Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-29 / 277. szám

1969. november 59. 2 Szombat A forradalom a végső győzelemig tart í hat szocialista ország nyilatkozatának visszhangja A kairói lapok köziik a hat szocialista ország nyilatkozatát és hangsúlyozzák, hogy a ba­ráti szocialista országok teljes támogatást nyújtanak az arab népeknek igazságos harcukban. A lapok fó címe: A1 Ahram: „A hat szocialista ország kije­lenti. nincs béke a Közel-Kele­ten izraeli visszavonulás nél­kül. A1 Gumhurija: „Hat szo­cialista ország óva int a közel- keleti helyzet élezésétől. A1 Akhbar: „A hat szocialista or­szág leszögezi, hogy Izrael és szövetségesei papírronggyá vál­toztatták a Biztonsági Tanács határozatát”. « * » Bettencourt francia minisz­ter Pompidou megbízásából pénteken Kairóba érkezik. Az itteni francia nagykövetség sze­rint Bettencourt látogatásának célja: meghallgatni az EAK vé­leményét, kifejteni a francia álláspontot, kifejezni Párizs aggodalmát a jelenlegi feszült­Dél-Jemenben államosítják a külföldi bankokat és társaságokat A Dél-Jemeni Népi Köztársa­ság Elnöki Tanácsa rendeletet hozott, amelynek értelmében az országban működő összes külföl­di bankot és társaságot államo­sítják. A rendelet 36 idgen kézen le­vő céget érint, beleértve 4 brit pénzintézetet és számos angol- amerikai olajtársaságot. Szelim Rabda, az Elnöki Tanács elnöke bejelentette, hogy az or­szágban új gazdasági szervezetet hoznak létre, amely az állami szektort és a központi tervezést fogja irányítani. A szervezet fel­adata az — mondotta Rabia —, hogy előmozdítsa a honi termelő­erők fejlődését és biztosítsa az alapokat egy átmeneti társadalom számára, amely a szocializmus felé halad. (MTI) ség miatt, s rámutatni a négy nagyhatalom újabb találkozójá­nak szükségességére, a BT-ha- tározat érvényesítése érdeké­ben. Ja szer Arafat, az El Fatah vezetője csütörtökön kijelentet­te, hogy a palesztinai ellenállók nem esnek még egyszer abba a hibába, hogy — mint 1848- ban tették — elfogadják a Biztonsági Tanács határozatát és leteszik a fegyvert. Arafat hangsúlyozta „a forradalom a végső győzelemig folytatódik”. (MTI) Az ötödik munkaülés Helsinkiben -pénteken ismét összeült Szemjonov külügymi­niszterhelyettes vezetésével a szovjet és a Gerard Scmdthnek a leszerelési és fegyverzet-ellenőr­zési hivatal vezetőjének vezetésé­vel az amerikai küldöttség, hogy folytassa a stratégiai fegyverke­zési verseny fékentartásával ösz- szefüggő kérdések megvitatását. A pénteki — sorrendben az ötödik — munkaülésre a helsinki amerikai nagykövetség épületében került sor. Az AP jelentése szerint a csü­törtöki napot — habár az Egye­sült Államokban piros betűs ün­nep, a hálaadás napja — az ame­rikai küldöttség tevékeny munká­val töltötte, egyebek között több­ször tanácskozott Washintonnal és a küldöttség tagjai felkészültek a pénteki munkaülésre. (MTI) flz NSZK kormánya aláírta az atomsorompá-egyezményt Brandt sajtóértekezlete Brandt kancellár pénteken, mi­után a minisztertanács meghozta döntését, sajtóértekezleten jelen­tette be, hogy az NSZK kormá­nya csatlakozott az atomsorompó- egyezményhez. Brandt hagoztatta, hogy az egyezménynek egyetlen pontja sem akadályozza az atomenergia békés célokra történő felhaszná­lását, s remény van rá, hogy az ellenőrzés kérdésében megfelelő megoldás születik. Az NSZK ad­dig nem ratifikálja a szerződést, amíg az ellenőrzésről megfelelő megállapodás nem jön létre a bécsi atomenergia-ügynökség és az EURATOM között. A kancellár cáfolta, hogy az egyezménnyel a nagyhatalmak meg akarták őrizni atom-mono­póliumukat A szerződést az a vágy szülte, hogy csökkentsék egy nukleáris háború veszélyét. Az NSZK reméli, hogy további lépések történnek a leszerelésre és a béke biztosítására; Brandt ezután bejelentette, hogy kormányjegyzéket intézett minden olyan kormányhoz, amellyel az NSZK-nak diplomá­ciai kapcsolata van. A jegyzék leszögezi Bonn álláspontját a szerződéssel kapcsolatban, s is­merteti az NSZK kormányának fenntartásait. A hosszú jegyzék nagyjából azonos az Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxem­burg által annak idején átadott jegyzékkel. Lényeges pontja, hogy addig nem ratifikálják a szerződést, amíg az ellenőrzés kérdésében megegyezés nem jön létre. Kifejezetten aláhúzza azon­ban Bonn azt is, hogy a szerző­dés aláírása nem jelenti az NDK de jure elismerését. Brandt szembeszállt azokkal az „érvekkel”, amelyeket a CDU/CSU hangoztat, s amelyek szerint az aláírás Super-Versail- les”-t jelentene. Ellenkezőleg — mondotta — a szerződés az egyenjogúság kifejezője és meg­szünteti a diszkriminációt. A bonni kormány — válaszol­ta a kancellár egy feltett kér­désre *— mindent elkövet, hogy jelentős többséget hozzon létre a parlamentben a ratifikáláshoz, amint ez lehetővé válik. Jugoszlávia •• ünnepen A mai nap kettős ünnep Ju­goszlávia népeinek életében. Még több százezer partizán harcolt a náci Németország had­osztályai ellen, amikor 1943. no­vember 29-én megalakult a Népi Felszabadító Antifasiszta Ta­nács, hogy megjelölje az ország felemelkedésének útját. Két esztendővel később — ugyanezen a napon — a parti­zánhadsereg és a Szovjetunió Vörös Hadserege győzelmei után — kikiáltották a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársasá­got. Azóta ez a történelmi neve­zetességű nap Jugoszlávia nem­zeti ünnepe. Mind az antifasiszta felszaba­dító háborúban, mind pedig az új szövetségi állam létrehozásá­ban Jugoszlávia népeit a kom­munisták vezették. Ok terem­tették meg a népi nemzeti ösz- szefogást, ők mozgósították harc­ra, majd alkotásra a munkáso­kat. parasztokat, értelmiségieket. Mindez eleve meghatározza a felszabadulás utáni fejlődés út­ját, valamint Jugoszlávia he­lyét és szerepét a nemzetközi éleiben. Az ilyen nagy évfordulók a visszatekintés napjai. E mostani számvetés alkalmával a jugosz­láv dolgozók méltán állapíthat­ják meg, hogy a gazdaság, a tu­domány, a technika és a kultúra fejlesztésében, a nép és az or­szág egyetemes érdekeit szolgá­ló nagy előrehaladást értek el. Amikor szívélyes barátsággal köszöntjük nemzeti ünnepükön Jugoszlávia népeit, hadd álla­pítsuk meg, hogy hazánkat szé­les körű kapcsolatok fűzik déli szomszédunkhoz. Mi továbbra is arra törekszünk, hogy ezek a szálak erősödjenek és a kapcsolatok tovább bő­vüljenek. A szomszé­dos Jugoszláviával kialakult együttműködésünket a marxiz­mus—leninizmus elvei alaján ápoljuk, A kommunista világ- mozgalom, a szocialista országok egységes törekvéseivel összhang­ban tekintünk azokra a problé­mákra, amelyekben a nézeteink különböznek egymástól. Mindig szem előtt tartjuk, hogy mind­két ország — szocialista ország. Az a fontosabb, ami összeköt bennünket, s nem az, ami el­választ. Ebben a szellemben kí­vánunk további sikereket déli szomszédunknak szocialista épí­tőmunkájukhoz. Albánia nemzeti ünnepe Ma huszonöt éve, 1944. no­vember 29-én fejeződött be az albán nép antifasiszta nemzeti felszabadító harca. Miután a há­ború fő frontjain a szovjet had­sereg döntő csapásokat mért a hitlerista haderőkre, alakulatai a Balkánon át albán területekig nyomultak előre, s itt egyesülve a szabadságharcosokkal, a közös hare eredményeként véglegesen kiűzték a fasisztákat Albániá­ból. Ez a nap azóta Albánia nemzeti ünnepe. A Szovjetunió nemcsak az ország felszabadításához, hanem a háborús károk helyreállításá­hoz. majd az intenzíven meg­induló építőm unkához, a szoci­alista társadalmi rendszer lét­rehozásához is folyamatos és hathatós segítséget nyújtott. A későbbiekben a népi demokrati­kus országok is a testvéri albán nép segítségére siettek. Mint ismeretes, időközben az albán vezetésben sajnálatos tor­zulások következtek be, letér­tek a marxizmus—leninizmus útjáról. Ez volt az alapvető oka annak, hogy Albánia viszonya megromlott a szocialista tábor azon országaival, amelyek pedig éppen a legtöbbet nyújtották a korábbi évek fejlődéséhez. A magyar közvélemény, csak­úgy, mint a többi szocialista ország közvéleménye, mindig azt a nézetet vallotta, hogy a szo­cialista tábor egysége, a nemzet­közi munkásmozgalom egyete­mes érdeke, az antlimperialista harc sok sürgető feladata a né­zeteltérések felszámolására irá­nyuló türelmes, kitartó munkál­kodást kívánja meg. Ma is amellett vagyunk, és nemzeti ünnepén őszintén kívánunk sok sikert az albán népnek hazája építéséhez, boldog jövője meg­valósításához. tmuuiiNMiiiiiiiiiiMiiiiiiiiuniiiininiiHtnniiinuiinMi Jó napot, Mongólia Sámánok és orvosok 1 csehszlovák kormány jóváhagyta a munka-ütemtervet Gazdasági és személyi kérdések szerepeltek a csehszlovák szövet­ségi kormány csütörtökön meg­tartott ülésének napirendjén. A kormány jóváhagyta a prog­ramnyilatkozatában foglalt leg­fontosabb rövidtávú feladatok megoldásának ütemtervét. E fel­adatok közé tartozik az 1970-es csehszlovák népgazdasági és költ­ségvetési terv előkészítésének be­fejezése, a federáeiós elrendezés körülményei között folyó gazda­ságirányítás én szervezés tapasz­talatainak értékelése, intézkedé­sek végrehajtása a külkereskede­lem és a beruházások központi irányításának megszilárdítására, valamint a KGST tagállamokkal váló gazdasági együttműködés kibővítése. (MTI) A Debreceni Közúti Építő Vállalat békéscsabai építésvezetősége: könnyű- és nehézgépkezelőket vesz fel: szarvasi, gyomai és békéscsabai munkahelyeire. Fizetés teljesítménybérben, gépkezelőknek teljesítmény es óra­bérben. A vállalat idénypőtlekot, különélés! pótlékot és étkezési hozzá­járulást biztosit. Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Lenin u. 5 sz. Szarvas, Szabadság út 33 sz. Gyorna, Vörös Hadsereg út 28 sz. alatt levő irodánkban. 62939 Gyerek, gyerek, mindenütt gyerek. Húsz mongolból tizenket­tő biztosan gyerek. És üvöltöz­nék és birkóznak, és futkosnak és vigyáznak is egymásra és természetesen féltőn vigyáznak rájuk a felnőttek. 1930-ban a természetes szapo­rulat 2,2 százalék volt, már le­győzve a kihalás tragikus ve­szélyét. Az 1965-ös adatok sze­rint a természetes szaporulat 2,2 ezrelék volt. Amilyen hihetetlen volt a mongol nép pusztulásának ará­nya, szinte olyan fantasztikus az élet kiterebélyesedése. És egész­ségesek ezek a gyermekek, nem­csak az erőteljes urbanizáció hatására gyarapodó városokban, de a távoli jurtákban, ezer vagy még több kilométerre a fővá­rostól. Egy alkalommal kisebb magyar társaság verődött össze a Mongóliában dolgozó magyar szakemberek orvosának lakásán. Közbevetöleg, már a társaság összetétele is jellemző arra a segítségre, amit mi nyújtunk a távoli mongol népnek. Dr. Somogyi István, a házigaz­da, orvos, a 60 évesen is a húsz­évesek vitatásával izgő-mozgó, tervektől nyüzsgő dr. Jansky Bé­la geológus, Mózes Endre mér­nök, a Mongóliában dolgozó víz­kutatók vezetője, mindhárman öreg rókák a „mongol-kérdés­ben” és jómagam, aki sok lel­kesedéssel, de legalább olyan ke­vés tapasztalattal rendelkeztem, Mongóliát illetően. A széles és sokágú hozzáértő beszélgetésnek talán csak azt a részét idézem fel, amely a mongol egészségügy és kulturális élet átalakulásával kapcsolatban elmondották. Ha jól emlékszem a dátumra, már a harmincas években tör­tént, hogy megyilkoltak néhány szovjet orvost Mongóliában. A sámánok voltak a felbújtók, akik évezredes módszerekkel gyógyí­tottak, s mondanom sem kell, hogy e módszerek nemcsak bru­tálisan fájdalmasak, de eredmé­nyesek csak akkor voltak, ha a beteg szervezete erősebbnek bi­zonyult, mint a kór és a sámán­gyógyítás együttes ereje. Már ezekben az években több mint tíz birka „esett” egyetlen Kis mongol pónin öreg mongol lovas: „Melyik sarkon is árul­ják azokat a tankönyveket?”

Next

/
Oldalképek
Tartalom