Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-10 / 235. szám

1969. október 10. 5 Péntek Múzeumi körséta Nyolc nemzedék élete Orosházán tetttrs Részlet a „Nyolc nemzedék élete Orosházán” című kiállításból. Ilyen is ritkán fordul elő, büszkék rá az orosháziak, meg mi is, akik ebben a megyében la­kunk, hogy Orosházán mondta ki Darvas József: „megnyitom az Országos Múzeumi Hónapot”. A valamikori legnagyobb magyar falu most ünnepli alapításának 225. évfordulóját, szép körülte­kintéssel szervezi kulturális éle­tét, mely egyidőben, nem is sok évvel ezelőtt téves koncepciók el­uralkodása miatt szegényedni lát­szott. A múltról azonban nem beszélnek sokat az orosháziak, mint ahogy az az ember sem meaculpázik okulásain, aki tény­leg tenni akar valamit. Nagy buzdulások, de megalapo­zott törekvések korszaka újul Orosházán. A város kulturális rangját most már nemcsak tan­intézetei, zeneiskolája, művelődé­si háza építi, erősíti, hanem a vezetés is, és nemcsak szóban, nemcsak ígéretekkel, hanem a természetes igény természetes ösztönző erejével cselekedve. Múzeuma szinte a semmitől nőtt olyanná, amilyen most, és ma már nemcsak egy-két áldoza­tos, Darvas József találó szavait idézve: < szent bolond szívügye, hanem az egész városé. Kétségte­len bizonyítékaink vannak: az október 4-i megnyitón, emlék­tábla-leleplezésen és az új, ál­landó kiállítás bemutatásán több százan voltak ott meghívottak és nem meghívottak, múzeumibará­tok, tisztségviselők és nem tiszt­ségviselők: a város társadalma. Ezt nem lehetett megszervezni, a közönség széles körű összetétele, amit még a felületes szemlélő is észrevehetett, nem az érdektelen érdeklődés szülötte volt. A múzeum országos hírű tör­ténete a századforduló táján kez­dődik, amikor Juhász Balazs pol­gári iskolai tanár a tanulóifjúság segítségével jelentős iskolamú­zeumot hozott létre. Az Oroshá­za története így ír erről: „A ré­gészeti, helytörténeti, néprajzi és világháborús tárgyakból álló gyűjteményt 1927. április 10-én a közönség számára is megnyitot­ták. Azonban rövidesen tanterem- hiány miatt becsukta kapuit, s a tárgyak egy része a folyosókra, a padlásra került A II. világhábo­rú a gyűjteményt megtizedelte. Az orosházi Szántó Kovács Mú­zeum alapját a Juhász Balázs-fé- le iskolai gyűjtemény képezi. Ju­hász Balázs gyűjtőmunkája jelen­tős hatást gyakorolt Orosháza erősen reális gondolkodású népé­re, amely a szemlélődő életre ke- j vésbé hajlamos, s amelynek a múlt hagyományai iránti érdeklő-! dése kevésbé élénk, mint egy-egy régi város vagy történelmi hely lakóié, ö alapozta meg azt a szemléletet, amely egyre jobban megbecsüli és megvédi a hagyo­mányokat” ...A Madrigál-kórus orosházi népdalokat énekelt Juhász Balázs emléktáblájának leleplezésekor, október 4-én, az orosházi mú­zeumkertben, A Nagy Álom meg­valósult. A múzeum „Nyolc nem­zedék élete Orosházán” címmel olyan állandó kiállítást tárhat az emberek elé, amilyennel kevés város múzeuma rendelkezik. Tab­lók, tárgyi dokumentumok gon­dosan válogatott sorozata vezet végig 1744-től, Orosháza alapítá­sától napjainkig. A kiállítás di­csérete, hogy világos, jól áttekint­hető, és értelmi hatásait tudato­san komponált érzelmi hatások­kal gazdagítja. Megkapó, torok­szorító fényképek a község lakói­nak iszonyú küzdelmeiről, a véres május elsejéről, és a hétközna­pok szürke tömbjeiről, melyet alig-alig sugárzott be öröm. És az orosházi nép mégis meggyöke- resedett ezen a tájon, a hajdan ingoványos pusztán, hogy nyolfc nemzedéken át egy olyan világ­ba érjen, ahol az emberséget, a harmonikus embert megalkotni mindenki közös akaratává lett. Igaz, hogy sokak ügye Oroshá­zán a múzeum. Az is igaz, hogy új kiállításának sikerén sokan bábáskodtak, mégis Idekívánko­zik két ember neve, két emberé, akik a legtöbbet tették. Egyikük Nagy Gyula, a múzeum igazgató­ja, a másik Beck Zoltán gimnázi­umi tanár, aki az új kiállítás for­gatókönyvét írta. Megszállottak? Szent bolondok? Talán ez is igaz. Hogy az életük nagy feladata megőrizni a múlt emlékeit, és felmutatni azokat a ma emberé­nek, okulásul is, pallérozásul is, A múzeumkertben őszre váltó­dott a fák színe, és közöttük fa­kózöld már a p>ázsit. A múzeum kapuja kitárva, vendéghívó, ba­ráti mozdulattal nyitotta ki va­laki, és hagyta úgy, jöjjenek csak az emberek, és lássák nagyapáik, ükapáik életét-sorsát, tetteit. A legnagyobb magyar faluból város lett. Főterén Kossuth szob­ra kinyújtott karral mutat a város üvegpalotájára, a Csillag Áruház­ra. Az is most készült el, azt is most avatták. Egyszer majd mú­zeumban őrzik ennek a fényké­pet is, de akkorra már a kiállítás címe megváltozik, lehet, hogy ez lesz: „Tizenhat nemzedék élete Orosházán...” Mert az idő múlik, s az idei .szép ősz is ezt jelzi már. Sasé Ervin Á szabadság hajnalán Szeghalom környékén loiyé harcok A szovjet tájékoztatási iroda ■*"* hadijelentése 1944. októ­ber 7-én így tudósított: ,,Ma­gyarország területén csapataink folytatják sikeres támadásukat. A szovjet gyalogosok és tanko­sok megtörték a német—magyar csapatok ellenállását és gyorsan nyomultak előre. Az ellenségnek minden igyekezete, hogy meg­tartsa állásait ezen a csatornák­kal és töltésekkel szabdalt he­lyen, kudarcba fulladt. Egyik egységünk erőszakolt átkelést végzett a Körösön és egy lendü­letes támadás eredményeképpen elfoglalták Körösladány nagy­községet. Gyoma, Békéscsaba, Sarkad, Békés, Mezöberény, Szeghalom és Tótkomlós elfog­lalása közben 700 foglyot ejtet­tek.” A had i jelentéshez tartozik az a hír is, mely szerint Körösújfalu magasságában, a Sebes-KörÖ6ön átkelő 8. gárda lovas hadosz­tály 136. ezredének hardkocsó- szaikaszparancsnoka, Pávei Iva- novics Ivanov hadnagy a folyón való gyors átkelésben játszott szerepéért a Szovjetunió Hőse kitüntetést kapta. A II. világháború esemény- történetében ez a két kis hír elenyésző, de az itt lakók éle­tében döntő változásokat hozó új korszak derengését jelentet­te! Ezen írásnak nem célja, hogy a felszabadulás előtti állapoto­kat ecsetelje. Nem kívánjuk le­írná azt a nyomort és elnyoma­tást, melyben az itteni szegény­ség élt Mert erre a tájra való­ban ráillett az ,,Urak, papok uralma”, hiszen több ezer hol­das földesúri és káptalani ma­jorságok terpeszkedtdk és foly- togatták ezt a vidéket. Itt való­ban felszabadulás volt a felsza­badulás! Azon az október 5-én, mely napon megindult a Ro- gyion Malinovszkij vezette 2. Ukrán Hadsereg és a 2. Ro­mán Hadsereg, hogy a Tiszántúlt megtisztítsák a megszálló nép­ellenes célokért harcoló német és magyar csapotoktól, hamaro­san elérte a Sebes-Körös és Be­rettyó vonalát — azon a napon új történelmet kezdtünk írni. A szovjet csapjaitok nagy ere- jú támadásának megkez­désekor járásunkban plakátok útján közölték a lakossággal, hogy elrendelik az általános mozgósítást és hadműveleti te­rületté nyilvánítjuk a területet. Ez gyakorlatilag négy településit érintett: Szeghalom, Füzesgyar­mat, Körösladány és Vésztő köz­ségeket. A lakosság tehetősebb, vagyo­nosabb és dlsztingvált része el­indult a bizonytalanságba, míg a többség maradt a helyén. Min­denesetre tény, hogy a náci pro­paganda mindent megtett a pá­nikkeltés érdekében. A front pedig óráról órára közeledett. Agyúdörgés, géppuskaropogás, motorzaj és repülők dübörgése mind közelebb és közelebb hal­latszott Menekülök kocsdkara- vánjai, katonai osztagok nyüzs­gése az itthon maradtakat az ut­cára vonzotta. A szovjet csapa­tok piedüg ellenállhatatlan len­dülettel törtek előre a szélrózsa minden irányába. Szeghalom körzetébe már október 6-án, a délutáni órákban elértek a fel- derítők, akik adó-vevő rádióké­szülékeiken továbbították jelen­téseiket, így Szeghalam-Kopla­lóból és Körösiadány-Fásról. Mindenütt a helybeli lakosság aktív támogatását élvezték ezek a hírszerzők, amikor még jelen­tős katonai és csendőregysé­gek táboroztak a járás terüle­tén. A járás közvetlen felszabadí­tására a fegyveres harc október 6-án. a délutáni órákban kezdő­dött meg. Először Vésztő sza­badult fel, melynek külön ér­dekességet adott az a tény, hogy a magyar nép nagy barátja — Vorosilov marsall — ezen a na­pon itt tartózkodott. Innen Vésztőről kétfelé indítottak tá­madást a Sebes-Körös és a Be­rettyó irányába. A Körösladány felé előretörő páncélosék az esti órákban meglepetésszerűen bir­tokba vette a községet. A ladá- nvi közúti hidat egy magyar ka­tona hősiessége megmemtette a félrobbantástól, s ezáltal meg­nyílt az út Debrecen irányába A Vésztőről Szeghalom irányá­ba indított támadás már nem járt ilyen sikerrel. Annyit el­értek, hogy a Vésztő—Szegha­lom t közötti, úgynevezett foki vasúti híd — melyet magyar ka­tonák őrizték — nem került felrobbantásra, de a községet Koplaló felől megközelítő egysé- ségnek nem sikerült betömi a faluba, mert ekkorára a két közúti és az egy vasúti híd mái' a Berettyóba roskadt, A szovjet csapiatoknak viszont nem volt pontos értesülésük az ellenséges erők nagyságáról, így nem mer­tek betömi Szeghalomba. Erre a Berettyó mentén visszakanya­rodtak és az úgynevezett Király­erdőnél az alacsony vízállású fo­lyón keresztülgázoltak és letá­boroztak a falu határában. Mi­vel a református templom kö­zép negyven méteres tornya jó megfigyelőállásnak bizonyult, így azt a szovjet csapiatok tüzér­sége belőtte, s ezáltal a torony és a templom tetőzete leégett. Éjjel azután állandóan nyugta­lanították a védekező magyar és német egységeket. Hol egy-egy gránát, akna. majd géppuskaso­rozat bojkottálta a védekező, de a menekülésre gondoló csendőr-, honvéd-, levente- és német egy­ségeket. Október 7-én a hajnali órákban egyszerre elcsitult a zaj! Csak egy-egy árva puska piattogott olykor, de ez a csönd AZ OROSHÁZI GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁS azonnali belépéssel felvesz a telephelyén géplakatos, esztergályos, lakatos, mg. szerelő és segédmunkás dolgozókat 44 órás rimnkahét, kéthetenként szabad szombat. Munkabér megegyezés szerint. 10834 félelmetes volt a pincében meg­húzódó emberek számára. A hajnali órákban a védekező csapiatok a bekerítéstől való fé­lelmükben elhagyták a községet. A szovjet hadsereg az eddigi harcmodortól eltérően — a fel­ázott talaj ellenére —, új, korsze­rű T—34-es harckocsijaikkal itt Szeghalmon is megtévesztették ellenfelüket. A védekezés min­den esetben g kövesutak védel­mére terjedt ld, s ennék ellené­re, korán reggel már Töviskes környékén vonult Pliev tábor­nok gyorsan mozgó csapatteste. A német és magyar katonai " vezetés nem nyugodott bele a szovjet csapiatok gyors térnyerésébe és mindent meg­tett, hogy megállítsa az előretö­résüket. A községen átvonuló 2. Ukrán Hadsereg katonái jófor­mán meg sem álltak, hanem gyors helyzetfelmérés után foly­tatták útjukat Füzesgyarmat irányába. A német hadvezetés e térség­be azonnal zuhanóbombázókat vezényelt, melyek a Gyarmat félé húzódó pusztaságon érzé­keny veszteséget okoztak em­berben és hadianyagban a szov­jet katonaság soraiban. Tulaj- donképpien a községünk terüle­tén elesett katonák nagy részét ez alkalommal veszítették a fel­szabadítók. Ezek a hősök a gyarmati úti temetőben kerültek elhantolásra. p liev tábornok gyorsan moz­gó csapatai okszerűen ha­toltak Debrecen irányába, de az erős német és magyar ellentá­madás következtében a bekerí­tés veszélyébe kerültek. Az ok­tóber 9-én községünkbe érkező román hadsereg lovas hadteste kapta azrt a feladatot, hogy a szovjet csapiatok mögé felfejlő­dik és biztosítja az utánpótlási vonalat. Bihamagybajom, Zsáka, Darvas, Csökmő és Szeghalom- Halas és Koplaló térségében egész október 12-ig súlyos har­cok folytak, melyet a keletről előretörő szovjet és román csa­patok döntöttek el a maguk ja­vára. p zekben a harcokban nagy Lj szerepiet vállalt az a repü­lőegység, mely Szeghalmon tá­borozott. Repülőterük az újtelepi iskolához közeli legelőn ■ volt. Még a Debrecen térségében folyó piáncélos csata súlyos harcaiba is innen repültek bevetésre. A megszálló szovjet esapiatpk községi piarancsnoka — Anton Szergej Fjedorovics — a közvet­len harcok elültévei azonnal békés mederbe igyekezte terel­ni a község mindennapi életét. A véres harcokban elesett szovjet, magyar és német kato­nákat a község két temetőjében helyezték örök nyugalomra. At­tól kezdve minden síron virág nyílik és hazánk nemzeti és in­ternacionalista ünnepein a meg­emlékezés koszorúi borítják be az emlékükre emelt oszlopiot. S a község apraja és nagyja Fo­dor József költőnek szép sorai­ra gondol, amikor látja sírju­kat: „Hol a Don roljog, Onnan jöttek ők, Hol a Volga ragyog, — A halálba menők. Adj nekik, magyar rög Lágy pihenőt.” Miklya Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom