Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-15 / 239. szám

1999. október 15. 5 Szerda Rekordteljesítménnyel dolgoznak a szovjet rizskombájnok Vizesfáson Az országban elsőnek itt oldották meg a rizsbetakarítás komplex gépesítését Régi és új barátok között A Vizesfási Állami Gazdaság­ban évek óta kísérleteznek a vízi gabona betakarításának megoldá­sával. Köztudomású ugyanis, hogy a szokványgépek elülnek az j ázott rizsföldéken, a kézi aratás; rendkívül költséges, lassú munka, j ráadásul a kézi munkaerőből e | téren is nagy a hiány. Nos, az j sem utolsó szempont, hogy csak a j magtárban tárolt rizs számít j eredménynek, és minél hosszadal­masabb a betakarítás, annál több megy veszendőbe belőle Vizes- fáson. Korábban próbálkoz­tak kétmenetes aratással, meg­próbálták azt is, hogy duplakere­ket szereltek a gépekre vagy ka­paszkodókat, de elültek a masi­nák. Néha térden felül érő, mély sávokat hagyták a keréknyomok, a szemet, szalmát szállító jármű­vek valóságos „csatateret” hagy­tak a rizsföldön. Az elmúlt két évben nagyot lép­tek előre, a 100 százalékos komp­lex gépi betakarítást azonban — az országban elsőnek — az idén sikerült megoldani. Dolgozik ná­luk jugoszláv kombájn is, de zömmel a teljes lánctalpakon ha­ladó, nagy teljesítményű SZKG— 4 típusú szovjet kombájnok arat- ják-csépelik a vízi gabonát. An­nák ellenére, hogy a harmat ké­sei felszáradása miatt csak 10 óra felé látnak munkához, egy-egy kombájn 110—120 mázsa rizst ta­karít be egy műszakban. A vizes- fáslák újításával megoldották a járulékos munkákat is. Mivel a szovjet rizskombájn — ellentét­ben a jugoszlávval — nem zsá­kokba, hanem ömlesztve adagolja a szemet, külön gépet szerkesztet­Szövetkezeti együttesek találkozója Mezőkovácsházán Nagy sikerrel zárult Békés me- I gyében a IX. KPVDSZ Kulturális í Napok rendezvénysorozata. Az egész közül la kiemelkedett a szövetkezeti együttesek találkozó­ja, nagy sikerű színpadi bemuta­tója. E találkozónak a mezőko­vácsházi ÁFÉSZ adott otthont, teremtett minden elismerést ki­érdemlőén lehetőséget. A IX. KPVDSZ Kulturális Na­pok alkalmából rendezett talál­kozóra október 12-én a megye hat szövetkezeti együttese érke­zett Mezőkovácsházára: a Gyulai Körös Szövetkezeti Együttes tánckara és népi zenekara, a kunágotai ÁFÉSZ kevermesd énekkara, a sarkadi ÁFÉSZ fú­vószenekara és színjátszói, a bé­kési ÁFÉSZ szimfonikus zeneka-1 ra és kamarakórusa Délelőtt a sarkad i ÁFÉSZ fúvószenekara és a külföldön is sok nagy sikert aratott békéscsabai Napsugár- bábegyüttes mutatkozott be a zsúfolt nézőtér előtt a járási mű­velődési házban. Este a már említett hat szövet­kezeti együttes adott egész estét betöltő műsort a járási művelő­dési ház színháztermében. Majd a műsort követően a MÉSZÖV igazgatósága és a KPVDSZ me­gyei bizottsága mind a hat szö­vetkezeti együttesnek oklevéllel fejezte ki elismerését a IX. KPVDSZ Kulturális Napokon nyújtott navy sikerű fellépései­kért, B-im Három televízió az AKÖV dolgozóitól Kazamér Károly, a 8-as számú AKÖV igazgatója közölte lapunk szerkesztőségével, hogy ők is csatlakoztak a „Televíziót minden iskolának”-mozgalomhoz, átérez­ve annak jelentőségét, hogy ez mennyire elősegíti az ifjú nem­zedék oktatását, nevelését. Az Autóközlekedési Tröszt dol­gozói vállalták, hogy az ország Koltói Anna 1944. október 17-én, kora­ste, árpádsávos-terroristák nyomultak egy bérházba szem­ben, a józsefvárosi templom­mal. Koltói Annát keresték. Becsengettek hozzá, s amikor kinyílt az ajtó, az egyik bil- geri-csizmás alak felkiáltott: „Ö az!” Nyomban ezután lö­vések dördültek és az 53 éves Koltói Anna, a magyar mun­kásmozgalom megbecsült régi harcosa holtan zuhant a fo­lyosó kövére. Marx szavait idézve beállt a munkásmozga­lom mártírjainak végtelen so­rába, és örökre befogadta a munkásosztály nagy szíve. Budapesten született 1891. jú­nius 13-án. Apja és anyja munkás volt, korán eltávoztak az élők sorából. Anna négy­éves kora óta árvaságban nőtt fel. Életútjának állomásai: 1905-ben a Riegler-nyomdában dolgozik — 14 éves. Innen az első világháború alatt „kizecce- lik” —, Csepelre megy, vas­munkásnak. Ott 1918-ban már női bizalmi: 27 éves, tagja a gyári munkástanácsnak, sőt a községi és megyei tanácsnak is. 1919-ben országos nőmunkások szervezője. Ezért a fehér-terror szörnyű kínzásának veti alá a Szerb utcai kazamatákban. Százhatvan társával éhség- sztrájkot kezd, megjárja a Gyűjtőt, Márianosztrát és a zalaegerszegi internálótábort. Kiszabadítja a nemzetközi munkásszolidaritás, de rendőri felügyelet alá helyezik. A vasasok 1922-ben önálló nőtitkárságot szerveznek, s őt állítják az élére, Pécset így beszél a munkásnőkhöz: „Mi­nek az a sok fegyver? Mi nem akarunk háborút, a fegyverek- oek a múzeumokban a he­lyük!” Elítélik, lázításáért. Ügye megjárja a táblát, a kúriát, de a kiváló szocialista jogászok addig ügyeskednek, míg évek telnek el és a bűnügy amnesz­tia alá esik. Ekkor változtatja meg eredeti nevét és Kristóf Annából Koltói Anna lesz. Be­kerül a Budapesti Törvényha­tósági Bizottságba és élete utol­só napjáig legálisan és illegá­lisan a munkásság ügyéért har­colt. Az OTI-ban, mint vezetőségi tag, védte a munkások érde­keit és szerette volna ezt az intézményt teljes egészében munkás-vezetés alá helyezni. Kiharcolta a baleseti kórház felépítését, amely ma az ő ne­vét viseli. A Fővárosi Törvény- hatósági Bizottságban fellépett a korrupt, a panamista, kisem­ber-ellenes várospolitika el­len. A harmincas évek elején a Gyermekbarát-mozgalom ke­retében segített a proletár gye­rekeken, mint a mozgalom el­nöke. Férjhez nem ment, gyer­meke nem volt, egész életét a proletariátus felemelkedésének szolgálatába állította. A neves szocialista assszonyok egész sorával együtt harcolt a munkásnők egyenjogúságáért, kegyetlen életük terheinek könnyítéséért. Koltói Anna ki­váló szónok volt. Rajongtak érte a munkásnők. mert ér­veivel, tiszta élete példájával, marxista műveltségével — a felemelkedés útját mutatta meg nekik. A gyilkos golyók csak az éle­tét oltották ki, az eszmét, ame­lyet hűségesen szolgált mind­halálig — nem tudták meg- , semmisíteni. Halála 25. évfor­dulóján az emlékezés tüzel lo­bognak sírján. Földes Mihály mnnmMi! tek lánctalpas vonóerőre a mag- szállításra Helyi újítással meg­oldották a szalmalehúzást is. A. R. í: k£: ' vüv- Í Á ' JJ ■ minden megyéjébe eljuttatnak egy-egy televíziót. Békés megyé­ben a dévaványai Fudér-tanyai iskola kapja meg, saz ünnepélyes átadásit október 16-án tartják Dévaványán. Ezenfelül a 8-as számú AKÖV szocialista brigádjai vállalták, hogy saját erőből is vásárolnak egy televíziót, s eírt a Békéscsabai Szlovák Általános Iskola részére adományozzák, szintén ebben a hónapban. A vállalat vezetői pe­dig úgy döntöttek, hogy egy te­levíziót a vállalat ajándékoz a gyomai póhalrm iskolának. Ennek átadására is októberben kerül sor. Újabb patronáló az óvodásoknak Lapunk cikke nyomán — me­lyet a békéscsabai Kölcsey utcai óvodáról írtunk — újabb patro­náló jelentkezett Békéscsaba üzemei közül. A Szerszám- és Gépelemgyárak békéscsabai for­gácsoló üzemének „Előre” bri­gádja vállalta, hogy rendszeresen ellátogat az óvodába, segíti rend­behozni a berendezéseket, gyer­mekjátékokat. A munkába bekap­csolódik a KISZ-szervezet is. A brigád képviselői a napokban szocialista szerződést kötöttek az óvodával, s vállalásukat hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére tették. Csak dicséret illeti az ilyen reagálást s remél­jük, hogy más üzemek szocialista brigádjai is kapcsolódnak ehhez, mégpedig úgy, hogy Békéscsaba többi óvodáit hasonló formában segítik. Mihail Ditkovszkij (középen) a békéscsabai vasútállomás kato­nai parancsnokságának tagjaival. — Melegszívű, igaz jó barát — állapították meg Mihail Ditkovsz­kij ezredes elvtársról, az egyik leningrádi akadémia tanszékveze­tő-helyetteséről néhány perces beszélgetés után a csabaiak. Alap- természete a közvetlenség, a ba­rátság, a mások sikerei, eredmé­nyei feletti öröm. Felszabadító harcostársaival együtt, 1944. október 6-án vonult be Békéscsabára, főhadnagyi rend­fokozattal. A vasútállomás pa­rancsnokának nevezték ki s ebben a beosztásban tartózkodott a vá­rosban 1945 június végéig. Bőven akadt alkalma széjjelnézni a sze­génységről, elhanyagoltságról árulkodó városban. Meglepte, hogy a csabai emberek jó része egyáltalán nem áll a fasiszta pro­paganda hatása alatt. Ellenkező­leg, azt tapasztalta, hogy a vas­utasok is s a városban többfelé, a párt szervezésében, az élet bein­dításában, az irányítás átvételé­ben milyen jártasak, rátermettek az emberek. Békéscsaba nagyon fontos cso­mópont volt az akkori háborús időkben. A vasutasoknak) köztük Kovács Zoltánnak, Kmetykó Pál­nak, Szabó Zoltánnak és a többi­eknek semmilyen feladatot sem kellett megismételni. Nemegyszer önállóan is intézkedtek. Történt egyszer, hogy az állomás területén egy hadianyaggal megrakott sze­relvény állt. E mellé befutott egy másik, amely katonákat szállított. A nagy hidegben annyira fűtöt­tek, hogy tüzet fogott az egyik va­gon. Vadász Mátyás, a robbanás veszélyét felismerve, azonnal in­tézkedett, kihuzattatta az állo­másról a „túlfűtött”, katonákkal megrakott szerelvényt. — Az ilyesmi nem egyszerűen kötelességteljesítés volt akkor, ha­nem hősies helytállás — mondotta meet is elismeréssel Ditkovszkij ezredes elvtárs. Elmondott néhány példát a szovjet vasutasok helyt­állásáról is. Az ország területére betört német fasiszták mindent el­követtek, hogy a jól szervezett szovjet vasútvonalakon meggátol­ják a hadianyagszállítást. A vas­útállomásokat és -vonalakat ál­landóan bombázták. Leningrad alatt egy kis állomás környékére is több bombát dobtak. A váltóőr látta, hogy a közelben levők háza is találatot kapott. Mível szolgá­latban volt, nem mozdult el a helyéről ennek ellenére sem a le­váltásáig. A háború befejezése óta sokat fejlődött a közlekedés a Szovjet­unióban és Miagyarországon is. Mihail Ditkovszkij nem kis elis­meréssel látta, hogy a csabai vas- sútállomás forgalmának irányítá­sát is teljesen automatizálták. Bárhol fordult meg Békéscsabán, többek között a központi tiszthe­lyettesképzőben, a vasutasok klubjában, a MÁV Nevelőintézet­ben, a Kommunista Párt békés­csabai szervezete megalakulásá­nak 25. évfordulóján rendezett ünnepségen, újra és újra elmond­ta, hogy szívből örül a város fej­lődésének. Amint mondotta, az utóbbi 25 év gyors ütemét nem lehet a korábbi 225 év fejlődé­séhez hasonlítani. Jellemzőként mondta el, hogy 25 évvel ezelőtt mocsár volt ott, ahol most a ha­talmas Békéscsabai Konzervgyár termel. Mihail Ditkovszkij nem győzött Férfi segédmunkásokat vasszerkezeti üzemünkbe állandó munkára felveszünk Jó kereseti lehetőség! 44 órás munkahét! Minden második szombat szabad! Vidékről bejáróknak útiköltségtérítést fizetünk! Térítés ellenében napi egyszeri étkezést biztosítunk! Jelentkezés: Vízgépészeti Vállalat II. sz. Gyáregysége. Gyula, Béke-sugárút 60. sz. 860 évvel később civilben, Békéscsabán. (Fotó: Illovszky) a sok kérdésre válaszolni. Jól- esően tapasztalta, hogy a magyar fiatalok milyen sokat tudnak a Szovjetunióról és hogy még töb­bet is meg akarnak tudni. A MÁV Nevelőintézetben azt is meg­kérdezték a diákok, hogyan me­hetnének ki a Szovjetunióba ta­nulmányaikat folytatni. A tiszt­helyettesképző KlSZ-bizottságá- nak tagjai pedig azt kérték, te­gye lehetővé az ezredes eivtárs, hogy egy leningrádi Komszomol- szervezettel levelezzenek. A kedves vendég, akire sokan emlékeztek még Békéscsabán 25 év távlatából, már hazautazott. Sok-sok élményt, kellemes talál­kozások emlékét vitte magával. A felszabadulás évfordulójára ren­dezett ünnepségek mindegyikén tapasztalta, hogy milyen őszintén és bensőségesen ünnepeltek az emberek. Ügy érezte magát min­denütt, ahogy 25 évvel ezelőtti ismerőseinél, a Viczián-családnál. Alig beszélgetett néhány percig, híre futott érkezésének. Aztán be­lépett egy 9 éves legényke, át­adott neki két szál rózsát és halk köszönéssel eltávozott. &. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom