Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-03 / 203. szám

1969. szeptember 3. 4 Sserda II kedvezőtlen időjárás miatt lemaradt a terv teljesítésével a Békéscsabai Hütőház Munka értekezlet— szocialista brigádvezetöknek A Békés megyei Állami Építő­ipari Vállalat szeptember 6-án, szombaton délelőtt 8 órai kezdet­tel munkaértekezletet tart a szo­cialista brigádvezetőknek Békés­csabán, a vállalat központi irodá­jában. A tanácskozáson tájékoz­tatják a meghívottakat a vállalat idei termelési helyzetéről és pers­pektivikus feladatairól, valamint a szocialista munkaverseny és a szo­cialista brigádmozgalom tapaszta. latairól és eredményeiről. ötvenkét fajta virágmag exportra Megyénkben 52 fajta virág mag­ját termelte az idén exportra az Országos Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat. Az „illatos ara­tás” megkezdődött. Gyűjtik a fá­tyolka, a szalmavirág és több más dísznövény magját. A csapa­dékos időjárás sajnos alaposan megnehezítette ezt a munkát, még azonos bokron sem egyszerre érik szedésre a mag. Egy-egy bokrot több alkalommal is végig kell pásztázniuk a kertészeknek. A ter­més többségét angol, NSZK-beli, osztrák, svájci, holland és más nyugati nagykereskedelmi cégnek szállítják. Nem tudni, miért, az utóbbi hónapokban megnőtt a filmszín­házak műsorai között az úgyne­vezett korhatáros filmek száma, melyeket csak 16, illetve 18 éven felüli nézők látogathatnak. Ez az esetek többségében in­dokolt is, sokszor azonban erő­sen vitatható. Ilyen esetekben a mozik plakátjain jól olvashatóan szerepel, hogy csak melyik kor­osztály felett lehet a filmet meg­tekinteni, sőt a pénztár ablakában is kell elhelyezni hasonló szö­vegű feliratot. Tehát a szórakoz­tató intézmény részéről biztosí­tott a kellő és időben figyelmez­tető felhívás. Lényegesen nehezebb, kelle­metlenebb és sok energiát kö­vetelő munkát jelent azonban ennek a gyakorlati végrehajtása, mely felelősségre vonás terhe mellett kötelező az illető film­színház valamennyi dolgozójára, s azon belül is a jegykezelőre elsősorban. Mi adja az ilyenkor előforduló vitás esetek többségének alap­ját? Elsősorban az, hogy a sze­mélyi igazolványt a vonatkozó rendelkezések értelmében „ha­tósági közeg felhívására” kell felmutatni, márpedig a mozi dolgozói nem tekinthetők annak. Ennek hiányában, marad a rá­nézésen vagy az ismeretségen alapuló „korhatárolás”, mely ön­magában hordozza hibáit is, hi­szen a fiatalok életkora nem rőf- fel mérhető, s az ismeretségnek is vannak időben elmosódó ha­tárai. Ezért aztán a legnagyobb körültekintés mellett is előfor­dul, hogy egy-egy alkalommal korhatáron aluli nézők is „be­csúsznak” a nézőtérre, mások pedig kintrekednek. Ilyenkor megindulnak a találgatások, hogy — Minden évben erősebb a má­sodvetésű zöldbab, mint a tava­szi, de a mostani termésre el­mondhatjuk, hogy túltesz a sok évi átlagon. Számunkra ez öröm s egyben nagy gond is. öröm, mi­vel exporttervünk teljesítése biz­tosnak látszik. Gond viszont, hogy a rövid érési idő alatt miként dol­gozzuk fel. Ha az időjárás nem ennyire csapadékos, háromszoro­sát le lehetett volna szedni és fel­dolgozni annak, amennyit az utóbbi héten tudtunk — mondta Róta Ernő, a Békéscsabai Hűtő­ház főmérnöke szombat délelőtti beszélgetésünkön. — Ma például a dobozi Petőfi Termelőszövetkezetben az irodai dolgozók is kint vannak a földe­ken és szedik a zöldbabot, hogy a napos időben minél többet meg­mentsenek a túlfejlődéstől. Svéd partnerünk ugyanis igényes és csak kiváló termékeket vesz át — szólt közbe Ádász Istvánná, a gyár laboratóriumának vegyész- mérnöke. — Szükség van a gyors munká­ra, mivel zöldbab-fagyasztási tervünk 15 vagon, ebből 10 vagon az export és jelenleg csak 13 va­gonnal kész. A tizenháromból vi­szont csak négy vagonnyi az, amely megfelel az exportkövetel­ményeknek. — Ügy tudjuk, munkaerőhiány­nyal küzdenek. Milyen lehetősé­gük van ennek megoldására? — Valóban kevés a munkaerő. ez azért mehetett be, az meg azért nem, sőt egyes esetekben minden kendőzés nélkül szidják a kötelességét teljesíő dolgozót. Ügy érzem, hogy már az ed­dig elmondottakért is érdemes szóvátenni ezt, de még indokol­tabbá teszi a kérdés boncolga­tását az a tény, hogy érdekes módon szaporodik az olyan ese­tek száma, amikor maga a szülő vagy a legközelebbi hozzátartozó kilincsel protekcióért az üzem­vezetőnél előadás előtt, hogy gyermekét (aki sokszor még a 10 évet sem érte meg), bevihesse a nézőtérre különböző vélt okok­kal érvelve szándéka mellett (nincs kire hagyni a gyereket, vendégekkel érkezett a gyerek és így tovább). összegezve. A probléma bo­nyolult és összetett, egyértelmű válasz megadása szinte lehetet­len. Egy azonban bizonyos. A szórakozás, a művelődés foko­zatai minden esetben alkalmaz­kodjanak az életkori sajátossá­gokhoz, ne vágjanak azok elé, de ne is marakodjanak az egyén fejlődése mögött, mert ilyen esetekben alakulnak ki azok az egyéniségek, akik rossz értelem­ben lesznek már koraérettek, il­letve elmaradnak életkoruk ál- $ .alános műveltségi szintjétől. Mindkét eset szélsőséges s nem kevesebb hibát, bajt rejteget egyik sem a másiknál, s ezért helyes, ha mindenben így — a filmek megtekintésében is — megtarjuk a korhatárral járó fokozatokat, hiszen a film: „Ne­vel, tanít, szórakoztat”, de nem lehet közömbös senki számára, hogy mire, mit és hogyan, főleg nelyik korosztály számára. Szilárd Adám Felnőtt dolgozókat ilyen néhány- hetes foglalkoztatásra nem ka­punk. Szereződésünk van viszont a csabai gimnáziummal. Diákokat foglalkoztatunk tanári és műszaki felügyelet mellett. A jövő héten már hetven fiatal siet segítségünk­re. Egy részük itt az üzemben se. gít, a többiek pedig kint a földe­ken szedik a zöldbabot. — Hogyan értendő ez a segít­ség? — A diákok munkáját természe­tesen megfizetjük. Naponta hat órát foglalkoztatjuk őket, ebből az effektiv munkaidő öt óra. Ez alatt 30—35 forintot keresnek meg. Mégis segítség a munkájuk, mert nélkülük képtelenek lennénk fel­dolgozni a nagy termést. Ezenkí­vül állandó dolgozóink, szocialista brigádjaink más vállalatok szocia­lista brigádjaitól is segítséget kap­nak. Ma például itt dolgozik ná­lunk a Békéscsabai Férfifehérne- műgyár egy szabadnapos brigád­ja. A szamócaszezont is csak az 6 segítségükkel tudtuk zökkenő- mentesen lebonyolítani. Igaz, hogy ők sem jártak rosszul. Egy kiló szamóca lecsumázásáért 80 fillért fizettünk. Ha a napi telje­sítmény elérte az egy mázsát, ak­kor kilogrammonként egy forintot vettek fel. Voltak sokan, akiknek 100 forint felett volt a napi kere­setű’ — Hogy állnak a terv teljesíté­sével? — Nem dicsekedhetünk. Idő­arányosan csúsztunk egy kicsit, de még ezután jön a bab zöme. Gyalult tökből nem terveztünk semmit, a körülmények azonban úgy alakultak, hogy mégis gyárt­juk ez a terméket is. Jelenleg húsz vagonnál tartunk. Még tíz vagont szeretnénk feldolgozni. Mindent összegezve, a hetven millió forintos termelési tervünk­Dtire ENDRE 8. Hirtelen semmi sértő nem ju­tott eszébe azonkívül, hogy os­tobának jellemzett mindent. Hornyánszkyval az érettségi óta most találkozott először. Kerek négy esztendeje nem volt sze­rencséjük egymáshoz. Azóta te­tejére fordult a világ. Kis ka­détokból egykettőre főhadna­gyok lettek, belőle Belanka zászlós úrból, az öreg zupásból, — a fiúk egykori leventeoktató­jából — nehezen lett főhadnagy. A Ludovikával nem rendelkező tiszteket ritkán léptetik elő. Ákos meghajolt Marika előtt és felsegítette székéről: — „Csak egy nap a világ... Marika” — dalolta az újonnan föltett lemezzel együtt. — Nem, nem táncolok... Ne haragudjon, nem akarok táncol­ni. — Mindig csak „nem, nem, nem akarok táncolni...” Már megbocsásson, Marika, nem zár­dában él az ember... — Miért vagy ilyen? — ha­jolt a lány füléhez. — Tudod jól, hogy szeretlek, nem azért kérem, hogy gyere velem tán­colni. mert fárasztani akarlak, hanem, mert jó megfogni a ke­zed, együtt járni a táncot, a szemedbe nézni... Marika, ne légy kegyetlen!... Marika kelletlenül emelkedett bői eddig 66 százalékot teljesítet­tünk. Sokat várunk a szilva feldol­gozástól is. A tervezett 55 vagon helyett 60 vagont fagyasztunk le. — Ügy tudjuk, új termékkel kí­sérleteznek. Mi az igazság? — Ebben az évben kezdtük el a szeletelt, cukrozott szamóca gyártását svéd partnerünk kérésé­re. A feldolgozó gépsort Svédor. szágból kaptuk. A kísérlet sike­rült. Partnerünk meg van eléged­ve gyártmányunkkal. Őszintén szólva, meg is lehet, hiszen nagyon finom csemege ez a termék. — Kényes anyag az élelmiszer. Milyen a minőségvédelem? — Jelentős eredmény és nagy segítség az új mikrobiológiai la­boratórium, amelyet most június­ban vettünk át. Korszerű műsze­rezettségével minden minőségi és egészségügyi vizsgálatot el tudunk végezni. Igaz, sokba került, de a ráfordított 120 ezer forint megté­rül. — Mi újság az ezervagonog hű­tőtér bővítés körül? — Nemcsak a gyár vezetőit tart­ja izgalomban az építkezés meg­kezdése, hanem úgyszólván vala­mennyi dolgozónkat. A Gazda­sági Bizottság kiemelten sürgős beruházásként jelölte meg a hű­tőtér növelését. Az építkezés szep­temberben indul. Tervek szerint 1970 végén megkezdjük a próba­üzemei tetér ‘ — A tavalyi esztendőben nem értek el jó eredményeket. M5t re­mélnek ebben az évben? — Az időjárás nálunk is gazda, mivel mezőgazdasági termékekkel dolgozunk. Reméljük, nem húzza át számításainkat. Szeretnénk ja­vítani — fejezte be tájékoztatását a főmérnök és Ádász Istváriné. Mit mondhatunk erre? Csak annyit, sok sikert hozzá. B. J. KBREGENrC föl és kezét nyújtotta. Ákos széles, nagy mozdulatokkal tán­colt. A lány kecsesen, finoman igyekezett a fiú táncához ido­mulni, a tangó ütemére lépni. Belanka hosszasan figyelte Hornyánszkyt. „Olyan, mint fó­ka a parton” — morogta félhan­gosan. — Imbolyog, imbolyog, de táncolni, azt nem tud. Fo­galma sincs. — Hirtelen megha­jolt Marika előtt: — Szabad? Ákos végigmérte Belankát, majd szó nélkül leült. — Megmutatom, hogyan keTl tangózni, Marika. — Majd egyszer, később, jó? Most nem akarok táncolni. — Kérem — csapta össze bo­káját Belanka. Kézenfogva ve­zette a legközelebbi székhez Marikát. — Marika, magácskának egy kötelessége volna csupán, és szemmelláthatóan azt sem telje­síti.... Nem teljesíti — ismételte meg Belanka a csodálkozó sze­mű lány előtt. — Miért nem boldog ? — Nem vagyok az? — Nem. A boldogság átvilá­gít mindent és mindenkit. Ha boldog volna, akkor a környe­zetének, nekünk is boldogoknak kellene lennünk, mert a boldog­ság ragadós. — Marika! Holnap a színész­Ima helyett Sok-sok évi mindennapi uta­zásom élményei már-már any- nyira konszolidálódtak bennem a MÁV iránt, hogy imába akartam foglalni a nevét. Már kezdtem is beosztani gondolataimat, hogy milyen keretbe szorítsam őket; ódába, prózába vagy lí­rába. Mindegy, csak valami me­sés legyen, valahogy így: Amikor reggelenként, 5 óra 53 perckor Orosháza vasútállomáson elhang­zik a kalauz ajkáról e kedves felszólítás: „Beszállni”, én már kényelmesen ülök az ablaknál az utazás gyönyöreire gondolva. A feleségem velem szemben ül, dicsérő elismerést várva, amiért minden reggel letörölgeti a tili- toli vonat bőrülését. Én minden reggel megköszönöm és, ha pén­zem van, Tibi csokoládéval dí­jazom társadalmi munkáját. Ez­után Békéscsabáig hallgatjuk a vonat zakatoló ritmusát, akár a tv előtt a táncdalfesztivált. Oly­kor bámulom az ablaküveget, ami mindig eszembe juttatja e kedves, bájos kis dalt: „Pók­háló van már az ablakon". Így van ez jól, mert a por úgy­is belepné újra és újra, a pók is megkötné hálóját újra és új­ra. Különben is, akiket a taka­rításért fizetnek, azoknak is pi­henni kell. Mi is pihenünk, még­pedig utazva a pénzünkért. Ók is valahol pihennek, ugyan­csak a nrn pénzünkért. Szóval ezeket a gondolatokat akartam valahogy keretbe fog­lalni, de szeptember 1-én be­ütött a krach. Nagyon sok utaz­ni vágyó olyan fűszerezve ejtet­te ki isten nevét, hogy imámat elfelejtettem. A reggeli indulási idő előtt két perccel (tehát 5 óra 51 perckor) még mindig har­minc-negyven ember állt sort az egyetlen nyitott pénztárablak előtt — noha a pénztárosnő ugyancsak igyekezett. Ekkor va­laki — illetékes — meghallhatta a jegyre várók fohászát, intéz­kedett: „Aki Csabára utazik, a másik ablaknál is válthat je­gyet”. Lett aztán látás-futás, mindenki hátra arcot csinált, irány a másik ablak, aztán meg­int és megint élőre, hátra, asze­rint, melyik pénztárnál voltak kevesebben a sorban állók. De sebaj, túléltük. Á gyere­kek is eljutottak az iskolába, mi is elrebegtük munkahelyünkön, hogy a vonat késett ■., —ár klubban búcsúest lesz. Minket kettőnket is meghívtak. Remé­lem, jól fogunk szórakozni... — lépett hozzájuk Hornyánszjcy. Belanka megértette, hogy fö­lösleges. Felállt, bocsánatot kért a lánytól és visszaült a kanapé­ra. — Apropo!... — szólt utána Homyánszky. — Milyen ezred­nél is szolgálsz? — A 19-es gyalogságnál. — Értem — fontoskodott Ákos. Előrántotta csont színű német pipáját és végigterült az öblös fotelben. Olyan volt ott, mint egy hosszú köpeny, amit akasztóstól odavágtak. — És md van odakint? Ha értesüléseim nem csalnak, nem valami Botondok verekszenek az oroszok ellen... Egy kicsit fáznak, egy kicsit lőnek, nagyon beijednek, és ha már nagyon hiányzik a mama főztje, akkor szabadságra jönnek... A csendre, mely megzavarta még Ákos hevességét is, Marika felállt és elsötétített.,, Ez az egye­düli munkám. Egyetlen napi programom” — gondolta, és ne­kidőlt a falnak. — Nem is tudom, mit szeret­nék... — mondta halkan, szinte csak magának. — Hogy mondta, kezét csóko­lom? — érdeklődött Belanka. — Jó volna, ha tavasz lenne, virágoznának a fák, s lepkék szállnának a magasba... — Tavaszig eldől a világ sor­sa! — jelentette ki Hornyánsz- ky, mint valamilyen kolosszális szentenciát. — Már eldőlt — jegyezte meg flegmatikusán Belanka. — Hogy érted ezt? — Nem fontos elővenned az Tessék már beengedni... FOUblJL A FÖLD

Next

/
Oldalképek
Tartalom