Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-30 / 226. szám

i960. «September SO. 3 Koszorúzás a fegyveres erők napja alkalmából A fegyveres erők napja al­kalmából hétfőn délelőtt koszo­rúzást ünnepség volt a Hősök-te- rén a Magyar Hősök Emlékmű­vénél A magyar fegyveres erők nevében Czincge Lajos vezérez­redes, honvédelmi miniszter, Ben- kej András belügyminiszter és Papp Árpád, a munkásőrség or­szágos parancsnoka helyezte el az első koszorút. A KISZ Központi Bizottságának képviseletében Mol­nár György, a Központi Bizottság titkára és Cslllik András, a KISZ budapesti bizottságának első tit­kára koszorúzott. Hazaérkezett Nagy Józsefné miniszter Hazaérkezett Budapestre Nagy Józsefné könnyűipari miniszter,aki Greils Teir finn kereskedelemügyi miniszter meghívására öt napot töltött Finnországban, s megtekin­tette a helsinki vásárt, majd Moszkvába látogatott, ahol részt vett a nagyszabású bőr-, cipő- és szőrmeipari kiállítás megnyitásán, ahol a kiállítók között Magyaror­szág is megtalálható. Pénzbírságot 150 esetben szabtak ki Egy délelőtt a szabálysértési előadó szobájában — Hetente kétszer, kedden és pénteken feljelentések alapján folytatjuk le az eljárást A tár­sadalomra kevésbé veszélyes bűn- cselekmények ügyében hozunk döntést. A törvény 37 tényállást utal hatáskörünkbe. Ennek elle­nére nem könnyű az előadó mun­kája. A bizonyításnak elsőrendű szerepe van. A jelentősebb sza­bálysértési ügyek tárgyalására az elkövető lakhely szerinti ta­nácstagját is meghívjuk. Dönté­sünkkel szemben a megyei tanács igazgatási osztályához lehet fel­lebbezni — tájékoztat munkájáról Nemes István, a békéscsabai ta­nács szabálysértési előadója. Hová tette az üveget? K. M. tsz-nyugdíjas. Többdiopt- riás szemüveget visel. Tehetetle­nül tárja szét kezét. — Elismerem, hibát követtem el — szégyenkezve süti le szemét. — Nem tudom, hogyan történt Mikor becitáltak, azt mondta a segéd úr, hogy fizessek 500 forin­tot, akkor nem jelentenek fel. Átellenben egy szikár, pulóve- res férfi ül. Felpattan, mintha gombostűt szúrtak volna belé. — Nem azt mondtam. — De mondta. — Azt mondtam, hogy megér­demelné, ha 500 forintra büntet­nék meg. — Üljenek le, kérem! — inti le őket az előadó. — Én sohasem loptam — so­pánkodik K. M. — Ak-kor miért vitte ki az üve­get a boltból, mielőtt fizetett vol­na? — kérdi az előadó. — Kint hagytam a pénztárcá­mat a táskámban. — De a kerékpárján nem táska volt, hanem kosár. — Az nem igaz. — A feljelentő pedig azt ál­lítja, hogy a konyakosüveget a kosárban levő zsákok közé dugta. — Ki állítja ezt? — kiáltja, s ökölbe szorul a keze. A kereskedősegéd újra felpat­tan. — Tanúm van arra, hogy ez így történt. — Én a pénz miatt mentem ki. — Közben a kereskedőtársam szemmel tartotta magát. Látta, mikor a zsákok közé tette az üve­get. — Elismeri ? — szögezi K. M.- re tekintetét az előadó. — Dehogy ismerem el! — tilta­kozik. — Ha bebizonyosodik, hogy szándékosan követte el tettét, ta­gadása csak súlyosbítja bünteté­sét. — Tudom. — Jövő héten behívom a másik tanút is. Írják alá a jegyzőköny­vet — zárja le a tárgyalást az előadó. Jogtalan iparűzés R. J. művezető. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál dol­gozik. Zsebéből kikandikál a col­stok. összegörnyedve ül a bőr­kanapén. — Milyen munkákat vállalt? — Természetesen szakmabelit, homlokzatvakolást, kőporozást, aláfalazást... — Hány esetben és kinek? — Az ismerősöknek, de csak munkaszüneti -napokon. Három háznál dolgoztam. — Én négyről hallottam. 1282. március 30-án, húsvét vasárnapon a harangok bongása Palermo lakóit vecsernyére hív­ta. A templomajtóban — az ér­kező hívők szeme láttára— egy francia egy szicíliai lányt zak­latott A lány segítségért kiál­tott. A szicíliaiak a szemtelen- kedőt megölték. Ez a botrány adta meg a jelt az idegen ura­lom elleni általános felkelésre. A francia bárókat ugyan el­űzték, de eben gubát cseréltek, mert a nyugat-földköri-tengeri hatalom, Aragon, szerezte meg a sziget uralmát. Az új bitorlókat a szicíliai feudális urak elfogad­ták, főleg azért, mert a hódító feudális állam központja több mint ezer kilométerre volt a sziget fővárosától, Palermótól. A XV. század végén Aragon és Kasztília egyesült a Spanyol Ki­rálysággal és a sri get a spanyo­lok kezére került. Uralmuknak a „Napkirály”. XIV. Lajos ve­tett véget. A bourbonok kora kisebb-nagyobb megszakítással 1860-ig tartott. Helytartóik szin­te független fejedelemként dik­tálták a sziget rendjét. 1848 és 49-ben a polgári forradalom lángjai a szigetországban is fel­lobogtak. A szicíliai parasztok felkeltek elnyomóik ellen. For­radalmukat azonban a franciák vérbe folytatták. Először Gari- .baldi, 1860-ban a Risorgimento <orán, Itália egységéért küzdve a szicíliaiak tevékeny részvételé­vel törte össze az idegen igát. Azonban a szicíliaiaknak — akár csak Dél-Xtátia és Szardí­nia lakóinak — hamarosan rá kellett döbbenniük, hogy az olasz nemzeti egység nem hozta meg a szükséges társadalmi fej­lődést A sriget parasztjai or­szágszerte továbbra is éheztek. Az észak-olasz burzsoázia már nem gondolt arra, hogy ígéreteit teljesítse. Az egykori viszonyokról idéz­hetnénk az Olasz Kommunista Párt egyik alapítójának, Anto­nio Gramsci-nak megállapítá­sait: „Az olasz egység nem az egyenrangúság alapján jött lét­re, ellenkezőleg, valamiféle ter­ritoriális viszony alakult ki vá­ros és falu között. Észak hege­móniára való törekvése a délie­ket elnyomta és a fejlett észak mint egy polip, nemegyszer a déliek rovására gazdagodott és kereskedelmi, ipari növekedése Dél mezőgazdaságát elszegényí­tette, ipari fejlődését megaka­dályozta, kereskedelmét meg­fojtotta”. Gramsci, aki maga is a másik olasz sziget. Szardínia szülötte, joggal állapíthatta { meg: az észak-olasz burzsoázia Szicíliát ,;belső gyarmatnak” tekintette. Ez a társadalmi el- _ lentmondás, amelyet még nap- : iáinkig sem sikerült feloldani az olasz államban, konzerválta a sziget középkori állapotát és elősegítette a maffiák kifejlődé­sét. (Folytattuk) K. J. zavartan vállat von. Az előadó folytatja. 4- De maga bizonyára többről Is tud. — Dolgoztam a Zrínyi utcában is. — Sorolja a többit is. — Több helyen nem dolgoztam — tiltakozik. — Mennyi pénzt kapott? — Semmit. — Maga ilyen jó ember? — Nem, kérem Mikor én épít­keztem, a szomszéd is segített. Máshonnan természetesen fizetést is kaptam. Ahol legutóbb dolgoz­tam, nem fizették ki az egészet. — Munkája ellen gyakori volt a panasz. — Az nem igaz. — Tagadja? — Nem építhettem újjá a há­zat. Azt csináltam, amire meg­kértek. Azt viszont jól. — Hány emberrel dolgozott? — A vejemmel meg az öcsém­mel. — Miért nem kért iparenge-' délyt? — A vállalat nem járult hoz­zá. Azzal a jelszóval, , hogy a munkásnak szabad idejében pi­hennie kell... — Miért nem fordult a válla­lati döntőbizottsághoz? — Ügy terveztem, ha leteszem a szakvizsgát, majd utánajárok. A rajzvizsgám viszont nem sike­rült. Itt vannak a papírjaim. — Addig pedig működési en­gedély nélkül dolgozott. — Így jött. — Tudta, hogy ez szabályelle­nes? — Sejtettem. Ki a felelős ? A MEZÖBER mérnöke. Jól öl­tözött, őszülő hajú férfi. Az elő­adó asztala elé húzza a széket. Kényelmesen hátradől. — Miről lenne szó? — kérdi az előadótól. — Az orosházi tanács szabály­sértési előadója megkeresés végett fordult hozzánk. A MEZÖBER az orosházi Űj Élet Termelőszövet­kezettől megbízást kapott lúd- törzsólak megtervezésére. — Régen volt az. — Pontosan 1967-ben. Szóval tud róla. — Át is néztem az aktákat. — Ki a felelős azért, hogy a tsz engedély nélkül látott hozzá az építkezéshez? — Mi megadtuk az engedélyt. — 1967. október 13-án. Az épí­tést viszont október 2-án kezdték meg, tizenegy nappal az engedé­lyezés előtt. — Hadd mondjam el a tervké­szítés menetét. Mi összeállítjuk a terveket... — Nem a szervezésre vagyok kíváncsi. Azt akarom tudni, ki volt a felelős. — Ennek a kibogozása elég komplikált. — Az ügyintézést...? — Ügy van, melyik előadó? — A beruházási előadó. — Köszönöm. Most már hely­ben vagyunk. Mit tud felhozni a mentségére? * Az év első felében Békéscsa­bán, a tanács igazgatási osztályá­hoz szabálysértési ügyben 247 fel­jelentés érkezett. Százötven sza­bálysértőt pénzbírsággal sújtottak. Negyvenkilenc esetben megszün­tették az eljárást, 37 esetben pe­dig más szervekhez tették át az ügyet. Serédi János A leghatékonyabb beruházás A közgazdaságtan legújabb fe­jezetei a tudományos beruházások kérdéseivel foglalkoznak. Tehát nem általában a beruházási tevé_ kenység tudományos problémái­val, hanem azokkal a beruházá­sokkal, amelyek a tudományos la­boratóriumok működésével vagy pedig ezek eredményeivel foglal­kozik. A legközismertebb példa az űrkutatás , területe. Csak az Apdllo-programra elköltötték 44 milliárd dollárt, és semmi okunk feltételezni, hogy a szovjet Luna- program kevesebbe került. Ám e hatalmas összegből egy centet, egy kopejkát sem költöttek a Holdra, az mind a Földön maradt, földi beruházásokat elégített ki és ho­zott mozgásba. Kérdés, mennyiben vagyunk ér­dekelve a magunk iparával és tu_ dományos életével ebben? Általá­nosságban érdekelve vagyunk a tudományos beruházás kialakulá­sa, mechanizmusa tekintetében. Fontos elv ugyanis, hogy a2 ipar vagy annak csak egyik-másik ága nem fejlődhet világszínvonalon vezető kutatási program nélkül, ahol a gondosan kiválasztott te­rületeken a műszaki, tudományos jellemző csúcsértékeinek elérésé­re kell tömi! Elkerülhetetlen a le­maradásunk egy vagy több lé­péssel a legfejlettebb ipari orszá­goktól, ilyen programok híján még akkor is, ha ezt a lemaradást — licence, know-how újdonságok megvásárlásával csökkenteni igyekszünk is. Ez az értelme azoknak az elhatározásoknak is, amelyek az MßZMP Központi Bi­zottsága által elfogadott új todu- mánypolitikai irányelvek fejeznek ki, hogy néhány olyan tudomány­ágban, amelyekben lehetőségeink kínálkoznak, erőteljes alap és al­kalmazott kutatásokat és fejlesz­tést kell beindítani. Mégpedig ha­tározottan azzal. a .szándékkal, és céllal, hogy — felhasználva az új mechanizmus gyorsan közvetítő rendszerét — a legmodernebb, új gyártmányok elkészítését és piac­ra dobását készítsük elő az ipar­ban ! Néhány példát említhetünk, amelyek illusztrálják lehetősége­inket e téren. Először is az űrha­józás körében maradva, külföldi példákat vegyünk. A szovjet űr­programban például egy nem is nagy francia magnószalagot gyár­tó cég kapott nagy szovjet ren­delést maximális hang- és jelhű­séggel rendelkező szalagok szállí. tására. Ez a kis francia cég nagy világcégeket — olaszt, amerikait, angolt és nyugatnémetet — ütött el a rendeléstől egyetlen tudomá­nyos „húzással”. Éspedig azzal, hogy észrevette, még a Siemens sem készít olyan készüléket, amellyel ellenőrizni lehet a mág­neses szalag minőségét. Nem ké­szítettek ilyet, mégpedig hallgató­lagos megállapodással, mert ké­nyelmesebb a szalagokat ilyen ké­szülék nélküli piacra bocsátani. Űttörő lépésével a francia válla­lat természetesen igen jó minő­ségű szalagok gyártására kény­szerítette — elsősorban saját ma­gát. Kiváló referenciájával azon­ban elérte a magasabb árat s a tartós realizálás biztosítékait. Vegyük figyelembe a magasabb tudományos szintű beruházások kisugárzó hatásait is, például a legfejlettebb gyárakat kiszolgáló iparágakra. Ezek a kisebb, de magukban véve mégis jelentős kiszolgáló középüzemek — melyek „gyártmánycsaládjukat” az óriá­sok gyártási profiljából származ­tatják le — kénytelenek igazodni rendelőik minőségi előírásaihoz. így aZután még a szakmunkas- képzés is hasznát látja a távoli tudományos beruházásoknak. A nyugat-európai ipar a csak félig megvalósult „Európa”-rakéta, il­letve űrkutatási program előtó- sérleteiből ily módon hasznot húz. va, tudta csak megközelíteni az amerikai elektronikus ipari telje­sítményeket, sőt, a franciák mi­niatűr! zálási eredményei, az olasz műanyagipar rakétatest-anyagai még előnyre is tettek szert, s szállítási rendeléseket élveztek az Apollo-programhoz (például a ra­kétafej műanyag lemezei és idom­darabjai, amelyet titánlemezzel borítottak és hővédő fallal is el­láttak, olasz gyártmány.) A folyamat azonban fordítva is igaz. Ott, ahol a tudományban nincs ilyen kiugró célprogram és teljesítmény, az ipar mintegy „le- gerjed” fejlődése stagnál, mert nincs vezető fejlesztési erő, nincs rendező elv és ösztönzés. A fej­lődő országok iparát például az amerikaiak és angolok éppen ezért olyan import gyárakkal haj. landók csak felszerelni, amelyek­nek technológiája a második lép­csőben foglal helyet, hosszú táv­ra kiszolgáltatottja a nyugati ku­tatásoknak. Ez az egyik magya­rázata annak, hogy a szovjet ipar exportja ezekben az országokban növekszik, valamint annak, hogy például India Calcuttában és más centrumokban nagy tudományos centrumokat hozott létre, hogy politikai függetlenségét ne veszé­lyeztethessék a technológiai elma­radottság kihasználásával. A magyar esélyek néhány ku­tatási és ipari területen nyilván­valóak, mint ahogy meg tudjuk jelölni azokat a területeket is, amelyeken még nagyon sokáig „másodhegedűsök” lehetünk; Hol látunk esélyeket? Esélyeink vannak például a földi és koz­mikus geodéziában, ahol Eötvös óta élen járunk pontosságban, minőségben a műszergyártás te­rületén. Kevesen tudják például, hogy Tárczy Homoch akadémi­kust, a magyar geodézia világ­hírű tudósát, hívják meg leg­gyakrabban a geodéziai műszerek nemzetközi hitelesítésére. Ugyan­csak az élre törtünk a kémiai­analitikai műszerkutatás és gyár­tás területén, amelyet a tudo­mányos kutatásban indítottunk el és a MOM-ban, a Radelkisz műszergyártó ktsz-ben a gyártás fejlesztésével realizáltunk. Be­törtünk az élvonalba ultra cent­rifugáinkkal, amelyeknek világ­szintű kifejlesztése a finom- mechanikai, elektronikus ipar és a tudományos kutatók együtt­működéséből született. Ha több példát nem is említünk, noha módunk volna, ennyi is elég, hogy elképzeljük, sikereket ér­hetünk el jóegynéhány tudomá­nyos és ipari ágazatban, ha a kezdeti, elég hatékony kutatá­sokat és fejlesztést a nemzet­közi fejlődés irányának megfe- felelően intenzívvé tesszük. Azt tehát, hogy a tudományos ku­tatásokra fordított összegek a helyesen kijelölt területeken igen hatékonyok, már élő példákkal támaszthatjuk alá. De nemcsak az említett témák szerepelnek a tudományok hazai fejlesztésében, egész tudományos „stratégiánk” ugyanis a kiegyensúlyozott fej­lesztésen alapszik — megfelelő súlypontok képzésével, amelyek­nek kiválasztása az új tudomány- nolitikai elvek gyakorlati fel- használásával vált lehetővé. Sz. E. Üzemek, vállalatok, tss-ek ! Figyelem ! Sok időt. fáradságot takarít meg, gyorsabbá teszi a csomagolás mechanizmusát az árazó- és cikkszámozógép 3800,— Ft zacskózárógép 1050,— Ft Kapható: az UNIVERZÁL Kisker. 51-es számú közületi papírboltjában, Békéscsaba, Rózsa Rerenc tér 1. 239619

Next

/
Oldalképek
Tartalom