Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-26 / 274. szám

1969. november 86. 5 ■Merd» Beváltak a kísérletek Üj marhahizlalási módszerrel kísérletezik Máraj Géza agrár­mérnök a Gyulai Állami Gazda­ságban. A kísérlethez egyelőre 2Q hízó marhát állított be. Az új módszer lényege az, hogy az állatok csak minimális mennyi­ségű tömegtakarmányt kapnak. A hizlalás emelt mennyiségű abrak-takarmányozással törté­nik. Tapasztalatok szerint az így takarmányozott jószág havonta 10—15 kilogrammal nagyobb súlygyarapodást ér el, kisebb költséggel, mint a hagyományos módszerrel. Előnye még az új módszernek az is, hogy egy em­ber kétszer annyi állatot tud gondozni, mint a régi gyakor­lattal. A kísérleti eredmények alapján a gazdaság teljesen át­tér az új módszerre. Új vágányokon a vegyipar bonyolódnánk az érték alkotó munkájáról, annyit megjegyezhe­tünk: ma már a gyártási techno­lógia fejlesztését, a termelő be­rendezések kihasználását ia erősen fékezi az elmaradott, korszerűt­len anyagmozgatás. Az utóbbi években sok vállalatnál nagy. értékű, világszínvonalon álló ter­melőbe rendezéseket helyeztek üzembe, ám évszázados módon, talicskával, lapáttal, nyers erővel szolgálják ki azokat. Így persze nem tudják a korszerű lerendezé­seket egyenletesen üzemeltetni. Ezzel óhatatlanul visszavetik, kor, látozzák teljesítményeiket. A korszerűtlen szállítás egyébként sok helyen a zsúfoltságnak, a szervezetlenségnek és a baleset- veszélynek is a fő forrása. frne, számtalan ' körülmény, tény és érv szól az anyagmozga­tó», az üzemen belüli szállítás korszerűsítése mellett. Pedig kö­zülük is csupán a műszaki-gaz­daságii indokokat említettük, és nem beszéltünk a nehéz, „tróger”- munka gépesítésének emberi, társadalmi vonatkozásairól. A té­nyek, az érvek ellenére sem halad a szállítás gépesítése előbbre. Hogy miért? Az elmaradottság és az ezzel kapcsolatos közömbösség okairól következő írásunkban fog­lalkozunk. Kovács József Következik: Gazdaságos-e a gé­pesítés? A következő öt évre szóló ■^népgazdasági terv jelentős feladat élé állítja mezőgazdasá­gunkat. A termelésnövekedés 30 százalékra tervezése nem csekély erőfeszítést követel, különösen azon a fokon, melyre az utóbbi években jutott mezőgazdaságunk. Mfa már senki sem vitatja, hogy ezt a nagy követelményt önerejé­ből egyik üzem sem tudja produ­kálni. A népgazdaság egészének jói szervezett összefogása szüksé­ges ahhoz, hogy a tsz-ek és álla­mi gazdaságok újabb eredménye­ket érhessenek el, A termelés szervezésében így most már mind nagyobb szerepet kapnak a vegy­ipari termékek: a műtrágyák, a gyomirtószerek, a növényvédősze­rek és a stimuláló anyagok. Vegyiparunk vezetői felismer­ték, hogy az iparág fejlesztésében mit jelent a mezőgazdasági üze­mekből befutott rendelés, amely műtrágyából az idén elérte a 750 ezer tonna hatóanyagot, növény­védőé zerek bői pedig az évi 800 millió forintos forgalmat. A Bu­dapesti Vegyi Művek termelésé­nek kétharmadát már a mezőgaz­daság hasznosítja! A következő tervidőszakban a tervezett 20 százalékos termelés- növekedés elérésében a hazai vegyipar a jelenleginél lényege­sen nagyobb szerephez jut, hiszen 1975-ig mezőgazdaságunkban meg­kétszereződik a műtrágya felhasz­nálása. Az 1969. évi 750 ezer tonna hatóanyag helyett másfél millió tonna hatóanyagot használnak majd fel. A kormány ilyen átgon­dolt alapokra helyezte a vegyipar fejlesztését. Ha ugyanis a hazai ipar nem elégíti ki műtrágyából, gyomirtószerből, növényvédőeaer- ből és stimuláló anyagokból aj mezőgazdasági üzemek kérését, | akkor a ükségletet import útján hozzák forgalomba. /Át éven belül olyan beruhá­zások valósulnak meg az or­szágban, mint a Tisza II. kiskö­rei vízlépcső, amely újabb száz­ezer holdakon teszi lehetőivé a leg­korszerűbb termelési módszerek alkalmazását a mezőgazdaságban is. Így 1975-től a vegyipar elé nem kisebb feladatot állítanak, mint az évi 2,5—3 millió tonna ható­anyag műtrágya gyártását. A mű­trágyák nagyobb mennyiségű használata szükségessé teszi a gyomirtó- és növényvédőszerek, to­vábbá a herbicidek gyártásának fokozását is. A feladat tehát nagy. Teljesíté­séhez az szükséges, hogy az ed­digi nagy előrelépést, már ami a mezőgazdasági üzemek műtrá gya-, növényvédő- és gyomirtó- szer-felhasználásában megvaló­sult, újabb követhesse. Valószínű, hogy ennek előkészítése jegyében találkoztak a közelmúltban vegy­iparunk vezetői megyénk mező- gazdaságának képviselőivel Ek­kor Ismerkedhettek meg a ter­meléshez szükséges kemikáliák minőségével és mennyiségének igényével. Az ipar tehát házhoz jött Kopogtatásuk mottója: nrü lyen műtrágyákat gyomirtó- és vegyszereket, stimuláló anyago­kat igényel a mezőgazdaság? El hangzottak a kérések, javaslatok. Vaskos jegyzetfüzetek teltek meg s általánosságban ígéret is hang­zott a vegyipar legnagyobb piacá­nak igénykielégítóséről. Ilyen volt többek között az ös­szetett műtrágyák iránti igény is, ami a gyártásban annyit jelent hogy egy hordozó anyagra építik rá a nitrogént, a foszfort, a ká liumot a felhasználó üzemek jgé- nye alapján. A nagy tej-vek és a merész elképzelések most már végre megvalósulnak. Azért írjuk, hogy végre, mert lapunk 1965 március 7-i számában közzétett „Nehéz ember l$ett?” című írá­sunkban arról az „elvérző” kandidátusról írtunk, aki 1961-ben az összetett műtrágyák témakör­ből íi-ta és védte meg disszertáció­jót. Csakhogy azóta kereken egy évtized telt el! A jó gondolato­kat, mint annak idején ez is, jem lehet íélreállítani, előbb- Jtóbb utat tör magának vagy utat őrnek neki mások, mint ahogyan ez történt is, hogy az élet na­gyobb iramban mehessen tovább. y7 alahogyan így jártunk ezzel a témával, melyet annak idején valósággal lesöpörtek az íróasztalról. Akkor keserű száj­ízzel vettük tudomásul, hogy szo­cialista viszonyaink között is akadnak olyanok, akik hajlandóak elvitatni a jó gondolatok életre­valóságát Ma viszont örülünk an­nak, hogy vegyiparunk végre új vágányokra lépett. Dupsi Károly, Az elmiílt télen készült felvétel jól ábrázolja, mit okozhat a sí­kos úton a gyors fékezés. Havas, síkos úttesten lecsökken­ted sebességgel közelítsük meg az útkereszteződéseket és útkanyaro- kat. A féket nem szabad hirtelen és erősen lenyomni, hanem csak ^érzéssel”, többször egymás után, nehogy a gépjármű megfaroljon. Gyorsítani is csak egyenletesen szabad. A téli hónapokban a vezetési technika megváltozása mellett igen fontos az, hogy át tudjunk állni a lényegesen alacsonyabb se­segíteni a fékezést, így kevesebb a megcsúszás. A kormányzásnál is fennállnak a súrlódási változással együttjáró törvényszerűségek. A hirtelen és nagymértékben elfordított kere­kek nem biztosítják a jármi irányváltozását, hanem megcsúsz­nak. Az első kerekek csúszása még kellemetlenebb, mint a farolás. Szerencsére ritkább is. Ha nem követi irányváltozás a kormány elforgatását, semmiképpen ne for­Ez a kép is illusztrálja a téli közlekedés veszélyeit. basség használatára. A közleke­dés biztonságának télen ez a leg­sarkalatosabb követelménye. Ködben ködfényszóróval közle­kedjünk. ha ez nincs, akkor tom­pított fénnyel. A ködös időben az elmúlt években is sok baleset történt megyénk területén is a követési távolság és az előzési szabályok be nem tartása miatt Előzések, kitérések alkalmával fo­kozottan ügyeljünk a szükséges térköz, követés esetén pedig a megfelelő távolság megtartására, j Hóval borított úttesten csak [ annyira húzódjunk az úttest széle dítsuk tovább, hanem állítsul vissza addig, amíg a jármű en­gedelmeskedik. Ezután óvatosar kormányozzunk a kívánt irány­ba. Kitérésnél, nagyobb hóban vágj emelkedőire való haladásnál máj előre olyan sebességi fokozato válasszunk, hogy semmiképpen n< kelljen kapcsolni. Sebességváltás­nál elég jelentős úton nincs haj­tás, ezalatt a jármű lelassul, < hajtás megindulásakor pedig meg- csúsznak a hajtókerekek, a kocsi rendszerint elakad. Nagy hóban lehetőleg hajtsunk egy nyomon. Békési Imre r. sad*. •• Üzemben a hűlőtároló Néhány téli jó tanács Nemsokára beköszönt a tél, amelyet nemcsak a fehér hóta­karó, a zúzmarái fa, a dermesztő hideg jelez, hanem az is, hogy télen sokkal nehezebb és veszé­lyesed is a gépjárművezető mun­kája- Ilyenkor a közlekedés rend­jének a legkisebb megsértése is súlyos következményekkel járhat. Télen mindenképpen nagyob fi­gyelem-összpontosításra, önura­lomra és más vezetési módszerek­re van szükség, mint a másik há­rom évszakban. Tapasztalatból tudjuk hogy sá­ros, havas, csúszós vagy éppen jeges úton a veaető nem mindig tud ura maradni járművének, ha nem számol a megváltozott hely- aettel. A gépjármű a legkisebb fékezésre is megfarolhat, az úttes- esztbe állhat, az útról az csúszhat, szakadékba zu­felé, amennyire a biztonság azt megengedi, s ha szükséges, inkább álljunk meg, mert a hóval fedett terület nem, sejtett veszélyeket takarhat, A téli közlekedés veszélyei kö­zül ne feledkezzünk meg az út­testen ródlizó, hólabdázó, kergető- ző gyerekekről sem. Különösen la­kott területen gyakori, hogy for- galommentes mellékutcából vá­ratlanul ródlizó, hógolyózó gyerek kerül a gépkocsi elé. Karolásnál ne veszítsük ed lélek­jelenlétünket. Alapszabály: en­gedjük vissza a féket, hogy a ke­rekek ismét forogjanak és a fa­rodé gépkocsit mindig a csúszás irányába kormányozzuk. Ezzel megakadályozzuk, hogy a kocsi keresztbe álljon, csússzon az úton. Célszerű a síkos úton motorfékkel A füzes gyarmati Vörös Csillag Tsz-ben ez év őszén helyezték üzembe a szövetkezet almahűtő- tárolóját. Az elöregyártott panelokból készült épületben igen jelentős mennyiségű almát tárol­nak saját termésükből. Képünkön a tárolóhoz tartozó szociális épület, az osztályozóterem, hát­térben pedig a hűtőház látható. Fotó: Demény I

Next

/
Oldalképek
Tartalom