Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-31 / 253. szám

IMS. október 31. 5 Péntek KISZ-esek a Kiskoréi Vízlépcsőért jubileumi időszak október 25-től 1910. május l-ig A színházi műhelyben A Kiskörei Vízlépcső főmű­veinek építésén dolgozó KISZ- tagok, szocialista brigádok, íel­hívással fordulunk a II. Tiszai Vízlépcső és Öntözőrendszerei építésében, hasznosításában részt vevő KISZ-szervezetekhez, szocialista brigádokhoz, hogy ha­zánk felszabadulásának 25. és Le­nin születésének 100. évfordulója tiszteletére tegyünk még ered­ményesebben eleget a KISZ VII. kongresszusán vállalt védnök­ségnek. Mi, akik a kiskörei főművek építésén dolgozunk, tudjuk, hogy munkánkkal az Alföld arculatá­nak megváltoztatásához az ön­tözővizet biztosítjuk. Így 1969. október 25 és 1970. május 1. kö­zött jubileumi időszakot tartunk. Vállaljuk, hogy részt veszünk a főművek építésénél levő le­maradás megszüntetésében. Kérjük a főművek előkészí­tésében, tervezésében és meg­valósításában velünk együtt, az ország különböző részén műkö­dő KISZ-szervezeteket, hogy te­gyenek meg mindent a II. Ti­szai Vízlépcső építésével kap­csolatos feladataik jó minőségű, határidőre való teljesítéséért. Minél szélesebb körben ismer­tessék azokat az eredményeket, amelyeket a mű megvalósítása jelent az öntözésre áttérő me­zőgazdasági üzemeknek és a népgazdaságnak. Egyúttal felhívjuk az öntö­zéses gazdálkodásra áttérő me­zőgazdasági üzemek és a fej­lesztési terveket készítő intéze­tek KISZ-szervezeteit, tegyenek meg mindent az öntözővíz haté­kony fogadására. 1970. április 12-én Kiskörén kommunista vasárnapot tartunk. Erre meghívjuk a védnökség­ben érintett KISZ-szervezeteket, hogy ezen a napon velünk együtt dolgozzanak. Kereskedők a politikai oktatásban A rövidesen kezdődő új poli­tikai oktatási évben a békéscsabai- Univerzál Kiskereskedelmi Válla­latnál a közgazdasági alapisme­retek két tanfolyamán negyven hallgató vesz részt. A KISZ poli­tikai vitakörére tizenöten jelent­keztek. A szakszervezet társadal­munk időszerű kérdéseiből hat tanfolyamot indított, ahol 110-en vesznek részt. A Centrum Áruházban a szoci­alizmus építése kérdéseiből egy tanfolyamot, a közgazdasági alap­ismeretekből két tanfolyamét in­dított a pártalapszervezet. E há­rom tanfolyamon összesen ötven hallgató vesz részt. A Jókai Színházban október 31-én, ma este lesz Magnier—Sze­nes—Nádas: Mona Marié moso­lya című zenés vígjátékának pre­mierje, főbb szerepekben Szabó Évával, Gálffy Lászlóval és Fel- kay Eszterrel. Raffai Sarolta: Diplomások című drámájának tájelőadásai kezdődnek, és egy hete folynak a próbák a követ­kező két előadásra készülve. Két pillanatképünk ezeken a próbákon készült. Sok éves kérés teljesüli Csabacsüdön Az új bolt egy részlete. „A felszabadulást követően itt is élt a kapott szabadsággal a község lakossága és ki pénzzel, ki pedig terménnyel járult hozzá a földművesszövetkezet megala­kításához. Az alapító tagok azon­ban tudják, hogy nem volt sima az az út, amelyen elindultak. Megannyi ferde szemlélet, sőt elvtelen vita nehezítette Csaba- csűdön is a szövetkezet íellendü­szövetkezetnek. S most rajtunk a sor, hogy a kapott bizalomra be­csülettel és kamatosán válaszol­junk a pártnak, a népgazdaság­nak...” Így sommázta Batta György, a szarvasi ÁFÉSZ elnöke a csaba- csűdi nagy élelmiszerbolt megnyi­tási ünnepségén azokat az erőfe­szítéseket, amelyek a szövetkezeti mozgalom megszilárdulását jélle­lé'sét. Csak a párt IX. kongresz- szusának határozatai tették he­lyére szövetkezeti mozgalmunkat az egész országban nemcsak jogi értelemben, de feladatát tekintve is. A párt e kongresszusa egyben bizalmat is jelentett a földműves­mezték. Majd azzal folytatta, hogy ez az élelmiszerbolt az első olyan kereskedelmi egység Csaba- csűdön, amely nemcsak önkiszol­gáló jellegénél fogva, hanem kül­ső és belső kiképzésében is meg­jeleníti a kulturált kereskedel­Az őszi könyvhetek Békés megyei eseményei Mint ismeretes, október 1-től november 15-ig tartanak ország­szerte a megyei szövetkezeti őszi könyvhetek. Megyénkben a ren­dező szervek érdekes és változa­tos programmal igyekeznek még jobb propagandát végezni, nem­csak a városokban, hanem a köz­ségekben is, hogy minél sikere­sebbek legyenek ezek az esemé­nyek. A közelmúltban Szarvason tar­tottak író—olvasó-találkozót, ahol az érdeklődők találkoztak Molnár Gáborral és beszélgettek leg­utóbb megjelent műveiről, a Bí­borviskóról, Horgász voltam az Amazonason és más könyveiről. Ugyancsak Szarvason volt Lőrin- cze Lajos, aki a magyar nyelvről és a helyesírási problémákról be­szélt. Gyomén Garai Gáborral, Gyu­lán és Eleken Veress Péterrel vagy Zelk Zoltánnal, Orosházán Dar­vas Józseffel, Szeghalmon Fehér Klárával vagy Fejes Endrével, Mezőkovácsházán pedig Tímár Mátéval vagy Berkesi Andrással találkozhatnak nemsokára az ol­vasók és ismerkedhetnek meg a sikeres müvek szerzőivel. Miszlay István, a színház igazgatója rendezi Achard: A bolond lány című krimi-komédiáját. Képünkön Szabó Éva és Gonda György. , Sík Ferenc a rendezője Móricz Zsigmond: Nem élhetek mu­zsikaszó nélkül című vígjáték ónak. Képünkön a rendező, Romvári Gizi, Cseresnyés Rózsa és Barcza Éva, met. De idézzünk még egy rövid részletet Baitta György szövetke­zeti elnök ünnepi megnyitó be­szédéből : „Nem volt azonban egyedül a szövetkezet vezetősége e 700 ezer forint költséggel felépített és be­rendezett élelmiszerbolt létreho­záséban. Szövetkezetünk csaba- csűdi tagsága, több mint80-an, 60 ezer forintra tehető társadalmi munkával járult hozzá a 2800 la­kost számláló község új boltjának felépítéséhez. E közös összefogás tette lehetővé, hogy alig hat hó­nap alatt megnyílhasson a község első olyan boltja, amelyre évek óta vágytak a csabacsűdiek. Kü­lön szeretnék köszönetét mondani azoknak az általános iskolai ta­nulóknak, akik — szám szerint 48-an — a tanulás mellett mun­kájukkal példázták úttörő mivol­tukat az építkezésnél, erejükhöz mérten...” Beszéde befejező részében azt kérte a szövetkezet elnöke, hogy a tagságon kívül Csabacsűd egész lakossága érezze sajátjának a boltot, amely a felszabadulás óta az első igazán korszerű kereske­delmi létesítmény. B. I. Magas, szikár, egyenes tartású ember Lőcsei Lajos. Látszik rajta, hogy kemény fából faragták. Régi gádorosi dohánykertész. Most a Petőfi Tsz nyugdíjasa, de még dolgozik. Ki tudja, hányad­szor van már itt, a békéscsabai dohánybeváltó-üzemfoen ? Kezd­jük azonban más kérdéssel: — Mikor szívta el az első ci­garettát, Lajos bácsi? — Van annak vagy 58 éve. — Hány éves volt akkor? — Tizenkettő. — Milyen cigarettát szívott? Kiigazít. —No, nem éppen cigaretta volt az. Csák sodrás, szűzdohányból. — Honnan szerezte? — Az uraságtól. Akkor kezd­tem nála dolgozni. Amit elszív­tam, az az enyém lett. Nem saj­náltam magamtól. Később — ahogyan mondja — felesben vállalt művelést. Á si­mítás nem ment egyedül. Ami­kor a gyerekeik még kicsik vol­tak, napszámosokat is fogadott, akik naponta egy kiló dohányt és kosztot kaptak. — Ez szép fizetség lehetett ak­kor — jegyzem meg. — Nem is volt rossz, mert a másik kilót az uraságróí „vertük le” — derül mosolyra. — Jutott, maradt is mindenkinek, nem pa- naszkodhatom. De amikor oda­kerültem, még csizmám sem volt. És menni kellett Szarvasra, képviselőválasztásra agitálni. Le sem szálltam a kocsiról. Szégyell­tem volna. A kortespálinkát azért Cáfolhatatlan alibi megittam, mert odahozták nekem a csizmások. — És aztán szerzett csizmát? — Egészen hamar. Mihelyt be­száradt az első leszedett dohány. Egy része nem a beváltéba, ha­nem a csempészekhez került. Jó árat, 2 pengőt fizettek kilójáért. Ráadásul nem az én részemet ad­tam oda nekik, hanem a grófi bérlőjét, Wolfinger úrét. — Mennyi termett akkor egy holdon ? — Ügy 7—8 mázsa a bérlőnek, nekünk meg 1—2 mázsa — zsi­neggel együtt. — Miért zsineggel? — Mert azzal kapta a csempész a szűzdohányt. Utána a többit jól beáztattuk, hogy súlya legyen, amikor elszámoljuk. — Szóval, hát jól kitanulta La­jos bácsi a dohánykertészke- dést... Ma Is úgy csinálja? — Hát csinálhatom...? — néz csodálkozást színlelve. Közbeszólok: — Csalt, őszintén! Ne zavar­tassa magát, hogy itt a „grófi bérlő” — mutatok Kovács János­ra, a tsz dohánytermesztő munka­csapat vezetőjére. A sarokba szorított válaszát ka­ján mosollyal várjuk. Ö azonban kivágja magát: — Mondja! — fordul félém. — Kinek kell ma szűzdohány? Nyitva áll a dohánypajta és soha egy levél nem hiányzik. Legfel­jebb egy szál zsineget visznek eJ a gyerekek játszani. Igényes ez a mai világ! — sóhajt egyet vé­gül. Cáfolhatatlan az alibije. — Lajos bácsi mit szív? — Én Munkást vagy Kossuthot Van ugyan dohányszárítóm, de már az is „nyugdíjba” került. Elmúlt a .„szép világ”, amikor csak fondorlattal tudott a sze­gény ember megélni. S ő most csak egyet sajnál: azt, hogy nem ma 20 éves. — Mit csinálna akkor? — kér­dezem. — Dohánykertész lennék. Mert tudja, nem közönséges munka ez. Évek kellenek, amíg csak kezdő­vé válik valaki. Az sem mindegy, hogy nyű] az ember a levélhez. Tavaly egy hold megművelését vállalta és 23 ezer forintot ka­pott. Csak a simításnál segítettek a gyermekei. Az idén sem lesz kevesebb a keresete. Ehhez per­sze hozzájön a nyugdíja is. Még annyit, hogy ő is a tsz alapító tagjai közé tartozik. So­kat tett a közös gazdaság felvi­rágoztatásáért. Ennek bizonysága egyebek közt az a Kiváló Dol­gozó jelvény, amit két éve tűz­tek a mellére. Pásztor Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom