Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-18 / 216. szám
196*. szeptember 18. 5 Csütörtök Szüretre készülnek a KISZ-esek A tavalyi évhez hasonlóan, most is szüreti munkán vesz részt a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium 400 tanulója. Szeptember 21-én délben fél egykor indulnak teherautókkal, autóbuszokkal a Kiskunhalasi Állami Gazdaság három üzemegységébe. Tajó, Kígyóspuszta és Balota- szállás' várja a fiatalokat, akik egy héten keresztül bekapcsolódnak abba a nagy, országos erőfeszítésbe, amelynek célja: minél ha. marabb, minél több szőlőt megmenteni az esős időjárás veszélyétől. I A 400 fős csoportot Medovarsz- ká János igazgatóhelyettes vezeti. mHvuvvwwmwuumHw A keréhpárinegőrző bosszúja Kedden délután 1 óra tájban Békéscsabán, a Centrum Áruház előtt kisebb csoportosulás keletkezett. Rendőr intézkedett és az emberek felháborodva tárgyalták az esetet. Ml is történt voltaképpen. A kerékpármegőrzőt helyettesítő nyugdíjas — a kerékpármegőrző ugyanis ebédelni ment —, egyéni bosszút állt azokon a kerékpárosokon, akik a csemegebolt- ba vagy zöldséges boltba tértek be vásárolni, s nem nála helyez, ték el kétkerekű járművüket. Hogy jobb belátásra bírja a re- nitenskedő kerékpárosokat, akik figyelmen kívül hagyták a megőrzési hely létezését, a nála levő szúróeszközzel kilyukasztgatta néhány őrizetlenül hagyott kerékpár tömlőjét. A lelapult kerekű járművek tulajdonosai jogos felháborodásukban a rendőri segítséget kérték ... Szerelik a gázcsöveket A tavalyi évhez viszonyítva, az idén 600-zal több lakás részesül majd vezetékes gászolgál tatásban Békéscsabán. Képünkön a Kulich Gyula Lakótelep egyik lakásában a lakásszövetkezet brigádjai szerelik a gázcsöveket. Fotó: Deménj Béren kívüli forintok 3ó hír a nyugdíjos pedagógusoknak: Az idei tanévre is érvényes a nyugdíjkorlátozás a<ó!i mentesítés A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága az idei tanévre is engedélyezte, hogy az oktatási intézményekben foglalkoztatott pedagógusok az 1969. szeptember 1- től 1970. július 31-ig terjedő időszakban a törvényes rendelkezések szerint járó nyugdíjukat korlátozás nélkül megkapják. A feltétel az, hogy az oktatási év során díjazásuk ne haladja meg óvónőknél a 7920, tanítóknál a 8800, főiskolai végzettségű tanároknál a 9900, egyetemi végzettségű tanároknál a 10 450, műszaki végzettdosó Etelka? Andris nagyon sokat... — Csak feküdjön vissza, kisasszony. Engem az nem izgat. — Ne haragudj, Tuca, az éjjel jöttünk meg, egy hétig sze- kereztünk, nagyon kimerített. A szívem... — Tudom, kisasszony. — Ne kisasszonyozz. — Kisasszony... — Ne gyerekeskedj, Tuca. Ismerjük mi egymást régóta. Ha nem is álltunk így, szemtől szembe. — Most így állunk, kisasz- szony. Szemtől szembe. Tud- ja-e. miért jöttem? — Megírta: Andris ügyében. — Andrisért. — Nincs itt, Tuca. — Tudom! Vidéken van, szervez. De ha tudná, hogy a kisasszonyék megjöttek... — Rég itt lenne! — Lehet. De én nem akarom, hogy itt legyen! Én azt akarom, hogy... Bánszky András az enyém, kisasszony. — Szeret téged. Régi jópajtá- sok vagytok, tudom. — Hát azt nem tudja, hogy ő gyerekkorától?... Ö mindig az enyém volt, kisasszony. Csak elfeledkezett erről. Mert maga elfelejtette ezt vele. — Nem tehetek róla. — Nagyon is tehet! De most már vége. ö az enyém lett megint. — Az nem lehet... — De lehet. Ebben a két karomban fogtam az éjjel is. Nem szégyenlem. Ö hozzám tartozik kisasszony, mióta megszületett. A szülei, a családja, az anyja... mind nekem szánták. És én nem mondok le róla. Nézze, az én karom erős, én ezzel a kezemmel a rendőrt cibáltam a gyárudvaron, mikor ököllel vert. Andrisnak is ilyen a keze, nem olyan élettelen, mint a ipagaé, kisasszony. Nézze, a hajamszála is vastagabb, mint a magáé, a szám pirosabb és kívánatosabb, nekivalóbb. Fogadom, úgy sohse ölelte magát, mint engem. — Kegyetlen vagy, Tuca. De ő mégis az enyém. Én beteg vagyok, az Igaz, már rég meghaltam volna, ha nem tudnám, hogy vár rám, és mi egymásé leszünk, akármi történt is azóta! ö nem lehet hűtlen, Andris egészen más. — Ne gyerekeskedjiink, kisasszony. Maga is jól tudja, nem való csizma az asztalra. Én már csak ilyen parasztosan mondom, nem tudom cifrázni, de nem is akarom. Hadd értsük meg egymást. — Én megértelek, Tuca. De többet nem tehetek. Andris a minden nekem, az élet értelme, most pedig ne haragudj. Fáradt vagyok, évek fáradtsága van a tagjaimban. Olyanok, mint az ólom. Ne kínozz! — Én addig el nem megyek innen... — Ha Andris megváltozott, úgyis megmondja, úgyis észre- veszem. — Szóval azt mondta: hazu- dok? — Én ilyet nem mondtam. Csak azt mondom: most légy szíves, hagyj magamra. Rosszul vagyok. — Kisasszony, ne haragudjon rám. Értse meg... — Kelj fel, Tuca, ne térdelj előttem, azt nem birom. Ne, ne csináld ezt! — Te sokkal, több vagy, okosabb, mint én. Te ezt megérted. (Folytatjuk) ségü technikus-tanároknál a 8800, szakmunkás-képesítésű technikustanároknál fjedig a 7920 forintot. Az engedély hatálya kiterjed valamennyi alsó-, közép- és felsőfokú oktatási intézményre, az állami zeneiskolákra, a zeneművészeti szakközépiskolákra és egyéb oktatási jellegű intézményekre. Nyugdíjas pedagógusokat csak indokolt esetben (például betegség, katonai szolgálat, szülés stb. miatt távollevő pedagógusok helyettesítésére) lehet alkalmazni, ahol az oktatási munka folyamatossága érdekében ez szükséges. Felsőoktatási intézményekben nyugdíjas oktatók alkalmazása esetén a főiskolai és egyetemi végzettségű tanárok részére megállapított keretösszegek vehetők figyelembe. (MTI) TP avaly 5 milliárd 401 millió 300 ezer forintot fordítottak országszerte a vállalatok, ál7 lami gazdaságok és ktsz-ek béren kívüli juttatásra. A juttatások jelentős részét, közel 2 milliárd forintot a részesedési alapból fedezték. Nőtt az egy főre számított juttatások összege: 1967-ben egy év alatt 1352 forint, tavaly pedig 1406 forint volt. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság Bács, Heves, Somogy, Szolnok, Tolna és Vas megyében 122 ipari vállalatnál és ktsz-nél kivizsgálta: a reform első esztendejében hogyan alakultak a béren kívüli juttatások. A béren kívüli juttatások között nagyságrendjét és gyakoriságát tekintve, a „listavezető”: az üzemi étkeztetési hozzájárulás, mely az összes juttatások 52 százaléka. Az a dolgozó, aki ezt igénybe veszi, évente átlagosan 1168 forint többletjuttatást élvez. Az ellenőrzés tapasztalatai szerint a dolgozók többsége elégedett az üzemi ebédek minőségével, viszont sokan bírálják a munkahelyi éttermek kulturálat- lanságát. A második helyen az úgynevezett szociális, kulturális, jóléti és sportkiadások szerepelnek. Érdekes megállapítás: az e rovatra elszámolt kiadások 20— 25 féle jogcímet takarnak. Többek között a társadalmi és tömegszervezeteknek, a sportlétesítményeknek és nyugdíjasoknak adott pénzbeni dotációt, a közös vállalati ünnepségek és kirándulások költségeit, a vállalati csónakházak, horgásztanyák és vadásztársaságok kiadásait. A vizsgálat szerint, bár ezek az összegek szociális, kulturális címen kerülnek felhasználásra, a sporttámogatást kivéve, általában nem kapcsolódnak a támogatásra érdemes művelődéspolitikai elképzelésekhez és többnyire a vállalati dolgozók egy-egy szűkebb csoportjának jelentenek — szinte ingyenes — szórakozást. A megkérdezett dolgozók többsége — a népi ellenőrök szerint — e juttatások fejlesztését nem tartja kívánatosnak, a helyzet mégis úgy alakul, hogy előreláthatóan ezek az összegek az idén már megkétszereződnek, ontos lenne, szorgalmazzák is a dolgozók a vállalati üdültetés fejlesztését. S bár a reform első évében, 1967-hez viszonyítva, 33 százalékkal nőtt a vállalatok üdüléssel kapcsolatos kiadása, még most is csak a dolgozók 3—5 százaléka jut kedvezményes nyaralási lehetőséghez. A legnagyobb gond a vállalati gyermekintézmények fenntartásával kapcsolatos. Ez az egyetlen „rubrika”, ahol csökkentek a kiadások. És ez a folyamat az idén tovább tart. Hat megyében 122 vállalat és kisipari szövetkezet közül mindössze 16 tart fenn vagy támogat gyermekintézményt. A vizsgálati tapasztalatok szerint a vállalatok a gyermekintézményeket a jövőben sem kívánják fejleszteni annak ellenére, hogy a gyermekek elhelyezésének gondja szorosan kapcsolódik a munkaerőhelyzethez. Új juttatás a dolgozók lakásépítéséhez adott vállalási hozzájárt1' ~s és hitel. Miásfél év tapasztalatai meglehetősen szerény eredményekről tanúskodnak: 122 vállalat 100 ezer dolgozója közül 52-en kapták ezt a támogatást. Hasonló a helyzet országosan is. Az összes juttatások 0,5 százalékát fordították e célra a vállalatok és a szövetkezetek. Pedig ezt a juttatási formát a dolgozók igénylik és hasznosnál? ítélik. A megkérdezettek 43 százaléka, a megkérdezett vezetők 52 százaléka nyilatkozott úgy a népi ellenőröknek, hogy fontosnak tartja az e célra fordított anyagi eszközök növelését. A vállalatok ez évi tervei azt tükrözik, hogy igyekeznek helyt adni ennek az igénynek. A lakásépítési hozzájárulás és hitel együttes összege a vizsgált vállalatoknál a tavalyihoz képest, több mint tízszeresére emelkedik és az összes juttatásokból történő részesedése 0,5 százalékról 8 százalékra emelkedik. ^ égezetül a népi ellenőrök megállapítják, hogy bár a reform bevezetése előtt voltak olyan vélemények, amelyek sze_ rint a gazdaságirányítási rendszer új keretei között a vállalatok csökkentik a béren kívüli juttatásokat, ez nem következett be. A vállalatok és szövetkezetek továbbra is jelentős összegeket fordítanak béren kívüli juttatásokra. Ennek ellenére, a vállalati béren kívüli juttatások hatékonyságának növelése érdekében néhány kérdésben központi állásfoglalásra, döntésre van sürgető szükség D. K Kész-tik elő az iskolák fűtését—Koromtalanítják a kazánokat - Folytatlak a sor-füstnyomáspróbáka Sokan azt hiszik, hogy a nyár ( a kéményseprő szakmában holt- j szezon. Ugyan mit is csinálhat- j nának a kéményseprők ilyenkor, j amikor tüzelés alig van? Van-e ilyenkor munka, és mivel telt el! a nyár, ezekre a kérdésekre ke- j restünk választ a 20 éves évfor-1 dulóját nemrég ünnepelt vállalatnál. „De még mennyi!” — felelte Fehér István főművezető és sorolni kezdte: kötelező sor-füstnyomáspróba, kazántisztítás, iskolák és más közületek téli fűtésének az előkészítése. Aztán részletesen sorba vettük. Már 1963-ban miniszteri rendelet írta elő az ötévenkénti füstnyomáspróbát, de a vállalat csak 1968-ban tudta ezt sor-munka- szerűen megkezdeni, létszám- és szakemberhiány miatt. Eddig csak az új épületek ilyen iellegö vizsgálata folyt. Pedig a házról házra történő felülvizsgálás jelentősége óriási. Ugyanis a füstnvomás- oróba alkalmával derülnek ki a reített tűzrendészein hiányosságok. mint ni a kémAnvrer*“d*s kéménvaitó hiánva. Az. hogy nincs koromszedő ajtó, de van esetleg egy beépített faszerkezet. S ezek mind a tűzeset forrásai és felderítésük elsőrendű tűzvédelmi, tűzrendészeti célt szolgál. Sajnos vannak, akik közömbösen, nem egyszer még ellenkezéssel is fogadják a kéményseprő munkáját, s ilyen esetben felvilágosító magyarázatra van szükség. El kell mondani, hogy mindenkinek saját érdekében nem szabad akadályozni a felderítést, inkább — a talált hiányosságok sürgős megszüntetésére kell törekedni. Addig, míg nincs baj, és főleg azért, hogy ne is legyen. Ezeket a sor-füstnyomáspróbá- kat öt év alatt kell az egész megye területén lebonyolítani. Ebből a terv szerint 1968—69. évre 91 ezer 970 kémény esik. Ez év augusztus 31-ig a vállalat dolgozói 83 ezer 64 kéménynél végezték el, s a hátralevő mennyiséget október 15-ig csinálják meg. örömmel közölte Felié*- elvtárs. hogy az új épületek átvizsgálásakor az utóbbi években mind kevesebb hibát találtak, ami az építőipar' vállalatok lelkiismeretesebb, jobb munkáját mutatja, A kazánmunkák is sok kéményseprőt foglalkoztattak, ugyanis az üzemi kazánok koromtalanításán kívül 13 darab kazán revízióra való előkészítését is elvégezték. Ezek főleg a vízügyi igazgatóság kazánjai voltok. Nem kis munka továbbá az évnyitásig befejezni az iskolák fűtési előkészítését. Rengeteg kályhasamottozás, egyéb kályhajavítás és tisztítás volt. S ez idő alatt is haladni kellett a többi közület hasonló munkájával, hiszen ők is fűteni fognak október 15-től. Szóval volt is, van is munka bőven a kéményseprő vállalatnál. Ebben nincs hiány. Annál inkább a kéményseprő-utánpótlásban. Ez évben is a betervezett tíz helvett csak öt tanulót tudtak szerződtetni. Valószínű, hogy a pályaválasztó fiatalok, nem ismerik eléggé ezt a szakmát, talán idegenkednek tőié. Épp ezért jóval nagyobb propagandát kell a iövőben a vál. 'alat vezetőinek kifejteni ez 'ránvban « így ered mén vesen kedvet keltsenek a fiatalokban hoev jövőre már ne leaven hiány a kéménvsenrő-tanulókban. Vass Márt'-
