Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-04 / 230. szám

BM59. október 4. 6 Sámfa! ■ y u mi ■ if aoa7:n v 1 ............................................... -j wr 0 szí KE „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, / Még zöldell a nyárfa az ablak előtt __” Az ö rökszép Petőfi-vers őszelőt-val- lató szerelmes sorai. Figyelmez­tető memento: a megújuló ter­mészet jeleni haldoklása a gyors fellobbanású, de örök szerelmet idézi. Ősz. Szőlőt érlelő, cukorral íze­sítő, gyengén-meleg napsugár. Fátyolos kék ég, sötétbe hajló meleg színek: barnásarany, rőt- sárga, rozsdabarna. Pergő leve­lek, eleven színüket vesztett gyér lombú fák, szomorú, számadó, lemondón kókadó virágok. iPá- zós borzongatású, hidegen fény­lő, madárdal hiányú reggelek. Nyár fényét-sugarát rosszul imi­táló, kabát-elbíró delek, gyors- hamarságú, sietős léptű esték. Aztán egyhangú monotonsággal, reménytelenséget árasztó — szemetelő esős napok elkövetke­zendő hosszú sora. „A téli világi hírnökei. És nemsokára csak a lakások cserepes-üdezöldje, illat nélküli virágai éltetik szemünket. Nincs mese: visszavonhatatla­nul vége a nyárnak. Fis uránsok A távolba kígyózó dűlőúton terep­járó gépkocsi stoppol. Katonás gyor­sasággal fiatalok ugrálnak le róla. A közeli tanyából előhozzák a fel­szereléseket; mérőlécet, mérőszalagot, szintezőműszert, kitűzési karókat. Előkerülnek a táskarádiók, szalma­kalapok, Figuránsok. fgy hívják szaknyel­ven a geodéziai felvételekhez nélkü­lözhetetlen mérősegítőket. <5k tartják a lécet, feszítik a szalagot, jelző­karókat vernek — segítik a techni­kus munkáját. Tizenéves fiúk-lányok. Ebből az időszaki keresetből jutnak némi pénzhez. Jön a zápor, jön a ciklon Majd elmegyünk a bicik-lon A kerékpár reneszánsza Még szerencse, hogy a feltalá­lók mindig is makacs emberek voltak. Von Drais brémai főerdő- mesiter vállalva azt, hogy nevet­ség tárgya lesz, csodálkozó és gú­nyos megjegyzéseket pufogtató kortársainak 1815-ben mutatta be a bicikli ősét, a futóikereket. Ez, a jobbára fából készült masi­na leginkább a mai gyerekeik rol­leréhez hasonlított. Istentelenül rázott, lassan haladt, és utasa mit sem őrzött meg a lovagló férfi elegáns testtartásából és méltóságából, a pesszimisták mú­ló hóbortnak tartották az új módi járművet, az optimisták bizakod­tak. Aztán, ügy a múlt század köze­pe táján egy Fischer nevű, ötle­tes német mechanikus lábpedált szerelt a velocipédre. Néhány év múlva London lakói újabb töké­letesítésnek lehettek tanúi. A se­besség fokozása érdekében hatal­masra növesztették az első ke­reket, míg a hátsó nevetségesen pici maradit, ősapáink ke­rékpárja inkább va­lami mesebeli szörny­re hasonlított, de a kor modem polgárai (kaekiás bajszú urak, hosszú szoknyás, nád- szálvékonyra fűzött hölgyek) a konzerva­tívok nagy megbot- ránkoztatására nye­regbe szálltak. Ez szó szerint értendő, hiszen az ős-bicikli nyerge majd kétszer olyan magasan volt, mint a mostanié. Dunlop skót ál­latorvos nevéhez fűződik a lég­tömlős kerékabroncs felfedezése. Az ötletes brit férfiú találmánya az éppen akkor szárnyait bonto­gató autóiparnak is alaposan ka­póra jött. A kerékpár a századfordulón polgárjogot nyert a közúti közle­szárnba mentek, hogy a veszedel­mes jármű előtt egy piros zászlós embernek kellett haladni, hogy idejében figyelmeztesse a járóke­lőket a veszélyre... Ötven év múl-< va fordult a kocka, A kerékpárt még tíz évvel ezelőtt is úgy em­legették, mint egy idejétmúlt, múzeumba illő valamit. Hanem aztán csoda történt és a bicikli újra répszerű lett. Az autó és a motorkerékpár korában a kerék­pár reneszánszát éljük. Vajon mi lehet ennek a oka? Mindenekelőtt az, hogy ma már senki sem száll „muszájból” a nyeregbe. A választási lehetőség, a motorizáció mellett, és jó idő­ben, különösen a zsúfolt városi forgalomban a pedálos jármű mellett szól. Ráadásul idejétmúlt lett a férfi-, női, gyermekkerék­pár meghatározás. A világon ma már mindén ötödik bicikli állít­ható ülésű és kormányú, s per­sze összecsukható. Így egy gép az egész családot ki tudja szolgálni; a tízéves unokától kezdve a meg- I lett korú nagymamáig. A bicikli egyformán jó útitárs kirándulás­nál, bevásárlásnál és sok szülő egyenesen babakocsi helyett használja. A mai bicikli, egy egész sói műszaki ötlet nyomán, alig ha­sonlít ősére. Vidám színekben pompázik, lánca diszkréten elrej­tőzik és némelyiknek még se­bességváltója is van. Mások kedvtelésből visszapillantó tük­röt, teleszkópot szerelnek gépiik­re és amint azt fényképünk is bi­zonyítja gyakran az ülések szá­mát is megtoldják. B. 1. Tudod-e? — hogy már 1600-ban volt olyan törvény, amely a férfiakat arra kö­telezte, hogy a vétkes nőket a mo­csárba dobják; — hogy az elefánttehén vemhes- sége 20—21 napig tart és az újszülött elefánt 1 méter magas, s 1 mázsa súlyú; — hogy az ember 6—3000 illatot képes megérezni; — hogy a világ legnagyobb _ ak­váriuma Chicagóban van, meden­céiben 1,7 millió liter víz fér; — hogy a növények alszanak. A főzelékfélék például alvási helyzet­ben forgatják leveleiket, megváltoz­tatják a levelek vízszintes helyzetét és a föld felé hajtják; —' hogy a földön körülbelül 430 aktív vulkán és több ezer pihenő­vulkán van. kedésben. (1896-ban az olimpiai sportágak közé is felvették a ke rékpározást.) Gondoljunk csak arra, hogy a múlt század végén a tüzet, lángot okádó, döcögő au- tőmobilok még annyira kuriózum Aranyhal a kirakatban A bélmegyeri határban találkoztunk egy csoportjukkal. A lányok éppen a vonalszintezést végezték. A „feje tetejére” állított léc ne tévesszen meg senkit, mindezt ugyanis az op­tika fordítva látja. A leolvasásokból azután megállapíthatók a terep szint- különbségei, A nap már magasan jár a horizon­ton. A figuránsok továbbállnak. Hol­nap két kilométerrel odébb folytat­ják. • Csicsergő ma­darak, csobogó vízben úszkáló, színes halak; és mindez nem va­lami egzotikus tájon, hanem Bé­késcsabán, a Kiss Ernő utcai díszhal- és madárüzlet kirakata­iban. Az arra járók, még ha sie­tős is a dolguk, gyakran megáll­nak néhány pillanatra. Szemet gyönyörködtető a látvány. Az 1965-ben megnyílt üzlet sok hívet szerzett az akvarisztiká­Marika elmondja nak, hiszen korunkban a modern életforma és a lakáskultúra egyik szerves részévé vált az élő ter­mészet „becsempészése” a lakás­ba. Megyénkben ez az egyetlen üzlet foglalkozik díszhal- és ma­dárárusítással. Az üzlet tulajdonosa elmondot­ta, hogy 100 különféle színű dísz­halat árusítanak, valamint külön­böző vízinövényeket és minden Olyan felszerelést, ami szükséges egy akvárium berendezéséhez. Legtöbben azokat az egyszerűbb halakat keresik, amelyek nem kívánnak túlzottan nagy gondo­zást. Ilyen például a szifo, guppi, szúrni, a black molly és labirint, valamint a foszforeszkáló hal. Árusítanak hal- és madáreledelt Ez a rövid riport félig-meddig tulajdonképpen már hónapok­kal ezelőtt elkészült. Megjelenésének egy feltétele volt csupán. Az alany, vagyis Késmárky Marika sikeres fesztivál-szereplése. Hogy Marika az MRT IV. Táncdalfesztiválján hogyan szere­pelt, azt ma már egy iskolás gyerek is tudja. A siker Késmárky Marika előtt nem ismeretlen. Az NßZK-ban, Belgiumban, Hollan­diában, Luxemburgban már rég megismerték énektudását, köz­vetlen előadásmódját, öt évre szóló hanglemez-szerződése is van a Philips hanglemezgyárral. Itthon azonban csak a táncdalfeszti­válon futott be igazán. — Gondolt-e arra, hogy az „Egy fiú a házból” nyerhet? — Álmomban sem mertem, egészen a döntőig. Valahol titok­ban —, de inkább csak úgy magamban — azonban reményked­tem. Kevesen tudják, mennyi munka rejlik mögötte. De megérte. — Legnagyobb élménye? — Ray Charles, a világtalan néger énekes berlini Sport Palas-beli csodálatos hangversenye. Ügy látszik a hazai siker mégiscsak sokat jelent. A hetilapok hasábjairól most már ö sem hiányozhat. — Szívesen nyilatkozik? — Nem vagyok beszédes típus. Ha kérdeznek, természetesen válaszolok. De jobban szeretek énekelni... A rádióban most ké­szül Majláth—S. Nagy: Nem leszek én bohócod. Mészáros: Nem vagy az, akinek hittelek, Túrán—Ráczalmási: Újpesti lány című dala. Szeptember végén ismét Berlinbe utazom, az első színes tv-adás gálaestjén szerepelek. Októberben részt veszek az Egy kis hazai című ORI-műsorban. Remélem, ismét találkozom a Békés megyei közönséggel... Viszontlátásra! Az .üzlet feletti padlástérben törpepapagájok tarka serege él. A halakat, madarakat itt tenyésztik és vigyáznak arra, hogy csak ki­mondottan egészséges, és fajtiszta egyedek kerüljenek ki a vásár­lókhoz. Az üzlet nyitásakor sokan ki­nevették a tulajdonost. Kétségbe, vonták azt, hogy létjogosultsága lehet egy ilyen boltnak. Az azóta eltelt évek mást bizonyítottak. Olyannyira, hogy most már az állatok kinőtték a helyiséget és a megnövekedett forgalomnak a mostani üzlet alig-alig tud eleget tenni. A tulajdonos nagyon sze­retné, ha sikerülne találni egy húsz négyzetméter területű üzlet- helyiséget. Erre annál is inkább szükség lenne, mivel az egyéni gyűjtők mellett egyre nagyobb számban jelentkeznek a közüle- tek, óvodák, iskolák, ahol az ak­várium, az esztétikai látványon túl, fontos kiegészítője a bioló­giai szemléltetésnek. (f-> B. O. Mérnök leszek.,. Tizenhét éves, enyhén szepiős, markáns arcélű, szőkésbarna le­gény. Széles hátán kockás ing fe­szül, izmos karjait keresztbe fon­ja a mellén. Toldi Miklós legen­dás alakjához hasonlít. Mintha sziklából véste volna egy jó sze­mű, ügyes kezű szobrász. Szeré­nyen mosolyog. A csabacsűdi Le­nin Termelőszövetkezet egyik istállója előtt találkoztam vele. Hírből már hallottam róla. — Ügy tudom, első helyezést ért el a mezőgazdasági szakisko­lások 1969 évi országos tanulmá­nyi versenyén. — Pontatlan az értesülése. Igaz, első lettem, de csak a mar­hatenyésztési ágazatban. Ezt a szakmát választottam és ezért in­dultam a versenyen. Nem mon­dom, hogy könnyű volt, de sike­rült — Mi jelentette a nagyobb akadályt, a szóbeli vagy a gya­korlati? — A csoda tudja. Ha most visz- szagondolok arra a három napra, semmit nem találok könnyűnek, írásbeliből tizenhárom kérdést kaptunk, s a mezőny sem volt gyenge. Húszán indultunk, vala­mennyien jól felkészülve. Magam lepődtem meg a legjobban az eredmény hallatán. Örültem, per­sze, hogy örültem, hiszen az ok­levél mellé 700 forintot és két szépirodalmi meg egy szakköny­veit is kaptam. Az ezüst serleg, amit helyezésemmel elhoztam, volt iskolám, az eleki Mezőgaz­dasági Szakiskola hírnevét öreg­bíti. — A jó munka megérdemelt jutalma nem maradt el. Tizem nyolc napot töltött az NDK-ban. Mi volt a legszebb élménye? — Nagyon szép . volt minden, de különösen a Keleti-tenger. Feledhetetlen marad számomra ez az út. Nagyszerű dolog talál­kozni a tengerrel. Először jár­tam külföldön. Miközben beszélgetünk, végig­sétálunk az istállóban. Halkan duruzsol a fejőgép és édeskés tej­szag keveredik az istálló csípős szagával. Amikor további tervei­ről faggatom, egy pillanatra meg­áll és rámutat a tehenekre. — Az állattenyésztés ma már tudomány. Nézze meg a jószágot. Ha az ember szeretettel, hozzáér­téssel foglalkozik véle, meghálál­ja Amit a szakiskolában tanul­tam, csak a kezdethez elég. Most az orosházi mezőgazdasági szak­középiskolába járok, közben dol­gozom. Ha ezt eredményesen el­végzem, tovább megyek. Nem szállt a fejembe a dicsőség. Tu­dom, kemény évék várnak még rám. Mezőgazdasági mérnök le­szek. Nem lesz könnyű, de végig­csinálom, ha az ég egybeszakad is a földdel — mondja elhatáro­zással Gyuricza László fiatal ál­lattenyésztési szakmunkás. S az embernek az az érzése, hogy amit ez a fiatalember elha­tároz, azt véghez is vfszi. B, J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom