Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-16 / 240. szám

1969, október 16. 3 Csütörtök Az a bizonyos nagyágyú IKedvező változások az iparban Olyan olvasónk írja az alábbia­kat, akivel -már hosszabb ideje levelezünk, s mindig közérdekű üggyel fordult hozzánk. Ezeket rendszerint sikerült is megoldani, illetve cikkeink nyomán elintéz­ték az illetékesek. Most ismét fel­keresett bennünket levelével, ez­úttal azonban egészen más témá­val. Idézünk: „Elsősorban engedjék meg, hogy nemcsak a magam, de a többi lakók nevében kifejezzem hálás köszönetünket szíves közbe­járásukért. A tanács segített meg. oldani gondunkat és kaptunk jár­dalapokat, amiket már le is rak­tunk. Őszintén szólva csak az Önök szíves közbejárásának kö­szönhetjük ezt, mert ha nem moz­gatták volna meg a járdaügyet, akkor még ma is a sárban tapos­hatnánk... ...Egyet azonban nem értek. Miért van az, hogy egyesek, akik­nek a jó sorsuk által megadatott az a kiváltságos helyzet, hogy egy lépéssel magasabb fokon legyenek többi embertársaiknál, vagyis vezető beosztásba kerülnek, sok­szor nem képviselik kellő lelki­ismeretességgel éppen azokat, akik által oda kerültek. Sok olyan emberrel lehet találkozni, Mátrai István nyugdíjas olva­sónktól kaptunk levelet, melyben arról tájékoztat bennünket, ho­gyan fejlődik Kondoros, mennyire szépül, s a tanács milyen erőfe­szítéseket tesz azért, hogy a válto­zás még észrevehetőbb legyen. Olvasónk különösen a parkosí­tást dicséri, s ebben nem felejt­kezik meg a kertészet vezetőjéről sem, aki jó ízléssel szervezi meg a község szebbnél szebb parkjait, virágos területeit. Csupán az okoz aggodalmat, hogy mint sok más községben, városban, itt is vannak olyan emberek, akik rongálnak, tönkreteszik azt, amit mások nagy gonddal létrehoztak. Az a kérése, hogy törődjenek az illetékes szer­vek többet a parkok gondozásával, megóvásával. aki mindaddig nem hajlandó ten­ni valamit, egy-egy ügyet elintéz­ni, míg a sajtót segítségül nem hívjuk. Szerintem pedig a sajtó, hogy úgy mondjam: nem mumus, hogy azzal ijesztgessék az embereket. És nem is géppisztoly, vagy nagy­ágyú, amellyel oda kell lőni az illetékeseknek, hogy kikénysze- rítsük a kisebb-nagyobb ügyek érdemleges elintézését. Sajnos azonban mégis elő keli vennünk ezt a nagyágyút, mert tapasztal­tuk, hogy a kipellengérezés után hamarosan elintéződik az ügyünk. Levelében kiemeli, a fejlődés egyik jellemzőjeként, hogy a könyv­tár a fürdő épületében kapott he­lyet, ahol olvasóterem, raktár, va­lamint felnőtt és gyermek kölcsön­zőrészleg működik külön-külőn. Ez már régi kívánsága volt a kon- dorosiaknak, s a tanácsnak kö­szönhető, hogy végre megoldódott ez a gond. Az új könyvtárba szíve­sen látogatnak az olvasók, mert a helyiségek ízléses berendezése, és a külső környezet nyugalmat, de­rűt áraszt, ugyanakkor biztosítja a kényelmet az oda betérő, olvasni szerető embereknek. Mátrai István levelét köszön­jük, ezzel is hozzásegített bennün­ket ahhoz, hogy a megye lakói közelebbről megismerjék egyik szép községünket: Kondorost. Még azok is gyorsan cselekednek, akik addig a fülük botját sem mozgatták.” Kissé erős stílusban íródott e levél, de olvasónk felháborodását jogosnak véljük, hiszen tapaszta­lataink igazolják: valóban sok ki­sebb ügyet ej lehetne intézni a sajtó közbejárása nélkül. Jó né­hányszor előttünk is érthetetlen, hogy miért kell az olvasóknak a „nagyágyúhoz” folyamodni. Sok­kal egészségesebb, zökkenőmente- sebb lenne annak az embernek a munkája is, aki nem kényszerülne kisebb-nagyobb gondjának elin­tézésével a sajtóhoz fordulni. Ezek rendszerint nem igényelnek kü­lönösebb rendelkezéseket, anyagi áldozatokat, beruházást, csupán oda kellene figyelni jobban a munkahelyeken, vállalatoknál, in­tézményekben és hivatalokban a kis ügyekre is. Olvasónk levelét éppen ezért sokak figyelmébe ajánljuk! Szerkesztői üzenetek Kiss Jánosné, Okány. A mezőgazda- sági termelőszövetkezeti törvény le­hetőséget ad arra, hogy a termelő- szövetkezetek feladataik megvalósítása érdekében különböző társulásokat hozzanak létre. Ennek egyik formája a közös vállalkozás. A vállalkozás ter­melőszövetkezeti formáció, szervezeté­ben, működésében a termelőszövetke­zetekre vonatkozó alapelvek érvénye­sülnek. A vállalkozás a munkát első­sorban a részt vevő tsz-tagjaival és családtagjaival végezteti, a vállalkozás alkalmazottat csak a tsz-ekre irány­adó szabályok megtartásával foglal­koztathat. A fentiekből következik, hogy a közös vállalkozásnál dolgozó nők csak tsz-tagok vagy tsz-alkalma- zottak lehetnek. így a közös vállalko­zásnál alkalmazott nődolgozót meg­illető gyermekgondozási összeg, a gyermekgondozási segélyről szóló ren­deletben meghatározott termelőszövet­kezettel munkaviszonyban álló dolgozó nőt megillető havi 500 forint. Kmács Mihály, Űjszalonta. A ren­delkezések szerint a termelőszövetke­zetnek azt a tagját, aki egész éven át folyamatosan dolgozik, a munkavi­szonyban álló dolgozókéval azonos mértékű fizetett szabadság illeti meg. Vagyis a termelőszövetkezeti tagok is jogosultak évi 12 nap alapszabad­ságra, és minden munkában töltött két év után egy nap pótszabadságra. Egész éven át folyamatosan do'gozó tagnak a fizetett szabadság szempont­jából az tekinthető, aki a termelőszö­vetkezetben az előző évben 250 tízórás munkanapot teljesített. Joga van fi­zetett szabadságra annak is, aki nem teljesített 250 tízórás munkanapot, de dolgozott legalább 150 tízórás munka­napon át (nők 100 tízórás munkana­pot). A szabadság mértékét ilyenkor a teljesítménynek megfelelően az alap­szabály határozza meg. A hatékonyság javításának fontos eszköze a termelés össze­tételének változtatása. Ha a vál­lalaton belül növelik a korszerű, keresett, jó áron értékesíthető cikkek termelésének részará­nyát a korszerűtlen, az elavult, a csak kedvezőtlenül értékesít­hető gyártmányok rovására, ez több nyereséget hoz a vállalat­nak és nagyobb hasznot a nép­gazdaságnak. Az iparágon belül, sőt az iparágak között hasonló arányeltolódásokra van lehető­ség. Sok milliárd forint megta­karítást jelent például az or­szágnak, hogy évről évre csök­ken a drága szén, és növekszik a termelékenyebben előállítható, olcsóbban beszerezhető és gaz­daságosabban felhasználható földgáz és kőolaj felhasználási aránya. Hasonlóképpen évek óta megfigyelhetjük a vegyipar ter­melési részarányának növekedé­sét az ipar egészén belül. A reform piaci szerepének nö­velésével, a vállalati érdekelt­ség fokozásával céltudatosan ösztönzi ezeket a változásokat. Milyen eredményeket hozott az első másfél esztendő? Ékre a kérdésre kereste a választ a Központi Statisztikai Hivatal felmérése 23 iparágban. Az ada­tok félreérthetetlenül tanúsít­ják, elkezdődött, pontosabban meggyorsult a termelés szerke­zetének kedvező irányú átala­kulása, A szerény eredmények egyébként azt is jelzik, hogy a lényeges átalakuláshoz, csak­úgy, mint a reform kibontakoz­tatásához, több esztendő szüksé­ges. Elsősorban a gyorsan fejlődő iparágak termelésének összeté­telében tapasztalhatunk jelentő­sebb változásokat. így az alumí­niumkohászatban, a híradás, és vákuumtechnikai iparban, a mű­szeriparban és a vegyi termékek gyártásában. A szerkezeti válto­zások azonban nem mindig kapcsolódnak a termelés gyors növekedéséhez. Az üveg-, a pa­pír- és a bútoripar termelése pél­dául az ipar átlagát meghaladó mértékben növekedett, a termelés összetétele azonban lényegében nem változott, A közlekedési eszközöket gyártó iparág át­lagos fejlődési üteme ellenére viszont lényegesen növekedett az iparágban a közúti járművek, elsősorban az autóbuszok gyár­tási aránya, míg a vasúti vonó­erő termelése stagnál, sőt csök­kent, Az építőanyagipar terme­lésének ma már több mint a fe­lét előregyártott beton épület­elemek és szerkezetek alkotják, holott ezeknek az elemeknek a gyártását csupán az 1960-as évek elején kezdték. A termelés szerkezeti változá­sainak csupán egy része tulajdo­nítható a reformintézkedések közvetlen hatásának. Az alumí­niumkohászat belső átalakulása, a közúti jármű- és mindenek­előtt az autóbuszgyártás előretö­rése a korábban kötött magyar— szovjet államközi megállapodá­sok következménye. A híradás- és vákuumtechnikai, valamint a műszeripar, illetve a betonelem. gyártás termelési szerkezetének eltolódása, a piaci igények vál­tozásának rugalmas követéséből adódik. A mezőgazdasági gépek ter­melésének részaránya félreért­hetetlenül az utóbbi évek erőtel­jes gyártmányfejlesztése (egye­bek közt licencia vásárlása és nemzetközi kooperációja) nyo­mán növekedett. A terménybe­takarító gépek termelése 2,2­szeresére, a takarmányelőkészí- tő gépeké 2,9-szeresére, a mező- gazdasági szállítóberendezéseké 2,1-szeresére, a tejfeldolgozó gé­peké 4,7-szeresére, a szőlészeti­borászati gépeké pedig 2,5-szere- sére nőtt a vizsgált időszakban. Általában növekedett a kor­szerűbb, a keresettebb fogyasz­tási cikkek gyártási aránya is. Megfigyelhető ez például g szin­tetikus mosószerek növekvő gyártásában és a szappanterme­lés csökkenésében. Nőtt a szin­tetikus szállal kevert textíliák részaránya is 1968-ban. A pa­mutiparban 9.4 százalékra (az egy évvel korábbi 6,4 százalék­ról), a gyapjúiparban 19,4 szá­zalékra (14,7-ről), a textilruhá­zati iparban 13,2 százalékra (10,1-ről), a kötszövött iparban 30-ról 36,2 százalékra. (A hazai vegyiszál-termelésben a szinte­tikus szálak aránya az 1960. évi 8,7 százalékról 48,5 százalékra nőtt 1968-ban.) Nőtt a műanyag habbal kárpitozott bútorok ará­nya. Az összes bútorfelület 83 százalékát már a mosható po­liészterrel fényezték 1968-ban. Nőtt a különböző építőanya­gok, szerelvények termelése. Az egészségügyi finomkerámiai ter­mékek termelése például 1969 első félévében 49 százalékkal múlta felül az előző év hasonló időszakának szintjét, a falbur­koló csempéé pedig mintegy 20 százalékkal. A hazai háztartási finomkerámia termékei iránt (a herendi porcelánt kivéve) vi­szont csökkent a kereslet. Itt említjük meg, hogy a híradás- technikai tartós fogyasztási cik­kek (tv, rádió, magnó) termelési részaránya, a villamos háztar­tási gépek (mosógépek, centri­fugák, padlókefélők, porszívók) termelése pedig (a forróvíz-tá­rolók kivételével) abszolút mér­tékben is csökkent az elmúlt másfél évben. Mindebben sze­repet játszott az importverseny és egyes cikkeink kifogásolható minősége, illetve részben a bel­kereskedelem túl óvatos rende­lése. vf A gyártmányösszetétel változ. tatása, a hatékony termelés ked­vező szerkezetének kialakítása nem csupán népgazdasági, ha­nem fontos vállalati feladat is. A tervutasítások időszakában a gyártmányösszetétel változtatása manipulációnak számított, mivel központilag részleteiben főbb gyártmányonként megszabták a tennivalókat. Ma a vállalatok rugalmasan igazíthatják saját terveiket a műszaki fejlesztés irányzataihoz, a piac kívánal­maihoz. Mindehhez persze pon­tos, megbízható információ ép­pen úgy szükséges, mint a mű­szaki fejlesztés sokféle lehető­ségeinek (saját erő, licencvá­sárlás, nemzetközi együttműkö­dés stb.) hasznosítása. A vállalati politika fontos ré­sze az optimális gyártmányösz- szetétel meghatározása és kiala­kítása. Ehhez pedig nemcsak az új gyártmányok bevezetésére és térhódítására, hanem a régi el­avultak visszafejlesztésére, ter­melésük beszüntetésére is szük­ség van. A kedvező gyártmány­összetétel ma még — főleg a gépipari vállalatoknál — profil és választékszűkítést is feltéte­lez, ami viszont a nemzetközi munkamegosztás elmélyítését, elsősorban a szocialista országok intenzív gazdasági együttműkö­dését igényli. K. J. ÁFOR III. GÉPKOCSIJAVÍTÖ ÜZEME, NAGYSZÉNÁS, felvesz technikusokat üzemtechnikus és művezető beosztásba Jelentkezés a fenti címen- x Apró bosszúságok Mire ismét ősziesre fordul az idő, már megint elmondhatja minden autoszifon-tulajdonos, hogy végre nem hiánycikk a patron, mindenki kedvére kortyolgathatja gyöngyöző italát. De az öröm úgy látszik, sohasem jár üröm nélkül. A dobozok egyik oldalára nagy betűkkel rányomtatták, hogy: Itt nyitandó — amiből a laikus ember is megérti, hogy itt, és nem a másik oldalán. Csak azt nehéz megérteni, hogy miért van szükség erre a feliratra akkor, amikor teljesen mindegy, hogy hol nyitja ki az ember, mert a benne meg­húzódó patronok egyszer nyílásukkal felfelé, egyszer lefelé van­nak, egyáltalán nem törődve a külső felirattal. Még szerencse, hogy így sem, úgy sem folyik ki tartalmuk, sokszor még akkor sem, amikor kellene, mert időközben már „meglógott” belőlük a szén­sav. * Maradjunk továbbra is ennél az igen népszerű „házi szóda- gyárnál”, melyhez amikor nem lehetett patront kapni, akkor le­hetett viszont nyakgumit kapni, csak nem tudni, miért, ezek a gumik nincsenek valami jó viszonyban a rajtuk átáramló szén­savval, kettőjük párharcából rövid időn belül a gumi húzza a rö- videbbet, elmálik, s mellette oda száll a sistergő sav, ahova akar, csak nem oda, ahova kellene. Hiába, gyenge volt a „gumitermé- sünk”, az ára viszont „erősen” maradt. * A népszerű Ludas pár soros írásban adta nyájas olvasói tudo­mására, hogy átmenetileg nem fog ragaszkodni megjelenésénél az eddig megszokott öltözékhez, lezserebb lesz, mert lapjait középen nem fogja össze majd semmi, mert nincs. Vigasztalásul szolgai, hogy a Rádió- és Tv-újság is gyakran jár így, csak ott nem köz­ük. Bosszantó viszont, hogy ilyen semmiségek is kifognak rajtunk — az űrhajózás korában... Sz. A. Kondoros fejlődése

Next

/
Oldalképek
Tartalom