Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-22 / 219. szám

1999. szeptember 21. 12 Vasárnap Megkezdődött az iskolai ü$zóoktatás Békéscsabán Forr, sistereg a víz a békéscsa- Az úszni tani tás az élet program- port, folytatódik a munka to- bai strandfürdőben, a szeptembe- ja! vább: siklás, kéztempó, lábtempó, rj utószezon csendjét önfeledt * a játék, gyermekricsaj rázza fel. Úszni Közben megérkezik az új cső- Jó tanulást, gyerekek! tanulnak az általános iskolák ötö­dik osztályos tanulói! Viz. napfény, levegő! Ezekről a csodálatos, hétköznapi kincsekről ma már talán nem is érdemes külön szónokolni, hiszen minden ember tudja, hogy ezek az egész­ség megőrzésének és megszilárdí­tásának nélkülözhetetlen eszkö­zei. Tudták ezt a Békéscsabai Vá­rosi Tanács V. B. illetékesei is, amikor elhatározták, hogy beve­zetik az általános iskolák több­ségének ötödik osztályos tanulói részére, ennek az életet mentő „tudománynak” az elsajátítását. Délelőtt és délután 3—3 §rán át folyik a munka Liker Klára testnevelő és Molnár Lajos úszó- szakoktató vezetésével. Amikor kint jártunk, éppen Molnár Lajos délutáni műszakja „gyűrte” a vi­zet. A víz pedig tarajos hullámo­kat ver az örökmozgó kis testek igyekezetének nyomában. — Lajos bácsi, engem tessék megnézni! — Ugye most jól csinálom? — Engem tessék feldobni a le­vegőbe! És Lajos bácsi minden szóra, minden mozdulatra figyel, javít, oktat, dicsér, játszik a gyerekek­kel. — Jól van Erzsi, szép volt Pis­ta! Józsikám ezt még egyszer csi­náld meg! Ne tárd olyan szélesre a karodat, a kezed feje ne mén­jéé hátrébb a nyakad vonalánál! Siklás közben a kéztempót gya­korolják a gyerekek. Legtöbbjük már ezt egészen jól csinálja, egy­két félénkebb pedig vágyakozva nézi a „haladókat”, akik még nem úsznak ugyan, de már csak egy kevés híja és elindulnak, úsznak nemsokára. Az első cso­port végzett, s amíg megérkezik a következő osztály, szusszanás- nyi időnk van, Molnár Lajossal beszélgetünk. Szívesen válaszol, mondataiból az öröm sugárzik. — Ügy gondolom, minden szülő és gyermek boldogan vette a hírt, hogy a Békéscsabai Városi Tanács V. B. és a művelődésügyi osz­tály belevágott ebbe a nagy je­lentőségű munkába. E tevékeny­ségnek célja az élet. erő, egész­ség szolgálata, gyermekeink meg­óvása a vízbe fulladás veszélyétől, törekvés arra, hogy fiaink, lánya­ink egészségesebbek, a betegsé­gekkel szemben ellenállóbbak és szebbek legyenek! Igen, mert az úszás megszépíti az embert! Kö­szönet érte mindazoknak, akik szívükön viselik e nagyszerű célt, és megteremtik a hozzá szükséges feltételeket. A gyerekek ? Kedvesek, aranyo­sak, csodálatosak! Nagyon szere-' tem őket és ők nagyon hálásak azoknak, akiktől a szeretetet ér­zik. Persze zajosak is, sokat kell I használni a sípot, de hát ez ért­hető. Amint vízbe mennek, majd­nem szétrúgják a medence olda­lát! Ennek ellenére már az első óra után sikerült kialakítani egy foglalkozási rendet, amit kezdenek megszokni. A gyerekeket kísérő testnevelők is segítenek a fegye­lem fenntartásában. Az elmúlt hét végén, a XV. for- í dulóval folytatódott a megyei ösz- I szevont teke-bajnokság, j Eredmények: Gy. Lendület—Bcs. ! Kötött 4:4 (2436:2422). Ld.: Jevucző ■ 463, Czinkóczki 429, Ul. Dorkó 430, Kiss 426. Bcs. Spartacus—Szolnoki Cukorgyár 6:2 (2305:1849). Ld.: Zen- : tai 427, Kovács 385, ül. Marton I. 407, Marton B. 393. Szolnoki MÁV— Kilián SE 7:1 (2541^:2402) Ld.: Jándl 453, Debrák 431, 111. Papp 426, Gál Í 438. Gy. MEDOSZ B.—Battonyai j MEDOSZ 6:2 (2345:2198). Ld.: Cson­, ka 439, Varga 388, 111. Bagl 38«, Lu- J daj 383. Mb. Textil—Bcs. Spartacus ! 7:1 (2256:1736). Ld.: Halásztelki 411, Babály 40«. ill. Kurgyis 342, Litausz- ki 312. A BAJNOKSÁG ALLASA TARTALÉKCSAPATOK NÉLKÜL 1. Batt. MEDOSZ 0 7 — 2 21 783 50 2. Szóin. MÁV 9 8 — 1 21 879 49 3. Bcs. Kötött 11 6 1 4 23 957 46 4. Gy. Lendület 10 5 1 4 23 870 45 5. Bcs. Spartacus 9 5 — 4 21 086 40 6. Mb. Textil 9 3 — 6 20 579 34 7. Szóin. Cuk. 11 3 — 8 23 960 30 8. Kilián SE 12 2 — 10 27 100 26 A hét legjobb dobói: 1. Jevucző (Gy. Lendület) 463. 2. Jándi (Szóin. MÁV) 453. 3. Csonka (Gy. MEDOSZ) A bátrabbak már nekivágnak. 439. 4. Dedrák (Szóin. MÁV) 431. Irány — a túlsó part. 5. Dorkó (Bcs. Kötött) 430. 6. Czin­(Fotó: Demény Gyula) í kovszki (Gy. Lendület) 429. A mai nap kiemelkedő Békés megyei sporteseményei Asztalitenisz. Vár Kupa. Gyula, Román Gimnázium. 9.00. Röplabda NB II. Bcs. Kötött—Be­loiannisz, női, 10. sz. iskola, 10.00. Gyulai MEDOSZ—MGM Debrecen. Férfi, 10.00. Kosárlabda. NB II. Mezőberényi Vörös Meteor—Bp. Typográfia, női, Szabadtéri pálya, 12.00. Teke. NB n. Bcs. Spartacus—Kini­zsi, Sörgyár, női, Bartók Béla u., 11.00. Bcs. MÁV—Vasas Ikarus, női, Vécsey u. 11.00. Labdarúgás. NB I/B. Bcs. Előre— Pécsi Bányász, 14.30. NB II. Mező­kovácsházi Petőfi—Jászberényi Lehel, 14.30. Gyulai MEDOSZ—Kiskunfélegy­háza, 15.30. NB III. Sarkadi Kinizsi— Szarvasi Spartacus, 15.30. Mezőhe- gyesi MB3DOSZ—Kiskunhalas, 15.30. Megyei I. osztály. (Kezdés egysé­gesen, 15.30-kor.) Dózsa SE—Bcs. Építők, Bcs. Előre n.—Kondoros, 12.45, Battonya—Medgyesegyháza, 11.15, Magyarbánhegyes—Szeghalom, Körösladány—Gyoma, Endrőd—Doboz, Csorvás—Mh. Kinizsi, Békésszent- andrás—Bcs. MÁV, Békési Sparta­cus—Bcs. Kinizsi. Tekehiradó A mellúszás alapmozdulatait gyakorolják a gyerekek Molnár Lajos irányításával — a szárazon. Már eddig is sokan megtanultak úszni. Lesznek majd természete­sen olyanok is, akik az itt tanultak alapján csak később fognak fo­lyamatosan úszni, több gyakorlás után. Egy dolog viszont már ed­dig is biztos nagyszerű kezdemé­nyezés ez a tanfolyam, olyan, amit jó lenne a munkafeltételek biztosításával kiterjeszteni, hogy megzsűnjön végleg a vízbe fúlás réme, hogy nyugodtan engedjék a szülők gyermekeiket a mélyebb vízbe is! 1969 nyarán 354 gyer­mek és fiatal fulladt vízbe Ma­gyarországon! Ez rettentő szám! A HIDASHÁTI ÁLLAMI GAZDASÁG építőbrigádja kőműves- és építő segédmunkásokat keres azonnali belépéssel. Bérezés: teljesítménybér. (Igényjogosultaknak illetményföld, kenyérgabona, tej, stb.). Jelentkezés a gazdaság muronyi központjában. * az építésvezetőnél. 737 — Jó napot kívánok! Ez kérem a sportrovat? — Igen kérem. Kihez van sze­rencsém? — Nevem: Benfentes Benő. Ké­rem, én mindenütt ott vagyok, ahol sportról van szó én mindent látok, én mindent hallok, és mim dent megjegyzek. Benfentes Benő mindent tud! Szerkesztő úr! Fel­ajánlom híreimet a sportrovat számára! — Köszönjük, köszönjük, de ne­künk 159 kipróbált tudósítónk van, akik már évek óta, hetente j adnak anyagot, így tehát... — Óh, az nagyon jó, hogy 159- en tevékenykednek, és ha 159 dolgozhat, miért ne legyek én a 160-adik? Higgye el, tele vagyok olyan hírekkel, amikről a többi­eknek halvány fogalmuk sincs. Hallgasson rám. Jól fog velem járni! — Nézze kérem, az Intim Pis­ták kora már lejárt! — De kérem, én nem Intim Pis­ta, hanem Benfentes Benő va­gyok! Én legalább kimondom azt, amit a pályák szélén, a lelátókon hallok. Maga pedig, szerkesztő úr — mindezt megírhatja! — Mindjárt lapzárta van, na­gyon kell sietnünk. Megkérném, ha esetleg... majd legközelebb, ha erre jár, tálán akkor... — De szerkesztő úr! Az én sztorijaim holnap már nem lesz­nek érdekesek. Ezeket ma ^eíí el­mondani! — Na, nem bánom, mondjon el egyet. Gyorsan kezdje el! — Mit gondol, szerkesztő úr, mi van a Petőfi focisták Bocskai el­leni pontszerzése mögött? — Ilyen kérdést! Mi lenne mö­götte? Szív, lelkesedés, akarat. — Ez igaz, de van más is! — Na, ne kerülgesse macska módjára a forró kását. Ki vele. Mit tud róluk mondani? — Hát, elcsitultak a K1STEXT mécs szünetében magasra csapott érzelmi hullámok. Tudja, akkor nagyon összekülönbözőtt a fiúk előtt a mester és a szakosztályve­zető. Már-már úgy látszott, ke­nyértörésre kerül a sor. De most- már rendeződött: ki az, aki a szü­netben adhat utasításokat a csa­patnak és ki az. aki nem. Most mindenki nagyon reménykedik: még nem úszott el teljesen az NB II. — Ügy látom, maga nagyon bi­zakodó. — Persze, hogy az vagyok, foci. vonalon. De atlétikában? Ott baj van! És én tudom, hogy mi fáj a szakembereknek! — Miért, a pályaügyön kívül fáj nekik valami? — De még mennyire! Ilyen rosszul még sohasem sikerült a megyei felnőtt bajnokság. Szinte alig láttam a résztvevők között felnőtteket. Teenagerek vették át a felnőtt bajnoki érmeket. — Miért kell ezen sopánkodni? A fiataloké a jövő. Jobbak voltak és kész. — Igen, igen, de az volt a bibi, hogy a megye 25 atlétikai szakosz­tálya közül csak a Bcs. Dózsa, a Bcs. MÁV, a Gyulai MEDOSZ in. dította versenyzőit, no meg ott volt öt szarvasi gimista és egy szem óvónőképzős lány. A többiek — sehol! Hát, eszerint baj van a „kréta” körül. Most már mi is kezdjük fél­teni az NB I/B-s férfi-női csapa­tot! De evezzünk más vizekre. Mondja, maga is látta a közel­múltban a pesti piros-kékek mes­teredzőjét Békéscsabán? — Mi az, hogy láttam, köszön­tem is neki! Egy kopaszodó férfi­vel szállt ki egy Volgából és be­mentek a Csabába.-r Ne vicceljen! Csak nem akar­ja azt nekem bemesélni, hogy csak azért utaztak oda-vissza 400 kilométert, hogy megebédeljenek a Csabában? — A világért sem! Tudja, a rossznyelvek azt mondják, hogy a pestiek a Lajos gyerekkel tár­gyaltak. — És ez biztos? ■— A gólzsák azt mondja, sen­kivel sem beszélt, és különben is ő már egyszer megpróbálta oda- fönt. Örömmel jött haza, jól érzi magát, az asszony is elégedett. Nem mennek ők el innen! — Hát ez megnyugtató. De a másik Lajos, aki Körösladányból származott el? Mit keresett itt a Nagybátony meccsen? — Megnézte egykori cimboráit, hogyan „fűzik ki” Rakiékat... No, meg mondott olyat is, ha elmegy a piros-fehérektől... Csak a csa­bai liláknál fogja rúgdalni a gó­lokat! — Ez álomnak is szép lenne! De hagyjuk ezt. Most mondjon vala­mit a szőke Misiről. Igaz az, hogy kizárták sportköréből? — Igen, kizárták... A Kórház utcai vezérkar döntött így. Pedig rutinjára nagy szükség volna.. De hát nála bajok voltak a sportsze­rű életmóddal. — Nézze, Benfentes sporttárs! A vezetőknek igazuk van, rend­nek muszáj lenni. — Természetesen, de rendet ké­ne csinálni egy-két kézilabda- mérkőzésen is, mert egyre több a végleges kiállítás. Még azt a gyo­mai Sipos fiút is ki kellett zámx a játékból, aki pedig köztudottan igen békés foglalkozást űz — a magánéletben. — Miért, mit csinált? — Tudja, nagyon durva mérkő­zés volt a Gyoma—Újkígyós talál, kozó. Tizenkét időleges kiállítás­sal és 14 büntetővel fűszerezve. Az 58. p.-ben aztán a szóban for­gó fiatalember rárivalt a játék­vezetőre. Az a négy szóból álló mondat úgy hangzott, mint eűV „kinyilatkoztatás”. Kapott is ér­te négy hetet! — Jól van, jól van, maga ne nyi­latkoztasson ki semmit. Inkább mondja el, mit látott a. vívók Ba­laton bajnokságán? — Hohó! Nagyon sok érdeke­set! Képzelje, amíg száraz tőrrel vívtak a csabai fiúk és lányok, addig minden remekül ment, de azzal a villanytörrel már semmi sem sikerült. Csak a kis Kováís Tibi tett ki magáért, pedig olyan világklasszisok társaságában vi­vőit, mint Schmidt meg a Kamuti Jenő. Amikor Kamutival kerültek össze, a Kováts gyerek pillanatok alatt 3:0-ra vezetett világhírű el­lenfele ellen. Ekkor — kettős ta­lálat következett. A zsűrinek Ti­bor javára kellett megítélnie a tust, hiszen ő volt a kezdeménye­ző. — És megítélték? — Meg hát, csak éppen nem a csabai srác, hanem Kamuti javá­ra. Így találatjelző gép ide, csoda­masina oda, a zsűri úgy döntött, hogy 4:0 helyett, 3:1 lesz az ered­mény. Ezután persze Tibornak már semmi sem jött be és 5:3-ra kikapott. — Kár, mert könnyen a bajnok, ság legnagyobb meglepetését okozhatta volna. — Igen — a zsűri is ettől félt és ezért kezdett 3:0 után jobban „odafigyelni”. — Na, de Benfentes sporttárs! Ne bántsa a zsűrit! Ott világhí­rű szakemberek bíráskodtak. És különben is, lapzárta vám. Bú­csúzzunk el. — Megyek már, szerkesztő űr, a viszontlátásra! — Jó ég! Maga legközelebb is el akar jönni? — Hát az csak természetes. Ha a maga 159 tudósitója hétről hét­re jelentkezik, én, a 160-adik ma­radjak el?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom