Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-09 / 234. szám
♦ IMI október 9. Csütörtök Tájkonferencia Szolnokon a tv és a népművelés kapcsolatáréi Kétnapos táj konferenciát rendeztek Szolnokon október 7-én és 8-án Békés, Csongrád, Szolnok, Haj dú-Bihar és Bács-Kiskun megye népművelői, melyen a televízió és a népművelés kapcsolatát elemezték. A konferencián Harangi László, á Népművelési Intézet munkatársa mondott vitaindító előadást, ismertetve az országos tapasztalatokat. A Népművelési Intézet munkatársai úgy látják, mondotta, hogy az eddig alkalmazott módszerek a televízió adásainak hasznosítására nem megfelelőek. Az egy-egy műsor utáni ankét nem vált be, az adás után a nézők nagy része eltávozik a művelődési ház klubszobájából és az ankétok erőitetetté,mesterkéltté válnak. Az ankét-módszer megbukott azért is, mert egyre több családnak van televíziója és nem mennek el tv-t nézni a művelődési házba. Az előadó ettől függetlenül azt hangoztatta, hogy a tv és a népművelés kapcsolatát új módszerek keresésérvel és alkalmazásával meg kell erősíteni, mert a népművelés nem mondhat le a televízió nyújtotta lehetőségekről. A vitában sokan felszólaltak. A tanácskozáson részt vett Fenyvesi Ferenc is, a Békés megyei művelődési ház munkatársa. A mozi nem hal meg Az első mozihoz fűződő emlékeim még a Múmia bosszúja és hasonló filmekig vezethetők visz- sza. Akkor mint siheder srácok, ott ültünk az első sorban, rágtuk a tökmagot és még az előadás befejezését jelző villanygyújtás előtt a kijárathoz húzódtunk, hogy a szigorú jegyszedő és az ügyeletes rendőr el ne kapjon azért a szeméthalomért, ami utánunk maradt. Aztán jött a „Budapesti tavasz”, „Körhinta”, Bakaruhában”, „Rokonok” korszaka, amikor az előadás alatt már nem a tökmag- rágáson járt az eszünk. Talán ez a korszak volt az igazi, a romantikus, amikor csak a fejünk felett átsuhanó sugárnyaláb és az ajtók feletti vészlámpák tompa, alig látható fénye világított, ösz- szebújva akkoriban nem is létezett jóformán senki rajtunk és a hófehér mozivásznon kívül. A nemzedékeknek ez a korszaka az, amikor felfedezik a semmi mással nem helyettesíthető mozi varázsát. Később jött az agónia korszaka. Nagyon sokan sajnálkozva, elmerengve az ifjú kor emlékein — amely a mozihoz fűződött —, már kezdték eltemetni a mozit. Szerencsére korai volt. Bár a hagy vetélytárs hetykén, kopogtatás nélkül betört a lakásokba. A televízió. Demkó József Gyulán az Erkel mozi gépésze Harminc éve dolgozik már a tenyérnyi vetítőteremben. Sok korszak és filmművészeti irányzat pergett le a vetítőgépén. Most éppen a Modem Monte Christo színes francia filmet tekercseli át a halk zümmögéssel, gyorsan forgó orsóra. Aztán a 30 év beidegződött mozdulataival fűzi be a filmet, optik-acsere, és kigyullad vakító fénnyel a két szénszál között az ívfény. Pereg a híradó, amelyet egyidőben vetítenek itt Gyulán, a fővárostól több mint 200 kilométerre, az ottani mozikkal. Amikor már megy a film, van ideje arra, hogy elmondja véleményét a mozi és a tv közötti versengésről. — Tudja, régen, amikor megkezdtem a munkát, inkább az idősebb korosztály járt nagyobb számban ide. Valahogy akkoriban az operetteken és a vígjátékokon kívül sokan szerették a komoly filmeket, a drámát. Most fordult ez az arány. Egyidőben az ágyjelenetekkel tarkított filmek jelentettek nagy sikert, aztán újra divatba jöttek a krimi-filmek és ennek a divatja még most is tart. Viszont a komoly filmek kevés nézőt vonzanak a moziba. A közönség ízlése is állandóan változik, és jobb műsorpolitikára van szükség, hogy ezeket a filmeket is minél többen megnézzék. Sokszor hallok olyan véleményt, hogy a moziba szórakozni, nem tanulni akarok jönni. Van is ebben valami. Persze a szórakozásnak is vannak vállfajai. Engem a tanuláson kívül szórakoztatnak is a komoly filmek, különösen a drámákat kedvelem. Nehéz arra válaszolni, hogy nekem milyen filmek tetszettek legjobban az elmúlt harminc év alatt. Nehéz is mintegy 5000 film közül választani, amelyeket én vetítettem le. De talán a felszabadulási idők magyar filmjei közül a „Talpalatnyi föld”, „Egy asszony elindul”, „Hannibál tanár úr” tetszett. Hogy mi az értékmérője egy filmnek? Hát mi úgy mérjük, hogy összehasonlítjuk az első napi nézőszámot az utolsó napival. Ha az utolsó előadásokon több volt a néző, akkor már sikeresnek mondható a film Most legutóbb a Halál 50 órája-nak volt „jó háza”. Hogy mi lesz a jövőben? Nagy a tv konkurrenciája. Ez félig érthető is. A vejem Békéscsabán dolgozik, s amikor este hazajön, már nincs kedve felöltözni, elmenni egy filmet — még ha az jó is — megnézni. Megvacsorázik és utána kényelmesen elhelyezkedve nézi a tv-t. De így vannak ezzel nagyon sokan mások is. — A tv — szerintem legnagyobb hátránya —, hogy erősen korlátozza a társasági élet kialakulását. Pedig szép volt az, amikor régebben házaspárok közösen, vagy egy kisebb társaság együtt jött el megnézni egy jó filmet, és utána még elmehettek közösen meginni egy pohár sört is... Érdekes, hogy mostanában a nézőtéren újra nagyobb számban találhatók fiatalok. Ez is bizonyítja. hogy tévé ide. tévé oda, a mozi nem hal meg. Béla Ottó Á szabadság hajnalán Orosháza és környékének felszabadulása A határszéli települések fel- szabadulása után — gyors helyzetfelmérés nyomán gördült előre a szovjet egységek támadása. Orosháza a szovjet hadsereg előnyomulásának abba a zónájába esett, amelynek fő iránya Arad—Debrecen volt, a hadászatiig igen fontos, közbeeső Szolnokkal. A második Ukrán Front Malinovszkij marsall által irányított hadműveleteinek egyik útja így városunkon és környékén vezetett át, és azt is tudjuk, hogy Orosházát a második Ukrán Front 53. hadseregébe tartozó 27. lövészhadtest és a 18. önálló harckocsihadtest szabadította fel. Utóvéd minőségben Orosházán és közvetlen környékén ekkor már csak a harmadik Magyar Hadsereg VIII. hadteste tartózkodott, Gyopároson levő parancsnoki központtal, egységei azonban az adott hadihelyzetben meggyőző- déses ellenállásra nem gondoltak. A háborús hangulat természetszerűen itt is eluralkodott már, hiszen hetek óta hallani Tudósítónk ielenti a felszabadulási ünnepségről KUNÁGOTA A felszabadulás 25. évfordulója alkalmából a község dolgozói nagyszabású emlékünnepségen vettek részt, melyen a szovjet nagykövetség is képviseltette magát. A megyei pártbizottság részéről Supala Pál osztályvezető volt jelen. Az ünnepség alkalmával a szovjet hősök síremlékét koszorúzták meg. Az ünnepi felvonulás után a község kultúr- otthonában folytatódott a megemlékezés. Beszédet mondott Tóth Balázs országgyűlési képviselő. Az ünnepi nagygyűlés záró aktusaként a termelőszövetkezeti mozgalom 20 éves évfordulója alkalmából öt termelőszövetkezeti alapító tag miniszteri kitüntetésben részesült. Munkaerő-felvétel! A MEZÖBERÉNYl MŰSZAKI ÉS VILLAMOSSÁGI KTSZ, Mezőberény. azonnali felvételre keres vasesztergályosokat, lakatosipari szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a szövetkezet központi irodájában, a személyzeti előadónál. 842 lehetett a nehézfegyverek távoli dörgését, látni lehetett a német és magyar csapatok folyamatos visszavonulását és szomorúan lehetett tapasztalni, hogy elég sokan hagyják el otthonukat, menedéket keresve — valahol. A környék urai már hetekkel a szovjet csapatok érkezése előtt elmenekültek, vagyonuk vihető részét is magukkal mentve. Az itthon maradók pedig vártak. Ki kételkedve, ki reménykedve. Az események azonban egyre inkább a reménykedők táborát növelték. Nagy híre kelt például a „pit- varosi tanknak”, amit máig is emlegetnek. .,Pitvaroson németek voltak és bevonult egy szovjet tank. amit a lakosok fehér zászlóval fogadtak. A németek ezért az egész község lakosságát elhajtották. Orosházán keresztül Nagyszénás aláig értek, onnan tovább már nem tudták vinni őket, mert ott meg szembe találták magukat az oroszokkal." A német és a magyar hadvezetés kapkodása igen bizonytalan közhangulatot teremtett. A któber ötödikén — mint mondják — még piac volt Orosházán. Nem annyira vásárlási, mint inkább beszélgetési, hírszerzési lehetőség. Hiszen nyugalomról ekkor már szó sem volt: a visszavonuló egységekés a vasútállomás bombázására megjelentek a szovjet repülőgépek és a közvetlen közeibe érkezett támadók túlereje elől pánikszerűen folyt a laktanyák kiürítése. A történelmi dátum október hatodika A szovjet csapatok bevonulását dokumentáló iratok közül az egyik legkorábbi Bulla Sándor főjegyző — november 10-1 — jelentése, melyben az eseményekről a következőket olvashatjuk: „Jelentem, hogy Orosháza községbe 1944. október 6- án este érkeztek az orosz csapatok. 7-én a kora reggeli órákban kisebb csatározás folyt igen rövid ideig, a visszavonult honvédekkel. 8-án reggel Voronyin őrnagy átvette a katonai igazgatás vezetését és a helybeli szociáldemokrata pártryezetökkel együtt elrendelték a községi közigazgatás azonnali felvételét, illetve annak megszervezését. Dr. Bulla Sándor főjegyzőt állásában megerősitették, és a szükséges teendők végzésével megbízták." De időzzünk egy kicsit október hatodikánál! A rosházára a szovjet csapa^ tok három irányból érkeztek. Tótkomlós, Pusztaföldvár és Nagyszénás felől. A fő erő a Földvári úton érkezett, a Pusztaföldvár és az Aradi út által határolt térségen átvonulva. A Kaszaper irányából előnyomuló szovjet egységek Orosházáig ellenállás nélkül haladhattak előre. Szőlőspusztán, a László-ma- jorban hátramaradt tábori csendőrség erőltetni akarta ugyan a magyar alakulatok ellenállását, erre azonban nem került sor. Csupán Orosháza szélétől lőttek vissza a szovjet egységekre, folyamatos harci eseményekre azonban ez nem adott okot. Harc nélkül értek el a várost a Nagyszénás irányából érkező szovjet alakulatok is, miután néhány belövéssel „jelezték érkezésüket”. A felesleges vérontást követelő összetűzés a Tótkomlós felől érkező szovjet egységek és a magyar katonák között az al- végi temetőben és közvetlen környékén bontakozott ki. Elkerülhető lett volna, hiszen a szovjet haderők megrendítésére ekkor már nem lehetett gondolni. Szemtanúk elbeszélései szerint siralmasan egyenlőtlen küzdelem volt ez, és a magyar katonaságot visszavetették a laktanyák vonaláig. A szovjetek is sok embert vesztettek, míg a laktanyákat ívelő vasútvonalnál elfoglalhatták harci állásukat. Itt további harci akciókra azonban nem került már sor. mert a magyar hadvezetés — folytatva a korábbi elvonulást — az éjszaka folyamán Szentes felé visszavonulást rendelt el. Az oktalan csatározások mérlege: több száz halott, mintegy negyven szétlőtt családi otthon és a fegyverek dörgésével járó solt-sok lelki megrázkódtatás..■ Orosháza mindezek ellenére azok közé a „szerencsés” települések közé tartozik, amelyek fölött gyorsan tovagördült a front, és újra hamar kibontakozhatott az élet. És míg az ország más részein hónapok múltán is fegyverek dörögtek, itt megnyíltak az iskolák, játszottak a mozik — és megindult a termelőmunka... któber nyolcadikétól a szovjet hadsereg nevében kinevezett polgármestert kapott a község Keresztes Mihály személyében. Ettől fogva kezdett visszatérni a vérkeringés, új szívműködéssel. Sok gyors intézkedésre volt szükség a közrend és a népjóléti ügyek terén Megalakult a városi rendőrség (48 fő), melynek parancsnoka Szverle Mihály, helyettese Székely Gyula volt A halottak eltemetésének és egyéb közegészségügyi munkák elvégzésének felelős vezetője Szabó Péter volt. Bizottságok alakultak az elhagyott javak leltározására és megőrzésére, rádiók és fegyverek beszolgáltatására, a mezőgazdasági termények. takarmányok betakarítására, az őszi gabona elvetésére, a város közszükségleti cikkekkel való ellátására, az uradalmakban maradt jószágok gondozására, a szovjet hadsereg részére szükséges munkaerő biztosítására. a malmok üzemeltetésének ellenőrzésére, az iskolák és egyéb középületek fűtőanyagának biztosítására, helyi múzeum alapítására stb... A z első — nem is bizonyta- lan lépések után az eseménynaptár gyorsan pereg: — október 14-én hivatalosan is megalakul a Kommunista Párt helyi szervezete; — október 15-én megjelenik a felszabadult országrész első kommunista sajtóterméke: a Népakarat: — november 1-én összejön az első tanácsülés; — november 15-én minden iskolában tanítanak már; —december 7.: 12 képviselőt küld Orosháza Debrecenbe, az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe... Beck Zoltán
