Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-22 / 219. szám
1963. szeptember 21. 11 Vasámai Az orosházi szakuzlet-hálózat nagy szőnyegvására! mept. 22—«kt. 4-tg a« Áruházban (Kossuth u. 2.) és a Lakástextil szaküzletben (Győri V. téri. Nagy választékból most előnyösen vásáraikat/ 172231 A selypítés, a gyermeki beszédhibák Szinte természetes velejárói az anyanyelv elsajátításának. A beszédet még csak tanul, gató kisgyerek ösztönösen elhagyja a nehezen kiejthető hangzókat, a legkönnyebb formára egyszerűsíti a számára még bonyolult szavakat. így marad meg sokszor még iskolás, korig is a „kéjemszépen”, a „szót”, s „cak” stb., a lovacska helyett „jovacska”, így lesz a nagyapából néhol egyszer éfe mindenkorra „apapa”. De ebben már nem a gyerek a hibás, hanem felnőtt környezete, amely saját gyönyörűsége, mulatsága kedvéért eltűri, sőt, megrögzíti a beszédhibáikat. Mart igazán szeretnivaló, aranyos a kisbaba, ahogy csöpp szájával oly buzgón kerekíti a hangokat, formál, ja a szavakat. A felnőtt pedig ezt látva megfeledkezik róla, hogy őmaga már egyáltalán nem olyan megindítóan bájos és ara. nyos, ha módszeresen csacsogja, gügyögi és előselypíti a gyereknek: „Szejvusz Anuta! Tátá Apapa P’ A felnőttek gügyögése nem csak idétlenül nevetséges, de súlyos pedagógiai vétség is a kicsi ellen. A gyermek nem játékszer, hanem a család egyenjogú tagja, létezésének első percétől fogva; bízvást nem azért jött a világra, hogy bennünket, felnőtteket bohóságaival szórakoztasson. Ne akarjuk tehát hibáit megrögzíteni, ahelyett, hogy kijavítanánk. Ne akarjuk a gyermeket éveken át mesterségesen szellemi kiskorúságban tartani, mert ezzel nem szolgáljuk, hanem éppen hátráltatjuk fejlődését. Óvodás, iskolás korban több nehézsége lesz vetrsmonídásnál, felelésnél, olvasás-írásnál, ha kicsi korban nem tanítottuk meg tisztán beszélni. Sok szülő úgy véli, ebből nem érdemes problémát csinálni, a kiskori beszédhibákat, pöszeséget, selypítést a gyermek később magától is kinövi. Csakhogy ez nem minden esetben megy végbe maradéktalanul, ha a kicsit nem segítjük hozzá, hogy a selypítést „kinője”. A felnőtteknél tapasztalható sokféle beszédhiba, raccsolás, motyogás, hadarás, dadogás rendszerint a gyermekkorból ered, s oka általában nem alkalmi elváltozás, Ruha-kabát hűvösebb napokra irány az i univerzál 1. Fehér alapon kék ferde kockás hosszú ujjú ingruha. Hoz. zá a ruha mintájával megegyező, kék tónusú, nyak nélküli, sűrű, apró gombos kabát. Fehér, sodrott, rojtos végű övvel. A kabát és ruha alapanyaga ugyanaz, készülhet tiszta selyemből vagy selyem shantung- ból. 2. Ingruha pettyes anyagból, fehér alapon fekete pettyek. Hozzá ujjatlan, féloldalas gom- bolású fekete nyári kabát. hanem az esetek többségében ugyancsak a gyermekkorra visz- szavezethető ideges eredetű zavar, félsz, gátlásosság, — és az, hogy az illetőt nem tanították meg, idejekorán helyesen, szépen, tisztán beszélni. Az pedig bizonyára nem szorul különösebb magyarázatra, hogy a hibá. j san, gátlásokkal beszélő ember nehezebben boldogul a munkában és a magánéletben (pl. nem mer nyilvánosság előtt felszólalni, nem tud társaságban fesztelenül viselkedni stb.), mint az, akinek kifogástalan a beszédmódja, s ennek megfelelően jó a fellépése. A gyermeki beszédhibák legtöbbször könnyen kijavíthatok külső segítség nélkül, a családon belül, ha őszintén törődnek velük. A gyerekek — mint ismeretes — igen hiszékenyek, szívesen elfogadnak mindent attól a felnőttől, akit szeretnek, akinek tekintélye van előttük. Ezért helyes, ha az apa vagy az édesanya azt mondja (természetesen nem bántóan, nem szigorú parancs formájában): „Ez nem „jépa”, hanem répa. Próbáljuk csak meg, utánam tudnád-e mondani: répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó” — miközben jól megropogtatja az r-betűket. Ez a fajta játékos tanulás tetszik a kicsiknek, szívesen követik, ha mi is következetesen vissza-visszaté- rünk rá. (Sokféle ilyen alkalmas rigmust ismer nyelvünk.) Mint tudjuk. a legjelen, tősebb nevelőeszköz a felnőtt példája: az ember azt teszi, amit otthon látott, gyermekkorában. Ha a felnőtt környezet helyesen, szépen beszél — nemcsak a durva kifejezéseket kerülve, hanem egyúttal a szavak, hangok megformálására, a nyelvtani szabályok betartására is vigyázva — a gyermek előbb- utóbb jó stílusával fog kitűnni az iskolában. Ezért okos dolog, ha az édesanya vagy az apa már kiskorában igyekszik a gyermekbe beleplántálni a szép beszéd iránti igényt; ha este, le- ! fekvéskor odaül a kiságy mellé ! és mesét mond vagy rövid kis verset a gyereknek (ez egyébként is a legjobb útja a szülő-gyermek közti bensőséges kapcsolat, a későbbi komoly beszélgetések kialakulásához), szépen ejtve, értelemszereűn hangsúlyozva a szavakat. Így a kicsi maga is kedvet kap ahhoz, hogy párso. ros verset kívülről megtanuljon, s ha kedve van (erőltetni nem szabad!), a rokonok, vendégek előtt felmondjon. Ez az első sikerélmény, — ami növeli a gyermek önbizalmát s erősíti szándékát, hogy valami szépet, jót produkáljon. Ily módon fejlesztjük a kicsi szókészletét, javítjuk beszédmódját s szinte észrevétlenül beleoltjuk a költészet, az irodalom szeretetét. Ez nem is nehéz, hiszen a gyermekek szívesen ismételgetik, mondogatják a visszatérő, csengő-bongó rímeket, élvezik a játékos rigmusokat, szókapcsolatokat. Ha a beszédre tanításnál, a beszédhibák gügyögő elnézése vagy ünneplése helyett — igazi makarenkói igényes szeretettél egyengettük a gyermek útját, anyanyelve, a magyar nyelv gazdag szépségű kincstárához is szélesre nyitottuk előtte a kapu*. Bars Sári NAGY GOND A CSALÁDBAN az ideges, nyugtalan gyermek nevelése. A későbbi munkában való helytállásuk is nagyrészt attól függ, hogy képesek lesznek-e érzelmi, indulati túlfűtöttségüket önfegyelmező erővel egyensúlyban tartani. Az ideges alkatú gyerekek külső megjelenésükben is könnyen felismerhetők. Sápadtak, szemük karikás, gyakran elpirulnak. Az iskolában sem képesek huzamosabb ideig figyelni, zavarják társaikat. Feltűnni vágyók, nem egyszer affektálnak, s az unalomtól menekülve hajlamosak a nagy otmo n d ásr a is. Kitalált történeteik rendszerint bizarrok; minduntalan új benyomásokat, szórakozásokat keresnek, elcsavarognak. A fiúk könnyen válhatnak „művészjelöltekké”, kik a serdülés idején már meg nem értett „zsenik” szerepében tetszeleghetnek és szenvednek. A lányok érdeklődése leginkább a szexualitás köré összpontosul, egyesek táncdalénekesnek „készülnek”. ARRA KELL TÖREKEDNÜNK, hogy napirendjük színes, változatos legyen. Az érzelmi, indulati telítettséget előnyös tulajdonságként kell elfogadni, amit a munkatevékenység területén használhatunk fel. Kisebbeknél próbáljunk oda hatni, hogy például az ülő elfoglaltságot mozgásos tevékenységekkel, játékokkal változtassák — és viszont. Nagyobbaknál a színes napirend hatásos tényezője lehet bizonyos ének. és zenefoglalkozás is. Általában mindig bátorítsuk abban, amiben hajlama van (sport, barkácsolás, növénygyűjtés), szeressük meg hobbyjait is; s szoktassuk tevékenységei rendszeres művelésére. Ne zsugorítsuk a tévé mellé, vigyük színházba, moziba, bálba is, ha idősebb. Amikor az olvasás örömei iránt keltjük fel érdeklődését, gondoljunk arra, hogy a legizgalmasabb könyv is érdektelenné válhat számára, ha ráerőszakolják. Követeljük meg, hogy csak akkor hagyjon abba bizonyos dolgokat, ha már befejezte. Míg eleinte csak igen rövid ideig' tartó feladatokat bízunk rá, később próbálkozzunk hosszabb időtartalmúakkal. És természetesen mi se halasszuk el soha aznapi teendőinket. A példa fontosságát sosem elég a nevelésben hangsúlyozni. Az idegesebb gyermekek fokozottabban fogékonyak a lazaságok iránt. Különösen hangsúlyozzuk ezt, ha a nevelésben már bizonyos eredményeket értünk el, (pl. kialakult napirend, kézmosás evés előtt stb."). Visszaeshet a gyermek korábbi állapotába, ahonnan újra felemelni már nehezebb feladat. Hazugságait, kitalált történeteit illetően pedig, legyünk meg- értőek. Ne torkoljuk le azonnal; egyrészt belső konfliktusait is költött meséiből ismerhetjük meg, másrészt, ha rájön, hogy szülei nem hisznek neki, másfelé fordul problémáival. Hallgassuk türelmes érdeklődéssel, s ha már sikerült bizalmas légkört teremtenünk, tapintatosan szólhatunk túlzásairól is. A pAlyavAlasztásnál is vegyük figyelembe nyugtalan természetét. Az ilyen gyermekek változatos, sok mozgékonyságot kívánó feladatokat képesek szívvel és jól elvégezni. Az ideges gyermekek között gyakran találkozunk agresszívvel is. Fontos, hogy a szülő mindig megőrizze higgadtságát, akkor is, ha a gyermek esetleg épp jeleneteket rendez. A fenyegetőzést, az erőszakkal való lecsillapítást semmiképp sem helyeselhetjük. Viszont jó hatású lehet más, őt érdeklő dologgal elterelni a figyelmét a jelenetet kiváltó okról úgy, mintha lényegében észre sem vennénk dühkitörését. Békésebb időszakaiban pedig megmagyarázhatjuk erőszakoskodásainak értelmetlen voltát. IDEGES TÜNETEKET mutat az izgulós, félénk, gátlásos gyermek is (például felelés közben). Rendszerint sokszor büntetett, hányatott életű, esetleg árva gyermekek ezek; gyakori náluk a lámpaláz, a vizsga drukk, ami a kevésbé értelmeseknél oly hátrányos eredményeket is mutathat, hogy még az értelmi fogyatékos gyanúját is kelthetik. A szülőknek (esetleg nevelőknek) mindenek előtt a gyermek önbizalmát kell megteremtenie. Eleinte egyszerűbb, köny- nyebb feladatokat bízzunk rá, majd nehezebbeket. A hangsúly a jól elvégzett munkáért járó dicséreten legyen. Tudatosítsuk benne, hogy ő ügyes, okos szeretik, — de ezek a tudatosítások mindig legalább félig igazak is legyenek, különben csak ártanánk velük. Akkor dicsérjük, ha valamivel rászolgált erre; s hogy így legyen, ahhoz kell megteremtenünk a megfelelő körülményeket. (Bősz Jenő) \zonnali belépéssel alkalmazunk — kőműves, ács, tetőszigetelő, csőszerelő, víz*, gáz-, fűtésszerelő, lakatos, hegesztő szakmunkásokat, út-, csatornaépítőket, kubikosokat, kubikosbrigádokat, férfi segédmunkásokat. Bérezés teljesítménybérben, szállás, napi háromszori étkezés — minden szombat szabad szombat. Jelentkezés személyesen — levélben, DUNAÜJVÄROS, BÉKE TÉR 3., 26. Állami építőipari vállalat sw CSALÁD—OTTHON Az ideges, nyugtalan gyermek
