tetszett ez a foglalko­zás. Tudja, aki egyszer megkós­tolta a paraszti életet, még, ha annyira keserves is volt. annak nem ízlett, hogy egész nap a négy fal közé zárva töltse el az idejét. Szinte börtönnek éreztem a szobát és állandóan azon tör­tem a fejem, hogyan tudnék új­ra kikerülni innen a szabad ég alá. Egy választásom volt. A to­vábbtanulás. Persze, apámnak nem mond­tam meg először milyen iskolába készülök. Aztán árultam el csak, amikor felvettek a Székesfehér­vári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba. 1963-ban ezen az akadályon is túljutott. Hazajött ide, az isten háta mögötti községbe, de most- már a tsz-ben vállalt állást, üzemegységvezető lett. Három év sem telt el és megbízták az üzemgazdászi teendők végzésével. Közben az a megtiszteltetés érte, hogy felvették a pártba. A követ­kező hír már őt is váratlanul érte. Amikór elvégezte a marxizmus— leninizmus esti egyetemét, meg­választották a község párttitkárá­vá. Két évig intézte a település ügyes-bajos gondjait. Függetlení­tett titkár volt, de nem szakadt meg kapcsolata a tsz-szel. Neve­zetes dátum lett életében 1968. február 10-e, A tsz közgyűlése el­nöknek választotta. És ekkor még alig volt 26 éves! Sok álmatlan éjszaka követke­zett a választás után. (Vajon bírom-e a több ezer hold gondját-baját? Vajon hall­gatnak-e majd rám az emberek? Sikerül-e elérnem, hogy egyszer, annyi év után, mérleghiány nél­kül zárjon a termelőszövetkezet ?) Ilyen gondolatok tartották éb­ren azokon az éjszakákon, ame­lyeken más. hozzá hasonló korú fiatalember moziba, kocsmába, vagy bálba járt. « Szerencsére olyan segítőtársai akadtak, akik mindenben támo­gatták. Sikerült az eddig elég sok gondot okozó munkafegyelmet megszilárdítaniuk és már abban az évben 105 százalékos teljesí­téssel zárta az évet a tsz. Persze, így utólag könnyű be­szélni azokról a hónapokról. De mennyit kínlódott, veszekedett, amíg minden egyes embernek el­magyarázta a raj utó feladatot és hány fegyelmi bizottsági ülésen kellett részt vennie, amíg elérte, hogy elmaradjon a hagyományos reggeli féldeci és, hogy a szak­képzetlen vezetők helyére hozzá­értő emberek kerüljenek. A té­nyek önmagukért beszélnek. Az 1967-ben kiosztott 7870 forinttal szemben 69-ben már 13 ezer fo­rintot osztottak ki átlagosan egy tagnak. Az egykori gazdasági cseléd 27 éves fia kitűnőre vizsgázott: a munkát, életcélt adó közös gaz­daságban. Rúzsa György — mert mindenki így ismeri és tiszteli a faluban — hatezer hold gazdá­ja. Emberöltővel ezelőtt földbir­tokosnak számított volna. Most alighanem az ország legfiatalabb tsz-elnöke. Béla Ottó Bachtól a beatig A Gyulai Harisnyagyár KISZ- szervezeténék kétszeres kiváló ifjúsági klubja nemrégiben indí­tott sorozatot Művészet az ifjú­ságért, ifjúság a művészetért cím­mel. Ennek keretében a képzőmű­vészek már a harmadik tárlatot rendezték meg, a zenei sorozat vi­szont most kezdődik, december 2- án. Itt dr. Lőrincz András vezeté­sével előadás hangák el — ter­mészetesen sok zenével — mely­nek címe Bachtól a beat-ig. Várkonyi András: Egy szegény albérlő Albérletbe költöztem és Rögtön már az elején Panaszaim túlszárnyalnak A szegény kis gyerekén Szobám hossza másfél méter Szélessége annyi sincs De azt mondják, manapság Egy ilyen szoba szinte kincs Ezért persze ötszáz forint Nem is olyan nagy dolog Kis szobácskám visszhangozza Utója gyomra korog Házinéni, házibácsi Azonnal lekáderez Iszik? Eszik? Alszik? Nőzik? Vajon finom ember ez? Alighogy kicsomagoltam Kezdődőt a dáridő Kiderült, hogy házibácsim Kedvence a rádió Hallom, hogy a „FIX’* jó szappan, (Vegyed! Hasznos felettébb!) S hallom azt, hogy Afrikában A minisztert megették Megyek a mosdóba búsan Lemosni a porokat Házinénim benn a kádban Forralja a borokat Aludnék, de meg kell ti}dnom Ki a család rokona S van köztük egy tanár ember! Hogy az milyen koponya! Ilyen helyen töltőm én hát Életemnek tavaszát S nyomorogva sírom el most Egy albérlő panaszát Küldök egy dalt Mindig nagy örömmel fogadjuk, ha olvasóinik tollat ragadva egy levél erejéig elmondják véleményüket lapunkról. A kritika csak használ s éppen ezért minden hozzánk küldött feljegyzést nagy figyelemmel betűzünk végig. Tettük azt annál a levélnél is, amelyet Fodor Erzsébet Mezőkovácsháza, Dózsa utca 1 szám alatti — a kézírás szerint általános iskolás — olvasónk juttatott el cí­münkre. Idézzük sorait: „Köszöntőm önöket innen Mezőkovácsházáról”. (Mi is köszönt­jük önt innen, Békéscsabáról). „Én nagy kedvvel olvasom az önök sorait. Sokszor fél napig is olvasgatom az újságokat.” (Ez igazán megtisztelő.) „Kitűnő cikkeket tudnak írni.” (Kis hízelgő!) „Engem nagyon jól elszórakoztat az újságjuk.” (Ha md lennénk a Ludas Matyi, ennek egyértelműen tudnánk örülni.) „A sóik jó cikkért kö­szöntőm önöket egy saját szerzeményű dallal.” (Bár ajándékot nem szólítunk elfogadni, ez esetben mégis kivételt teszünk.) „Sze­retném, ha megírnák véleményüket a dalról. Ha rossz lesz a véle­ményük, nem fogok megsértődni. Ha a dal nem tetszik, égessek el. Ha tetszik, akár le is gépelhetik.” (A dalt köszönjük, meg kell azonban mondanunk, hogy nem tetszik. Mindezek ellenére nem égetjük el. Nálunk mindennek megvan a helye.) Kedves Fodor Erzsébet! Véleményünkkel, reméljük, nem kese­rítjük el túlságosan. Azt tanácsoljuk, hogy versírás helyett foglal­kozzék inkább a helyesírással. Olvassa el még egyszer dalocská­jának befejező sorait! S ha a kislány nem stimmel majd nálam Én nem vonok majd felelősségre senkit Mert kisorsolom, mert kisorsolom Még ma éjjel én, még ma éjjel én. Kutya - „legek" A leghatalmasabb kutyafajta a bernáthegyi. Az egyik tekintélyes példány a Lindwall névre hallgat és egy Glasgow-i skót asszony tu­lajdona. Súlya 116 kilogramm. A világrekordot azonban egy ang­liai bernáthegyi tartja, amely 6 és fél éves korában 117,48 kilo­grammot nyomott. * * * A legkisebb kutya a mexikói chihuahuna fajtájú. Egyik sem súlyosabb 450 grammnál. • * * A legerősebb kutya Charlie névre hallgat és az eszkimók se­gítője. Ez a sarki kutya 1961-ben több tanú jelenlétében Alaszká­ban egy olyan szánkót húzott, amelyen 1425 kilogramm súly volt. * * « A legmagasabb fajtájú kutya az irlandi. Magassága 1,30 méter. Neve ünnepélyesen hangzik: Broad Brigád (széles híd.) • * * A legritkább fajtájú kutya a Chinook, amelyből a kutyaszak­értők csupán 125 példányt tartan nak nyilván. * * * A legöregeblr.kutya, amelyről hitelesen megállapítottak, hogy 27 évet és 3 hónapot élt, a labrador- fajtához tartozott. Tudvalevőleg a kutya életkora maximum 20 év, de szakértők szerint megfe­lelő táplálékkal és testgyakorlás­sal ezt a korhatárt 24 évre lehet hosszabbítani. Goldenton A Goldenton teenager zene­kar. Elsősorban a tagok miatt, hiszen mind­egyikük jóval innen van még a húszon. A legidősebb Tóth Sándor (1951-ben szü­letett) civilben fodrász. Ö a zenekar basz- szistája. Kes­keny Zoli, harmadéves asztalos- ipari tanuló, a dob avatott kezű mestere. Ö a főnök, a zenekar- vezető. Öccse, Laci szólógitáros. Román Gábor, a kísérőgitáros, gimnáziumi tanuló. Az „Arany- hang”-együttes énekszólistája ért. De ez már a múlté. Napja­inkban a Goldenton uralja a me­zőnyt. A Lobo-együttes — az idősebbek gárdája — természetes halállal kimúlt. Az igazság az, hogy a konkurrens zenekar tag­jait elvitték katonának. A Goldenton nyúlfarknyi tör­ténetéhez tartozik, hogy 1967-ben egy borongós december végi na­pon alakult meg, basszusgitáros és énekes nélkül. Azóta mind­kettőt „beszerezték”. Most olyan, saját orgonával rendelkező páci­enst keresnek, aki még nem kö­zeledik a nyugdíjkorhatárhoz, te­hát húsz éven aluli. Az együttes a medgyesegyházi művelődési ház ifjúsági klubjában játszik, de ismerik „külföldön” is, külföld alatt értve a szomszédos közsé­László Piroska. Mondanunk sem kell, hogy ő is teenager. Medgyesegyháza azon kevés Békés megyei községek egyike, ahol egyszerre két, közel egyfor­ma képességű beat-zenekar ve­télkedett az ifjú közönség kegyei­geket. Az amatőr könnyűzenei fesztivál megyei döntőjén bronz fokozatot szereztek. Legközelebb megpályázzák az aranyat. Elvég­re a Goldentonhoz — már csak a név miatt is — jobban illik az arany, mint a bronz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom