Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-03 / 229. szám
1963. október 3. Péntek Nemcsak pályaválasztási gondok Bizonyara sokan ültek a képernyő elé az elmúlt hét péntekjén — szülők és fiatalok — várakozással, hogy a televízió „Melyiket az ötezerből'’ című műsorát megnézzék. S valószínűleg érdeklődés kíséri Sőtér Edit ciKksorozatát is, aki a Népszabadság hasábjain próbál választ keresni az égető kérdésre: miért húzódoznak a pályaválasztók a fizikai munkától. Az elmúlt pár esztendő hasonló jellegű rádió-, tévé-, sajtóközlései is bizonyítják, hogy az élet által felvetett, sokakat érintő problémával állunk szemben. Két okból is. Először, mert a jövő — a kétezredik év végéhez közeledő évek — dolgozódnak generációjáról van szó, azokról, akik majd utánunk következnek. Másodszor, mert ők azok a dömping-gyere- kek — és két-három évig még lesznek is —, akiknek a bölcsődei, óvodai férőhelyektől kezdve a különböző pályák választásáig a legnagyobb nehézségeik vannak. De ők egyben azok is, akik a század utolsó évtizedeinek 30— 40—50 éves emberei lesznek. És ez a lényeges, ez a legfontosabb. Ebből a szemszögből kell tehát elsősorban is nézni a kérdést. Épp ezért helytelen és sok veszélyt rejt magában, ha általánossá válik, a „csak tariulmányi eredmények alapján” Való szemlélet. Pályaválasztási kérdésekkel kapcsolatban szülőktől, gyerekektől nem hallani mást, mint azt, hogy 17, 18 18,5 pontot ért el és mégse vették fel... A szakemberek pedig már maguk is álmélkodnak Régi tartozás: Decemberben miikereskedelmi ieiyóirat jelenik meg Ahogy lapunkban arról már hírt adtunk, decemberben új orgánummal gazdagodik folyóirataink tábora. A Képcsarnok Vállalat kezdeményezése egy olyan népszerű, a nagyközönségnek készülő magazin létrehozása, amely az általános művészeti feladatokon kívül a hazai és külföldi műbarátok tájékoztatását is végezné. A békéscsabai Képcsarnok-fiókban tartott tájékoztatón az induló új lap, a Műgyűjtő első számát ismertette B. Varga Sán dór főszerkesztő. A magazin rovatai ezek szerint a következők: Kiállítási naptár és kiállítási előzetes. Mindkettő az egyes kiállítóművészek, illetve kiállító szervek névsorát, továbbá tanulmányokat, műteremriportokat és reprodukciókat közöl. A Műmelléklet vetítésre kész, tehát vetítőkerettel ellátott dia- pozitíveket tartalmaz. A diapozi- tívek a folyóiratban bemutatott valamelyik művész műveit tartalmazzák, s egyben mintegy alapját képezik egy leendő diagyűjteménynek. Az Emberek, művek, gyűjtemények című rovat a Műgyűjtő elődeit, a századforduló és a két háború között megjelent műkereskedelmi folyóiratokat mutatja be. Ugyancsak itt találkozhat az olvasó a jelentősebb magángyűjteményekről készült riportokkal fotókkal. ' Szerkesztőségi rovata a művész és műgyűjtő közös problémáinak biztosít vitafórumot. A művészi alkotások szerepével az ember közvetlen környezetében a Művészet és otthon című rovat foglalkozik. A Műgyűjtő egyedi tervezésű, tehát számonként változó címlappal, 64 oldalon, jó minőségű műnyomó-papíron jelenik meg. Egyes oldalai magas színvonalú technikával készült színes reprodukciókat tartalmaznak. Az új folyóirat decemberi első száma után negyedévenként jelenik majd meg, s kizárólag csak előfizetők vásárolhatják. B. M. azon a tanulmányi versengésen, ami a különböző felsőoktatási intézményekbe való bejutásért folyik a legjobbak között. Az ütób- bi időben kialakult nálunk az elit szakmák, elit pályák fogalma, a hozzátartozó elit pályázókkal együtt. Távol all ettől a közép- szerűség dicsérete, hiszen örök emberi követelmény a legjobbra, legtöbbre irányuló törekvés. De vajon az életben, a munkában mindig a legjobb tanuló állja meg a helyét? Mindenki nyilván nem lehet jeles vagy kitűnő, de még jó közepes sem, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem egyformák a tanulási feltételek. Családonként, egyéni adottságokkéir: — azaz tanulókként — mások. Így számolni azzal kell, ami van: mindig voltak és lesznek gyengébb tanulók.. Ezek a gyengébbek éppúgy tagjai és méghozzá hasznos tagjai akarnak lenni és lesznek is a társadalomnak, mint a legjobb jegyűek. A társadalomnak együtt az egészre van szüksége, a meglevő összességre kell terveit, elképzeléseit építeni. S ezeknek a terveknek a gerincét ők képezik — a négyes alatti tanulók —, azok, akik a legtöbben vannak. Ök, akik automatikusan, minden országos és családi vita nélkül a mezőgazdaság, ipar, kereskedelem. szolgáltatás különböző területeire mennek. Ez eddig még csak jó, legalább velük nincs annyi baj, mint az úgynevezett jó tanulókkal. De az már kevésbé jó, hogy ha ezeket a kategóriákat addig és úgy ismételjük, hogy egyszer csak már nem tanulási, hanem emberi megkülönböztetés lesz belőle. Akik még éltek a múlt rendszerben, jól ismerik a „tanult ember” kifejezést. Mindenki ta műt embernek számított, aki csak íróasztal mellé kerülhetett, az utolsó kis segédhivatali írnokig, akkor is, ha végig cifra nyomorúság volt az élete, családjával együtt. Miért akartak és akarnak az emberek utódjaikból tanult embert faragni? Régen az volt a válasz, hogy „ne kelljen magát agyondolgoznia, ne legyen belőle negyvenéves korára öreg ember, mint az apjából”. S hogy „több legyen, valaki legyen”, és nem utolsósorban azért, mert a tanító vagy a polgári iskolai tanár szinte könyörgött a szülőknek: „vétek nem taníttatni a gyereket, olyan esze van”. S most tegyük fel jelen időben az előbbi kérdést. A válaszok lényege ugyanaz lesz. Ugyanaz a hárem, csak a megfogalmazás változott: „Hogy köny- nyebb legyen az élete”. „Különb ember legyen, mint én”. „Kiváló tanuló”. Meglepő ez? Igen is, nem is. Nem meglepő, mert tudjuk jól, hogy a régi, beidegzett gondolatok, szokások, előítéletek sokáig élnek, nehezen változnak, alakulnak át. Jó ideig fennmaradnak akkor is, amikor a kiváltó okok már megszűntek. De megszűntek-e teljesen? Lényegében igen. Ma már senki sem öregszik meg nálunk' negyven-ötvenéves korára a munkában, nélkülözésben. Az viszont tagadhatatlan, hogy ran még különbség a fizikai és szellemi munka között. Ez nem tűnhet el viszonylag ilyen rövid idő alatt, ehhez még — bár a folyamat megindult — sok minden kell, többek között tanult emberek — műveltség, intelligencia — minden munkapadnál. A kettő — a fizikai és szellemi munka — értékelése, megbecsülése sem lett egyforma, legalábbis nem mindenki részéről. Itt nem az elvi elismerésről van szó, abban nincs hiba, az törvényesen szentesített, társadalmunké alapját képezi. A közvéleményben is így van-e? Míg vannak olyanok, akik egyen jogúnak ugyan elismerik a másik embert, de ntagúkkal egyenrangúnak nem, ne csodálkozzunk azon, ha a szülők jó része pályának csak a szellemi foglalkozást tartja, és gyermekét kiskorától kezdve csak erre irányítja, befolyásolja, majd semmi áldozattól nem riad vissza; hogy bejuttassa valamelyik felsőoktatási intézménybe, vagy — veszett fejszének legalább a nyele — valamilyen íróasztalt szerezzen neki. Szerencsére mind több azoknak a fiataloknak a száma, akik ha nem kerültek be az egyetemekre, azonnal szakmát kezdenek tanulni és nem tessék-lássék munkával, azaz üres várakozással töltik idejüket. Igyekeznek zökkenő- mentesen beleélni magukat az új helyzetbe. Sokkal jobb azonban, ha ez a beilleszkedés mór elő van készítve, ha lelkileg nincs minden egy lapra feltéve. A józan ész is ezt diktálja, amikor jóval kevesebb a hely, mint a jelentkezők száma, tehát eleve nsrr! lehet biztosra menni. És bár egyes esetekben jó és szükséges a makacs ragaszkodás egy olyan pályához, amelyhez az illető nemcsak leküzdhetetlen vágyat érez. hanem a tehetsége és adottságai is erre jelölik ki — mégis iobb. ha megvan a fiatalokban a rugalmasság, a helyzethez való egészséges alkalmazkodás képessége. S hogy talán ennél ‘öbb is mutatkozik már, ezt bizonyítja egy középiskolások körében nemrég végzett felmérés. „Ki a mai élet hőse?” Kérdésre adott néhány felelet: „Az űrhajósok” és „Aki először a Holdra ér” válaszok mellett ilyenek voltak: ..A munkás”. „Aki teljesíti a 200 százalékot.” „Az alkotó ember.” Alkotni pedig nemcsak a szellemi pályán lehet. Bővíti szolgáltatásait az UNIVERZÁL Kisker. Vállalat! Orosházán az. 58-as villamossági és a 88-as járműszaküzletben OTP-hitellevélre vásárolt áruk előleg-befizietését. ügyintézését a helyszínen I. -------------------------------------------------, a vásárolt árut Orosháza területén díjtalanul házhoz szállítjuk! (Készpénzfizetéssel történő vásárláskor is!) 239633 Négy vésztői tsz kiállítás a Szeptemiífcr 28-án nyílt meg négy vésztői termelőszövetkezet (Aranykalász, Petőafí, Kossuth, Béke) közös termék-, rózsa- és növényvédelmi kiállítása. "Felvételeink a reprezentatív bemutatóból adnak ízelítőt. A szép formájú ruhatartó kosarak a kosárfonók munkáját dicsérik. Az Aranykalász Tsz Belga Kongó nevű dinnyéje hatalmas méreteivel aratott sikert. A külföldről származó magból először ez a tsz termesztett a megyében ebből a fajtából. A holdanként! átlagtermés 130 mázsa volt. A Kossuth Tsz takarmányrépája még a képen látható fiatalembernél is jóval nagyobbra nőtt. Hossza — levél nélkül — 84 centiméter. 1 Fotó.; Csapó László?
