Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-24 / 221. szám
19W. szeptember 34. 4 Szerda Hat nap Ausztriában Az indulás A „Szocialista Forradalom” nevet viselő hajó utasaira várva hcrgonyzott a belgrád-rakparti kikötőben. Az egymás után sorakozó személyhajók között ez volt a legnagyobb. A kisebb-na- gyobb bőröndökkel villamoson vagy éppen taxival érkező utasok azt a hajót keresték, amelynek fedélzeti tornyán már mesz- sziről olvasható volt a „SZOT” felírás. Az ország különböző részeiből kétszáz vendéget vártak ezen a reggelen a hajóállomás dolgozói, a gyönyörű hajó vezetői és ötventagú személyzete. Az ismerkedés már a kikötő presszójában kezdődött, ahol legtöbben az átutazott éjszaka gvű- röttségével arcukon, az utazás lázában érdeklődtek minden egyenruhás személytől: mi a tennivaló? A parányi helyiség az indulásra kitűzött időpont előtt percek alatt benépesült Bács, Békés, Borsod, Zala megyéből, szinte az egész ország területéről érkezett, utasokkal, akiket köny- nyű volt felismerni a kézben szorongatott nagy méretű kék borítékról, amelyben féltve őriztettek az úti okmányok. Fokozódott az izgalom, amikor a presszóból nyíló lejáratot elzáró lánc elkerült helyéről és a tíz forintért váltott különjegy felmutatása mellett leballagtunk az alsó régióba, ahonnét tájékoztatás, még egy figyelmeztetést követő vámvizsgálat után, a hajó presszójában leendő fogyasztás céljára vásárolt kuponok birtokában elfoglaltuk a hajót, hat napon keresztül szállásunkat, éttermünket, a presz- szót és a hajó orrában a félkör alakú. Panoráma nevet viselő kilátót, ahonnét előre, jobbra és balra kitárulkozott a táj. Egyszóval rövid idő alatt birtokba vettük a „Szocialista Forradalom” minden kényelemmel ellátott vízi járművét. Minden meglepetéssel szolgált. A tökéletesen felszerelt, két- és négyágyas kabinoK, a százszemélyes ebédlő, ahova alighogy elhagytuk a kikötőt, máris pompás reggelire invitáltak bennünket. Szentendre körül járhattunk, amikor „röpgyűlésre” jöttünk össze a presszó tökéletes eleganciával felszerelt helyiségében. A hajó parancsnoka, a SZOT utazásvezetője és a kul- túros mondtak rövid üdvözlő beszédet. Nagy érdeklődéssel hallgattuk hajónk adatait. Kétszáz utas számára készült 1967- ben, 58 milliót fizetett érte a SZOT. Hatvannyolc méter hosz- szú, szélessége 16, magassága 10,5 méter. Első útját már 1967 nyarán megtette, ugyanezen az útvonalon. Ezt azt utat al-dunai követi majd, felváltva hajózik a Szocialista Forradalom nyugat és dél felé. Közölték, hogy az étkezés két csoportban történik naponta háromszor, a házirend kötelező valamennyi hajón tartózkodó számára. A szórakoztatás is nagyszerű törődésről tanúskodik: könyvtár, kártya, sakk és zene minden mennyiségben, egész napon át, rendelkezésre áll. Mindjárt az elején meg kell emlékezni a bőséges és kitűnő kosztról, a finom és elegáns kiszolgálásról. a maradéktalan és semmivel sem „ösztönzött” udvariasságról, amiből minden bizonnyal már itt is tanultak az érdekelt szakmák képviselői... Hajónk felfelé menet 10—15 csomós sebességgel kavarta a Duna habját, amint elhúzott az ismerős vagy sokak számára először látott tájak mellett. A Dunakanyar, Vác, Visegrád, Nagymaros, Esztergom, valamennyi község és város nevezetességeit mikrofonon keresztül ismertette a kedves, közvetlen modorú kultúros, Borsányi Géza, aki a saját színes, hangulatos összeállításával adott tájékoztatót a tájról, a tájhoz fűződő történelmi és egyéb eseményekről. Hatnapos utunknak nagyszerű időjárás kedvezett mindjárt az indulásnál, kívánni sem lehetett jobbat. Ezért aztán csaknem valamennyien a korlátok mellett vagy a fedélzeten gyönyörködtünk az elénk táruló kis-al- földi panorámában. Szobtól kezdődően ismerkedhettünk a bal parti szlovák területtel is. Stu- rovó után — a kis város régebben a Párkánv nevet viselte — ingyen „sztriptíz”-bemutatón derülhettek azok, akik távcsővel szálltak hajóra és figyelték a szakadékos, üdezöld partot... A „kedves vendégeket” pontosan fél egy és fél kettőkor „kérték” az ebédhez, fél 6 és fél 7-kor pedig a vacsorához „fáradni”, egyetlen alkalommal sem maradt el a „jó étvágyat”. Az első vacsora után következett az ismerkedési est a presz- szóban, érthetően nagy várakozás mellett. A jó hangulatról, az est sikeréről a meglepően ötletes kultúros gondoskodott: házasságkötés formájában hozta össze az ismerkedést. Észre sem vettük, amikor elhúztunk Pozsony alatt, Dévénynél pedig már a kör alakú kabinablakokon beragyogó csillagok vigyázták első álmunkat a luxushajón. Szinte nem is éreztük, hogy állandó mozgásban vagyunk... (Folytatjuk) 0 Felsőnvomási Állami Gazdaság keres univerzális ás lánctalpas erőgépekre Jelentkezés: , Telekgerendáson a gazdaság főmérnökénél £ A háztájit is lehet korszerűsíteni A fővárosi iparkitelepítés — megyékkel összhangban A Gazdasági Bizottság határozata értelmében a Fővárosi Tanácsnak az 1968—70-es évekre 250 millió forint ipartelepítési alap áll rendelkezésére. Ebből az ösz- szegből — az elköltözés költségeinek fedezésére — 33 vállalat részesült több mint 220 millió forint juttatásban. Ezekkel a vállalatokkal a kitelepítési szerződéseket már megkötötték. A megállapodások értelmében 7300 dolgozó részére teremtenek vidéken munkavállalási lehetőséget. A tervek szerint összesen több mint 50 budapesti gyáregységet, telephelyet számolnak fel, köztük sok olyat, amelynek megszüntetése város- rendezési szempontból is indokolt. Az 1971—75 között sorra kerülő iparkitelepítést az eddigi tapaszlatok felhasználásával, a legnagyobb gonddal készítik elő. A Fő. városi Tanács illetékesei például az OKISZ-szal megállapodtak abban, hogy 14, kitelepülésre kötelezett kisipari termelőszövetkezet esetében — az említett ktsz-ek gazdálkodásának sajátosságaira való tekintettel — a főváros területén belül történő áttelepítésre tesznek javaslatot a felsőbb szerveknek. A kitelepítési tervek figyelembe veszik a szénbányászat termelésének tervszerű csökkentésével és korszerűsítésével kapcsolatos kormányhatározatokat is. A cél az, hogy a volt bányászok foglalkoztatottsága biztosított legyen. A bányaterületre kitelepülő vállalatok egyébként az érdekelt megyei tanácstól anyagi támogatást is kaphatnak, amelynek fedezetét ugyancsak kormányhatározat biztosítja. A fővárosi szervek a negyedik ötéves terv időszakában esedékes ipartelepítések előkészítő tárgyalásait megelőzően, érintkezésbe lépnek az érdekelt megyei tanácsokkal, hogy összehangolhassák a kitelepítéshez igénybe vehető különböző pénzügyi lehetőségeket. (MTI) 11 közelmúltban hozták nyil- " vánosságra a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak azt az intézkedését, hogy a háztáji kocaállomány növelése érdekében bevezetik az úgynevezett törlesztéses kocaakciót. A megyei állatforgalmi és húsipari vállalatok a közös gazdaságokkal történt előzetes megállapodás szerint kiválogatják a tsz-eknél hizlalásra leszerződött sertések közül a továbbtenyésztésre alkalmas egyedeket. Ezeket adják át a háztáji és egyéni gazdaságoknak, kilónként 22 forintos áron. Ugyanennyit kap a tsz az átadott koca- süldőért. Az akcióban részt vevő háztáji és egyéni gazdaságok 1970. november harmincadikáig, természetben téríthetik meg az átvett süldő vételárát. Segíti a háztáji termelést az is, hogy országosan ötezer vagon baromfitáphoz juthatnak a kistermelők. A tápot cseretakarmányért kaphatják a terményforgalmi vállalatoktól. Akinek nincs cseretakarmánya, az pénzért vehet a vállalattól. M indkét intézkedésben az a törekvés jut kifejezésre, hogy az állami gazdaságok és a tsz-ek nagyüzemi termelésének lehető legerőteljesebb fejlesztésével egyidejűleg hasznosuljanak a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelési lehetőségei is. Népgazdaságunk érdekei megkívánják, hogy ne csökkenjen tovább, hanem növekedjék ne csupán a nagyüzemi, hanem a háztáji állat- állomány és termelés is. Ezért van előkészületben néhány további gazdaságpolitikai intézkedés is, amely fokozza a háztájiban a termelési kedvet. Addig is, amíg az ilyen hatású rendelkezések napvilágot latnak, minden termelőszövetkezetnek módja van serkenteni a háztáji termelést. Ez az év kimagasló eredményeket hozott a mezőgazdaságban. Nemcsak a búza, hanem — most már világosnak látszik —, a kukorica és a cukorrépa is nagy termést adott, illetve ad. Bőven van szálas takarmány is. Ilyen körülmények között szinte sehol sincs akadálya annak, hogy különféle jó megoldásokkal előmozdítsák a háztáji gazdálkodás eredményeinek javítását. S zázával vannak már jó példák arra, hogy miképpen lehet érvényesíteni a gyakorlatban azt a helyes szemléletet, amely szerint a közös és háztáji egymással szerves egységet alkot. Ahol ez a felfogás uralkodik, ott nem feledkeznek meg arról, hogy a háztáji állatok megfelelő takarmányozásáról, is gondoskodni kell. Amikor takarmánymérleget készítenek, ugyanúgy számításba veszik a háztáji állományt, mint a közösben levőt. Törődnek azzal is, hogy . amennyire lehet, megkönnyítsék a háztáji állattartást. Segítenek beszerezni olyan kisgépeket, egyéb felszereléseket, amelyek legalább részben megszabadítják az elavult munka- módszerektől a háztájiban dolgozókat. Korszerűsíteni nemcsak a nagyüzemeket lehet, hanem a háztáji gazdálkodást is. S bevált, új termelési eljárások is alkalmazhatók benne. Jól teszik azok a szövetkezetek, amelyek ennek érdekében szakembert bíznak meg a háztáji gazdaságok szakmai segítésével. Ez a megoldás egyébként azért is elismerést érdemel (és példamutató, mert hozzájárul a tsz-tagok szakképzettségének növelése mellett az állategészségügyi követelmények betartásához is. Mind nagyobb teret hódít a háztájiból kikerülő áruk szervezett, közös értékesítése. Ennek az előnye nem merül ki abban, hogy időt takarítanak meg, s esetenként jobb árat érnek el általa a tsz- tagok. A mezőgazdasági termelés, ben mind nagyobb lesz az áruk szabványainak, egyöntetűségének a szerepe, ami nemcsak az export-, hanem a belföldi árakban is kifejezésre jut. S okféle lehetőség van a háztáji termelés, gazdálkodás fejlesztésére, korszerűsítésére. Erre törekszik az állam, ez az érdeke a tsz-tagságnak, a kisegítő gazdaságok tulajdonosainak, s tsz-eknek is. S a termelőszövetkezetek igen sokat tehetnek ennek a közös érdeknek a szolgálatában. ........... F ORDUL A FOLD Dctr*? ENDRE KISKEK3CNrc 26. Marika egyedül, tanácstalanul és félszegen állt a padok közelében. Andris nagy nehezen került elő, s Marika nem mert leülni se, csak toporgott a falnál, ide-oda mozdulva, mint a hullófélben levő, sápadt falevél, melyet a gally levetett már, de a föld nem ölelt még magához. Már-már fizikai rosszullét fogta el, hevesen és görcsösen kapaszkodott az előkerült fiú karjába. * Apró kavicsok hulltak az ab— A fiú! — csillant fel Kővágó szeme. — Lóri, kérem, hagyjuk magukra a fiatalokat. — De Béla! Nem ismerek magára! Ha nem csal az emlékezetem, épp maga volt az, aki egyszer s mindenkorra kiutasította ezt a senkiházit! A lány nem préda, nem dobom egy ilyen nímand karjába! Itt maradok! Mária! Fiacskám, itt leszek veled, elvégre a nevelőanyád vagyok! Hogy jön ő ehhez? Az anyja egy kofa, kezet csókolt ; nekem, a fia meg azt se mond- : ta: jó napot. Nekem nehogy be- ; vezessétek, nekem a puszta lá- S tása migrént okoz! Marika nem sokat törődött mostohaanyja lármázásával, örömmel, szó nélkül kifutott. Kővágó zsebre dugott kézzel nézegetett az utcára, majd feleségéhez fordult: — Lórikám, ha szabad kérdeznem, hol él maga? Hát még mindig nem érti, hogy ez az ember azt teheti velünk, amit akar? Egzisztenciát biztosíthat — ha akar, és... börtönbe juttathat, ha kedve tartja. — De hát ez rettenetes! Ezt én nem élem túl! — Túl fogja élni, kedvesem. Azt is, hogy a fiú idejár megint, azt is, hogy kedves lesz hozzá, amennyire csak kedvesnek lehet lenni valakihez. — De hát egy ilyen senki, egy ilyen... — Egy ilyen Valaki! Hogy ne mondjam: egy befolyásos valaki. Komoly funkciója van az ifjúságnál — és újságíró! Egy cikkel az egekbe emelhet embereket — és a pokol fenekére taszíthat. Mondanom se kell. milyen szerencse ez nekünk, ez az érdeklődése, épp most, mikor a bizottság elé kell mennem. Persze, remélhetőleg nem kell mennem. Persze, remélhetőleg nem kell a segítségét igénybe vennem. Mert az azért nagy bla- mázs lenne — saját magam előtt, ha hozzá kellene fordulnom. — Csak nem alázkodna meg?! Csak nem süllyedt ennyire — az én férjem?! — Ezt én is remélem... Bár... — Hát nem tudja nekik megmondani, hogy magát a nyilasok elhurcolták Dunántúlra? Nem tudja kifejteni, hogy maga mindig a köznek dolgozott: hogy se Szluka, se Jánosyék nem boldogultak volna maga nélkül? Ha maga nem hajlandó érvelni a tények mellett, majd elmegyek én, én... — Még csak az hiányzik nekem, drágám. Világosan látni, mennyire eltájolódott. Sejtelme sincs, miről van szó, egy nemlétező világban él még mindig. Csak arra kérem, legyen nyugton. Én tudom, mit kell tennem, mit kell mondanom holnap reggel. — Istenem, hogy ezt kellett megérnünk. A megye legelső ügyvédje — „bírák” előtt... Vallatják, mint egy rabot. Hát van isten? — Fogas kérdés. Remélem, ennél könnyebb kérdéseket tesznek fel — holnap... Kővágó az utolsó percben mégis meggondolta magát másnap reggel: átcserélte feslett ujjú, kockás ruháját egy ünnepélyesebb, épebb öltözetre. Az igazoló bizottságban entellektüel- lek is vannak, s azok esetleg a \
