Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-03 / 229. szám

október 4 Péntek Hat nap Ausztriában Itthon... Szombat már szinte ünnep az osztrák fővárosban. Az autófor­galom ugyan nem csökken, de a hétvége érződik még az üzletek forgalmában is. A villamosokon kényelmesen lehet utazni, de a hót bármelyik napján is, az 5 schilling nyilván nem olcsó a bécsieknek sem. Igaz, lehet elő­reváltani ötös jegytömböt keres­kedésekben, újságosoknál, így valamivel olcsóbb. De ki jár Bécsben villamossal? Annyi az autó, hogy szinte imádkoztunk egyetlen mellékutcáért, ahol a járda közepéig nem sorakoznak hering módjára egymás mellé préselve az autók. Ilyen utcát sem a bel-, sem pedig a külvá­rosban nem találtunk. Vajon mit szólnának a Rathaus urai, ha az autótulajdonosok ott is fel­lépnének garázsigényekkel? Az osztrák főváros utcáinak arculatához hozzátartoznak az újságárusok is. Sok az újság, és nem is drágák, különösen, ha a villamosjegy árához viszonyít­juk. A külföldi hamarosan vá­sárolhat ízlésének megfelelő la­pot, mindössze csak annyit kell tudnia, hogy a baloldali lapok — közéjük sorolva az SPÖ, a Szo­ciáldemokrata Párt újságjait — rikkancsai halványpiros, a kor­mány és a polgári lapok árusai pedig halványsárga „kivinget” hordanak. Egymás mellett árul­ják az újságokat. Előfordul, amint arra a Burgtheater előtt akadt példa, szívesen kisegítik egymást, pár perces távoliét ere­jéig. Viszont arra a kérdésre, hogy ki nyeri a jövő évi parla­menti választásokat, csak a pi­ros ingesnek volt határozott vé­leménye : „Természetesen az SPÖ!” Az újságok terjedelmesek. A „Kurier” péntek este árusításra került szombati száma például 110 oldalon jelent meg, hivatalos ára 2 schilling, de 50 pfening ráadást nyugodtan elkértek. Mi lehet egy ilyen terjedelmes lap­ban? Minden, ami az osztrák embereket a hétvégi pihenőn ér­dekelheti, valahol a Bécsierdő környékén épített víkendházban. Számtalan melléklet, külön szí­nes újság és — hirdetés, csak­nem a 110 oldal felén. Ezen sen­ki sem ütközik meg. Arra gon­doltunk, hogy nálunk hányán mondanák le az előfizetést, ha ilyen arányban nyomtatott újsá­got kapnának kézhez. Pedig sokszor a hirdetések is izgalmas olvasmányok. A legolcsóbb lap kétségte­lenül a milliós példányszámú olcsó „Kronen Zeitung”. Ezt an­nak idején még Franz Oláh vá­sárolta meg belügyminiszter ko­rában a Szociáldemokrata Párt­nak, az újság azonban Oláh po­litikáját szolgálja, t Szombaton a déli órákban, pontosan 1 órakor bezárnak az o üzletek, de ekkor már majdnem teljesen „kihalt” a város. Roló­zörgéstől visszhangzanak az ut­cák. Mindössze a pályaudvarok és egyéb gócpontok környékén marad nyitva néhány, főleg gyümölcsöt és a legszükségeseb­beket árusító bódé, vagy bolt. Ezekben aztán szinte adott jelre kicserélik az árcédulákat, az árak duplájára emelkednek... Este 10 óra körül indult visz- sza hajónk, teljes létszámmal. A presszóban búcsúestet rendez, tek. Pozsony táján akkora vihar­ba kerültünk, hogy majdnem a parthoz vágódtunk, de öreg kor­mányosunk, aki vagy harminc éve jár ezen a vonalon és Föl­dest Tibor sok rozettás parancs­nok végül is „rendet teremtett”. Vasárnap délelőtt 10 óra táj­ban hajónk odasimult a komá­romi kikötőhöz. A felszálló vá­mosokat már ismerősként üdvö­zöltük, ők elénk jöttek, hogy Bu. dapestig elintézzék hivatalos tennivalóikat. Délután 4 óra táj­ban érkeztünk vissza a kikötő­be, ahonnét hat nappal előbb el­indultunk. Hat szép napot töltöttünk a „Szocialista Forradalom” nevet viselő hajón, és ez a hat nap, va­lamennyiük számára feledhe­tetlen marad. És magukkal hoz­tunk még valamit. Becs gyönyörű város. Sok mindenért joggal irigyeljük. Van azonban valami, amiért a bé­csiek irigyelnék bennünket. En­nek az egyik újság így adott hangot: „Bécs sok mindent iri­gyelhet Budapesttől és persze fordítva. A legjobban mégis a Margitszigetet irigyli. Elvégre Dunája neki is van, néhány híd­ja is, hegye is körülbelül olyan fekvésben, mint a budai hegyek, csupán Margitszigete nincs. Hát most az is lesz. A városi tanács nemrég közzétette azt a tervet, amelynek egy mű-Margitsziget megteremtése a célja. A hatal­mas árterületet használják fel, mégpedig úgy, hogy a Dunának egy második medret ásnak és a két meder közötti részt feltöltik. Ilyen módon egy 200 méter szé­les és 20 kilométer hosszú sziget létesül Bécs szívében, 1977-re, csekély három és fél milliárd költséggel.” * * * Hazafelé Kecskeméten megáll­tunk egy-egy feketére. Az Aranyhomok «öntésében jutott csak állóhely. Bokáig jártunk a vízben, a pultnál unott arccal és az ismeretlennek kijáró „ven­dégszeretettel” foglalkoztak ve­lünk. Abban a pillanatban érkez­tünk végleg haza. Hat nap után, amelynek mindegyike vasárnap volt, valamennyi résztvevő szá­mára... Iván László Ma kezdődik, egy évig tart TIZENHAT HEGYE RÁDIÓ§-I ETÉLK EVŐJE A Mezőhegyest Állami Gazdaság tipizálás miatt Zetor K-25, RS-09 tip. traktorokat és CK-3, CK-4 tip. kombájnokat megvásárlásra felajánl. Ár: megegyezés szerint. C 1 M : MEZÖHEGYESI ÁLLAMI GAZDASÁG. Telefon: 15. Ma este, pontban 19.30 órakor megkezdődik a Magyar Rádió ma. rátöri műsorsorozata, a Tiszán innen, Dunán túj című, megyék közötti vetélkedő. A figyelmes rá­dióhallgatók még emlékezhetnek rá, hogy néhány évvel ezelőtt ha­r~Tl 0 sonló vetélkedő hullámai „söpör­tek végig” az országon. Nos, az­óta újult erővel és nagy lelkese­déssel láttak hozzá egy újabb, nagyszabású játék szervezéséhez. Az előzetes nevezések szerint 16 megye jelentkezett. Az 1970 őszéig tartó műsorsorozat egy-egy adása 2—3 órás. A vetélkedő párosverseny formájú és kieséses rendszerű. A vetélkedőn, elvileg, a megyék teljes lakossága részt vesz, hiszen a kérdések megvá­laszolása kevés kivételtől eltekint­ve nincs személyhez kötve. Segéd, eszközök korlátlanul igénybe ve­hetők. (Segédeszköz alatt értve lexikont, régi újságot, gépkocsit, URH-t, telefont és még a pesti rokont vagy ismerőst is...) A Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar Rádió által szerve­zett vetélkedő az aktualitás je­gyében készül; szervesen kapcso­lódik hazánk felszabadulása 25. évfordulójának ünnepi esemény- sorozatához. Ezért — bár ezt már az érdekeltek jól tudják — nem árt feleleveníteni a szűkebb haza negyedszázados társadalmi, törté­nelmi, gazdasági és kulturális kró­nikáját. Megyénk lakói szerencsés helyzetben vannak, hiszen a ma esti Hajdú-Bihar—Csongrád ösz- szecisapás, a kellemes szórakozá­son túl, jó néhány hasznosítható tapasztalattal is szolgálhat. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a játék kollektív jellegű, így ha arra mód és szükség van, me­gyénk bármely lakója segíthet pontszámaink gyarapításában. Bár Békés megye csak október 17-én kerül a mikrofon elé, elöl­járóban már annyit elárulhatunk, hogy körültekintő és mindeddig csak eléggé szűkszavúan kommen­tált készülődés folyik a kulisz- szák mögött. A titkolózás érthető, hiszen aki egy kicsit is ismeri a harc stratégiáját és taktikáját, áz tudja, hogy az ellenfél előtt az utolsó pillanatig nem szabad fel­fedni az ütőkártyánkat.. Nos, annyit indriszkréció nélkül el­árulhatunk, hogy a Szabolcs-Szat. már megyével sorra kerülő párvi­adalon a békéscsabai és orosházi helyszínen 70—70 tagú, válogatott versenyzőgárda adja csapatunk derékhadát. Rajtuk kívül 100 ta­gú „szakértőközönség” foglal he­lyet a nyilvános adás színhelyén. A rádió két XJRH-s kocsija a mű­sor ideje alatt a megyét járja. A játék szervezői rafinált informá­ciós hálózatot építettek ki a me­gyében, hogy a vidéki kérdésekre adott válaszok minél gyorsabban beérkezzenek. Budapesten, a 6-os stúdióban, a Békés megyéből el­származott „fővárosi viharsarki­ak” tartják majd a frontot, s fel­tehetően gyarapítják megyénk pontjait. Most tehát következzék az erő­gyűjtés időszaka, s a mai adás ismeretében készüljön mindenki az október 17-i Tiszán innen, Du­nán túl vetélkedőre, itt a Tiszán­túlon. B. I. Megjelent a Tévépedagógia, az Iskolatelevizió módszertani tnlyóirata Tévépedagógia címmel rendsze­resen megjelenik a Magyar Isko­latelevízió módszertani folyóirata, Kiss Zsuzsa szerkesztésében. Az idei, ötös számú füzetben Békés megyei pedagógusok teszik közzé véleményüket az Iskolatelevízió­ról. A hasznos, 192 oldalas kötet be­vezetőjét Deák Ferenc, a Békés megyei tanács művelődésügyi osz­tályának mb. vezetője írta. „A szerzők nem újat kívánnak nyúj­tani megyénkben — s az ország­ban másutt is — eredményesen dolgozó nevelőknek — ír fa. Szán­dékuk csupán annyi, hogy az Is­kolatelevízió adásainak felhaszná­lása során szerzett tapasztalataik egy-egy konkrét területét bemu­tassák. írásaik tehát nem meg­fellebbezhetetlen ítéletalkotások, hanem tapasztalatcserére szánt, esetleg vitára ösztönző állásfogla­lások.” Kilenc pedagógus írt dolgozatot a kötetben. Szak Bálintné békés­csabai tanítónő arról értekezik, hogy miként segítették az oktató­nevelő munkát azok az iskolate­levíziós adások, amelyek a me­gyénkben nem szemléltethető anyagot mutatták be, Vajda Au- rélné szarvasi pedagógus pedig Az értelmi és az érzelmi nevelés lehetőségei iskolatelevíziós iroda­lomórákon címmel fejti ki ta­pasztalatait. Sokan felfigyelnek majd Magi János okányi orosz szakos tanár cikkére is, mely a televízióközpontú orosz nyelvi órák megtervezésével és problé­máival foglalkozik. A szerző ta­nulmánya az „ötesztendős az Is­kolatelevízió” országos pályázaton dicséretben és pénzjutalomban részesült. Éalázs Istvánná, a béké­si 1. sz. általános iskola tanára A játékosság szerepe az ötödik— hatodik osztály Iskolatelevízió nyelvtanóráin” címmel fejti ki nézeteit és gyakorlati tapasztala­tait az említett tárgykörben. Bon- dár András sarkadi tanár, a kö­vetkező dolgozat írója pedig mint­egy 30 oldalon az Iskolateievízdó történelem-adásait elemzi. Jelen­tős munka Kovács Gáborné gyo­mai matematika—fizika szakos ta­nár cikke a számtan—mértan adá­sok felhasználásáról a hagyomá­nyos órákon, és dr. Hrabovszky Mihályné békéscsabai szakfel­ügyelő írása, melyben a feladat- lapos élővilág-órákon alkalmaz­ható televíziós szemléltetés kér­déseit taglalja. A kötet két záró­tanulmánya Áfra Gyuláné és Kiss Ferencné békéscsabai tanárok munkája: Hogyan aktivizálja a televíziós óra a tanulókat? cím­mel, és Szerdahelyi István gyulai tanár dolgozta az Iskolateleví­zió francia adásairól. A jelentős kötetet orosz, né­met, francia és angol nyelvű tar­talomjegyzék zárja. Párbeszéd a békéről Gondoljunk Európára Az európai biztonság kérdéseit elemző kongresszusi témabizott­ság társelnöke dr. Bognár József akadémikus, a Kulturális Kap­csolatok Intézetének elnöke és Pethő Tibor újságíró, a Magyar Béketanács alelnöke. Dr. Bognár Józseftől kértünk nyilatkozatot a VII. Magyar Bé­kekongresszus elé kerülő tanul­mányról : — Idézzük Ilja Ehrenburg egyik mondatát: „Itt az idő, hogy az európaiak Európára gondoljanak” — mondja bevezetőül dr. Bognár József. — Írásos előterjesztésünk első részében azokat a kezdeményezé­seket tekintjük át, amelyek a má­sodik világháború befejezése óta az európai biztonság megszerve­zésére törekedtek. Ismertetjük a Szovjetunió és a többi szocializ­must építő európai ország kezde­ményező tevékenységét. Ennek során szólunk a Rapacki- és a [ Gomulka-tervről, elemezzük azo­kat a törekvéseket, amelyek atom­fegyver-mentes övezetek létreho­zására törekedtek Európa külön­böző térségeiben. Rámutatunk a Varsói Szerződés békefenntartó szerepére és különösen felhívjuk a figyelmet a márciusi budapesti felhívásra, valamint a kommu­nista és munkáspártok 1969 jú­niusi moszkvai tanácskozásának jelentőségére. Határozottan leszö­gezzük: a magyar békemozgalom minden erejével és cselekedeté­vel sürgetően támogatja egy eu­rópai biztonsági konferencia ösz- szehívását. — Tanulmányunk második fe­jezete Európa kettéosztottságának problémáit taglalja, a harmadik rész pedig a két Németország lé­téből fakadó kérdésekkel foglal­kozik. Kifejtjük, hogy a szocialis­ta országok a tényleges európai helyzet elismerésének alapján áll­nak. Ez világos és egyértelmű: két szuverén német állam van, így a Német Szövetségi Köztár­saságnak nincs joga a német nép egyedüli képviseletére, a háború után kialakult határok érinthe­tetlenek és Nyugat-Berlin nem tartozik az NSZK-hoz. — Külön fejezetben szólunk az európai biztonsági rendszer és a nemzetközi jog összefüggéseiről. A vitaanyag egy másik részében a konferenciák rendszerét, illetve az ebben rejlő lehetőségeket érté­keljük. Megállapítjuk, hogy fo­kozni kell az összeurópai bizton­sági konferencia előkészítő mun­kálatait. — Fontosnak tartom azt a részt, ahol a gazdasági együttműködés kilátásait részletezzük. Megálla­pítjuk: a tapasztalat már eddig is bebizonyította, ftogy nemcsak azonos vagy hasonló társadalmi rendszerű országok képesek gaz­dasági és tudományos együttmű­ködésre. A gazdasági kérdésekben egymásra találhatnak eltérő tár­sadalmi rendszerű országok is. Az ilyen együttműködésnek az alífpja a gazdasági érdek és Euró­pa országainak további fejlődésé­ben nagy szerepe lehet a gazda­sági érdekek egyeztetésének. — Végezetül az európai bizton­ság megteremtésével kapcsolatos feladatainkról szólva megállapít­juk. hogy a magyar békemozga­lom egyik legfontosabb feladata a biztonság megteremtéséért foly­tatott küzdelem erősítése, mert ez létérdeke minden európai nép­nek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom