Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-24 / 247. szám
1989. október 25. 6 Szombat lön! lön! illetve Jönnek, ök ketten, két fenegyerek: Coli és Bütyök. Íme, itt láthatók a rajzon. A gyengébbek kedvéért eláruljuk, hogy a nyurga, hosz- S8ú legény hallgat a Coli névre, a kis vaskos srác pedig a Bütyök. Jövő héttől kezdve rendszeresen közreadjuk csodálatos és izgalmas kalandjaikat, természetesen rajzban elbeszélve. Fogadjátok őket szeretettel! Kalandjaik nemcsak mulatságosak, hanem tanulságosak is. Persze csak azok számára, akik értenek a tréfából. Ifjúsági maffia Megengedi, uramj hogy őrizzem a kocsiját?" Az a suhanó, aki ezt kérdezi, az útszélre vezetett kamionból h'szállni készülő sofőrtől, egy a közül a sok-sok 9—14 éves korú gyerekek közül, aki a nagyvárosok nyomornegyedeiben csatangol „tétlenül" az est beállta után. Nos. ha a sofőr elutasítóan válaszol, másnap reggel kifosztva, összetörve találja a kocsiját; a gumiabroncsok felvágva, az ablaküveg betörve, a műszerfal felszakítva és a tyrosszéria behorpasztva. Ha viszont a gyerekeknek két-három schillinget nyom a markába, biztos lehet benne, hogy visszatértekor a kocsit épségben találjaA kamion-vezetők megsarcolása akik rettegnek még annak a gondolatától i8, hogy a károkért felelősségre vonják őket —, gyümölcsöző jövedelmi forrása lett az igazi suhanc- gengsztereknek, Nagy-Britannta számon városában. Néha a kamion-vezetők kifosztott, megrongált gépkocsijukat több kilométerre találják meg attól a helytől, ahol hagyták. A kamion-vezetők legjobban Liverpooltól, ettől a nagy kikötővárostól félnek, ahol a Beatleseek születtek. A sivár külvárosok suhancai félelmetes szegénységben élnek itt. Hogy helyzetükön valamiképpen enyhítsenek, vagy talán azért, hogy egy olyan elektromos gitárt vehessenek maguknak, amilyenről az első Beatles-számok bombasikere óta álmodoznak, tömörülnek bandákba és okoznak kárt a szerencsétlen gépkocsivezetőknek9 Ki tudja? A lány és szerelme Az egész osztály lázasan készü- l — Kérnék néhány versesköte- lődött az úttörő kulturális szem- tét. lére. Már együtt volt a csapat, amely az iskolát képviseli majd a versenyen. Egy kivételével, aki a szavalókat képviselte volna. A tanító néni körülnézett szemüvege fölött a padsorokon. — Éva, te nem tudsz valamilyen verset? A kislány zavartan állt fel. — Petőfitől tudok néhányat. — Maradj bent a szünetben. Szünet után Bíró Évával egészült ki a csapat. Tanítás után egyenesen a könyvtárba rohant. Ady-, Jankovics-, Petőfi-, Radnóti-, Baranyi-versek kerültek le a polcról és odahaza az ágy mellett majdnem éjfélig égett a lámpa. Első lett. A verseny befejeződött, de azután Éva majdnem mindennapos ^vendég lett a könyvtárban. A különlegesen egyéni orgánumé kislány a gimnáziumban sem lett hűtlen a szép szavakhoz. Minden versenyen induít és mindegyik után gyarapodott az érem. és oklevél-gyűjteménye. Ketten a kórházból Mindketten gyerekkoruk óta KISZ-tagok. Illik rájuk a megállapítás, hogy „mozgalmi emberek”. Egyik lány, a másik asszony. Az orosházi kórházban dolgoznak. Pizsamás, köpenyes betegek, ] fehérre meszelt falak között vezet az út a pici irodába. Az éterszag még ide is utánunk lopódzik. A kórház Il-es sebészetének talán legkisebb szobájában vagyunk. Házigazdánk, Jagri Katalán mentegetőzve mutat a két székre. Mivel hárman vagyunk, egyikünk állva marad. Aztán váltjuk egymást. Kati 22 éves, foglalkozása adminisztrátor. A KISZ vezetőségválasztó taggyűlések napjait éljük, így hát miről is beszélhetnénk másról, mint a kórház alapszervezetéről. Az itt dolgozó fiatalok KISZ-szervezete alig néhány éves múltra tekinthet vissza. Most mégis a legjobbak között emlegetik. Ötvenötén vannak, csaknem kizárólag lányok. Itt különben sem könnyű jó eredményeket-produkálni. Az ápolónőd pálya nehéz, sok a vidéki, többségük három műszakban dolgozik és nagy a fluktuáció. („Sokan csak ugródeszkának használják a kórházat, az egyetemi felvétel reményében” — mondta később a KISZ-titkár, Vranka Józsefné.) De térjünk vissza Katihoz. Amikor a kórházhoz került, kezdetben csak a tagbélyegeket árulta. Aztán — és ezt ő maga sem tudta pontosan megfogalmazni — egyre inkább „beledolgozta” magát a mozgalomba. Frázisként hat, hogy Kati szereti az embereket, s nemcsak igényli, hanem alakítja is a közösséget. Munkája elsősorban az írógéphez, a gondosan vezetett kartonokhoz köti, de érdeklődik a kórház dolgai irání^ is. Nemcsak névről, hanem személyesen is ismeri az osztály betegeit. Legutóbbi akciójuk — a Magyar Ifjúság szerkesztősége éppen most tartja kampányát a lap népszerűsítésére — mindenképpen figyelemre méltó. A kórház fiataljai, Kati vezetésével KISZ-munkában elvállalták, hogy hetenként 50 Magyar Ifjúságot adnak el, elsősorban a betegeknek. Jagri Kati a kórház alapszervezetének vezetőségében „ágit. prop.-os”. (Röviden csak így becézik ezt a funkciót.) Szeptemberben egy hónapot töltött a Békéscsabai KISZ Vezetőképző Táborban, s a rengeteg élmény mellett legnagyobb „sztori-ja” az volt, amikor a névadó ünnepségen, ahol Ho Si-Minh nevét vették fel, ő elnökölt. („Nem vagyok félős természetű, de úgy izgultam az elnöki székben, hogy majd meghaltam” — emlékezik az eseményre.) A Jagri családban a másik gyerek, Kati öccse is mozgalmi ember. Az orosházi Dózsa Tsz KISZ- titkára. így aztán mondani sem kell, hogy a két testvérnek gyakran van lehetősége konzultációra, ami — figyelembe véve, hogy két, különböző foglalkozású fiatalokat tömörítő alapszervezetről van szó — csak hasznos lehet. A kórház fiataljai most a 31-i vezetőségválasztásra készülnek. Az már biztos, hogy a jelenlegi titkár, Vranka Józsefné helyett új név kerül a jelölőlapra. (Márta — így hívja ót mindenki a kórházban — márciusra babát vár és különben is nagyon leköti saját munkája és a pártalapszer- vezetnél is számítanak sokéves mozgalmi tapasztalatára.) A jövendőbeli titkár neve már nyílt titok, de nem szeretnénk az események elé vágni. Tény az, hogy Márta már „védőszárnyai alá vette” a leendő titkárt, és fogadKöziben — nemcsak hangja miatt — a „filmesek” is felfedezték. A gyulai Erkel Művelődési Központban működő amatőr filmstúdió tagja lett (senki sem próféta Egy vers története Ügy tartják, hogy ezen minden kamasznak át kell esnie. Mármint a versíráson. Később aztán az ember úgy kinövi a poétikus hajlamot, mint a kanyarót vagy a szamárköhögést. Ezért ne fogadja senki megütközéssel az alábbi történetet. Az antikváriumban már évek óta a megye múltját idéző régi könyvekre vadászom. Legutóbb, nem kis örömömre, az egyik eladó dombor nyomású, arasznyi városcímerrel ékesített, hatalmas bibliográfiával örvendeztetett meg. A monstrum igen tekintélyes volt. Legalább másfél kilogrammot nyomott. Áhítattal lapoztam bele és csodák csodájára egy iskolafüzetből kitépett vonalas lap hullott ki belőle. Talá* könyvjelzőnek használta az előző tulajdonos. Furcsa egy könyvjelző volt, annyi szent. Széthajtogattam. Vajon, mi lehet ez? Egy vers! Hamisítatlan kamasz-írással. A címe: „Hogy szeretném én.” Lássuk csak! Szeretem a verseket. Az ilyen különlegességet meg pláne. „Nem is olyan rég / Talán ezer év / hogy történt egy ígért I Szomorú sorsért.” Hm. Nem teljesen világos, de menjünk tovább. „Egyet gondolák / egyszeregy volnék I akkor jobb lennék / Én mindenkinél." Az már biztos, hogy ilyet csak nő írhat le. Ezt az állítást a harmadik strófa kétséget kizáróan bizonyítja. „Ancsáját hazájában), de filmszerepet nVit szeretnék / sorsom felöl én/ hogy élhetnék én / egy szerelemért”. Igen... Szóval, témánál vagyunk. Általános tünet, hogy a az igarí j szerelem nemcsak örömet okoz, mégis a versmondás maradt, hanem versírásra is ingerel. Ol- Részt vett országos szövetkezeti | uassuk az utolsó szakaszt. Most mégsem ott, hanem a Jókai Kultúrotthon ban kapott. Azon is sikeresen debütált. De szavalóversenyen is és azon eljutott a területi döntőig, amit Szegeden rendeztek meg. Sokat köszönhet Kiss Anikó és Aradszki Pál magyartanárnak, akik felkészítették egy-egy versenyre. Most készül legnehezebb szerepére, az érettségire. Szeretne itt is helytállni. — Érettségi után? — Számomra egyértelműnek látszott a válasz. — Színiakadémia. — Népművelő-könyvtárszakra szeretnék jelentkezni Debrecenbe. Annyit jártam a könyvtárba, kell jönnie a crescendónak. „Reggel negyed hét / hozzád fordulék / nagy boldogságért / rád találok még?” Váratlan fordulat. Vajon miért elengedhetetlenül fontos az időmeghatározás? Talán akkor szól a vekker? De ne legyünk rosszmájúnk. Különben sem illő dolog a legrejtettebb gondolatait versbe szedő ismeretlen kislány titkainak kifecsegése. Apropó, kislány...?! A címeres másfél kilós könyvet több mint 30 évvel ezelőtt adták ki. A kislány azóta már... szóval biztos nagylány lett. De ha valahol mégis, egy javakorabeli, esetleg többgyermekes anyuka e sorokat olvasva „Jé, megjelent a versem!” kiáltással a fe- , jéhez kap, hát én mosom kezei- hogy beleszerettem a könyvtárosi j met De a verset szívesen elmunkába... | küldöm. B. I. 94 IT6K MtK II. Békés megye tipikus síksága ellenére meglehetősen zárt vidéket jelent. Ezt a Körösöknek, a holtágaiknak, az ezeket kísérő ártéri füzeseknek, a Póstelek, Gyula, Doboz, Bélmegyer stb. erdeinek köszönheti. ű*. A változatos vidék lehetővé teszi, hogy nemcsak sok tipikus al-j földi madár (mint például a lakozott, hogy továbbra is a veze- zok), hanem erdei és vízi madatőség tagja marad. Tanácsadói minőségben és — számára most ez a legfontosabb — kismamaként. B. I. rak is megtalálhatók legyenek megyénkben. Röviden ismertetek néhány adatot az utóbbi években megyénkben megfigyelt ritka madarakról, amelyek közül a kisk. got, mint kipusztulóban levő darat emlegettük. A Hármas-Körös ártéri füzeseiben több helyen évről évre nagyobb létszámmal költenek a hófehér ldskócsagok és a gyönyörű üstökös gémek. A holtágak fölé hajló öreg fűzfák ágain költ a függő cinege, amelynek meleg fészkét télen cipőnek használták a pákászok gyerekei. Az igen ritka kárókatona fészkeléséről és őszi átvonulásáról is van adat. Orosházán megfigyelték szép hangú énekesmadarunk, a halvány geze fészkelését A felénk ritka csuszka és fakúszó, valamint az egész Európában ritka hollóból is megtalálható pár darab. Nagy kiterjedésű legelőkön, akácos erdöszéleken él a túzok, és a nála valamivel kisebb, hozzá hasonló és még ritkább alföldi madár, a reznek. A tavaszi, őszi madárvonulások és egyes fajok téli kóborlása idején néhány madarat a legváratlanabb helyen figyelnek meg. Egy kuriózum: Bélmegyer-Fáspusztán 1963 novemberében egy egyiptomi dögkeselyűt lőttek. B. Zs.
