Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-27 / 249. szám

1969. október 28. 4 Kedd Nyílt levél a néphez ]\| agyarország Horthyék jó­voltából 1944. március 19- én német tartománnyá süllyedt. Ettől kezdve folyamatosan erő­södött a tömegek náciellenessé- ge és békevágya. Hitler csak az ízig-vérig Pálfy- és Szálasi-féle nácikra számíthatott, ezek azon­ban igazán jelentős erőt nem képviseltek. Hitler éppen ezért jobbnak látta, ha megóvja a folytonosság látszatát és Horthyt a helyén hagyja. Horthynak még ebben a helyzetben is módja lett volna a szakításra. Nem hiányoz­tak a jelzőtüzek sem, hiszen Mussolini rendszerét felrúgta az olasz nép, Varsó népe két ízben fellázadt, s egymást követte a román, a bolgár és a finn tény­leges kiugrás. Horthy azonban kitartott a szovjetellenes hadvi­selésben Hitler mellett, angol­szász katonai megszállásban re­ménykedett és csendőrtábornok megbízottjával — történelmi alibi gyanánt — aláíratta Moszk­vában az ideiglenes fegyverszü­neti egyezményt. Hitler ekkor játszotta ki utolsó magyarországi aduját. Himmler tervei szerint Winckelmann SD tábornok közreműködésével Szá- lasi kezére adta a hatalmat. Ez a fordulat azonban történelmi­leg és a hatalmi helyzetből kifo­lyólag nem volt szükségszerű. Léteztek olyan magyar katonai és civil erők, amelyeknek moz­gósítása, tudatos megszervezése — a katasztrófát elháríthatta volna. Ennek a ténynek jegyében in­tézett 1944. október 28-án nyílt levelet a magyar néphez a Kom­munisták Magyarországi Pártja. Ez a nyílt levél megjelölte az egyetlen lehetséges utat és mó­dot a valódi fegyverszünet eléré­séhez. ^ kommunista párt nyílt le­vele, mint kiáltvány, min­denekelőtt leleplezte a Horthy- legendát. Megállapította, hogy a gyászos fordulatért, a nyilas ha­talomátvételért, az utolsó csatlós gyalázatért — egyértelműen Horthy és garnitúrája a felelős. A nyílt levél rámutatott, hogy a valódi kigurás feltétele a hon­védség átszervezése, fegyveres együttműködés a Vörös Hadse­reggel, a munkásság és a pol­gári demokratikus magyarok fel­fegyverzése. Horthy tisztában volt mindezzel, de a szükséges tennivalókat tudatosan szabotál­ta. Félt a néptől. Persze, a kommunista párt nyílt levele a demokratikus erők hibáit sem takargatta. A de­mokratikus pártok ugyanis be­érték az antifasiszta propagan­dával s elhanyagolták a szerve­zés munkáját. Ügy gondolták, a nép érzelmi szembefordulása a fasizmussal elegendő tett. Abban reménykedtek, hogy a Vörös Hadsereg gyorsan és simán fel­szabadítja az országot s megla­pulva, ki lehet várni ezt a bol­dog pillanatot. Ezért az antifa­siszta propaganda csupán a fel­adat egyik fele volt, a másik fele a fegyveres felkelés meg­szervezése lett volna. Ez elma­radt. A kommunista párt még idejé­ben fölemelte figyelmeztető és hívó szavát. Útmutatásának he­lyességét, politikai tisztánlátását az idő teljes mértékben igazolta. A nyílt levél kimondta: „A ma­gyar népnek nem várakoznia kell a Vörös Hadsereg felszaba­dítására, hanem az általános nemzeti ellenállással vállalnia kell a harcot a Vörös Hadsereg támogatására, országunk és né­pünk érdekében! Ma a harc vál­lalása kisebb áldozatokkal a bé­két és a szabadságot jelenti, a harc nem vállalása pedig azt, hogy a háború végiggázol min­den hajlékon, tanyán, falun és városon!” A kommunista párt e katasztrófa elhárítására fegy­verbe szólította a magyar né­pet. o rszágos méretű partizán­harc — ez volt a lehetsé­ges platform. A kommunista párt legjobb fiai és még néhány el­szigetelt csoport — valóban fegyvert fogott De ha valameny- nyi antifasiszta teszi ezt akkor a háború hónapokkal megrövi­dül, tízezrek élete és mérhetet­len anyagi érték megmarad, Bu­dapest nem válik romhalmazzá és a béketárgyalás színe elé nem a Harmadik Birodalom utolsó csatlósaként áll az ország. 1944- ben taglétszámát tekintve, a kommunista párt kisebbségi párt volt, de politikája az egész ma­gyar nép egyetlen lehetséges po­litikája, nemzeti politika volt. Kétszeresen súlyos minden nem­zeti katasztrófa, ha ennek oka nem az előrelátás hiánya, hanem az, hogy az idejében meghirde­tett helyes politikát az egyén és a tömeg nem követi. Ez az év­forduló legnagyobb történelmi tanulsága. Földes Mihály Sokáig úgyszólván naponta felkerestem a talált tárgyak osztá­lyát! Ez érthető, mi­vel rengeteget utaz­tam, s annyi mindent hagytak el útitársa­im. Persze, leadhat­tam volna a tárgya­kat a kocsikísérőnek is, de mit tudom, én, hasonlóképpen be­csületes-e? Inkább magam sattyogtam el az illetékes hely­re. Találtam például egy inggombot, s azonnal rohantam vele a talált tárgyak osztályára. — Kérem — mond­tam —, talán már halálra keresi a gaz­dája, oktassák ki, máskor villanydrót­tal erősítse föl, úgy nem szakad le. Máskor a végállo­máson a kiszállás Után velem együtt Talált tárgy csak egy Füles ma­rad ott. — Fantasztikus — mondtam az osztá­lyon — tele félig megfejtett kereszt- rejtvényekkel. Bizo­nyára álmatlan éj­szakái lesznek a tu­lajdonosnak. Ismét máskor egy patkót találtam a járművön. Rozsdás patkó, de patkó. Bár gőzöm nincs, hogy került a ló a buszra. — Borzasztó — szóltam az osztályon — egy ló patkó nél­kül. Lehetséges, hogy már holnap benyerít érte az ajtón. Egyszer csaknem húsz dekára való szalámihéjra buk­kantam. Nekem is van macskám, de azért vittem sürgősen. Pe­dig téliszalámihéj volt, minőségi spár­gával, minőségi cím­kével felcicomázva — mégsem örültek neki. Sőt egyre in- dignálódottabban fo­gadtak. Amikor pél­dául visszavittem egy nyakatlan mus- kotályosüveget, csak­nem elzavartak. Úgy, hogy tegnap aztán hűtlen lettem hozzájuk. Amikor azt a kis börönd pénzt megtaláltam. Tíz kö- teg százas, sok ötve­nes és húszas volt benne és pár kiló öt­forintos. Azért menjek oda, hogy megint elriasz- szanak? És különben is, ne vágjanak mindenfé­lét a fejemhez, csu­pán azért, mert a kötelességemet telje­sítem. Nagy S. József 1! népművelés helyzetét elemezte a mezökovácsházi járási tanács vb A mezőkovácsházi járási tanács végrehajtó bizottsága nemrégen tárgyalta a járás népművelési helyzetét, és feladatait. A vb elé kerülő beszámolóból kitűnt, hogy a népművelési háló­zat kedvezően fejlődik a járásban, különösen amióta eredményes kapcsolat alakult ki a különféle társszervekkel. Az összefogás és együttműködés már eddig is sok kimagasló eredményt hozott és a Hazafias Népfront, a KISZ járási bizottság, a Vöröskereszt jó part­nereknek bizonyultak a népműve­lési munkák segítésében. Ezekkel a szervekkel az elmúlt időszakban gyümölcsöző volt a kapcsolat, amit az is bizonyít, hogy együtt szervezték meg többek között ki­adványok elkészítését, a jubileu­említették meg a battonyait, med- gyesegyházit és a mezőkovácshá­zit. Eredményes munkát végeznek a járásban működő könyvtárak is, annak ellenére, hogy mostoha kö­rülmények között kell tevékeny­kedniük, hiszen a szükséges 1700 négyzetméter alapterület helyett mindössze 850 négyzetméterrel rendelkeznek. A beszámoló után több hatá­rozati javaslatot terjesztettek be a járás népművelési munkájának javítására. fiz Alföld íegkorszerübl) terménylároióia, szárítója Orosházán Az orosházi Űj Élet Tsz-ben 14 millió forintos költséggel épül fel az Alföld leg*®rszerűbb termény- szárítója és tarkója. A földgázfű­téses szárítóban előtároló épül, ahol fogadják a nedves terményt, s benn a szárítóban két műszak­ban kukoricából 24—25 vagont, búzából pedig 40—50 vagont szá­ríthatnak meg. A földgázfűtéses szárítót 240 vagonos terménytáro­lóval egészíti ki. A tervek szerint 1970 nyarán átadják rendeltetésé­nek az új terményszárítót. Születésnap a vízgépészeti vállalatnál mi kiállításokat, a Tanácsköztár- sasági Kulturális Szemlét. Nagy jelentőségű az a támogatás is, amit a népművelési szervek a já­rási és községi pártbizottságoktól kapnak. A korszerű irányítás követel­ményeinek megfelelően nagyobb feladatot kapott a járás két leg­nagyobb népművelési intézmé­nye, a művelődési központ és a könyvtár. Elismeréssel emlékeztek meg a beszámolóban a járásban működő 120 TIT-tagról, akik a népműve­lés áldozatkész munkásai. A művelődési otthonok munká­ját vizsgálva a legjobbak között Bronzkori település! tártak fel Csongrád megyében A Csongrád megyei Klárafalva község határában dr. Trógmajer Ottónak, a szegedi Móra Ferenc Múzeum régészének irányításá­val folytatott ásatások során érde­kes leletek kerültek felszínre. Ezek azt bizonyítják, hogy a területen mintegy 3500 évvel ezelőtt bronz­kori település állt Egymás fölött élhelyezkedő 9 település nyomait találták meg. Előkerült egy csi­gavonal díszítésű kis kocsikerék, sok bronzból és csontból készült használati eszköz, ruhakapocs, ha­lásznyílhegy és több más tárgy. A leletek között van az az edény, amelyben hordozható tűzhelyként egykor a parazsat őrizték. A fel­színre hozott mintegy 10 000 edény- és vázatöredéket a télen a szegedi múzeum restaurátorai tisztítják meg és megkísérlik a tárgyak összeállítását. Az ásatás­nál talált faszéndarabokat a ber­lini akadémia* régészeti osztályá­ra küldik, ahol radioaktív sugár­zással állapítják meg a lelet pon­tos korát. (MTI) A jövő autója A jövő automobilja valóban méltó lesz nevének első felére. Csak közölni kell vele az úticélt — egy kód tárcsázásával, sőt talán szóban — és oda jut majd, a leg­megfelelőbb útvonalon, miután először tájékozódott az út infor­mációrendszerétől a forgalmi aka­dályok és közlekedési dugók hely­zetéről. Mellékesen ezzel a par­kolási nehézségek is megoldódnak. Amint az ember a kocsijával a hi­vatalához megérkezett, utasíthat­ja, hogy hagyja el a várost. Este rádióhívásra vagy előrerendelt időre ismét jelentkezik szolgálat­tételre. Jelentős eseményt ünnepeltek nemrég Gyulán, a vízgépészeti vállalatnál, A gyáregység fennállá­sának 20. évfordulóját. Az egész­napos programban műszaki ta­nácskozás, gyárlátogatás, techno­lógiai és készülékbemutató, vala­mint a gyáregység fejlődését be­mutató kiállítás szerepelt. Az ünnepséget Szögi Antal, a gyulai gyáregység vezetője nyi­nyeként kilencszer nyerték el az Élüzem címet, egyszer pedig a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászla j át. Az ünnepi beszéd után Bakos László, a gyáregység főmérnöke számolt be az utóbbi években végrehajtott műszaki fejleszté­sekről és vázolta a közeljövő fel­adatait. Ezt követően emléklapot és A résztvevők érdeklődéssel figyelik a védőgázas automata he­gesztést. tóttá meg. Tájékoztatta a megje­lenteket a két évtized alatt elért eredményekről, különös jelentő­séget tulajdonítva az 1959-es évnek, amikor átalakult az addig csak öntözéssel foglalkozó válla­lat ipari üzemmé. Jól tükrözték az akkori és a mostani számada­tok a fejlődést, mert míg tíz év­vel ezelőtt termelési értékük 12 pénzjutalmat kaptak: Nagy Zsig- mond, Gajdács János, Török Bá­lint, Szabó Gábor, Sófián József, Sárközi Imre és Hegedűs Sándor, akik a vállalat megalakulásától kezdve itt dolgoznak. Délután a meghívottak meg­tekintették a gyárat és az ott fo­lyó termelést. Sióréti Csaba, a műszaki csoport vezető mérnöke Hőerőművek részére készülő hatalmas csöveken az utolsó si­mításokat végzik. millió forint volt, ez a szám az elmúlt évben már elérte a 40 millió forintot. Gyártmányaik megtalálhatók az ország minden jelentősebb nagy üzemében, de eljutottak már az NDK-ba, Egyiptomba, Ghanaba, Albániába és Indiába. A jó munka eredmé­bemutatta az itt készült műsze­reket. Töpfel Pál, a technológiai csoport vezetője pedig a nemrég bevezetett új technológiával is­mertette meg az érdeklődőket. A gyárlátogatás után a résztvevő szakemberek elismeréssel szóltak a tapasztaltakról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom