Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-25 / 248. szám
Balogh Ferenc kamarakiállítása Ha igazán meg akarunk ismerni egy várost, akkor az ott élő embereket kell kutatnunk, milyen értéket képviselnek? Méltán lehet büszke Békéscsaba Balogh Ferencre, aki a fotó szerelmese, s tegyük hozzá, mert eredményei bizonyítják, hogy művésze is. A siker, amit országos kiállításokon elért, nemcsak az övé, ennek az örömét mi is érezzük, hisz Békéscsaba nevét elviszi az . ország más városaiba is. A Békés megyei Népújság szerkesztősége egy kis kamarakiállítással adja az elismerést és a köszönetét. A kamarakiállítás, amely a szerkesztőség új kezdeme- nyezése, ezzel a tettével önmagát is emeli, hiszen az itt jelenlevő képek művészi színvonala rangot ad majd a következő kiállítások értékének is. A fotóművészet nem könnyebb, mint más művészi kifejezési forma. A színvonal elérése itt is komoly erőfeszítést, töprengést, vívódást igényel. Ennél a művészetnél a kifejező eszköz a kamera, amelyet tudni kell használni, s amellyel tudni kell érzést, gondolatot, hangulatot közvetíteni. A fotóművészet talán az irodalmi lírához hasonlítható és itt Balogh Ferenc a lírai műfajokban inkább a gondolati ágat érzi erősebb oldalnak. Két képet emelnék ki, amelyek ezt a gondolatiságot érzékeltetik. Az egyik a Mama című portré. Ez a ráncoktól barázdált öreg arc, a naturalista finomságok részletrajzaival művészien mutat egy öregasz- szonyt. A figyelő szem, a száj mosolya, amely egy elindított és egy visszafogott mosoly, egyben a megnyugvás, a magábamélyedés, a visszahúzódás gondolatát is adja. A szépség, az élet és az elmúlás van ebben a képben. A világos, derűs fények egy megfáradt, de azért mégis boldog élet utolsó, őszi napsütését érzékelteti! Egy öregasszony portréja az Ezer év című is, de ez egészen más gondolatokat tükröz. Ez a kép megdöbbenteni. felrázni akar. Itt már több van, mint öregedés. Ebben már egy nyomasztó érzés uralkodik; a sötét tónusok, a harmóniák hiánya, a kitört fogak, a nyugtalan ráncok nemcsak az elmúlást, hanem egy kegyetlen élet, egy nem kívánt élet gondolatát adják. Ez nem egy életnek a megnyugvást, lezártságot jelentő csodája, ez már inkább egy modem zenemű disszonáns befejezéséhez hasonlítható. Sorolhatnánk még a képeket tovább, sok új, érdekes formai kezdeményezést, kísérletezést it találhatunk. Egy dologban közös: az ember van jelen, mindenütt. Szerepel itt a munka, az alkotás, a ma élete és öröme, s ebből megismerhetjük a mi valóságunkat és szűkebb környezetünket, hiszen a képek legtöbbje Békés megyei témájú. Ugyanakkor megismerjük ennék a valóságnak a láttatóját is, a fotó békéscsabai művészét, Balogh Ferencet. Péter László *** Fenti képünk Balogh Ferenc ötven éve együtt... című felvétele. Kárpáti Kamill: ŐSZ A 7 ég kemény kékbe most alakul. Hiába fénylik még a bronz lugas, gyümölcsös tálad hiába nevet. Nem sír a dobszó. Torkodban lapul. Bár dér-cukros bogyók után kutass, olyan a táj, mint egy röntgen-lelet. 11 SZÍNHORDOK KOCSMÁIK A kocsma tengerfenekéről halfarkú puha asszonylények, mint korsóból kinőtt óriás buborék, bozontos mellett érnek. Labdáznak a vad mosolyokkal. S az első szénhordó már érzi: korsója sárga ölében ül s hajat bont, akiért ő vérzik. Sörszínű szikrás hajfonatán észbontó vízhullám most készül. S a kocsma szétfalcolt asztalán szirén-ölben alszik el végül. A falu és a művelődési háza N incs önállóan funkcionáló intézmény, nincsenek kizárólagos feladatok vagy' célkitűzések, amelyet csak egyik vagy másik eszközzel lehetne megvalósítani. Ezért a falusi művelődési házakat sem lehet úgy vizsgálni, hogy azokat kiragadjuk abból a komplex rendszerből, amelyben ott van a rádió, a televízió, a napi sajtó, könyvtár, mozi stb. Lehetőségek, szükségletek, adottságok és tradíciók keverednek és képeznek egészet a művelődés és annak egyes formái vagy intézményei számára falun is. Ma az ország lakosságának több mint fele, 56 százaléka él falun. Igaz, hogy ezek nem mind a mezőgazdaságban foglalkoztatottaik, de a művelődés összefüggésében mégis a faluhoz tartoznak. Megszűnt a kistermelő „univerzális” paraszt, és vele együtt változásnak indult az ehhez kapcsolódó művelődési igény is. \ másiik fontos ténye- ző, hogy megváltozott a falusi lakosság szociálpolitikai tevékenységének feltétele is. A mezőgazda- sági szövetkezetek mint a demokrácia, a kollektivitás keretei szintén lényegesen megváltoztatták a falu érdeklődését. Kezdetét vette a munka szakmai differenciálódása is és ezzel együtt a műveltségigény differenciálódása. Más oldalról: falun is gyökeresen megváltoztak a műveltség közvetítésének technikai feltételed és igénybevételük is. Minden községben van könyvtár, mozi, a falusi családok 90 százalékának van rádiója, községekben található az összes televíziók 40 százaléka, vagyis ezer lakosra 100 tv jut. Tizenöt évvel ezelőtt a községekben ezer lakosra jutó napilapok számát ki lehetett fejezni egy kis értékű, kétjegyű számmal, ma viszont ez a szám meghaladja a 150-et. A vásárolt könyvek 27 százalékát veszik meg a községek lakón és az elmúlt évben több mint 200 millió forintot költöttek ilyen célra. r zzel együtt megválto■*-' zott a falu különböző művelődési intézményeinek igénybevétele is. Az elmúlt 20 év alatt sikerült elérni, hogy a falu minden ezer lakosából 130 beiratkozott olvasója legyen a könytár- nak. Alig 10 év alatt úgy elterjedt a televízió, hogy átlagosan számolva, ezer falusi lakos közül 120 ül a televízió előtt. Változás történt a szakköri tevékenység és a művészeti öntevékeny csoportokban való részvételnél is. A szakkörök és a részt vevők száma az utóbbi 8 évben megháromszorozódott. Ezzel szemben az öntevékeny művészeti csoportokban a részt vevők száma csaknem a felére csökkent, és a műsoros esték látogatóinak száma is kevesebb lett, mint az 1950. évi fele. Érdemes nyomon kisérni a mozival kapcsolatos adatokat is. 1968-ban 36 millió falusi lakos látogatta a filmszínházakat, ami 1967-hez mérten igen nagy, 15 százalékos csökkenést jelent. Ugyanezen idő alatt a könyvtári olvasók és kölcsönzött kötetek száma nem változott. Megnőtt viszont a különböző szaktanfolyamok és hallgatóinak a száma. A falun élő értelmiségiek száma is megháromszorozódott. Különösen gyorsan nőtt a mezőgazdasági munkával kapcsolatos értelmiségiek — közgazdászok, mezőgazdászok, mérnökök stb. — száma, ami egyben azt is jelenti, hogy a munkahelyen jelentkező napa információ, munkával kapcsolatos instrukció is megszaporodott és magasabb szintre emelkedett. ** indez azt eredményez- te, hogy tudásában, ismeretekben a falu is lényegesen nőtt. Ez igaz még akkor is, ha az iskolai végzettség ezt nem bizonyítja. (A nyolc osztályt elvégzettek aránya 16 százalék, a középiskolát 2,1 százalék végezte el, míg az egyetemet és főiskolát 0.8 százalék.) Ezzel szemben például a közgazdasági, a jogi, és más ismeretek —, ha nem is elméleti szinten, de a mindennapi gyakorlat kapcsán — a falusi dolgozókhoz közel kerültek. Többek között a közös tervezés, a munkaegységek elszámolása, a zárszámadás kényszerítette erre a parasztságot. Az érdeklődés — elsősorban a fiataloknál — a gépek felé fordult. Mindezek a változások egyben azt is eredményezték, hogy a művelődési ház. ról alkotott eddigi elképzeléseket felül kel vizsgálni. A régi felfogást, hogy az emberek a művelődési házba járnak művelődni — műveltséget kiegészíteni, új ismereteket tanulni — fel kell adni. Ma már a kultúrának azok az összetevői, amelynek terjesztésére a művelődési házak berendezkedtek — a sajtó, a rádió, televízió, könyvtár segítségével házhoz megy. A művelődés nagyrészt individualizálódik és elsősorban a lakásban zajlik le. Még az olyan kollektív formák, mint a szakköri tevékenység is, kettős jellegűek: egy. részt otthon, egyedül művelhető, másrészt közösen a szakköri helyiségben. A szórakozási igények kielégítése is több csartornássá vált. (Tv, mozi, színház, stb.). Megváltozott a művelődési ház szociálpolitikai szerepköre is. Eddig fóruma volt a kollektivitásnak, mivel az egyénileg dolgozó parasztok találkozása itt zajlott le, függetlenül attól, hogy milyen konkrét indokkal gyűltek össze. Ma a kollektivitás szükséglete ki. elégül a munka és a munkához kapcsolódó tevékenységek folyamatában, hiszen a termelő tevékenység kollektív gazdaságban folyik. A megváltozott viszonyok között a művelődési házak feladata elsősorban nem magának a műveltségnek a terjesztésé, ben jelentkezik, hanem inkább annak a befolyásolásában, illetve a művelődésre való mozgósításban, nevelésben és annak szervezésében. Központjává kell válni a különböző művelődési csatornák nyújtotta lehetőségek egységes szemléleti rendszerbe való foglalásának. Nem a részfeladatokat megoldó intézmény szerepét kell betöltenie, hanem a falu művelődési központjává kell válnia a szó igazi értelmében. Irányítani kell a falu művelődését — annak minden mozzanatát. A szolgáltató szerep csak másodlagos lehet Ma falun működő művelődési otthonok száma 30 005, az összes művelődési otthonok 73 százaléka működik itt. (Ha figyelembe vesszük, hogy a lakosságnak csak 65 százaléka él falun, akkor már ez az összehasonlítás is értékmérő lehet.) Ezeknek a művelődési otthonoknak azonban több mint 50 százaléka építészetileg nem felej meg a korszerű követelményeknek. D ontja a helyzetet, ha figyelembe vesszük a rendelkezésre álló személyi feltételeket, amivel a kul- túrház bekapcsolható a művelődés folyamatába. Itt egyaránt szerepet játszik a mennyiség és minőség. Mit mutatnak a számok? A falusi népművelők 25—30 százaléka évente fluktuál, vagyis nem sajátíthatják el a szükséges helyismereteket. Másrészt a falusi művelődési otthon-vezetők 80 százaléka nem rendelkezik a jelenlegi munkájának meg. felelő képesítéssel sem. Az új feladatok összefüggésében ezek az arányok még tovább romlanak. A megváltozott szükségletek követelményeit, tehát sem egyszerű kinyilatkoztatással, sem jó indulattal nem lehet megoldani. Szemléleti, anyagi és személyi feltételek együttes változására van szükség. Vonslk Gyula
